A The Theory néven futó Tom Jenkins különleges kis stop-motion filmet készített, részben talán a World Press Photo pályázaton díjazott és ezzel botrányt is kavart Michael Wolf ötlete ihlette. Legalábbis annyiban, hogy Tom Jenkins is a Google Street Viewt használta eszközéül. Ugyanakkor magába az animációba, sőt a történet kidolgozásába, és a filmezésbe is messze több energiát fektetett, mint a World Press Photon említésre méltónak talált fotós.
Jenkins főhőse a Csendes Óceán partjára vezető Street View útjának minden képét élesben használta, így a felvétel során látszó valódi képek peregnek az iMac képernyőjén.

Manipuláció nélkül
Mint a film Vimeo oldalán állítja, nincs a filmben egyetlen kicserélt kép sem, vagyis az egyes képkockákon mindig a Google Street View képernyője látszik. Érdekes, hogy van aki még egy animációs film fényképezésekor sem él a PhotoShop engedte széles skálán mozgó lehetőségekkel, míg mások olyan területen sem képesek visszafogni magukat, ahol kifejezetten elvárnák tőlük az eszköztár mérsékelt használatát, és kifejezetten tiltják a képek manipulációját.

Address Is Approximate from The Theory on Vimeo.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A papírképnek lelke van
• Eyjafjallajökull füstölög képeken és videón
• Fotósok hülye szövegei – te is mindig ilyesmit hallasz tőlü(n)k?
• Bámulatos mutatvány: bűvészek is felfedezték az iPadet
• Pénzkidobás, vagy forradalmi reklámfogás?
• A Google is a maga módján kíván boldog új évet
• A Vad Magyarország meghódítja a tévé képernyőt is
• Nem tartott sokáig – már weben nézhető a Láthatatlan Madárfotós
• Kövér László az Index legjobb marketingese
• Fotó bulvár: a PROFI fotózás Kiszel Tündéje – sírjunk vagy nevessünk?

Késik a Nikon D4

“Apróbb firmware hiba” miatt késik a Nikon D4 jövő hétre tervezett megjelenése. Március közepéig nem látjuk a polcokon az új profi gépet.

Alig egy nappal a sokak által talán még a D4-nél is jobban várt D800 bejelentése után tette közzé a NikonRumors nyomán az MLZphoto magyarul is, hogy a Nikon késlelteti az új csúcsgép piacra dobását. Az angol nyelvű pletykalap sem rendelkezik a dologról sok információval. Mindössze annyit közölnek, hogy a február közepére tervezett megjelenéshez szükséges gépek első szállítmánya egy hónappal később érkezik.
A lap forrásai szerint a késlekedés hatása globális, vagyis nem csak az USÁ-ba érkező szállítmányokra vonatkozik, hanem a világ minden országára egyaránt érvényes. Az első gépek tehát március 15-e előtt nem érkeznek meg sehova, Magyarországon pedig a nemzeti ünnep miatt még későbbre csúszhat a megjelenés (különösen, mivel március 15-e csütörtökre esik, így csak a négy napos hosszú hétvége után kezdődik majd újra a munka mindenhol). Persze arra sincs garancia, hogy ha az Amerikai megjelenés nem a magyar nemzeti ünnepre esne, akkor boltokba kerülhetne aznap a termék.

A hiba állítólag a firmwareben van

A hiba nem mechanikai
A NikonRumors azt is tudni véli, hogy a késlekedés oka nem mechanikai eredetű, hanem a gép firmwarében találtak hibát. Ez a magyarázat csak azért furcsa, mert a firmware könnyű szerrel frissíthető lenne akár házilag is. Így az új firmware-t ráérnének leprogramozni míg a gépekkel megrakott konténerek átutazzák a világ óceánjait, a szoftver frissítés pedig – ahogy általában lenni szokott – letölthető lenne az Internetről.
A japán gyártó tehát kerülni akarja a hibából eredő presztizs veszteséget. Viszont ha olyan súlyú a hiba, hogy egy hónappal el kell halasztani a megjelenést, akkor annyira mégsem lehet kis gond, mert nem akarják, hogy a hibára fény derüljön. Így az sem kizárt, hogy a hiba mégsem szoftveres eredetű, és azért kénytelenek elhalasztani a küldemény kihajózását, mert a hibát nem lehetne egyszerű firmware frissítéssel orvosolni, hanem magukat a gépeket kell még a szállítás előtt (minimum) átnézniük. Persze mindez csak találgatás, az igazságot pedig talán sosem fogjuk megtudni.

Annyi biztos, hogy a Nikon profi termékei még nem heverték ki a cunami által elszenvedett károkat. Előbb a földrengés és szökőár tépázta meg a profi eszközeik gyártását, és rövid idővel később már a készleteiket is, majd a fukushimai erőmű hatására voltak sugárszennyezettségi problémák is. Most pedig ez a gikszer nehezíti, hogy végre mindenki önfeledten örüljön az új termékek megjelenésének.

Minden esetre kellemetlenül indul a D4 megjelenése. Főleg mivel így a Nikon teljesen el is veszítheti parányi lépés előnyét, hiszen a Canon is márciusra ígérte az 1DX érkezését.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?
• Bemutatták a Nikon D4-et, februártól kapható
• Mire jók a pletykák? – így bulvárosodik el a műszaki sajtó
• Apple: frissített MacBook Air, megszűnt az alap MacBook
• Boldog születésnapot: Három éves a Nikon D700
• Jön az új iPhone Magyarországra
• Pontosság
• D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!
• Nő a szigor: Nikon gépet csak Nikon szerviz javíthat!
• Mennyibe kerül egy zárcsere?

A Ztop brazil Internetes lap volt az első, amely beszámolt a Nikon D800 hivatalos megjelenéséről. A helyi márkaképviselet küldte el nekik a hivatalos sajtóanyagot, és a hivatalos termékfotókat, épp csak arról felejtettek el szólni a szerkesztőségnek (legalábbis a lap erre hivatkozik), hogy máig nem jelenhet meg az anyag. A lap szerkesztői pedig így jogosan feltételezték, hogy az embargós figyelmeztetés nélkül érkezett anyag szabadon közölhető.

Mikor a Nikonnál észbe kaptak, gyorsan leszedették az így néhány órával a tervezett bejelentés előbb megjelent anyagot. De addigra a még mindig borzalmasan gépiesen dolgozó Google Fordító és a nemzetközi fotós weboldalak révén terjedni kezdett a teljes sajtóanyag, és a hivatalos képek is.

Azóta a tervezett időben már a magyar Nikon képviselet is kiküldte a sajtóanyagot, így már hivatalosan sem titok, mit tud az új gép. Viszont ezzel újra előkerült egy napjainkban egyre aktuálisabb kérdés, hogy mennyi értelme van az embargós híreknek.

Mint a MédiaBlog is megírta (még régi helyén), egyre kevesebb az embargó létjogosultsága. Sőt a nemzetközi szinten meghatározó internetes lap, a TechCrunch szerkesztősége hivatalosan is kijelentette, hogy nem tartanak be embargós kérdéseket. Amilyen hírhez hozzájutnak a munkatársaik, azt amint lehet, megírják. Nem tartanak vissza információkat, hogy a pr és marketing szakembereknek kedvezzenek.

Ezzel persze óhatatlanul maguk ellen is hangolták az együttműködés másik felén érintetteket. De érvelésük nem alaptalan, hiszen megannyi közösségi média és blog felülettel, pletyka oldallal, és hasonló új médiumokkal kell versenyezniük. Ebben a média közegben pedig lényegében lehetetlen tiszteletben tartani a gagyományos médiára kitalált embargós kéréseket.

Persze hivatalos forrásból érkező közlemények esetében ennek nincs nagy kockázata, hiszen azokat a készítők (vélhetően) alaposan előkészítették, ellenőrizték, és mindenképpen hivatalosnak, hitelesnek tekinthetők. De az ismeretlen/ellenőrizetlen források esetén azért ez a kapkodás és hírverseny a hitelesség és a minőség rovására mehet.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Baki még indulás előtt – késik a Nikon D4 megjelenése
• Mire jók a pletykák? – így bulvárosodik el a műszaki sajtó
• Nincs szükség a főszerkesztőkre….sem
• D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!
• Nem nyelték le a retusált békát – repül egy újabb csaló fotóriporter
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• Bemutatták a Nikon D4-et, februártól kapható
• Fotós körkép – a Kreatív Online szakmai interjúja
• Tévedésből jelent meg Steve Jobs halálhíre három évvel ezelőtt
• Fotó feldolgozási irányelvek: mi megengedett a sajtófotóban?

Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!

A Nikon ma reggel hivatalosan is bejelentette D800-as félprofi DSLR-jét, és paramétereivel egyértelművé tették, hogy a megapixelek számháborúja távolról sem ért még véget. 36 megapixellel minden eddigi DSLR felbontást maguk mögé utasítanak.

A számháború folytatódik
Immár hivatalos, hogy a D800-ba 36 megapixeles érzékelő került. Még 1.5x crop mellett, DX módban is 15 megapixeles képeket készít. Közel annyit, mint a nagyobb testvér teljes felbontása.
A Canon nemrég az EOS 1DX bejelentésekor épp a “minek a felbontásban tovább licitálni egymásra?” mottó jegyében visszavett egy keveset a korábbi gépeinek 21 megapixeles felbontásából, és mindössze 18 megapixellel indította harcba az új csúcsgépet. A profi szegmensben erre a Nikon os egy visszafogott felbontású, mindössze 16 megapixeles vázzal válaszolt, ami kevésbé volt meglepő, hiszen a Nikon eddig is 12 megapixeles vázakat árult nagy sikerrel. Sőt lényegében ők maguk hirdették meg elsőként a megapixelek visszafogásának iskoláját, mikor a D3 frissítéseként megjelent D3s is csak 12 megapixeles érzékelőt kapott mások 14-16 megapixeles gépei között.

Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!

Úgy látszik az önmérséklet most véget ért a Nikonnál. Talán az eddigi stratégia nem vált be, talán bevált, de mégis valami más irányt akarnak kipróbálni. Minden esetre a D800 már nem ugyanazt a filozófiát követi, mint elődje, inkább az 5D-vel verseng. Amire a Canon is kénytelen lesz valami hasonlóval válaszolni, hogy ne maradjon alul. És a számháború folytatódik tovább…

A D700 a múlt
A D700 eddig egy elérhető árú, gyors, de full-frame gép volt, ami a D3 lényegesen olcsóbb alternatíváját nyújtotta. Közel fél áron, szinte pontosan ugyanazokat a paramétereket kínálta.
Ugyanaz az érzékelő, és AF rendszer volt benne, mint a D3-ban, a megfelelő gyári markolattal képes volt ugyanazt az akkumulátort használni, és ezzel közel azonos sebességű gyors sorozatot tudott elérni (11 fps helyett 9 fps nem olyan nagy különbség). Lényegében csak a formai kialakítás, a kezelőszervek elrendezése, a váz strapabírósága, és a zárszerkezet élettartama jelentett némi különbséget, amit az 50% megtakarításért elnézett az ember a gépnek.

Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!

A D800 minek a jövője?
A D800 fejlesztése más irányba fordult. Megkapta minden idők eddigi legnagyobb felbontású CMOS szenzorát, ami pont kétszer akkora felbontású (és valószínűleg fájlméretű) képeket készít, mint nem csak az elvben nagyobb testvér D4, hanem a Canon jelenleg csúcsgépnek számító 1DX-e. Persze már a D3x megjelenése óta tudjuk, hogy jönni fog majd valamikor a Nikonnál egy mégnagyobb testvér, a D4x hogy ugyanezt a nagy felbontást profi vázban is elérhetővé tegyék.
A D800 megkapta ugyanazt az AF rendszert, és ugyanazokat a videó képességeket, amiket a nagytestvér tulajdonságaiként jelenntettek be pár hete. Ennek áraként pedig elveszítette a nagytestvérhez fogható sorozat sebességet. A D800 alap helyzetben már csak 4 fps sorozatra képes, és a megfelelő markolatban a nagy tesó akkumulátorával is csak 6 fps-re tornászható fel. Ez a sebesség nem különösebben nagy, főleg sport fotónál okoz gondot, de jelentős eltérés a D700-hoz képest.

Teszt képekért kattints! - Fotó: Jim Brandenburg/Nikon

Talán nem olyan nagy ár ez a sebességvesztés a nagyobb mindent verő felbontás presztizséért cserébe. Kérdés, hogy ki mire akarja használni a D800-at. Ha a nagyobb felbontás tényleg szükséges (vagy nem árt), a sebesség pedig nem számít, akkor a D800 most mégjobban megéri a D4 árának felét (ha felbontást nézzük, kétszer annyira is megéri a fél árat). Ha viszont valaki sportra szeretné használni, ahol számít a sebesség, és a puffer mérete, ráadásul nem olyan fontos tényező a gép felbontása, mert a 12 megapixel is elég mindenre. Akkor bizony a D800 fejlesztési iránya nem az igazi.
Kérdés, hogy ki fogja megvenni? Na nem annyira a D800-at, hanem a D4-et. Hiszen a D800 fele annyiba kerül, így jóval elérhetőbb, és azért java részt kiszolgálja az embert, még ha nem is pontosan erre van igazán szüksége.

A nagy stratégiaváltás közepette szerintem az lesz a kérdés, hogy mit nyújt majd a másik tesó. Mit fog tudni a D300 utódjaként megjelenő D400? Vajon megkapja azt a nagy sebességet, ami kimaradt a D800-ból? És ha igen, akkor 1.5x croppal tudja majd, mint eddig, vagy elvetik az APS-C érzékelőt, és a D400 lesz a D700 igazi utódjaként gyors és full-frame? Netán bevezetnek egy újabb modellt a Nikon kínálatba, amit a gyors cropos vázuk, és a lelassított full-frame nagy felbontású D800 közé szúrva kisebb felbontású, de gyors vázként árulhatnak majd?

Nincs nagy meglepetés
A bejelentés persze most sem tartogatott igazán nagy meglepetéseket, hiszen a termékfotók és a műszaki paraméterek egyaránt megjelentek már korábban a pletkyák terjesztésére fogékony oldalakon. Az egyetlen újdonság jóformán, hogy most már hivatalos adatokról lehet elmélkedni, nem csak pletykákról.

Talán a pletykák is emlegették, de már az is biztos, hogy két féle változat lesz. Egy normál D800, és egy D800E. Az utóbbi kb 10%-kal lesz drágább, és a különleges tulajdonsága az lesz, hogy kihagyják belőle az érzékelő előtti AA (antialiasing) szűrőt. Ez a sűrűn ismétlődő képrészletek miore hibáját hivatott korrigálni. Táj és tárgyfotóban viszont ez a jelenség kevésbé okoz gondot, így ezekre a területekre koncentráló fotósoknak kínálnak többlet lehetőséget az E verzióval.

Egy biztos: a D800 sokkal közelebb került most a Canon EOS 5D mark II-höz, mint amilyen közel áll saját elődjéhez. Hiszen a Canon pontosan ebben a szegmensben mutatta be annak idején az 5D-t: nem túl gyors, viszont full-frame és nagy felbontású gép, remek videó lehetőségekekl. Az 5D mark II így vált jó időre a maga nemében (szinte) teljesen egyeduralkodóvá a piacon, és valószínűleg pontosan ezzel kíván versenyre kelni most a Nikon.

Te mit gondolsz a D800-ról? A te igényeidnek megfelel?

D800-al forgatott hivatalos Nikon videók:

Joy Ride from Sandro on Vimeo.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Bemutatták a Nikon D4-et, februártól kapható
• Idén nem lesz EOS 1D mark IV
• EOS 1D mark IV – Megérkezett a Canon új csúcsgépe
• Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?
• Mennyibe kerül egy zárcsere?
• Ebben látja a Canon a profi fényképezőgépek jövőjét: EOS 1D X
• Boldog születésnapot: Három éves a Nikon D700
• A hét képe: Vilmos herceg és Kate csókja (ezernyi verzióban)
• Hogyan fényképezik a hercegi pár esküvőjét a hírügynökségek?
• A fotó ipart is sujthatja a japán katasztrófa

Fotó: Henry Romero/Reuters

Előkerült a szerződés, amivel Lady Gaga próbál fotókat lejmolni a koncertjén dolgozó fotósoktól. A történet nem új, de most újra előkerült.

Nem csak én írtam Lady Gaga fotós szerzői jog követeléséről korábban, Ke$ha hasonló próbálkozása kapcsán, de a mostani cikk írói is. Már akkor is hivatkoztam a PetaPixel közel egy évvel ezelőtti cikkére, és azóta nincs is új fejlemény az ügyben. Annyi történt azóta, hogy a PetaPixel újra belefutott valahol a szerződésbe, amit most elegendő hírértéknek éreztek a sztori felmelegítéséhez. Pedig már a múltkori cikkük megjelenésekor is ismert volt a szerződés, hiszen saját példányát a történetben érintett  fotós maga is lefényképezte, és lapja mellékelte is saját cikkhez – ahogy én is linkeltem az akkor nálam megjelent cikkben. Úgy fest, egyedül a PetaPixel feledkezett meg róla annyira, hogy most ennek az “új felfedezésnek” külön posztot szenteljenek.
Mivel a PetaPixelt sokan követik, vélhetően újra sokan felhördülnek majd rajta, mint annak idején is. Főleg akik azóta már meg is feledkeztek a történetről. Így talán nem is árt újra emlegetni. Főleg mivel azóta is több olyan rendezvénnyel találkoztam Magyarországon (hazai szervezőktől is), aminek a szervezői hasonló követelésekkel éltek.

Lady Gaga szerződése (sárgával a kifogásolt rész)

Az angol nyelvű oldal legfrissebb kommentjei között egyébként nagyjából ugyanazok a vélemények jelentek meg most is, mint korábban. Az angol nyelvű oldalon kommentelő fotósok jobbára egyetérétésben felháborodtak a művész feltételein, illetve többen azt a tapasztalatukat osztják meg, hogy márpedig ők (és ami még fontosabb, az őket alkalmazó lapok) márpedig nem fogadnak el ilyen feltételeket még a világsztároktól sem.
Amerikai koncert fotósok tájékoztató jelleggel elkezdték gyűjteni, hogy melyik előadóművészek/bandák élnek hasonló követelésekkel. Sőt ezen túl kifejezett ajánlást is megfogalmaztak, hogy a fotósok ne csak utasítsanak el minden ilyen követelést, és bojkottálják a fotósok érdekeit sértő feltételekhez ragaszkodó rendezvényeket, de erre hívják fel a jelenlévő többi fotós figyelmét is, mert ez mindannyiunk, az egész szakma érdeke.

Egyre bővül a lista (2012 februári állás)
Aaron Neville, Aerosmith, Avril Lavigne, Beastie Boys, BenHarper and Relentless7, Cheap Trick. Coldplay, Foo Fighters, George Strait Reba McEntire Lee Ann Womack, Gogol Bordello, Janes Addiction, Jimmy Eat World, Jimmy Eat World, Jonas Brothers, Jonny Lang, Jordan Sparks, Katy Perry, Ke$ha, KISS, Lady Gaga, Lenny Kravitz, Leonard Cohen, Linkin Park, Matchbox, Melissa Ethridge, MGMT, Mike Ness, My Chemical Romance, Paula Abdul, Queens of the Stone Age, Rod Stewart. Steven Seagall. Stevie Wonder. Stone Temple Pilots, Taylor Swift, The Mars Volta, Tom Petty, White Stripes

Minden esetre a PetaPixel most újra elővette a Lady Gaga esetet, így a Ke$ha cikkemből idézem a történetet:

Nemrég az amerikai fotós szakmában terjedt futótűzként a hír, hogy (néhány más bandához hasonlóan) Lady Gaga állt elő szokatlan és elfogadhatatlan fotózási feltételekkel.

Az érintett fotós szerződése

Mint a PetaPixel, a PhotoDistrict News és a közvetlenül érintett TBD elég részletesen megírta, Lady Gaga szerződése minden szerzői jog átruházására akarta kötelezni a fotósokat. Tehát nem érte be a fotók utánközlési, és felhasználási jogaival, de az egyébként alapvetően elidegeníthetetlen szerzői jogokra is igényt tartott volna. Ilyen követelés általában a munkaviszonyban dolgozó fotósok felé vetődik fel az őket alkalmazó kiadó részéről, de a személyhez fűződő szerzői jogok még ezekben az esetekben is jobbára a fotósnál maradnak – még ha a lap nem is mindig írja ki az állandó munkatársként alkalmazott fotósok nevét. Viszont teljesen életszerűtlen követelés egy egyszer fotózott celeb részéről. Különösen Amerikában, ahol a magyarországinál lényegesen tudatosabban és önérzetesebben kezelik a fotósok is saját jogaikat, és persze a vitás ügyek bírósági rendezésének is jóval nagyobb hagyománya van.
A Lady Gaga történetben is – nagyon helyesen – a fotós, Jay Westcott önérzete, és az őt alkalmazó szerkesztőség határozott és helyes fellépése kerekedett felül. A főnökével konzultáló fotós azt az utasítást kapta: “Ne írd alá a szerződést, és ne fotózd a koncertet!”

A történetről Rich Copley írta, hogy a legnagyobb gond a művészek ilyen ingyen fotó és jogkövetelési próbálkozásaival, hogy pont ők művelik ezt más művészekkel. Azt is felveti, hogy vajon mit szólnának hozzá, ha ugyanilyen módon a rendezvényhelyszín, vagy akár a hangszereket, mikrofonokat gyártó cég követelné az előadó szerzői jogait. Mint Copley fogalmaz, pont ugyanolyan nonszensz, mint amit a fotósokon kérnek számon.

A történetben elsődlegesen érintett washingtoni helyi lap, a TBD azt is kiderítette, hogy nem minden lap kapott egyforma szerződést Lady Gaga managementjétől. A Washington Post szerződésében sem a kép közlésére vonatkozó időbeli megkötés nem szerepelt, sem jogátruházási követeléssel nem éltek. Van, aki azt vélelmezi az eltérő szerződések mögött, hogy a nyomtatott lapok számára szabtak más feltéteket, mint az online lapok számára. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy egyszerűen csak kizsákmányolhatóbbnak érezték a helyi weboldalakat, mint a Washington Postot.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Ke$ha fotókat tarhál Budapesten – Nem adunk fotót fotózásért
• Egységesen bojkottálja a norvég sajtó Janet Jacksont
• Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa – pályázat esküvői fotósoknak
• A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is
• Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják
• Internet és szerzői jogvédelem
• Nem csak fotósok üldözik Hugh Jackmant: megjelent a Budapesten forgatott reklámfilmje (frissítve!)
• Megdöbbentő szerzőjogi ítélet és mégis jogos?
• Ez a kép sincs ingyen, de lopják – milliókat perelhetne a fotós
• Politikai harmónia ironikus felhangokkal

Február 13-áig lehet nevezni Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázatra, melyre főleg a kreatív esküvő fotózással foglalkozó szakemberek képeit várják, de a kiírók nem különböztetnek meg amatőröket és profikat. Bárki nevezhet 2011-ben készült saját képeivel, ha azok megfelelnek a pályázat kiírásának.

Jogi kikötések
Az Év Esküvőfotósa pályázat kiírása tartalmaz egy-két, pályázatok esetében rendszeresen előforduló mondatot. Ezekre azonban érdemes az esküvő fotózás jellegéből adódóan külön figyelmet szentelni:

1. NIKON – Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázaton résztvevő a pályázati anyag beküldésével automatikusan elfogadja a pályázati feltételeket, és egyben hozzájárul, hogy a rendezők a pályázattal és a kiállítással kapcsolatos publikációkban képeiket térítésmentesen használják és a pályázat archívumában megőrizzék.
   A díjat felajánlók a NIKON – Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázat és kiállítás promóciójához kapcsolódva jogdíjmentesen használhatják fel az általuk díjazott kép(ek)et.
2. A pályázó tudomásul veszi, hogy a beadott képek elkészítésével vagy azok nyilvános bemutatásával (kiállításával) okozott személyiségi és szerzői jogsértésekért minden felelősség a beadó fotográfust (szerzőt) terheli, beleértve a jogsértéssel bekövetkező anyagi felelősséget is. A pályázónak rendelkeznie kell az ábrázolt személyekről egy beleegyező nyilatkozattal, miszerint a fotójuk nyilvánosan megjelenhet. Ennek hiányáért minden jogi következmény a pályázót terheli.

Ezek a kitételek minden korrekt pályázati kiírásban szerepelnek, és ebben a formában (hogy csak a pályázattal kapcsolatban használhatók fel az anyagok) korreknek is tekinthetők.
Ajánlott viszont figyelmesen elolvasni a kiírást (az egészet, de különösen a fent idézett pontokat), és körültekintően eljárni. Egy sajtófotó pályázat esetén talán kevésbé gondolkodik el az ember, hogy egy tüntetés, forradalom, sport esemény, vagy akár hétköznapi pillanat hangulatos fotóján szereplő személy mennyire szeretne a hírekben szerepelni. Sőt a fotóalany személye, az esemény hír értéke, és a nyilvános szereplés kérdése jobbára rendezi is ezeket a kérdéseket (lásd kit és hogyan szabad közterületen fotózni, de most nem is ez a téma).

Az esküvő magán rendezvény
Egy esküvő fotózása egészen más személyes, bizalmi, és jogi helyzetet jelent, mint bármilyen más rendezvény. A fotós – akkor is ha csak vendég – az ifjú pár személyes terébe avatkozik bele. És egyáltalán nem biztos, hogy az ember szeretné a házassága képeit egy pályázaton, újságokban, vagy akár egy reklámban viszontlátni.

Érdemes a beadott képekkel érintett esküvős párokkal egyeztetni, hogy a megbízásukból (vagy vendégükként) készített képekkel pályázni szeretnénk. Lehetőleg a képeket is mutassuk meg nekik, mikor hozzájárulást kérünk tőlük, sőt érdemes lehet a hozzájárulásukat írásban is kikérni, hogy később ne legyen vita a hozzájárulás kérdésében.
Persze ideális esetben már magáról a fotózási megbízásról is születik a fotós és a pár között egy írásos megállapodás. Ez akár tartalmazhatja is, hogy a képekkel a fotós szerzőként rendelkezhet, és többek között saját honlapján, vagy akár pályázaton is használhatja azokat, de azt hiszem – különösen Magyarországon – ez nem túl általános gyakorlat. De még ebben az esetben sem árt az érintetteket legalább tájékoztatni róla, hogy nevezni akarunk a képeikkel. Egyrészt, mert az illem így diktálja, másrészt pedig, hogy ne érje őket meglepetésként, ha nem várt helyen bukkannak a saját képeikre. Ha utólag derül ki, sokkal csúnyább vita lehet belőle, mintha előre megbeszéljük velük.

A pályázat kiírása egyébként más vonatkozásaiban is nagyon hasonlít a Magyar Sajtófotó Pályázat kiírására. Maga a technikai lebonyolítás is a Sajtófotó, valamint az Év Természetfotósa pályázatokon sokszor jól vizsgázott FotoKlikk pályázat értékelési rendszerének segítségével történik. A részletes kiírás a pályázat honlapján elolvasható, én most csak a főbb részleteket emelném ki.

Kategóriák

1. Az átalakulás varázsa
2. Igen
3. Kreatív portrék
4. A buli

Nevezési díj

• Képenként bruttó 500 Ft (ÁFÁ-val együtt)

Zsűri

• Baricz Kati fotóművész
• Studinger András cinematográfus
• Szabó Zoltán fotográfus
• Vancsó Zoltán fotográfus

Nevezés

• A szerver 2012. január 14-től 2012. február 13-án 24 óráig fogad el feltöltéseket!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják
• Te is fényképezed ma Magyarország egy napját?
• Kit és hogyan szabad közterületen fotózni?
• Ügynökségeket fenyeget a pereskedő színésznő
• Sajtófotó pályázat 2009 – kiírás
• Személyiségi jogi aggályok
• Lady Gaga így használná ki a fotósokat
• Kihirdették a Sajtófotó Pályázat nyerteseit – tarolt az Origo és az MTI
• A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is
• Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról

BKF reklám rejtvény a mozgólépcsőn

Nem először (és nem is egyedül) korholom a BKF szakmai rátermettségét, de úgy látom újra és újra okot adnak rá. Az intézmény kommunikációját nehéz nem kritizálni. A tény, hogy nekik nem csak művelni, de oktatni is kéne a kommunikációt – esetleg a kreativitást is – és hogy előbbi a főiskola nevében is szerepel csak súlyosbítja a helyzetet, és méginkább ösztönzi a kritikákat.

Az Addict blog figyelt fel a BKF legújabb hirdetésére a metróban. Sőt mindjárt emlékeztet az előzőre is. Én már azzal sem foglalkoztam annak idején, pedig most hogy viszontlátom, rémlik hogy én is pont ezen törtem a fejem: Vajon ezt komolyan gondolták? Mert viccnek elég durva lenne….de itt az újabb felvonás, és érdemes az Addicton elolvasni mindkét gondolatmenetet.

Aztán megnézni az iskola honlapját is, hátha ma már információdúsabb, mint mikor erről legutóbb írtam, nem teljesen függetlenül a Hernádi Levente által írtaktól…

• BKF: Kreatív gondolkodást – Addict Blog
• BKF: Mozgólépcső – Addict Blog

Persze ha már iskola és kreativitás témájánál tartunk, akkor érdemes meghallgatni a témáról Steve Jobs és Sir Ken Robinson gondolatait is…

Kapcsolódó bejegyzések:

• BKF: Tanítják a kommunikációt – csak nem művelik (jól)
• BKF fotókiállítás a Mai Manó Házban
• Steve Jobs szavai: iskoláról, diplomáról, sikerről, életről és halálról
• Ne bohóckodjunk! Forradalommal pláne!
• Hogyan ne írjunk hírlevelet
• Az iskola kiöli a kreativitást
• Fotó dömping az Interneten
• Nem csak fotósok üldözik Hugh Jackmant: megjelent a Budapesten forgatott reklámfilmje (frissítve!)
• Pénzkidobás, vagy forradalmi reklámfogás?
• Könyvajánló: Bo Bergström: Bevezetés a vizuális kommunikációba

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

Nem csak a sportolók dolgoznak keményen a nyári Londoni Olimpia megmérettetéseire, hanem a fotósok is. A londoni játékok helyszínén zajló teszt versenyek jó alkalmat jelentenek a fotósoknak is, hogy megkerssék a legideálisabb helyeket, szögeket, és hogy a szervezők is gondoskodhassanak a szükséges előkészületekről.

Az Origofoto Facebookos linkajánló mondataiból kiderül, hogy a vezető magyar hírportál számára Tuba Zoltán készíti majd a fotókat a nyári játékokról. De a többi lapnál, és az MTI-nél is készülődnek, akik utazhatnak nyáron az Olimpiára.
A Reuters blogján közöltek nemrég érdekes gondolatokat a nagy készülődésről. Blogbejegyzésükben pedig épp úgy helyet kapott egy magyar sportolóról készült fotó, ahogy a fotósok olimpiai csapatában is lesz a Reuters csapatban egy magyar. (Sajnos a ritmikus gimnasztikázó Vass Dóra nem tudott kvótát szerezni az Olimpiára)

Az ügynökség londoni sportfotósa Eddie Keogh mesél a készülődésről:
“A mai világ teljesen más, mint amelyikben az ókori olimpiákat rendezték, amik csak egyetlen napig tartottak. Azokban az időkben csak férfiak versenyezhettek, és csak hajadon nők nézhették a versengést. Állítólag voltak nők, akik férfinak öltözve jutottak be, hogy mégis láthassák, de ez eléggé úgy hangzik, mintha egy Monty Pyton filmből származna…

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

A világ legnagyobb show műsorát idén Londonban rendezik meg. Londoni srácként, aki az elmúlt 30 évben sportot fotózott, valami különleges dolog, hogy itt rendezik meg az Olimpiát. Nem ez lesz számomra az első, azt Los Angelesben rendezték. Még mindig emlékszem rá, hogy leesett az állam, mikor egy londoni hírügynökségnél dolgozó 21 évesként megkértek, hogy menjek. Ma egy kicsit őszebb a hajam, de még mindig “have the photography bug” és alig vártam, hogy az Olimpiai teszt versenyeket fotózzam.

Ez most nagyon komoly. A stadionok és egyéb versenyhelyszínek készen állnak, és teljes gőzzel zajlik a tesztelés. A Reuters Angliában dolgozó fotósaként rengeteg “premier league” futballt fényképezek, így a lehetőség, hogy más sportokat fotózhassak, az komoly kihívás, de érdekes is egyúttal. Meg kell találnunk minden munkán a megfelelő egyensúlyt. Elkapni a legfontosabb pillanatokat, amik elmesélik a nap történetét, de ugyanakkor lőni néhány szokatlan szögből készült képet is. Néha jól sikerül, néha pedig még jobban. (Oké, egy párat el is rontottam, csak el ne áruljátok a főnöknek!)

A próba versenyek nagyon jól sikerültek a fotósoknak, de nem is sikerülhettek máshogy, mivel a nagyra becsült sport fotós Bob Martin felügyelte a dolgokat fotós vezetőként. Minden egyes verseny helyszínt megnézett, és megtalálta a legjobb szögeket, és fotós pozíciókat, hogy a legjobb képek készülhessenek. A nemzetközi ügynökségek lehetőséget kapnak, hogy több helyszínen fényképezőgépeket szereljenek a tetőre is, így különleges szögekből fényképezve az eseményeket. 1400 fotóst akkreditáltak, akiknek a munkáját 50 fős fizetett és 750 fős önkéntes csapat fogja segíteni.

Van néhány sport, amit még sosem fényképeztem korábban. Ilyen az íjászat, ritmikus gimnasztika, hegyikerékpár, vagy a paralimpiai csörgőlabda.

Ezeken a napokon elég meredek volt a tanulási görbe, de egy kis idő után érzi az ember, hogy hol készülnek a legjobb képek. Már csak fél év van hátra a kezdésig. Az olimpiai láz egyre fokozódik. Hamarosan élesben megy minden. Alig várjuk!”

Kapcsolódó bejegyzések:

• Így készülnek egy atlétika világbajnokság fényképei
• Fotós baleset a Tour de France során
• 3D-ben (is) fotózza a Getty Images a londoni olimpiát
• A hét képe: Vilmos herceg és Kate csókja (ezernyi verzióban)
• Hogyan fényképezik a hercegi pár esküvőjét a hírügynökségek?
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• Mit csomagolnál háborúba induláskor?
• Átadták az Év Sportolója díjakat – de jól csinálni ők se tudják
• Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében
• Stiller Ákos maratoni futó portréi

Fotó: Stephen Oachs/Aperture Academy

Nem szeretem a pletykálkodást, és “mindenki” panaszkodik a bulvárra. Mégis egyre több pletykával telítődik a technikai hírek világa is, ezzel ugyanúgy hteltelenné téve a műszaki szaklapokat, mint ahogy a közéleti lapok is rohamosan veszítenek hitelességükből.

Most épp a valószínűleg 5D utód tesztelésén rajtakapott fotós hozza lázba a fényképezőgépekkel foglalkozó lapokat, és talán nekem is azt kéne szajkóznom, amit mások már megírtak a témában (Aperture Academy, Canon Rumors, Pixinfo, MZPhoto, stb). De egyrészt nem látom értelmét, hogy újra leírjam ugyanazt, amit mások. Másrészt annak sem látom sok értelmét, hogy ők leírták.

Az külön vicces érdekes, hogy (szinte) senki nem is említi meg saját pletyka utánközlésében, hogy a világot bejárt képeket Steven Oachs készítette. Annak ellenére, hogy a forrásként többnyire mindenki által megadott írásból ez egyértelműen kiderül. Mégis mindenki a teljesen elszemélytelenítő “kémfotók készültek” megfogalmazást használja.
Mintha egy Afrikában fotózó emberről csak úgy magától tudnának készülni és az Internetre felkerülni képek, anélkül, hogy egy másik fotós pont arra járna, lefényképezné, nem utolsó sorban rájönne, hogy a képen látható dolognak, ha nem is hír, de pletyka értéke van, és feltöltené az Internetre.

Mi értelme a pletykáknak?
Azt a nézetem most tegyük félre, hogy nem az eszköz számít, hanem az elkészült kép. Tekintsük a fotózást tisztán technikai sportnak. Mire jó az újabb és újabb megalapozatlan hírekkel előhozakodni a várva-várt új fényképezőgépekről?
Ha majd bejelentik és lehet kapni is, akkor majd úgyis meg fogjuk tudni, hogy mit tud a gép, és megvehetjük, ha majd kapható lesz, és lesz majd rá pénzünk. Amíg nem kapható (mint most pl. a Canon 1DX), addig az se számít igazán, hogy már bejelentették. Mert ha lenne rá pénzünk, és elhatározásunk, akkor se tudnánk megvenni, amíg nem kapható. Akkor meg mi értelme elmélkedni róla, hogy megvennénk-e, vagy sem?

De amíg még a gyártó sem jelentette be – sőt talán maga sem tudja biztosan – hogy mit is fog majd megjelentetni, sőt talán még azt se határozták el, hogy azt hogyan is fogják hívni, addig mi értelme ilyesmiről hosszasan és pláne rendszeresen cikkezni?

Így bulvárosodik el a műszaki sajtó
Mivel nem megerősített információkról van szó, a megjelenő termék vagy olyan lesz, amilyennek mondják, vagy nem. Megalapozott döntést még akkor sem tudnánk a pletykák alapján hozni, ha egyébként lenne is pénzünk rá. De még ha a döntést meg is hoznánk, akkor se vehetnénk meg. Ha meg úgysincs rá pénzünk, akkor nem mindegy, hogy mit nem tudunk megvenni?
Persze a legfrissebb pletykák birtokában – akárcsak a legfrissebb gépek megapixel, ISO érzékenység és egyéb számadatainak magabiztos ismeretében pont ugyanúgy tűnhetünk naprakésznek, mint annak idején az autós kártyák világában, aki betéve tudta a végsebesség, lóerő, fogyasztás, hengerűrtartalom és egyéb műszaki adatokat, sőt azt is tudta, hogy a pakliban melyik járgány is a mindent vivő. És ez a tudás a pletykák esetében szerintem legalább ilyen hasznos is – abban az egy esetben, ha az ember autókat és/vagy fényképezőgépeket árul.
(Életrajzi adatként gyorsan hozzáfűzném, hogy életem egyik legpozitívabb élményének tartom, hogy mióta nem fotó/videócikk kereskedelemmel foglalkozom, azóta nem kell napra készen tudnom 2524 aktívan kapható, és még 4263 kifutó termék műszaki paramétereit és árait.)

Ezek a pletykák egyedül a pletyka oldalaknak jók, mert így két gépbejelentés között is van miről cikkezni, van mit olvasni az olvasóknak, és van mi mellett hirdetési felületet eladni a hirdetőknek. Meg persze, ha valamelyik pletykáról kiderül, hogy tényleg igaz, akkor talán jut érte 15 másodperc hírnév, hogy pont ők találták el.
De még az sem igazán valószínű, mert úgyis mindenki átveszi egymás híreit, és mire kiderül, hogy valamelyik pletyka igaz volt, addigra már senki nem fog emlékezni rá, hogy hol is hallotta korábban, és ott éppen honnan idézték. Sőt a bejelentés pillanatára már a pletykák is érdektelenné válnak – már akinek előtte érdekesek voltak – hiszen már nem kell találgatni, ott vannak a tények, lehet valós dolgokkal foglalkozni.

Visszaütnek a pletykák
A legszomorúbb hatása a pletykáknak, amit például a Nikon D4 közelmúltbeli megjelenése, vagy az azt megelőző Apple bejelentések némelyike is igazolni látszik. Ha a pletykák tényleg megjósolják, hogy mi jön, akkor csalódás lesz a vége. Hiszen nincsen újdonság a bejelentésben. Vagy csak nem olyan nagy, hogy igazán meglepődjünk. Ha meg a pletykák nem jönnek be, akkor azért csalódunk, mert többet vártunk. Vagy csak nem azt, amit kaptunk. De mégis egyre jobban belelovaljuk magunkat, és kedvenc lapjainkat, hogy a pletykákkal foglalkozzanak – akárcsak abba, hogy bulvár témákkal, és celebek magánéletével foglalkozzanak.

A gond a pletykákkal, hogy ártanak a hitelességnek. Akkor is, ha igazak. Ahogy Mari néni a virágárus elveszti a hitelét, ha sokat pletykálkodik, úgy a közéleti lapok hitelességét is aláássa, ha a nagyobb olvasottság érdekében egyre több bulvárhőst és egyéb celebet engednek a lapjaikra. Ugyanez igaz a műszaki szaklapokra is, márpedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ők sem vigyáznak.
Az Apple termékek körül legalább olyan komoly pletyka iparág alakult ki szaksajtó néven, mint a fényképezőgépek körül. Sorra születnek a CanonRumors, NikonRumors, PentaxRumors, MILCrumors, RumorRumors, stb oldalak. A hírverseny miatt pedig még a magukat ennél komolyabbnak tartó szakmai oldalak is kénytelenek hivatkozni ezekre, vagy legalább hadakozni velük, mert ha az olvasó nem náluk olvassa, akkor még a végén máshova megy a szükséges dózisért, ami a piaci versenyben megengedhetetlen.

Te pletykákra (és celebekre) vágysz inkább, vagy másra?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Tárcsa csere a Camera kft-nél
• Az a fránya tárcsa
• Nem lesz több 1Ds – elsüllyed a Canon zászlóshajója?
• A Canon 1D X bemtuatása közelebbről
• Canon EOS 300D: egy korszakváltás évfordulója
• Canon EOS 7D – Új gépkategória született?
• Idén nem lesz EOS 1D mark IV
• Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• Budapesten a Canon EOS 1D X

Fotó: Daniel Guimaraes/Flickr

Hosszabb rendezvényeket fotózni napokon, vagy akár heteken keresztül igen fárasztó. Sokszor kellemes program, és gyakran pozitív élmény is, de azért örül az ember, ha vége van, akármilyen jó programról is van szó.

Ma reggel (már nem először) ez volt az első gondolatom, és mivel most nem csak aktuális, hanem éppen rá is értem egy kicsit végre, így gyorsan megírtam. Korán kelni sosem öröm, főleg ha nem sikerült kipihenni magad. Ahogy a mondás tartja:

“Az ember átlagos alvásigénye – csak még öt perc!”

Különösen amikor hosszabb rendezvényt fotóz valaki (legyen az sportverseny, kulturális fesztivál, politikai vagy egyéb rendezvény). Mikor napokon keresztül nem elég, hogy dolgozol, cipeled a nehéz feleszerelést, komponálsz, exponálsz, új helyeket és szögeket keresel, hogy a képek minél változatosabbak legyenek, aztán szerkeszted és küldöd a képeket, na meg azon töröd a fejed, hogy vajon ki kicsoda. Ez még olyankor is fárasztó szellemi és fizikai munka, ha minden flottul megy, és nem csak előre kidolgozott, de alaposan átgondolt és még jól működő is a rendszer körülötted.
Gyakran viszont még a rendezvény szervezőivel is vitatkozni egyeztetni kényszerülsz a menet közben meglepetés szerűen változó munka körülményekről, fotózási lehetőségekről és elvárásokról. Bár érdekes módon inkább csak Magyarországon szokás így variálni. Külföldön valahogy menet közben nem változnak a feltételek, és nem a rendezvény utolsó napjára derülnek ki újabb lehetőségek vagy éppen korlátozások. Sőt minél nagyobb és komolyabb egy rendezvény, (külföldön) annál alaposabban dokumentált is szokott lenni, hogy mi hogyan működik, kinek mit kell, és mit szabad. És általában működik is – úgy ahogy leírták, nincsenek kész tények és meglepetések.

Minden esetre egy több napos rendezvény fotózása időigényes és fárasztó is. Gyakran maga a munka is az estébe – vagy akár éjszakába – nyúlik. Aztán ott vannak még a munkához is szükséges, de annyira szorosan nem hozzá sorolt tevékenységek. A képek archiválása, az akkuk feltöltése, a kártyák letöltése, ellenőrzése, ha kell a felszerelés tisztítása, karbantartása, a másnapi program átnézése, következő napi munka megtervezése, listák és egyéb dolgok előkészítése.
És persze aludni, amiből sosem elég. De reggel egy új nap kezdődik és újra menni kell dolgozni, folytatódik a mókuskerék. Aztán olyan jól eső érzés, ha vége van. Örülsz, hogy mindezen túl vagy, hogy végre kialhatod magad. De azért, ha nem is rögtön másnap, de később már egy kicsit bánod, hogy vége. Mert azért mégis csak jó volt, csak fárasztó.

De nekem most még nincs vége…

Kapcsolódó bejegyzések:

• Mit keres a fotós a hokikapuban? – avagy így fotóznak jégkorongot a nagyok
• Hogyan fényképezik a hercegi pár esküvőjét a hírügynökségek?
• Helyezkedés
• Fotós munka
• A fotózás fizikai munka
• Átadták az Év Sportolója díjakat – de jól csinálni ők se tudják
• Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós
• Állásbörzén nincs fotós állás
• Így készülnek egy atlétika világbajnokság fényképei
• A hét képe: Vilmos herceg és Kate csókja (ezernyi verzióban)

Azelsötétített Wikipedia oldala

Úgysem érek rá ma sokat blogolni, így jobb híján hallgatásommal én is csatlakozom a SOPA és PIPA ellen tiltakozók táborához – de azért annyira mégsem. Olvasd el, hogy miért!
Egy erősen eltúlzott Amerikai szerzőjoggal kapcsolatos törvény tervezet miatt sötétül ma el az Internet. Tartalom szolgáltatók demonstrálnak (főleg erőt) egy rossz törvénytervezet ellen. A gond csak az, hogy a nagy erődemonstrációban, és a borítékolható elsöprő győzelem mámorában pont a lényeg veszik majd el.

Miről szól a SOPA?
A kritikák szerint lényegében az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét vezetné be az Internetes társadalomra kényszerítve. Lehetővé – sőt kötelezővé – tenné, hogy ha valaki szerzői jogsértést jelez egy weboldalnál, azt az oldalt a szolgáltatóknak azonnal el kellene távolítani.

A fő probléma ezzel nem is az, hogy a törvény nem tenne különbséget szándékos és gondatlan jogsértések között, hanem hogy már eleve nem is vizsgálná a jogsértés tényét. A puszta vád elegendő lenne a fellépésre. Az oldalt erővel el kell távolítani az Internetről, aztán majd lehet vizsgálgatni, hogy volt-e jogsértés, és el lehet hárítani. Ráadásul ugye nem csak a kifogásolt, jogsértő tartalmat tiltaná le a webről a törvény, hanem a teljes weboldalt. Vagyis ha mondjuk az én blogomat vádolná meg valaki egy illegális kép miatt, a teljes blog eltűnne, míg ki nem derül, hogy igaza volt-e vagy tévedett (rosszhiszeműség persze kizárva, senki nem próbálná egy ilyen törvény mellett a konkurenciát tönkretenni). Ugyanígy igaz lenne a jóval népesebb oldalakra is a törvény, tehát ha mondjuk a Facebookra tölt fel valaki egy jogsértő tartalmat (ami egyébként nem szép dolog), akkor a teljes Facebookot le lehetne kapcsolni, ami mindjárt nem csak (sajtó) fotózás iránt érdeklődők ezreit sújtana, mint a blogom esetében, hanem mind a hatszáz millió Facebook felhasználót világszerte. Ezzel rögtön blobális problémává téve az “apró amerikai jogi problémát”.
Mindezen túl a technikai kivitelezése is igen érdekesnek tűnik a tervezetnek, mivel ha egy oldal nem elérhető az Interneten, akkor az admin felülete sem, aminek segítségével a kifogásolt tartalom megkereshető és eltávolítható lenne róla. Ezzel nehezítve a probléma kivizsgálását és orvosolását is.

Ha részletesebben is érdekel, hogy mi a gond a SOPA-val, akkor a érdemes elolvasni a Mashable cikkét, ami egyébként nagyon helyesen azt javasolja, hogy olvassuk el magát a kifogásolt törvény szövegét is, mielőtt hevesen tiltakozunk ellene – már csak azért is, hogy tudjuk, mi ellen is tiltakozunk.

Az Internetes világ végét vizionálják
Nem csoda, hogy mindenki az Internetes világ végét látja a leginkább fércműnek nevezhető törvénytervezet elfogadásában. Még felületes informatikai és Internet haszálati ismeretekkel sem nehéz belátni a fentiek alapján, hogy a törvénytervezet úgy rossz, ahogy van. Ezért aztán könnyű támogatni az ellene folyó egyre inkább globálissá váló harcot. Érthető hogy összefogtak a harcban a legádázabb (üzleti) ellenfelek is, és a legnagyobb Internetes cégek, hiszen a zsebükben érzik a dolog kockázatát – és még ideológiai síkon is igazuk van. Szóval a harccal ők csak nyerhetnek.

Veszítünk a győzelemmel is
A gond ezzel a harccal, hogy meg kell nyerni, mert egy ilyen törvény borzasztó hatással lenne a teljes Internetes világra nézve. Ugyanakkor a várható győzelem örömmámora sajnos várhatóan el fogja söpörni a tervezet mögött húzódó szándékot is, ami pedig rossz lenne.

A szerzői jogokat ugyanis tényleg védeni kell, és időszerű lenne a szerzőjogi lehetőségek naprakész megújítása. Csak erre jó megoldásokat kellene keresni, nem ilyen irtózatos túlkapásokat dilettáns módon összebarkácsolni, amik egészen más területeken okoznak sokkal nagyobb károkat.

A SOPA elvérzett még a harc előtt
A hírek szerint lényegében már a nagy összecsapás előtt kimúlt a SOPA (Stop Online Privacy Act) tervezet. Nem csak az azt támogató szenátorok hátráltak ki mögüle, hanem az egyébként geek (technikai megszállott) hírében álló Obama elnök is a beadvány ellen foglalt állást a Fehér Ház oldalán közzétett nyilatkozatában – egyesek szerint nem teljesen függetlenül a ténytől, hogy a kezdeményezést ellenző Google is támogatója a kampányának. Ezek alapján úgy fest, hogy a törvénytervezet kifújt, mert képtelen átmenni a törvényhozáson.

Viszont a Gizmodo arról számolt be, hogy Lamar Smith texasi képviselő folytatni akarja a tervezettel kapcsolatos meghallgatásokat, mint mondja “hogy folytassuk a munkát egy olyan javaslat beterjesztése érdekében, ami megvédi az amerikai munkahelyeket és a szellemi tulajdont”.
Ez csak szónoklatnak tűnik, és talán Lamar Smith számára sem sokkal több politikai fogásnál. De a mögötte húzódó cél nagyon is valós, és a szerzői jog védelmével foglalkozni kell. Csak nem így, ahogy ők ezzel a beadvánnyal próbálták. Reméljük, hogy sikerül egy értelmes módot találniuk rá. Persze ehhez nem ártana, ha olyanok törnék a fejüket a megoldáson, akik ismerik és értik is nem csak a törvények, de az Internet működését is.

Amíg az Internet (egy része) sötétbe borul, addig olvasgasd a blogom régebbi írásait, hátha találsz még rajta érdekes gondolatokat!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Internet és szerzői jogvédelem
• Lady Gaga így használná ki a fotósokat
• Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa – pályázat esküvői fotósoknak
• Megoldódott a táska “lopás” rejtélye, megvan a tulajdonos
• Egységesen bojkottálja a norvég sajtó Janet Jacksont
• Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják
• Te is fényképezed ma Magyarország egy napját?
• Ke$ha fotókat tarhál Budapesten – Nem adunk fotót fotózásért
• Nem lopunk, hanem találtuk
• Fotó dömping az Interneten

Fotó: Radu Sigheti/Reuters

A XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat egyik külföldi zsűritagja elmélkedik, hogy vajon a háborús képeknek mennyire van helye egy pályázat képei közt, és miért kell őket előtérbe helyezni más témákkal szemben.

A Reuters romániai fotósaként dolgozó Radu Sigheti a hírügynökség blogján elmélkedik. Bár a háborús fotókról szóló gondolatai talán kevés magyar pályázót érintenek, és már nem csak a magyar, de a nemzetközi pályázatokon változtatni is késő lenne. De talán érdekes lehet megismerni, hogy vélekedik a zsűri egyik tagja más pályázatok kapcsán.
Különösen azért, mert ezek – vagy legalábbis nagyon hasonló – gondolatok rendszeresen felvetődnek a nagy nemzetközi pályázatok (pl. World Press Photo és Picture of the Year International) kapcsán, de igazán komoly visszhangot nem nagyon szoktak kapni – pláne szakmai körből nem nagyon emlékszem ilyesmire.

Radu Sigheti gondolatai:
“Miközben épp egy pályázatra állítottam össze a beküldendő képeimet, nem tudtam szabadulni egy gondolattól. A korábbi években mindig háborús képek nyertek. Szerintem idén sem lesz ez máshogy, hiszen rengeteg véres dolog történik most is.

Fotó: Raud Sigheti/Reuters

Nem tudom, hogy miért ezeket a képeket választják ki. Szörnyűségeket ábrázolnak, fájdalmat és a segítség nélkül maradt áldozatokat, meg a fegyverkezés örömét. Némelyiküket méltóságteljesen ábrázolják, némelyiküket ellenszenvesen, az emberiség legrosszabb arcát. Olyan emberek, akiket más emberek öltek meg. Kísérteni fognak az emlékeinkben; újra és újra lehozzák őket a lapok.
A fotósok nagy kockázatot vállaltak, hogy ezeket a képeket elkészítsék; dícsérjük őket a képeikért, és bátorságukért, hogy olyan helyeken fotóznak, ahová mások nem merészkednek. Remek fotók mutatják be a háborúkat, és ezek a fotósok megérdemlik, hogy emlegessük a munkájukat. De a képeik tényleg egy fotópályázatra valók? Gondol bárki arra, hogy milyen hatásuk van a jövőre, hogyan hatnak a fiatal fotósokra? Talán igaza volt Susan Sontagnak a legutolsó, ‘Mások fájdalmáról’ című könyvében? [hogy akik nem voltak ott ezekben a háborúkban, azok képtelenek elképzelni mindazt, ami a fotókon megjelenik - a szerk]

Fotó: Radu Sigheti/Reuters

Az évek során rengeteg fiatal fotós nézte meg ezeket a képeket és mit tanultak belőle? Azt, hogy ha jó fotóriporter akarsz lenni, és jó képeket akarsz készíteni, akkor háborús övezetekbe kell mened, mert azzal azonnali elismerést vívhatsz ki magadnak. De ez mind mások megpróbáltatásaira épül. Fotóriporterek nemzedékei gondolkodtak így. És még ma is, egy könnyen hozzáférhető konfliktus zónában csak úgy rajzanak a fotósok, néha többen vannak, mint a harcosok.

Ami a háborús övezetekben történik, azt dokumentálni kell. A történetet el kell mesélni, mert tanulnunk kell a hibákból, és közbe kell lépnünk, ha az emberiesség ellen vétenek. A világnak látnia kell, hogy máshol mi történik.

Én ezért készítem a fényképeimet; abban a reményben, hogy amit ma lefényképezek, az soha többé nem fog újra megtörténni. De azt látom, hogy újra és újra megtörténik.

Egy ponton túl, mikor a ’90-es években Horvátországban voltam, többé nem mentem háborús övezetekbe, mert úgy éreztem, hogy a részemmé fog válni. Úgy éreztem, hogy a sok szörnyűség, ami körülöttem történik, egy nap úgy elborzaszt, hogy a fényképezőgépem helyett fegyvert ragadok. Életem egy másik pontján újra háborút mentem fotózni. Nem tudom, miért tettem újra. Azt hiszem, hogy akkor úgy éreztem, hogy eleget tanultam. Tudtam anélkül csinálni, hogy hibásnak érezném magam, amiért mások fájdalmát fényképezem. Azért, mert a képeket értékelték, és elmesélték a történetet. Úgy éreztem, hogy a konfliktus már nem érint meg többé.

Fotó: Radu Sigheti/Reuters

De a világunk néhány forró helyét megjárva megtanultam, hogy ez a körforgás megállíthatatlan. És mégis megérint a képeken keresztül minden egyes konfliktus, amit máig fényképezek. Ahelyett, hogy az életet dícsérnénk, ráébredsz, hogy milyen jelentéktelen is az a háborúban, vagy a fegyveres számára, akinél a fegyver van. Szépen lassan elkezded megvetni. Nincs semmi, ami ezt képes megakadályozni.

Azért írom ezt, mert remélem, hogy valamit lehet tenni ellene. Mi, fotóriporterek, nem tudjuk megakadályozni a háborút. Mi, fotóriporterek nem hagyhatjuk abba a fotózást, mikor már zajlanak az események. De egy fotópályázat eldöntheti, hogy mit kezd ezekkel a háborús képekkel. Meg kellene őket említeni, meg kellene mutatni őket a világnak, de egy külön kategóriában. Nem kiemelni őket, mint “legjobbakat”.

Ez csak egy gondolat, ami eszembe jutott, miközben a sok reményteli fiatal fotósra gondoltam. Talán így rá tudjuk terelni a fotósok új generációinak figyelmét, hogy az életet örökítsék meg a képeikkel, ne a halált.”

Kapcsolódó bejegyzések:

• POYI: kiírták az idei fotópályázatot – megújulás és új kategóriák
• Magyar fotósokat díjaztak Párizsban
• Világhírű lett a kistarcsai tűztornádó kép
• World Press Photo: Street View-t fotózni sajtófotó?
• Újabb változás a Sajtófotó Pályázat zsűrijében
• Csütörtök délig véglegesíthetők a Sajtófotóra beadott pályázatok
• Kiírták a 2010-es Sajtófotó Pályázatot
• Fotós baleset a Tour de France során
• Magyar fotós nyert a Picture of the Year pályázaton
• A World Press Photo pályázat 2009-es győztesei

"Fényképezős mobiltelefon"

Egy időben magam is idegenkedtem a mobillal fotózástól, sőt még ma is vannak fenntartásaim, de ezek java részt átalakultak. Már nem az eszköz a szűk kerezstmetszet, hanem “csak” a felhasználó igényessége.

A kamerás mobilok hajnalán a fényképezőgépek képminőségének felsőbbrendűsége mondatta velem (és másokkal is), hogy nem érdemes a mobillal fotózni. Ma már az akkori fényképezőgépek képminősége is megmosolyogtató néha. És talán a mobilok kameráinak fejlődése még a fényképezőgépekénél is gyorsabb volt.

Már nem nonszensz
A technikai feltételek, és a végeredmény minőségi javulása miatt ma már nem olyan nonszensz mobil fotókat használni. Sőt kifejezetten divattá vált a mobillal fotózás, amit (némi túlzással persze) az analóg korszak polaroid divatjához lehetne leginkább hasonlítani. Már nem csak az amatőrök űzik előszeretettel (és gyakran magas színvonalon is), hanem a profik közt is akadnak lelkes követői. Elég a blogon is emlegetett iPhone fotósokra (David Guttenfelder, Chase Jarvis, Damon Winter, Gárdi Balázs, Stiller Ákos) gondolni, vagy éppen Barakonyi Szabolcsra, akinek az Indexen iBarakonyi néven szoktak mostanában megjelenni iPhone-al készült képriportjai, mikor egy-egy tüntetésen épp nincs ideje/módja profi fényképezőgéppel készült képeit elküldeni.

Nemrég az Origon Dömötör Ági foglalkozott a mobil fotózás témájával, most pedig a HVG közölte Illényi Balázs hasonló témájú írását, érthető módon első sorban mindkét anyagban Gárdi Balázst emlegetve a műfaj egyik legfőbb úttörőjeként. Hiszen ő magyar létére mindjárt nemzetközi porondon honosította meg a mobiltelefonos riport fotózást.
A témában megjelent gyakran igen heves szakmai viták táptalaja általában nem is az, hogy a kép mobillal készül vagy sem. Sokkal inkább az utólagos feldolgozás. A viták pedig etikai alapokra terelődnek a puszta technikáról. Hogy a fényképezőgép által alkalmazott effektek, feldolgozások és azok esztétikai hatása milyen mértékben tekinthető a hiteles tájékoztatás részének, vagy mennyiben válik tőlük a kép manipulálttá.

Csak a kép számít
A hétköznapi fotózgatót persze az etika és a retusálás kérdése nem kell, hogy befolyásolja. Elengedhetetlen kiegészítésnek tartom viszont, hogy szerintem a mobil fotót az emelte (nagyjából) azonos rangra a digitális fotóval, hogy a komoly minőségi problémák mára megoldódtak. Mivel az elkészült képen már nem látszanak (annyira?) az előállító eszköz minőségi korlátai, lehetőséget kapunk, hogy csak a képet nézzük. Ha a kép jó, akkor mindegy, hogy mobillal, vagy esetleg komolyabb fényképezőgéppel készült. Ma pedig már nem elsősorban a gépen múlik, hogy a kép jó legyen.

Mégis sok a vacak mobil fotó
Hiába fejlődik viszont a mobil kamerák technikája. Sok készülék a mai napig borzalmas képminőséget produkál, a minőségi javulás tehát nem általánosítható minden mobiltelefonra.
Illetve változatlanul pocsék képet készítenek a hozzá nem értő felhasználók. Ebben a tekintetben semmi sem változott a kezdeti időkhöz képest. Aki nem ismeri a készülék tulajdonságait, nem tudja, hogy mit hogyan érdemes lefényképezni, fogalma sincs a képkivágásokról, alapvető kompozíciós ismeretekről, de még csak azt se tudja/érti/alkalmazza, hogy a téma lehetőleg legyen a képen (és nem is érdekli), annak a jobb képminőségű fényképezőgép ugyanúgy nem jelent megváltást, mint a világ legkomolyabb fényképezőgépe. Aki pedig így fényképez a mobiljával (is), annak még a nagy számok törvénye sem biztos, hogy megoldást jelent a problémájára, mert még a sok rossz kép között sem biztos, hogy több jó akad. De reménykedni lehet, sőt kell is!

Te mit gondolsz a mobillal fotózásról?

Kiegészítés: Sajnos a posztba ágyazott kép forrását nem sikerült kiderítenem, pedig már maga az ötlet miatt is említésre méltó lenne!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Google goggles – keresés kép alapján
• Az iPhone 4s kamerája még jobb
• Fotózásra (is) fejleszt az iOS5 frissítése
• Sikeres volt a globális pillanat
• Hány nőnek lesz ma egyszerre orgazmusa?
• Egyetlen fényképnyi pillanatra készül a világ
• Fotóműfajok: A fotózás területei
• A legjobb fényképezőgép az amelyik nálunk van
• Szakmai igényesség
• Fotó dömping az Interneten

Így szórják a pénzt a magyar marketingesek

Egyre népszerűbb reklám fogás vírusvideót készíteni. De nem biztos, hogy elég hozzá egy többé-kevésbé jó ötlet, és szórni a pénzt. A közönség dönti el, hogy a nagy terv bejött-e vagy sem.

Lassan több marketinges próbál vírusvideót készíttetni, mint celeb partival eladni a “termékét”, de a jól/rosszul sikerült reklámok nem mindig kapnak szárnyra. A Szívlapát blog segítségével bukkantam a MenDan Hotel Thermal reklám próbálkozására. Mint a Kreatív szaklap játszó blogjának címe fogalmaz: “Így szórják a pénzt a magyar marketingesek”.

Mennyire jó ötlet?
Vajon az ilyen inkább ötletes reklám fogásnak tekinthető, aminek mémként kellene terjednie a magyar weben, vagy csak egy újabb erőltetett kísérlet a meglehetősen ódivatú reklámszemlélet ügyetlen megújítására? Persze lehetne róla akadémiai vitát is folytatni, vagy szakmai kerekasztalt rendezni, de talán inkább a közönségnek kell döntenie a vírusvideók népszerűségéről.
A Szívlapát cikke még 400 megtekintést említ, azóta fél nap alatt ez (nagyon) lassan közelíti a hatszázat, ami nem sokkal jobb statisztika, de még nem érdemes leírni a számokat. Kíváncsi leszek, a nézettségi adatokra egy hét, egy hónap, egy év múlva. De még inkább arra, hogy a szálloda nevére emlékezni fog-e valaki, akár csak a poszt végéige.
Ráadásul a YouTubeon leadott szavazatok szerint a voksolók több mint felének nem tetszik, ahogy ezt többen kommentben is kifejtették a videó alatt. Viszont a Szívlapát blog kommentelői közül többen csak a fürdőruhás csajokat hiányolják.

Hol marad a látásmód?
Itt jön be a képbe a következő kritikám. Ha már ilyen módon akarják magukat reklámozni, akkor miért ebben a formában? Az emeleten állva filmezik az elegánsan öltözött marketing igazgatónőt a fürdőben, ahonnan pénzt szór a vendégek közé? Tényleg nem jutott eszébe senkinek, hogy ne egy unalmas falu széli sajtótájékoztató hangulatát kölcsönözzék a videónak, hanem valami életet, hangulatot, és látványt is vigyenek bele?
Ha már fürdő, és pénzszórás, akkor tényleg legalább fürdőruhás lányok (esetleg fiúk is), napsütés, buli hangulat, kellemes látvány világ, vagy bármi pozitív nem ártott volna a videóban. Tényleg csak ennyire telik tőlük, hogy pénzt szórnak a fürdő vendégek közé, és ezt a közszolgálati híradónál Budapest Tévénél is unalmasabb stílusban bemutatják? Zseniális üzenet! Komolyan sikert várnak tőle, vagy csak olcsó megoldás volt?
Én egyébként biztos nem szeretnék olyan helyre menni nyaralni, ahol pénzt szórnak rám a fürdőben, hogy a többi vendég azért küzdjön velem, hogy megszerezze tőlem.

Te mit gondolsz erről a reklám megoldásról?

Emlékszel még a szálloda nevére? A videó megnézése után is?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Galéria válogatás: Fürdők Éjszakája
• Szakmai igényesség
• Kövér László az Index legjobb marketingese
• A Canon 1D X bemtuatása közelebbről
• Ezt nézzétek, ujj trükköt mutatok!
• Az Olympus hadat üzen a mobillal fotózásnak
• Fotósok háborúja – gépfegyverként kattognak a fényképezőgépek
• Mindenki ért mindenhez – szakértői munkát vállalok olcsón
• Reklám: Én Nikon vagyok… (én NEM!)
• Carousel: akciófilm, aminek minden jelenete egyszerre történik

Fotó: John B Mueller/Flickr

Fontos gondolatok egy különös képről, szerzői jogról és ingyenességről, amit minden fotósnak érdemes megismernie – és nem csak a fotósoknak.
Az itt látható kép futótűzként terjed az Interneten, készítőjének fotó lopásokról alkotott remek és igen találó gondolatai miatt – viszont a kép ezen újraközlései is mind ugyanolyan lopásnak minősülnek, amikért ugyanúgy perelhetne.

“Nos ez volt az első naplemente, amit 2012-ben megörökítettem. A fotó elkészítése nekem 6612 dolláromba került.”

Így kezdődik John B Mueller leírása a frappánsan megszövegezett fotóhoz, ami a kísérő szöveg miatt mára bejárta a világ szinte valamennyi fotózással foglalkozó weboldalát.
Az alábbi szöveg tehát az első szám első személyű megfogalmazás ellenére sem a saját írásom, bár tartalmával én is egyetértek. A szögletes zárójelben szereplő kiegészítést én szúrtam be, nem része az eredeti szövegnek.

“12 dollár (kb 3 ezer forint) volt a benzin, hogy a munkahelyemről eljussak ide, aztán hazamenjek. A fényképezőgép, amivel készítettem 2500 dollár (kb 610 ezer forint) volt. Az objektív másik 1600 dollár (kb 390 ezer forint). A TA Singh Ray fordított átmenetes Neutral Density szűrő 210 dollárba (kb 50 ezer forint) került. A nagylátószögű előtét még 200 dollár (kb 50 ezer forint). A Slik fotóállvány újabb 130 dollár (kb 30 ezer forint). A távkioldó újabb 60 dollár (kb 14 ezer forint). Mikor hazaértem, feltöltöttem egy számítógépre, ami 1200 dolláromba (kb 290 ezer forint) került, és aztán a 200 dolláromba (kb 50 ezer forint) kerülő Lightroom 3-at használtam. Utána kiexportáltam, és a PhotoShopban még szerkesztettem kicsit, ami úgy 500 dolláromba (120 ezer forint) került.”

[MLaca hozzáteszi azt is, hogy kimaradt a memóriakártya ára, ami további - akár komoly - tétel lehetne a listán, egy amerikai könyvtáros pedig azt az észrevételt fűzte hozzá, hogy a számításból teljesen kimaradt a munka bére, a kép készítésével töltött idő, és energia ellentételezése, mert az elszámolásban csak a tárgyi eszközök szerepelnek - de az üzenet talán így is érthető]

“12+2500+1600+210+200+130+60+1200+200+500= 6,612 dollár
(3e+610e+390e+50e+50e+30e+14e+290e+50e+120e=1,6 millió forint)

Szóval ha te egy magazint, weboldalt, céget, sportegyesületet/csapatot, vagy hirdetőt képviselsz, aki szeretné ezt a képet használni, akkor ne kérd, hogy adjam oda ingyen, a nevem feltüntetéséért, vagy “megjelenésért” cserébe. Megtaláltad a képemet, így valószínűleg van “megjelenésem”. Neked pedig van reklám költségvetésed, és az pontosan ilyesmire van. Nyilván te sem várod el, hogy ingyen dolgozzanak a munkatársaid, a titkárnőd, vagy a főnököd. Senki sem fogja ingyen megkapni. Csak azért, mert egy kép digitális, az nem jelenti azt, hogy nem került semmibe az elkészítése.

Ahogy valaki már jelezte felém, EZ az egyetlen kép nem került nekem 6612 dollárba, de ha te szeretnéd a nulláról indulva elkészíteni, akkor pontosan ennyibe kerülne mindent beszerezni, hogy elkészíthesd. Így én ezt az összeget tekintem a kép ellenértékének, ha ellopod, és erről az összegről fogja az ügyvédem küldeni neked a számlát, ha az engedélyem nélkül használod fel.

Ha a képedet odaadod pusztán “névfeltüntetésért”, vagy “megjelenésért” cserébe másoknak, akkor a legjobb reményed, hogy aki meglátja majd megkér, hogy ő is hadd kérjen tőled képeket….névfeltüntetésért cserébe. Próbáld ki ezt….legközelebb, ha étterembe mész, mondd meg a pincérnek, hogy ha ingyen adja a vacsorát, akkor elmeséled minden barátodnak, hogy milyen jó volt.”

Milliókat kaszálhatna
Mivel a fotót a kísérő szövegtől függetlenül is védi a szerzői jog, a fotós nyugodtan perelhetne. Ezt a lehetőségét csak erősíti, hogy ilyen szép részletesen elmagyarázza álláspontját. A vicc az egészben, hogy a kísérő szöveg miatt hírként terjed az írás és a kép is a fotózással foglalkozó oldalakon. Ám ez ugyanúgy a kép felhasználása (értsd lopása), mintha bármi más célra tulajdonítják el. Így a tucatjával, vagy akár százával megjelenő utánközlésekért mind-mind teljes joggal számlázhatná ki a fent megjelölt összeget.
Az írás eredetileg a Flickr-en jelent meg, John B Mueller képe alatt, ő egyedül ide töltötte fel úgy a képet, mint a szöveget, és a fotós elmondása szerint eddig egyedül a PetaPixel (és én, illetve azóta még egy francia blog gazdája) vette a fáradtságot, hogy engedélyt kérjen a kép (és a szöveg) utánközlésére. Mégis számtalan más helyen szerepel világ szerte, jobbára a képpel együtt, szó szerint másolva a szavait (Rezalutions, 12.3 MegaPixels, Bokeh, stb), vagy csak 1-2 mondatot kivonatolva linkeltek egy másik, talán eredeti forrásnak gondolt oldalt (Gene Galin, stb). És volt néhány oldal, ahol részben vagy egészben csak a szöveget vették át (Greg Vojtko, Adventure Photography, stb), a képet nem merték, vagy talán inkább nem akarták, mert hát mellé írta a szerző, hogy az nincs ingyen, és ezt engedély nélkül illik tiszteletben tartani, akár udvariasságból, akár félelemből – ahogy én is tettem volna, ha a szerző nem ad nekem engedélyt az utánközlésre.

Az üzenet a fontos
A fotós egyébként nekem azt is elárulta, hogy furcsának találja, hogy a határozott szöveg ellenére mindössze egyetlen blog, a PetaPixel kért előttem engedélyt a kép használatára, mindenki más csak eltulajdonította. De azt mondja, hogy amíg korrektül hivatkoznak rá szerzőként (amit egyébként még ebben az esetben sem mindenki tesz meg sajnos), vagyis nem csak a nevét írják ki, hanem linkelik a Flickr albumát, vagy fotós vállalkozásának a honlapját (esetleg mindkettőt, ahogyan én), addig nem fog pereskedni, mert fontosabbnak tartja, hogy az üzenet terjedjen. A szerző egyébként pozitívan értékeli az írás hatását, mert akadnak ugyan negatív hangok és primitív reakciók is, de zömében pozitívak a reakciók, és örül, hogy ennyien egyetértenek. Facebook oldalán egyébként azt is kifejti a fotós, hogy “amikor egy képet/munkát valaki ingyen kér, az még annál is rosszabb, mintha csak ellopná, mert annak a jele, hogy semmire sem becsüli a munkád.”
A dolgot egyébként az robbantotta ki, hogy a fotós egy másik képét próbálták ingyen, pontosabban “megjelenésért” cserébe megszerezni, amit persze elutasított, fizetni viszont nem akartak érte. Ezek után tette közzé újévi írását, ami azóta vírusként terjed.

Magyarul elsőként MLaca blogján jelent meg (elsőre én is az ő fordításából indultam ki, de bizonyos megfogalmazásokkal, kifejezésekkel nem értettem teljesen egyet,  és ha már nem csak hivatkozok rá, inkább lefordítottam magam. Így legalább lehet stilisztikai és egyéb hibákra mutogatni, hogy az övé jobban sikerült), ő pedig a PetaPixel oldalán találta.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják
• Te is fényképezed ma Magyarország egy napját?
• A MUOSZ etikai bizottság elmarasztalta Alexandrát
• Mindenki ért mindenhez – szakértői munkát vállalok olcsón
• 12 ok, hogy miért (ne) fotózz ingyen
• Újabb leépítések a magyar sajtóban
• Utcán élő, hajléktalan fotós levele
• Pokoli ügyfelek
• Internet és szerzői jogvédelem
• Ismét elégedetlenkednek a zenei kiadók

Képek a falon - egész a mennyezetig

Fotókiállítást rendezett a BKF fotó szakának növendékei által készített képekből a Mai Manó Ház. A kiállított képek közt megtalálható Debreczeni Zita néhány iskolai munkája is.

A Mai Manó Ház hagyományos kiállító terében került megrendezésre a BKF fotó szakának első kiállítása, egyszerűen Elsők címmel. Az iskolai feladatokból kiválogatott képek között akadtak érdekes, újszerű, és elgondolkodtató képek is. A nézők közt többen megirígyelték a kiállítás szervezőitől a közönségszervezőket. A viszonylag szűkös kiállítótér ugyanis telítettségig megtelt. Üzletpolitikailag talán nem rossz hatás, de rendezvény szervezési, vagy kommunikációs értéke azért megkérdőjelezhető. Nem csak mozdulni nem lehetett a Mai Manó Ház emeletén a tömegben, de beférni sem a Napfény műteremben rendezett megnyitóra. Így csak a szerencsés kevesek hallgathatták meg a művészeti intézmény dokumentarista fotográfia képzését vezető Révész Tamás fotóművész, fotóriporter megnyitó beszédét. Szerencsére a megnyitó beszéd az iskola hírei között megtalálható. Érdemes elolvasni, érdekes és értékes gondolatokat fogalmaz meg a kiállításról, és a profizmusról is, amit a profi címszó alatt a blogon is gyakran emlegetek.

Debreczeni Zita is a kiállítók között van

A látogatók közül viszont többen felvetették a kérdést, hogy minek ennyi képpel telezsúfolni a látogatók számánál a fotók mennyiséghez képest mégszűkösebb kiállító teret? Persze sok a hallgató, mégtöbb a kép, és az első kiállítás legyen monumentális. De talán az egymás felett 7-8 sorban zsúfolt képek ötlete nem biztos, hogy a legjobb elgondolás egy művészeti kiállításon. Ahogy az is roppant zavaró volt, hogy a közös kiállítás képei ugyan nyomtatással készültek, mégsem minden képen volt olvasható a fotós neve. Azt még valahol értem, hogy egyik képen fehérrel, másik képen feketével szerepel a készítő neve, de hogy a szöveg színe miért nincs összhangban kontrasztban a képi tartalommal, hogy olvasható is legyen a képen, azt nem értem. Vagy még inkább miért nem a kép mellé/alá írták, ahogy egy kiállításon szokás a kép felületére nyomtatás helyett. De ez most csak egyszerű praktikus megfontolás. Persze ez most (szokásaimmal ellentétben) kivételesen nem szerzőjogi reklamáció, bár pont ugyanúgy hangzik a felvetés, mint mikor szerzői jogokat emlegetve reklamálok hasonló dolgokat. De tényleg, egy közös kiállítás sok alkotó mégtöbb képével, jó tudni, hogy melyiket ki készítette. Csak nem így kéne…

Remélem, hogy a következő legalább ilyen népszerű lesz, és hogy az apróbb-nagyobb hibákat is sikerül majd kiküszöbölni.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Debreczeni Zita döntött, kizárólag fotós lesz, nem modellkedik tovább
• Öt éves a Művészetek Palotája
• II. Zalaegerszegi Sajtófotó Kiállítás
• Oktatják, de nem művelik? BKF és a kreativitás
• Fotókiállítás, ahol már skiccelni is tilos, nem csak fotózni
• Ezüstgerely pályázat: kiállítás a MOB legjobb sportfotóiból
• Magyar Fotográfia Napja – ti mivel ünneplitek?
• Pixeles akt és egyházi gimánázium: válogatás MOME diplomamunkákból
• Robert Capa képei Sárospatakon
• JR TED kérése: Használjuk a művészetet arra, hogy felforgassuk a világot

Ezt sem lehet, azt sem lehet... Fotó: @ctrizee

Azt már megszoktuk elfogadtuk, hogy a legtöbb kiállításon fotózni tilos, néha még akkor is, ha kifejezetten sajtó eseményre hívják a képi sajtó munkatársait.
De már van olyan kiállítás, ahol még skiccelni sem hagyják a kultúra iránt érdeklődőket.

A PetaPixel a BoingBoing nyomán idézi a @ctrizee nevű twitterezőt, aki egy chicagoí kiállításon örökítette meg – valószínűleg már ezzel is szabályt sértve – a fotózást és skiccelést is tiltó táblát. Költői kérdése így szól: “Tényleg ilyen rosszul állnak a dolgok, hogy már a skiccelést is tiltják?” Kérdés vajon mire gondoltak vele, talán még jegyzetelni is tilos, vagy csak a képi adatrögzítést tiltják ilyen módon? A BoingBoing minden esetre némi iróniával hozzáteszi, hogy a következő lépés talán az lesz, hogy megtiltják, hogy a képeket fejben tovább gondoljuk (ti: jogvédett mű átdolgozása)?

“Tilos a kiállításon:

• Fotózni
• Vakut használni
• Állványt használni
• Videókamerát használni
• Skiccelni” 

A jövőben szaporodnak az ilyen gondok
A videózni is képes fényképezőgépek, az egyre nagyobb felbontású fotókat készítő telefonok, vagy akár napszemüvegek korában egyre nehezebb kitiltani bárhonnan az álló, vagy mozgókép rögzítő eszközöket. Különösen, mivel ezek egyre nagyobb számban vannak jelen mindenhol, és ahogy minden autó mellé nem lehet rendőrt állítani, úgy minden néző mellé sem lehet biztonsági őrt állítani, még egy kiállításon sem, nemhogy egy koncerten. Sőt az sem könnyen kivitelezhető, hogy minden netre feltöltött (tehát publikált) illegális fotót leszedjenek/leszedessenek – bár szerintem erre még alakulhat ki külön iparág, ami akár jó üzletté is válhat a képkereső motorok fejlődésével.

A PetaPixel azt is felveti, hogy vajon mit fognak csinálni, ha eljön egyszer a CyberPunk jövő, és mindenkinek sokmegapixeles kamera lesz a szemébe építve, és a képeket nagy felbontásban tudjuk majd letölteni közvetlenül az agyunkból? Nos a kérdés egyelőre még nem időszerű, de érdekes, hogy hova vezet.

Neked hol szokták tiltani a fotózást?

Kapcsolódó bejegyzések:

• II. Zalaegerszegi Sajtófotó Kiállítás
• BKF fotókiállítás a Mai Manó Házban
• A fotós nem terrorista: az angol rendőrök már tudják
• Magyar Fotográfia Napja – ti mivel ünneplitek?
• Robert Capa képei Sárospatakon
• Ma nyílik meg a Magyar Sajtófotó Kiállítás
• Fotózni egy majom is tud
• Semmi sem igaz a kuvaiti fotós tilalomból!
• Fotózási tilalom Kuvaitban – igaz vagy átverés?
• Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat

Kéthasábos új dizájn

Új arculati elemekkel, és egy közelmúltban bemutatott iPhone alkalmazással köszönti az Index az újévet.

Új elrendezés a cikkoldalakon
A korábbi galéria dizájnváltás után most a hír oldalak megjelenése is megváltozott az Indexen. Mint saját cikkük fogalmaz erről, az újévet “stabilabb lábakon álló” formátummal köszöntik, szélesebbre vették a szövegtörzset és nagyobbra a betűket, hogy kényelmesebb legyen olvasni. Üdvözletes, hogy “az új, szélesebb formátumban szebben mutatnak a videók és a képek”, ami üdvözletes eleme az egyre népszerűbb nagy képes divatnak. Ezzel együtt most hivatalosan is bejelentik az új galériáját, amiről már korában én is írtam.

Index iPhone alkalmazás

Az Index cikke azt is hangsúlyozza, hogy így nagy monitoron, nagy felbontásnál is jobban élvezhető az oldal, illetve viccesen megemlítik, hogy “relatív jobbra tolódásunk valójában csak centralizálódás, és kizárólag ergonómiai célokat szolgál”.

Az új elrendezés fő eleme, hogy eltűnt az eddig a képernyő jobb szélén található reklám terület. A hirdetési felület elhagyása a MédiaBlog szerkesztőjében felvetette a jogos kérdést, vajon “ennyire kevés a hirdetés, vagy ilyen jó fej az Index?”.

iPhone alkalmazást minden okostelefonra
Furcsa képzavar az alcímben, de az elégedetlen Google fanboyok szerint az iNdex érdekes módon még Androidon is az iPhone alkalmazást hirdeti, ami elég vicces élmény lehet. Pont mint mikor Macesként egy oldal mindenféle exe fájlokat akar velem telepíttetni a számítógépre.
Minden esetre az Index még az óév végén kiadta iPhone alkalmazását, hogy kényelmesebben és gyorsabban lehessen böngészni a híreiket a népszerű okostelefonon. Az alkalmazás részleteibe nem mennék bele. Igazából én már rég leszoktam a hírolvasó alkalmazások használatáról. Mindegyikben nagyjából a szokásos dolgok vannak, viszont mind a saját kiadójához köt, és számomra általában több korlátozást jelent, mint a böngészővel normál webes felületen hassználni az oldalt. A legtöbb eddig megjelent alkalmazást letöltöttem, egyszer kipróbáltam, és azóta sem nyúltam hozzájuk. Ez igaz az Index alkalmazására is.

Legyél az Index informátora!

Légy az Index tudósítója (ingyen persze)
Az alkalmazás leginkább említésre méltó része, hogy beépítették a ma már szinte minden lapnál jellemző “legyél a lap informátora” funkciót. Így ha az okostelefonon épp egy tüntetésen, vagy egyéb hír értékű eseményen használod az Index alkalmazását, csak rá kell bökni a dizájnos ikonra, és már küldheted is a szerkesztőségbe a képeket és videókat. Így a szerkesztőség arról is értesülhet, amiről egyébként lemaradna.
Az ötlet olyan zseniális, hogy valószínűleg a többi konkurens szerkesztőségben is a HVG-s Hernádi Leventével egyszerre csaptak a homlokukra, hogy ez nem nekik jutott eszübe. Sőt várhatóan a saját alkalmazásuk következő verziójába ők is mind beépítik majd, ha már nem kerül semmibe.

Ha pedig ez is akkora sikert ér el a kezdeményezés, mint a CNN iReport kezdeményezése, akkor majd az Index és a többi lap is tömegesen építheti le fotósait, akárcsak a CNN, hogy az ingyenes MTI anyagokból és a szintén ingyen beküldött olvasói képekből dolgozva megspórolja néhány fotó szett és pár fotós fizetését. A kisebb lapok közt meg már jó ideje van néhány kezdeményezés, akik eleve ebből szeretnék felépíteni tartalmukat, hiszen minek drága szerkesztőséget fenntartani, ha az olvasók a saját/egymás anyagait is előszeretettel olvassák. A hirdetőknek meg mindegy, csak pörögjön a számláló.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Megújult az Index galériája – nagyobb képek, új kezelés
• Fotósok repülnek tömegesen – leépítés az olvasóriporterek miatt
• Az Index és Origo volt főszerkesztői mesélnek a HVG-nek
• Lemondott Uj Péter, az Index főszerkesztője
• Tablet lesz a sajtó jövője?
• Új hírportál + régiek összevonása és dizájnja
• Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?
• Megújult az Origo fotórovata – kiemelt helyen a hangos képriportok
• Mire jók a pletykák? – így bulvárosodik el a műszaki sajtó
• Az AP lett az első nemzetközi hírügynökség Észak-Koreában

A tervezettnél kicsit mozgalmasabbra sikerült számomra az óév vége (tüntetések, demonstrációk, egyéb rendezvények, stb) így egy kicsit elúsztam minden mással. Elmaradtam régóta tervezett írásokkal, és elkéstem az év végén aktuális válogatásokkal is. Jöjjön most mégis egy válogatás az elmúlt év legnépszerűbb írásaiból, hátha kihagytál valami érdekeset.

Épp a napokban kaptam egy elég durva (de legalább őszinte) kritikát a blogomról, mely szerint én csak egy pár oldalt reklámozok itt folyton, és más blogok/oldalak tartalmán élősködök, mert amit itt publikálok, azt copy+paste módszerrel szinte nulla idő és energia ráfordítással meg lehet csinálni.
Nos igyekszem ebből a kritikából is okulni így – bár annyira sok nem is volt a legolvasottabak listáján – a galéria ajánlókat teljesen kihagyom. De 1-2 saját fordítású anyag azért marad benne, illetve az ötletet/ihletet adó oldalakat mindig linkelem – persze van amikor csak az eredeti közlőt, az utánközlőket nem mindig. Természetesen lehet kommentekben is nyugodtan kritizálni, a helyesírási és hivatkozási tévedéseket pedig nyugodtan jelezzétek, hogy javíthassam. Illetve várom továbbra is a konstruktív visszajelzéseket, hogy te mit változtatnál a blog tartalmán és megjelenésén?

Rengeteg korábbi években született anyagot is sokan olvastak idén tavaly is, sőt az örök toplistát a mai napig 2009-es felmondásom vezeti, pedig azóta volt már néhány házi rekord döntés a blogon. Illetve Máté Bence és Steve Jobs is sokat szerepelt a blogon az utóbbi időben több féle hírben, akárcsak a Vad Magyarország, amely témák mind nagyon népszerűek és a top lista több helyét is elfoglalnák, így ezek egyenkénti emlegetését a top listából most szintén kihagyom. Természetesen ez egy szerkesztett lista, így a benne szereplő írásoknak nem a tényleges viszonyát tükrözi, de talán ennek nincs annyira nagy jelentősége.

A 2011-es év legolvasottabb írásai a blogról:

1. 12 ok, hogy miért (ne) fotózz ingyen
2. Segíts te is! Megható lánykérés spontán fotója keresi alanyait
3. Ke$ha fotókat tarhál Budapesten – Nem adunk fotót fotózásért
4. Zárszerkezet élettartama
5. Mit dokumentál egy fényképezőgép a posta útvesztőiben?
6. Kit és hogyan szabad közterületen fotózni?
7. Mit keres a fotós a hokikapuban? – avagy így fotóznak jégkorongot a nagyok
8. Keanu Reeves objektívet gázolt Budapesten
9. Miben jobb a Nikon a Canonnál? Full-frame és gyors
10. Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül
11. Hugh Jackman fotósokkal fotózkodik Budapesten
12. A hét képe: Vilmos herceg és Kate csókja (ezernyi verzióban)
13. 15 figyelmeztető jel, hogy túlzásba viszed a fotózást
14. Világhírű lett a kistarcsai tűztornádó kép
15. Hány fotós kell egy villanykörte becsavarásához?
16. Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós
17. Fél nap a csillárban – Parlament: ahonnan még nem sokan láttuk
18. Ebben látja a Canon a profi fényképezőgépek jövőjét: EOS 1D X
19. Hogyan fotózz, ha egyszer űrhajós leszel…
20. Így készülnek egy atlétika világbajnokság fényképei
21. Szabad préda: Most már tényleg ingyen használható az MTI
22. Fotó feldolgozási irányelvek: mi megengedett a sajtófotóban?
23. Economist, Orbán fotó, Manipuláció?
24. Tűzoltó tüntetés a fotósok szemével
25. Debreczeni Zita döntött, kizárólag fotós lesz, nem modellkedik tovább
26. Fotó bulvár: a PROFI fotózás Kiszel Tündéje – sírjunk vagy nevessünk?
27. Hűsöljünk! Lubickolás bikinis Szépségkirálynő jelöltekkel
28. Retus: újabb fotós nyírta ki magát szakmailag
29. Űrsiklópornó magyarokkal: honfitársak az Atlantis utolsó útjánál
30. Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják
31. Canon EOS 1D mark IV: Ami időjárás álló az nem vízálló
32. Repül az MTI-től a légifotós H. Szabó Sándor
33. Steve Jobs zseni volt, de irtó nehéz fotótéma
34. Kevin Carter ma lenne 51 éves – ha 33 évesen nem menekül a halálba
35. Fotósok repülnek tömegesen – leépítés az olvasóriporterek miatt

Neked melyik volt a kedvenc írásod a blogon?

Kapcsolódó bejegyzések:

• A Google is a maga módján kíván boldog új évet
• Válogatás az év fotói válogatásokból
• Színésznők meztelenkednek a Playboy nyuszik között
• Kép a jövő évből: holnapi kép már ma este
• Újra Happy NEWs Year – BUÉK!
• Boldog karácsonyt mindenkinek – ünnepi fotóválogatás
• Ózdi reménysugár: egy bánya újjászületése képekben
• Galéria válogatás: Fürdők Éjszakája
• Lubickoló Gézengúzok: Rédei Ferenc úszó csecsemőket fényképez
• Galéria válogatás: Zarándoklat Mekkába

Add tovább: meglett a talált fotós táska gazdája

Alig egy nap leforgása alatt megoldódott a fotóstáska csere története, az Internet és a közösségi média ezúttal jól vizsgázott, és ami fontosabb, az emberi erkölcsök nem kevésbé.

Tőlem már többen kérdezték, hogy miért van az objektíveimre ráírva a telefonszámom. “Csak nem azt hiszed, hogy felhív valaki, ha megtalálják?” kérdezik sokan hitetlenkedve. És ennek a kalandos történetét is meg fogom egy szép nap írni, ha lesz rá időm. De lám, milyen gyorsan rövidre zárta volna most ezt a történetet is egy ilyen kis apróság. Szerencsére a táskát nem sötét alvilági alakok lopták el, hanem egy becsületes ember találta meg, így az internetes társadalom segítségével hamar előkerült a hátizsák  gazdája is.

Velem is megesett már
Egyébként nekem is volt már hasonló ügyem, mikor munka közben egy 3-4 fős forgatócsoport tagjai véletlenül összefogták a táskámat a stáb  többi holmijával, és elvitték. Én már a szervezőket zaklattam, a kollégák meg azt sürgették, hogy hívjak rendőrt, mikor hív az egyik operatőr, hogy nem tudom-e, kié lehet a táska, amit találtak. Szerencsére tudta a számomat, és én jutottam eszébe a helyszínen dolgozók közül, így előbb megtalált, mint eljutott volna addig, hogy a táskát kibontva megtalálja a telefonszámomat. Természetesen nem nehezteltem a hibáért, inkább örültem, hogy nem lett nagyobb gond, és azóta próbálok jobban vigyázni a felszerelésemre.
Persze lehet, hogy a másik oldalon is voltam már néhányszor, és én is elvittem valakinek a holmiját. Erről kevésbé van konkrét emlékem, minden esetre remélem, hogy azóta megbocsátották nekem is.

Kiderült, hogy törént
Tegnap tettem közzé, hogy szilveszter éjjel egy buliban elcserélődött két hátizsák. Ma már arról számolt be a fotós szett tulajdonosát kereső becsületes megtaláló, hogy a tulajdonos jelentkezett, hitelesen bizonyította, hogy a holmi az övé, így hamarosan visszakaphatja dolgait.
A két fél egyeztette szilveszteri történetét, és az is kiderült, hogy gondatlan véletlen folytán maga a becsületes megtaláló lehetett az akaratlan “tolvaj”, hiszen az ő hibájából keveredtek össze a hátizsákok. A megtaláló nem büszke a bulizás mámorában bekövetkezett véletlenre, sőt kifejezetten szégyelli, így kéri, ne írjam le a nevét. Örül továbbá, hogy én nem tettem közzé, mert már így is egy órája csak azzal foglalkozik, hogy az érdeklődő levelekre válaszol.

Szerencsére a holmi tulajdonosa megbocsátotta a kellemetlen közjátékot, és nagyon örül, hogy visszakapja cuccait. (Természetesen ha ő is hozzáfűzné a saját véleményét, szívesen közlöm azt is. Mint a “megtaláló” írja:

 ”Köszönöm, hogy az email címemet nem publikáltad, kicsit szégyellem az egészet és azt is, hogy a fél netet bejárta a sztori, gyakorlatilag névvel és születési évvel (amit a mail címből nem nehéz kilogikázni), így ma volt, aki előbb tudta, mit alkottam szilveszterkor, mint hogy elmeséltem volna. Azt hiszem, legközelebb kevésbé egyértelmű levélcímet fogok regisztrálni…”

Hozzáteszi még, hogy nagyon örül, hogy ilyen sokan segítettek. Ez visszaadja a reményét, hogy nem csak lopásra és önzésre számíthat az ember, ha értékes holmikról van szó. De azért ma már ő is jobban tudja, hogy a dolgainkra vigyázni kell. Most pedig kéri, hogy abban segítsetek, azt is megtudják az emberek, hogy az ügy lezárult, és nem kell tovább terjeszteni a történetet, nehogy ez az ügy is úgy járjon, mint sok a legtöbb hoax és továbbküldözgetős levél szokott, és jövő januárban újra mindenki bombázni kezdje az üggyel kapcsolatos kérdéseivel, mint most is tették rengetegen.

Ahol te találkoztál még ezzel a történettel, ott jelezték már, hogy meglett a táska?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Így jár, aki nem vigyáz a fotós táskájára szilveszterkor
• Első számú alapszabály: ne hagyj fotó felszerelést a kocsiban!
• Utazás fotó felszereléssel – jobb félni, mint megijedni
• A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is
• Ez a kép sincs ingyen, de lopják – milliókat perelhetne a fotós
• HVG Nagyítás a Facebookon is
• Mit csomagolnál háborúba induláskor?
• Segíts te is! Megható lánykérés spontán fotója keresi alanyait
• Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják
• A MUOSZ etikai bizottság elmarasztalta Alexandrát