Völgyi Attila fotóriporter blogja…

A HVG eddigi fotórovat vezetője, Bánkuti András mintegy másfél évtized után elhagyja addigi szerkesztőségét.

Eddig csak bizalmas hírként jutott el hozzám. Páran nyomatékosan hozzátették, hogy a blogon ne írjam meg, így nem írtam meg, és tapintatosan nem firtattam a részleteket. Tegnap óta már publikus, így írhatok is róla, hogy a kapitány elhagyja az általa verbuvált fotós csapatot.

Bánkuti András a Wikipédia szerint 1995 óta a HVG rovatvezetője. 1997 óta a Magyar Fotóriporterek Társaságának vezetőségi tagja. 1998 óta a Fotóriporter főszerkesztője. A Magyar Fotográfusok Háza egyik alapítója. Az ArtPortal szerint több más díj mellett elnyerte a Sajtófotó Nemzetközi Mestere címet, az Interpress Fotó nagydíját, a Balogh Rudolf-díjat, a Pulitzer-díj, a HUNGART ösztöndíjat. Idén márciusban Táncsics Mihály díjban részesült kiemelkedő újságírói tevékenységéért. Két évvel ezelőtt pedig Beke Dániel a Pixinfo számára interjút készített vele munkásságáról.

Érzékeny búcsú
Kollégái, eddigi beosztottjai, és a lap, amit másfél évtizede szoltált, és képileg szerkesztett mi mással búcsúzhatott volna tőle méltóbban, mint egy Nagyszerű válogatással az életművéből.
Egyik keze alá és alatt dolgozó fiatal tanítványa, Hernádi Levente pedig hozzá fűződő személyes élményeiről mesél, hogy milyen volt tőle tanulni, majd tanítványból beosztottá, és kolégává válni.
A hangulat kicsit nekrológ szerű, pedig András él, és remek egészségnek örvend. Egyszerűen csak sajnálják a kollégák a váltást.

Tények
Annyi biztos, hogy András sokat látott, remek fotós. Nem csoda, hogy a HVG-től áthívták a nemrég gazdát cserélt Figyelőhöz. Biztos helye van tehát. Félteni sem kell, nincs ok aggódni érte, vagy a megélhetése végett, mint annyi más kollégáért a rohamosan zsugorodó sajtó piacon, ahol egyre-másra követik egymást a leépítések.

Spekulációk
Mint a magamögött hagyott rovat, búcsú Bánkutya-Nagyításának bevezetőjében írja, András “sajátos belátó önkéntességgel távozik” vezetői székéből.
Hogy ez a sajátosan belátó önkéntesség mit takar vajon, csak találgatni tudom. Nem illene rákérdezni, és ha rákérdeznék, akkor sem illene nekik kiteregetni a lap szennyesét üzleti titkait.

A helyzet és a róla leírtak csak sejteni engedik, hogy András – nyilván az évek során nem első alkalommal – kapott egy jó ajánlatot egy másik lap kiadójától, és most tizenhat év után hirtelen élt a kapott ajánlattal.
Nem tudhatjuk, hogy esetleg így akarja-e beosztottait, barátait védeni, és könnyíteni egy nehéz döntésen, ha netán most vagy a közeljövőben a HVG vezetésében újra felmerülne a kérdés, hogy vajon kit menesszenek legközelebb a költségek átszervezései közepette – mint korábban többször is felvetődött már a fotó rovatot is érintve, és nemrég a MédiaBlogot építették le hasonló érvekkel.
Talán csak azért vált, hogy egy jobb üzletet kössön, talán hogy hosszú idő hagyomány ápolása után egy új kihívást próbáljon ki, talán hogy egy újabb remek csapatot építhessen fel maga körül.