‘Személyes’ kategória archívum

Fotózni nem lehet a szerkesztőségből és otthonról sem

2012. április 21. szombat

DolgozzOtthonrolNap Fotózni nem lehet a szerkesztőségből és otthonról semMa van az első magyarországi Dolgozz Otthnról Nap, ami a külföldön népszerű távmunka és home office megoldásokat hivatott népszerűsíteni Magyarországon is, ráadásul pont a mai hétvégi munkanapon, mikor a május 1-ei hosszú hétvége extra szabadnapjait dolgozzuk le.

Az utóbbi napokban egyre többet emlegették minden felé a Dolgozz Otthonról Napot. De egyébként is sokat emlegetik az otthonról dolgozás (home office) és a távmunka fontosságát. Meg azt is hogy nem terjed igazán Magyarországon. Pedig sok (főleg multi) cég támogatja, sőt kifejezetten ösztönzi is azt, hiszen a dolgozó kényelme mellett sokszor jelentős megtakarítást is jelent a cégeknek, hogy az alkalmazottaknak nem kell akkora (vagy alkalmasint semekkora) irodát fenntartani, infrastruktúrát fenntartani, fűtés, villany és egyéb számlákat fizetni, ráadásul támogatni az alkalmazottak utazását, és nekik sem megy el annyi idejük, energiájuk a munkahelyre jutással.

Érthető és nem teljesen alaptalan, hogy irodai munkásokat jobban szeretnek az irodában összegyűjteni, hogy egymás mellett, sőt netán közösen dolgozzanak, de vannak munkakörök, amik nem csak költséghatékonyabban működtethetők távmunkában, hanem még produktívabbak is.

A sajtó (pláne a fotózás) teljesen más
A cím legalább olyan triviálisnak tűnik, mint mikor a befektetett munkáról írtam, és talán most is megkapom majd a vádat, hogy hülyének nézem az olvasót. De sajnos a felvetés most sem légből kapott. Sok helyen tényleg nem triviális, hogy fotózni nem lehet a szerkesztőségben ülve, ezért vezetői elvárás, hogy a fotósok bejárjanak, bent üljenek, és számonkérjék rajtuk, ha mégsincsenek bent – néha még akkor is, ha főnöki utasításra vannak távol.

Biztos mindenkinek volt már olyan munkahelye, ahol fontosabb szempont volt a főnöknek, hogy lássa a beosztottat az asztalánál ülni (akármit is csinál közben), mint hogy esetleg akár sokkal eredményesebb munkát végezve bárhol máshol legyen. A fotóriporterekre pedig (és gyakran még az újságírókra is) különösen igaz, hogy a munkájuk jellegénél fogva a szerkesztőség négy fala között sokkal kevésbé képesek bármit is alkotni, mint kint a terepen, ahol a témák vannak. Mint a mondás tartja, “a téma az utcán hever”.

TankSmokeGun Budapest photoBelaSzandelszkyAP Fotózni nem lehet a szerkesztőségből és otthonról sem

Fotó: Szandelszky Béla/AP

Vannak azért  kivételek
Inkább üde színfolt, mint általános példa, de ismert néhány olyan munka minden szerkesztőség életében, mikor az események többé-kevésbé házhoz jönnek. Akár az MTV székházhoz vonuló tüntetőkre gondolunk, akár arra, mikor egy olvasó betelefonál, hogy Angelina Jolie és Brad Pitt a szemközti plázában vásárolgat, vagy mikor egy-egy felvonulást, tüntetést, és egyéb rendezvényt valamelyik szerencsés szerkesztőség abblakából,. vagy éppen a tetőről is le tudnak a kollégák fényképezni.
Sőt olyan fotót is nyilvántart a fotótörténelem, ami még díjat is nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, miután egy kolléga az irodája ablakából fényképezve elkészítette….bár lehet, hogy a szomszéd szerkesztőség ablakából készült, mert onnan jobban látszott az ominózus tank… A történet érdekességén ez sem változtat sokat. Ahogy azon sem, hogy ez is csak a legritkább esetben szokott bejönni, és általában a fotósnak bizony ki kell mozdulnia és utána kell mennie a témának.

Szerinted milyen az ideális munkamodell?

Blog közösség: FB1500 + elindult a blog Google+ oldala

2012. április 18. szerda

1500like+1GooglePlus Blog közösség: FB1500 + elindult a blog Google+ oldalaA héten átlépte a blog Facebook oldala az 1500 lájkot, és a nagy átalakítás örömére elindult a Google+ oldal is.

Egyelőre nem látom tisztán, hogy mi a +1 igazi haszna, vagy melyik rendszert hogy érdemes igazán használni, de a kísérletezés elindult, ha te már használod a Google+ szolgáltatást, vagy akár már áttérőben vagy a Facebookról, akkor nyomj egy +1-et az oldalra – és persze, ha még nem lájkoltad a blogot a Facebookon, akkor azt se hagyd ki!

Igyekszem a Facebookon (és talán a jövőben a +1-en is?) mások megosztásait is tovább osztani, hogy ne csak a saját tartalmaim árasszák el a rajongók falát, hiszen sok más érdekes és tematikába is illő tartalom van, amivel a blogon ilyen-vagy olyan okokból nem foglalkozom.

Persze a korábbi kérdőív továbbra is kitöltésre vár, ha még nem fejtetted ki a véleményed: miről olvasol szívesen a blogon?

Te hogyan használod a különféle közösségi oldalakat?

Elhunyt Koncz Zsuzsa színházi fotós

2012. április 17. kedd
KonczZsuzsa emaasa interju photoBakroNagyFerenc Elhunyt Koncz Zsuzsa színházi fotós

Fotó: Bakró-Nagy Ferenc/EMASA

Keddre virradóra életének 71. évében elhunyt Koncz Zsuzsa a színházi fotós próbák egyik legállandóbb résztvevője. Távozását nem csak a fotós világban, hanem színházi berkekben is gyászolják.

A haláláról számos helyen megjelent szűkszavú MTI hír (Blikk, HVG, Népszabadság, stb) és az ezt egy EMASA interjú részlettel kiegészítő összeállítás a Színház.hu oldalán is mind kihangsúlyozzák szakmai érdemei mellett közvetlenségét, és emberi értékeit. A lapok által közölt nekrológ Gách Marianne újságírót idézi, akivel a Film Színház Muzsika munkatársaiként évtizedeken keresztül készítettek közösen interjúkat:

“Optikájával belelát az emberek lelke legmélyére, fölfedezi bennük a szeretnivalót csakúgy, mint a komikumot, tiszteli az igazi tehetséget és lepöcköli a hazug hiúságot. Fényképein óhatatlanul megjelennek a maga indulatai, érzelmei, sőt fölbukkan a modelljéről való véleménye is. Alighanem ettől válik minden portréja ennyire hitelessé, élővé.” 

Mint az ArtPortal életrajza fogalmaz, egyikük szavakkal, másikuk fényképezőgépével faggatta interjúalanyukat. Szinte véletlen szerűen lett fotós, de olyannyira az életévé vált, hogy férje, és mindkét lánya is fotóriporter lett.

Az EMASA interjújában kulturális sportfotózásként mesél a táncfotóról, aminek köszönhetően megismertem. Az utóbbi időben ritkán találkoztam Zsuzsával a próbákon. Egyik utolsó találkozásunk alkalmával említette neki egy kolléga a blogomat, ami mint mondta, elsőre elnyerte tetszését, mikor megismerte. Alig egy hónapja leveleztünk róla, hogy segít nekem egy téma feldolgozásában itt a blogon. Betegsége miatt azt kérte térjünk rá vissza, ha jobban lesz. Sajnos erre már nem került sor.

Nyugodjék békében!

Objektív dráma – szubjektív happy enddel

2012. április 16. hétfő
TorottObjektiv parnacsata photoBielikIstvan Objektív dráma   szubjektív happy enddel
Élőben rosszabbul nézett ki – Fotó: Bielik István

Több részletben írtam róla, hogy egy hete összetört egy objektívem a szokásos évi párnacsata rendezvény közben. Most elmesélem, mi baja lett, és hogyan zárult le a történet: viszonylagos happy end.

A hibajelenség(ek)
A gép úgy tűnik nem sérült, bármilyen nagyot is esett, csak az objektív. Az elég csúnyán átalakult, bár ahogy a történteket leíró blogbejegyzésben írtam, a sérülést dokumentáló fotó nem adja vissza hitelesen a látványt. A párnacsata közben üvegesen törő hang a szűrő volt, aminek a pereme (és a menet is) eléggé deformálódott. Túlzás nélkül állíthatom kifordult magából. Napellenző hiányában az objektív (és a szűrő) pereme fogta fel az ütés nagy részét, amit szükségképpen az objektív nyelt el. Töréssel, hogy máshogy. Kicsit látszik a képen, hogy kifordult a helyéről a frontlencse körüli műanyag korong is. Nem fotózható jelenség, hogy a fókuszgyűrű és a zoom gyűrű is megszorult. Az egyetlen bíztató jelnek az látszott, hogy a frontlencsén nem volt sérülés. Kívülről nézve minden lencse élnek tűnt, de a belsejében valami eltört, vagy elszabadult, mert rázogatva csörgött benne valami. Ami a képen látszik a frontlencsén, az csak a párnacsata toll és porfelőinek nyoma. Mikor a helyszínen 1-2 kép erejéig kipróbáltam, az autófókusz működni látszott. Erőltetni nem akartam, nehogy több kárt okozzak a próbálgatással, mint maga az esés.

Canon objektiv alkatresz szuro Objektív dráma   szubjektív happy enddel

A már kiszerelt alkatrészek

Van másik
Az Eötvös zene bohóc felkiáltásával elűzve a helzet komolyságát lecseréltem az objektívet a gépen és folytattam a munkát. Már amennyire folytatni kellett, mert szerencsére java részt meg voltak a képeim, egy újabb balesete meg azért mégsem vágytam. De azért amit sikerült még lefotóztam.

Másnap irány a szevíz szól ilyenkor a mottó, csakhogy húsvét hétvége volt, szombat délután. Még két napig nincs nyitva a szervíz, és nekem “szerencsére” az egész ünnepi hétvége munkát jelent – mint a legtöbb ünnep. Addig más objektívvel kell dolgoznom, de ez a legkisebb gond.

A találgatások
Mindenki rögtön találgatni kezdett, hogy sok tízezres javítás lesz. Sőt volt, aki szerint nem is érdemes javíttatni, mert annyi minden ment benne tönkre, hogy olcsóbb újat venni, mint megjavítani. Gazdasági totálkár, ahogy az autóknál szokás mondani. Az előző bejegyzést olvasva is többen megkerestek ilyen és hasonló kérdésekkel. Nem csoda, egy ilyen poszt jogosan borzolja a fotósok kedélyeit, még ha már első ránézésre sem olyan drámai, mint néhány másik eset, amikről korábban írtam.

Gyors és olcsó javítás
Még a Camera kft márkaszervizben is elhültek a látványtól, mikor bevittem. Egy kis vizsgálat után aztán nagyon is bíztató diagnózist adtak, és azt mondták, jó eséllyel könnyen javítható a hiba, nem kell kétségbe esni tőle. Majd jelzik, ha kész van.

Canon objektiv alkatreszek Objektív dráma   szubjektív happy enddel

Deformálódott alkatrészek

Másnap jött is egy email, hogy mehetek a javított eszközért. A javítás díja (épp csak) kijön egy húszezresből. A munkalap szerint csak az objektív házának első gyűrűjét kellett cserélni. Ezen van a szűrő menet, ami kívülről is jól láthatóan roncsolódott. A lencserendszer, és az elektronika is teljesen épen maradt. A többi hibajelenséget az első burkolat tag belső roncsolódásai okozták. A deformálódás miatt szorult a zoom és ezért nem mozdult a manuál fókuszgyűrű. A csörgő alkatrész pedig a becsapódástól eltört feszültség elnyelő elemek darabja, vagy egy így elszabadult csavar lehetett.

Így a szerencsétlen kaland legalább szerencsésen végződött, és újra használható az objektív. Szinte mintha új lenne, még az elérhetőésgeimet is visszaragasztották rá, majdnem ugyanúgy, ahogy előtte volt.

Ne feledd a történet tanulságait, és vigyázz a felszerelésedre!

Fotós horror – de tanulságos: párnacsatába is beletörik az objektív

2012. április 14. szombat
Fenykepezogep fej felett parnacsata 1204074259dVA Fotós horror   de tanulságos: párnacsatába is beletörik az objektív

Fotósok a párnacsatán

Néhány párnacsatát (sőt hógyolyó-, vizipisztoly csatát, és egy pár könnygázos hangulatú tüntetést is) végigfényképeztem már eddig balesetek nélkül. Bár itt a blogon nem mindet emlegettem, és úgy fest, hogy az archívumomba sem mindegyiket töltöttem még fel. Minden esetre eddig a legtöbb békés összecsapást, és valamivel komolyabb bevetését is túlélte a felszerelésem komolyabb sérülések nélkül….eddig.

Erre most jött egy nem is tudom hányadik párnacsata húsvét hétvégén, ahol előbb a fejem sajgott néhány kemény találattól, majd egyszer csak kiverték a kezemből a fényképezőgépet. Kár, hogy erről a jelenetről nincs videó felvétel, de még csak fotókat sem készített róla senki, úgy meglepődtek még a sokat tapasztalt fotósok is.

UtolsoKocka torott objektiv 1204074358dVA Fotós horror   de tanulságos: párnacsatába is beletörik az objektív

A zuhanó fényképezőgép még dolgozott

Hogy történhetett?
Épp fej felett fénképeztem (mint sokan mások), így közel két métert esett a gépem, ami nem könnyű darab. A fényképezőgép koppanását szerintem mégsem hallotta meg senki a zsivalyban, viszont az üveg jellegzetesen magas hangú roppanására mindenki azonnal megdermedt. Tudták, hogy ilyet nem kéne ott hallaniuk. Egy szempillantás alatt lehiggadt a párnacsata heves hangulata. Senki nem tudta, hogy mi történt, de mindenki arcára kiült a jellegzetes “nem én voltam” arckifejezés. És tényleg nem ők voltak. Ez sajnos benne van a játékban, csak úgy fest, hogy még én sem készültem fel rá eléggé.

TorottObjektiv parnacsata photoBielikIstvan Fotós horror   de tanulságos: párnacsatába is beletörik az objektív

Élőben rosszabbul nézett ki - Fotó: Bielik István

Érdemes okulni belőle!
Nem tudni, hogy milyen óvintézkedéssel lehetett volna biztosan elkerülni, sosem tudni, mi lett volna, ha. Minden esetre már ott a helyszínen, és azóta is több tanulság levonásra került. Persze volt, aki az alábbi óvintézkedések közül többel is élt. Akiknek meséltem a történtekről, és talán te is rávágod, hogy ez vagy az a pont (vagy akár mind) evidens. Mégis a képeket sőt a korábbi párnacsaták képeit is végignézve úgy látom, elég sokan fényképeztek hozzám hasonló könnyelműséggel, így csak a véletlenen múlt, hogy melyikünknek sikerül rosszabbul az a napja. Okulj belőle, hogy te ne járj így, ahogy még én sem jártam….eddig.

Tanulságok:

  • a napellenző gyakran felfogja, tompítja az ütést, inkább az törjön, mint az objektív
  • a kézpánt használata csökkenti az esélyét, hogy elejtsd a fényképezőgépet
  • a nyakpántot kézre csavarva pótolható, méginkább kiegészíthető a kézpánt funkciója
  • a gumi tok tompíthatja a gépet érő hatásokat, ha mégis leesik
  • a fényképezőgép biztosítás csökkentheti a felszerelést ért kár összegét, ha mégis bekövetkezik a baleset
A szervizelésről külön írok, érdemes azt is elolvasni.

Neked tört már össze objektíved/fényképezőgéped? Hogy sikerült összehozni?