Most jött egy angol nyelvű levél, amiben egy ismeretlen haldokló nő közli velem, hogy rám hagyta a teljes vagyonát, és csak annyit kell tennem, hogy kapcsolatba lépek az ügyvédjével, hogy átutalják a 3,5 millió dolláros hagyatékot….most komolyan! Vannak még emberek, akik az ilyen átveréseknek bedőlnek?
Idegesítő dolog, ha mindenkinek ugyanúgy cseng a telefonja, mint a tiéd. A nagy egyediség hajszolásban egyre sablonosabb kezd lenni a tömegízlés. A gyárak azzal a címszóval gyártanak lassan már mindent többféle színben (kedvencem a rózsaszín fényképezőgép), hogy mindenki megtalálhassa az egyéniségéhez illő árnyalatot.
A társadalmi csapdák egyik gyakori formáját a játékelmélet hiányzó hős esetének nevezi. Leghétköznapibb formája ennek, mikor a metrón valaki otthagyja a hulladékot az ülésen.
Bálint azaz Valentin napja a szerelmesek ünnepe (figyelem, a téves szóhasználattal ellentétben nem a szeretet ünnepe, az még mindig a karácsony). Újabb remek kereskedelmi ünnep, amin tonna számra lehet eladni a vágott virágot, műanyag és plüss szivecskéket a legkülönfélébb méretekben, és soha máskor fel nem használható képeslapokat, ajándékkártyákat. Meg persze amikor el lehet árasztani az Internetet kedves, rózsaszín szivecskés kör e-mailekkel.
Tegnap péntek volt, és tizenharmadika. Balszerencsés nap a babonásoknak. Írhatnék most fekete macskákról, számmisztikáról, triszkaidekafóbiáról (rettegés a tizenhármas számtól) meg minden féle néphagyományról, szóbeszédről. Hogy a híres sorozatgyilkosok neve 13 betűből áll, vagy hogy amerikában sok helyen kihagyják az épületek 13. emeletét, hogy ne hozzon balszerencsét.
A nyelv és tudás fontos dolgok. Ha a tudás hatalom, akkor a nyelvtudás világhatalom kell legyen. Közhely szerű, pedig tényleg így van!
Még mindig – vagy egyre inkább? – divat az iWiW, és egyre jobban terjed a Facebook (sőt van egy csomó más hasonló rendszer is), ami hasonló csak igazán nemzetköziben (Jelenleg olyan 170 millió felhasználója van, és egyre több lesz. Viszont (még) relatíve kevés a magyar köztük, persze ez is változik, különösen, hogy a kezelő felülete már magyarul is használható).
Úgy adódott, hogy egy pályaudvaron kellett fényképeznem vonatokkal utazó embereket. Egyszer csak odajön hozzám kulturáltan, de nem túl kedvesen egy vasutas, és megkérdezi miért kell nekem itt fényképezni. Merthogy ő nem akar szerepelni sehol, úgyhogy nem akarja, hogy lefényképezzem.
A napokban egy szokatlan interjún voltam, ahol egy igen nagy vállalat vezetője adott interjút. Mivel a cég nagyon komoly gazdasági szereplő, ezért mindjárt három újságíró ült le vele szemben. Mindhárom ugyanattól a laptól, hogy mindegyik a saját rovatának megfelelő területre koncentrálva kérdezhesse az interjúalanyt.
Frissítés a témában megjelent előző posthoz: idő közben megjelent James Nachtwey új munkája. A tőle megszokott módon megrázó képek, ahogy várható volt egy téma – a TBC újra terjedő váltoazata – köré csoportosítva.