A héten újraindult a Való Világ, ezzel újra felerősödött a bulvár miatt szűnni nem akaró fanyalgás is. De ki és miért nézi, olvassa, fogyasztja? Miért panaszkodik, akinek nem tetszik, ahelyett, hogy mást keresne?
Egyre több ismerősöm panaszkodik a Facebookon részletekbe menően a szereplők, stílusuk, modoruk, kinézetük, személyük, és megannyi más egyéb miatt. Persze nem csak a Való Világ váltja ezt ki az emberekből, a bulvár szinte bármelyik szeletére akadnak ilyen reakciók.
Senki sem nézi, mindenki ismeri
Érdekes módon (szinte) senki nem vallja magát Győzike, a Való Világ, vagy más egyéb bulvár termék rendszeres követőjének, rajongójának. Kétlem, hogy léteznek szociológiai kutatások, hogy az emberek milyen mértékben viszonyulnak pozitívan, vagy negatívan akár a bulvárhoz, a benne szereplő celebekhez, akár a velük foglalkozó műsorokhoz, sajtótermékekhez.
Ezeknek mégis hatalmas nézettsége van, hatalmas érdeklődés kíséri őket minden megjelenésben, és szinte bármilyen lapot, vagy terméket kimutathatóan nagy mennyiségben el lehet velük adni. Hiába kritizálják őket sokan, hiába hangoztatják sokan nem tetszésüket, a jelek szerint az érdeklődés mégis nagyobb, mint a tiltakozás.
Jól esik utálni
Ahogy a politikai műsorokat, vagy épp a szappanoperákat, a bulvárt is nagyon sokan azért nézik, mert olyan jó utálni a benne szereplőket. Ez is természetes érzéseket, és egy természetes igényt elégít ki. De ne éljünk tévedésben! Attól, hogy jól esik utálni, és azért nézzük, mert nem szeretjük, attól még azt a tábort erősítjük minden létező statisztikában, akik igénylik, és akik szeretik. És ha belegondolunk, ha tényleg ez motivál minket, akkor így is van.
A bulvárra szükség van
Szerintem nem érdemes a bulvár miatt fanyalogni. Kimutatható eladási és forgalmi adatokban, hogy az olvasóknak, nézőknek, Internetezőknek is szükségük van a bulvárra. De ugyanezek a mérőszámok méginkább igazolják, hogy a médiának is szüksége van rá.
A bulvár iránti valós érdeklődés miatt a média szinte nem tehet mást, mint él a bulvár adta lehetőségekkel, foglalkozik a bulvár témákkal. Aki pedig elutasítja ezeket, és mereven elzárkózik ezektől, az bármilyen értéket próbál is (részben éppen ezzel az elzárkózással) közvetíteni, olvasók egy jelentős táborát utasítja el, ami egyúttal az adott médium gazdsági sikerét, vagy akár a megélhetését is rontja, vagy akár kockáztatja is. Nem csoda, hogy kisebb nagyobb mértékben még a meghatározó, komoly kereskedelmi médiumok is kénytelenek nyitni a bulvárosodás felé, hiszen a piacról élnek, és közvetve, vagy közvetlenül (vagy ezeket kombinálva) a közönség mérete tartja el őket.
Lehetne máshogy is
A bulvárt nem a sajtó választja témának, vagy eszköznek. Maga a közönség választja, és kényszeríti rá a médiumokat. Aligha van olyan lap, ahol ne foglalkoznának szívesen – vagy akár sokkal szívesebben – a bulvár helyett komoly dolgokkal, vagy akár egyenesen tudománnyal, és magas kultúrával. Viszont a legtöbb média statisztika azt igazolja, hogy ezek iránt az érdeklődés legfeljebb elenyésző, ha van egyáltalán. Az általános komoly témák iránt pedig jóval kisebb, mint a bulvár, vagy legalább bulvár tálalású anyagoké.
A közönség dönt
Nem a lapok tulajdonosai, szerkesztői és munkatársai döntenek úgy, hogy márpedig ők bulvárral akarnak sikert elérni. A közönség igénye dönti el, hogy a bulvár az, amivel széles közönséget lehet elérni. Amíg az emberek, ha fanyalogva is, de a bulvár műsorokat nézik, addig nem is változik a műsorstruktúra. Ha a természetfilmek, dokumentumfilmek, színházi, vagy komolyzenei közvetítések – vagy bármi más, amit csak el tudunk képzelni a bulvár ellenpólusaként – iránt érzékelhető lenne akkora tömegű érdeklődés, a lapok sorra ejtenék a bulvár témákat, és foglalkoznának komoly dolgokkal helyette. A döntés a nézőknél, olvasóknál van. Nem fintorogni kell, hanem tenni a változásért, vagy csendben elfogadni amihez mi is hozzájárulunk, amikor a kritizált színvonal ellenére nézzük, ami nem tetszik.
Én mondjuk nem nézem, mert az ilyen bulvár tartalmaktól igyekszem távol tartani magam, és csak a szakmailag elvárható minimális mértékben fogyasztom.
A megoldás a közönség kezében
Egyszerű a megoldás: tessék elkapcsolni, más választani. Ha a kifogásolt dolgok iránti érdeklődés hirtelen visszaesik, rögtön változni fog a média témaválasztása. Amíg ez az eladható, addig ezt fogják termelni, mert ha csak azért nézzük meg, hogy kritizáljuk, akkor is az érdeklődést fejezzük ki, és azzal is azt igazoljuk, hogy bizony erre nekünk szükségünk van.
Idén október 23-án számos más műsor mellett egy a magyar forradalmat is érintő amerikai kémregényt vetít a Magyar Televízió, ami valamennyire betekintést enged, hogyan viszonyulhatott az USA és a CIA az ’56-os forradalomhoz.
