Kifejezetten utálom az ízeltlábúakat, de a Tiszavirágzás az egyik kedvenc természeti jelenségem, a főszereplői pedig a kedvenc bogaraim rovarjaim.

Ahogy a napokban összefoglaltam valakinek, aki még sosem látta még a Tiszavirágzást – és nem is akarja megnézni, mert irtózik az ízeltlábúaktól – a kérészek jó fejek, mert a többi rovarral ellentétben nem csípnek, harapnak, rúgnak, karmolnak, csak röpködnek, és párzanak.

Mivel a tiszavirág életű kérészek alig egy napig élnek – legalábbis a kifejlett állat formájában – nincs szükségük táplálkozásra, védekezésre, fajfenntartásuk egyetlen genetikailag kódolt stratégiája a párzás, amit hatalmas felhőkben kirajzva végeznek. Idén ráadásul minden eddiginél nagyobb rajzással virágzott a tisza.

Szóval csípem a tiszavirágokat, mert helyes állatkák, és a többi rovarral ellentétben ők nem csípnek vissza…

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!