Völgyi Attila fotóriporter blogja... » sajtó

A Sajtófotó Pályázat abszolút győztese mesél munkájáról

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 09 Feb 2012 17:33:04 +0000

Hajdú D. András - Fotó: Riskó Gáspár/EMASA

Az idei sajtófotó pályázat legtöbb és legrangosabb díjait elnyerő fotós, Hajdú D. András mesél a MÚOSZ online szaklapjának, az E-MASÁnak.

A Tófalvy Tamás által készített interjúban az idén több nagydíjat is elnyert fotóriporter nem csak a zsűri által díjazott képek készítéséről mesél.
Előkerül a fotóriporteri munka számos kérdése, részlete, és nehézségei. Azt is elmeséli, mit érez különleges helyzetekbe csöppenve tudósítóként, és hogy mi az előnye, hogy “csak” részmunkaidősként dolgozik az ország vezető online lapjánál, vagy hogy miért nem tervez haditudósítói karriert.

Olvasd el az interjút, érdemes!

„Visszafogtam a kreativitásomat” – EMASA

Kapcsolódó bejegyzések:

Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 07 Feb 2012 14:00:05 +0000

A Nikon brazil PR ügynöksége kicsit korábban kiküldte a D800 sajtóanyagát, csak elfelejtettek szólni róla, hogy embargós a hír. Így órákkal előbb megjelent a gép, mint tervezték.

A Ztop brazil Internetes lap volt az első, amely beszámolt a Nikon D800 hivatalos megjelenéséről. A helyi márkaképviselet küldte el nekik a hivatalos sajtóanyagot, és a hivatalos termékfotókat, épp csak arról felejtettek el szólni a szerkesztőségnek (legalábbis a lap erre hivatkozik), hogy máig nem jelenhet meg az anyag. A lap szerkesztői pedig így jogosan feltételezték, hogy az embargós figyelmeztetés nélkül érkezett anyag szabadon közölhető.

Mikor a Nikonnál észbe kaptak, gyorsan leszedették az így néhány órával a tervezett bejelentés előbb megjelent anyagot. De addigra a még mindig borzalmasan gépiesen dolgozó Google Fordító és a nemzetközi fotós weboldalak révén terjedni kezdett a teljes sajtóanyag, és a hivatalos képek is.

Azóta a tervezett időben már a magyar Nikon képviselet is kiküldte a sajtóanyagot, így már hivatalosan sem titok, mit tud az új gép. Viszont ezzel újra előkerült egy napjainkban egyre aktuálisabb kérdés, hogy mennyi értelme van az embargós híreknek.

Mint a MédiaBlog is megírta (még régi helyén), egyre kevesebb az embargó létjogosultsága. Sőt a nemzetközi szinten meghatározó internetes lap, a TechCrunch szerkesztősége hivatalosan is kijelentette, hogy nem tartanak be embargós kérdéseket. Amilyen hírhez hozzájutnak a munkatársaik, azt amint lehet, megírják. Nem tartanak vissza információkat, hogy a pr és marketing szakembereknek kedvezzenek.

Ezzel persze óhatatlanul maguk ellen is hangolták az együttműködés másik felén érintetteket. De érvelésük nem alaptalan, hiszen megannyi közösségi média és blog felülettel, pletyka oldallal, és hasonló új médiumokkal kell versenyezniük. Ebben a média közegben pedig lényegében lehetetlen tiszteletben tartani a gagyományos médiára kitalált embargós kéréseket.

Persze hivatalos forrásból érkező közlemények esetében ennek nincs nagy kockázata, hiszen azokat a készítők (vélhetően) alaposan előkészítették, ellenőrizték, és mindenképpen hivatalosnak, hitelesnek tekinthetők. De az ismeretlen/ellenőrizetlen források esetén azért ez a kapkodás és hírverseny a hitelesség és a minőség rovására mehet.

Kapcsolódó bejegyzések:

Megújult az Origo fotórovata – kiemelt helyen a hangos képriportok

Völgyi Attila fotóriporter — Mon, 06 Feb 2012 18:52:54 +0000

Megújult az Origo fotórovatának oldala

Új formában látható egy ideje az Origo képes tartalma. A megújult rovat oldal tetszetős formában tálalja a lap képes anyagait, és hangsúlyosabb helyet kapnak a különlegességüknek tekinthető hangos tartalmakat is.

A főmenü rovatai közt a Fotó linkre kattintva megjelenő oldalon egy nagy kép ajánlja legfrissebb galériájukat, alatta pedig kisebb képek mellett rövid leírások sorolják a korábbi galériákat.
Bár egyébként is remek ötlet volt újratervezni az Origo galéria gyűjtő oldalát, az igazi örömet az okozza (számomra), hogy a lap egyik legegyedibb kezdeményezése, a hangos képriportok végre egyenrangúvá váltak a galériákkal, és a jobb oldali listájukból közvetlenül is elérhetők, nem csak a rájuk hivatkozó cikkeken keresztül.

Az új rovat oldal már a Sajtófotó Pályázaton végbevitt díjhalmozás előtt működésbe lépett. A rovat Facebook oldalán viszont csak most hétvégén jelentették be, azzal a hírrel együtt, hogy az Origo beindítja a hét képei válogatások hagyományát. Korábban az Indexnek is voltak hasonló válogatásai, ám ezek már 2009 októbere óta nem frissülnek, és 2010 vége óta a HVG Nagyításában sem készülnek ilyen heti válogatások. A HVG-be olvadásáig a Hírszerző akkori képszerkesztője Magócsi Márton is készített ilyeneket annak idején. Talán nem véletlen, hogy pont most nyúl ehhez a megoldáshoz az Origo, miután a fotórovat élére került.

Te szereted/hiányolod a hét képei válogatásokat? Mit gondolsz az új Origo fotórovat oldalról?

Kapcsolódó bejegyzések:

Nem nyelték le a retusált békát – repül egy újabb csaló fotóriporter

Völgyi Attila fotóriporter — Mon, 06 Feb 2012 12:57:17 +0000

Fotó és manipuláció: Bryan Patrick/Sacramento Bee

A legfrissebb amerikai fotós botrány középpontjában egy apró béka lecserélése áll. Az egyik képen a madarak álltak jól, a másikon a béka. Bryan Patrick úgy gondolta, jobban néz ki, ha a két képből egyet csinál. Tényleg jobban néz ki, de ettől még tilos, amit csinált. A tanulság az állásába került. Aligha érte meg.

Újabb könnyelmú fotós
A Sacramento Bee díjnyertes fotósa, Bryan Patrick komoly hibát követett el, megsértette a sajtófotó feldolgozási irányelveket. Nem a saját árnyékát tüntette el, vagy a háttérben álló zavaró alakot, és nem is füstöt, vagy a rakétákat duplázta meg a a képén, mint emlékezetes elődei tették, és nem is HDR fotót készített. Lényegében új fejezetet nyitott az értelmetlen hamisítások sajnos egyre hosszabb, és egyre gyakrabban frissülő sorában.
A természetfotó sorozat egy másik képéről másolta át a madár csőrében vergődő békát. Hiába, a béka már csak ilyen, rúgdos, ha egy madár csőrébe kerül. Az egyik képen a békáért kapó madár mutat jól, a másikon a béka rúgdos szebben.

Jobb helyen erre azt mondják, kár hogy nem sikerült jobban, majd komoly fejtörés után eldöntik, hogy a két kép közül melyik kép jelenjen meg. Jobb helyen eszébe sem jut a fotósnak, hogy a két képből egész jó harmadikat lehetne összeollózni.

A Sacramento Bee jobb hely (lett)
Jobb helyen, mondom írom nagyképűen, miközben a California ötödik, az USA huszonhetedik legnagyobb lapja (a Wikipedia egy korábbi révedése miatt sok helyen huszonötödiket emlegetnek).
A Sacramento Bee 210-268 ezres példányszáma bár nem őrült nagy, de azért könnyű szerrel túl tesz a magyar napilapok (szinte?) bármelyikének példányszámán, és a magyar közéleti napilapok példányszáma együtt is alig tesz ki ennyit.

Szóval persze hogy a Sacramento Bee komoly lap, és jobb hely annál, hogy ilyen skandallumot csak úgy tűrjenek. A fotóst azonnal felfüggesztették, mikor az ügyre fény derült, és a lapban közzé tettek egy cikket, hogy tisztázzák mi is történt. Úgy fest, lényegében innen tud a teljes nemzetközi sajtó (Poynter, News10, PetaPixel, stb) a történetről, bár a fotós nevét a lap első körben nem említi, ez egyéb forrásokból került napvilágra.

Eredeti és pályázatra beadott kép - Fotó: Bryan Patrick/Sacramento Bee

Kivizsgálták az ügyet
Mikor múlt héten elkezdtem írni a posztot, még csak kivizsgálást emlegettek. Akkor már azt is megírtam, hogy szerintem a vizsgálódás alatt talán azt próbálják kitalálni, hogy a kíméletlen felmondásnak milyen alternatívája létezhet, ami garantálja, hogy a fotós – és mindenki más is – egy életre megjegyezze, hogy ilyesmi még csak eszébe sem juthat egy újságnál. Valahol érthető lenne a kollegiális együttérzés, ki ne sajnálná régi kedves kollégáját az utcára tenni egy amúgy is válság tépázta gazdasági környezetben, pláne olyan komoly helyzeti hátránnyal, mint amit egy ilyen etikai vétség jelent. De nehéz ilyesmire bármi más megoldást találni. Nem is sikerült most sem.

Mire megírtam a poszt nagy részét, a vizsgálat le is zárult. A Bee szombaton újabb cikket címzett az olvasókhoz. Ebben leírják, hogy a fotósnak további két manipulált képét találták a lap archívumában. Ezzel tovaszállt minden remény, hogy talán csak egyszeri botlás lehetett, hogy ez csak egy kísérlet volt, ami csak szerencsétlen véletlen folytán került nyomtatásba, vagy bármi más, amivel ilyenkor mentegetőzni ~~lehetne~~ szokás. Nincs mentség, a fotósnak pedig már nincsen állása.

Szakmai árulás
A kevésbé szakmai kommentelők között akad, aki nem érti, miért kell ilyen szigorúnak lenni. Hiszen nem is egy fontos képről van szó. És ebben van is valami: nem fontos a kép, így még érthetetlenebb, hogy lehet ekkora bakot lőni vele. A szakmaibb kommentelők a legszigorúbb büntetést várják. Akad aki a kirúgásnál tovább megy, és egyfajta fekete lista felállítását várná, hogy az ilyen fotósok többé ne is vállalhassanak munkát egyetlen olyan helyen sem, ahol a sajtófotó etikai mércéje szerint kellene dolgozniuk. Menjenek el retusőrnek, vagy grafikusnak, ha annyira szeretnek PhotoShoppal rajzolgatni.

A fotósnak illett volna tudnia, hogy ilyen botláson könnyen derékba törhet akár egy szép karrier is. Nem is értem miért nyúlnak amúgy tájékozott, értelmes emberek ilyen eszközökhöz. A hasonló ügyekben egyre gyakrabban nyilatkozó Sean Elliot, az NPPA amerikai sajtófotós szakmai szervezet elnöke ezúttal is nyilatkozott a Poynternek.
Szerinte árulás történt, a fotós elárulta az általánosan elfogadott szakmai elveket, mert az ilyen fotó manipulációk fokozatosan hiteltelenítik el a teljes fotóriporteri szakmát. Érvelése következetes: “ha ez a sacramentoi fotós játszadozhat egy kócsag képével, akkor hogyan hihetem el, hogy bármelyik másik kép, amit látok megbízható?” Ráadásul a vétkes fotós, Bryan Patrick több rangos díjat is nyert már, és mint Elliot mondja, egy ilyen etikai vétség az alkotó teljes életművét beárnyékolja. Hiszen teljes joggal vetődik fel a kérdés mindenkiben, hogy vajon még hány másik – akár díjazott – képnél élt hasonló módszerekkel. Az elnök szerint az NPPA akár azt is fontolóra veheti, hogy visszavonja a fotós korábbi díjait, és megszűnteti a tagsági viszonyát.

Nem véletlenül él az a gyakorlat, amiről az Origonak adott interjúkban az AP és a Reuters képszerkesztői is meséltek, hogy a nagy nemzetközi hírügynökségek a fotós valamennyi képét törlik az archívumukból, ha ilyen skandallum előfordul. A Poynter újabb cikkében nyilatkozó NPPA elnök bízik benne (és valószínűleg nem is kell sokáig várnia), hogy a szervezet valamelyik tagja hivatalos panaszt tesz az ügyben, hogy a megfelelő eljárást elindíthassák.
Elsőre túlzott óvatosságnak, vagy gyanakvásnak tűnhetne mindez. De mint kiderült, a most rajtakapott Bryan Patrick nem egy esetben retusálta képeit. Már legalább három képe ismert, amihez hozzányúlt, és innen tényleg ki tudja, mennyi van még? Ráadásul, aki egy pályázatra küld be képeket, annak ismernie kell a szabályzatot, és ha mégis ilyen nyilvánvalóan szabálytalan módosításokat végez, az egyértelmű csalás – és szándékosnak is kell lennie.

Kapcsolódó bejegyzések:

Lady Gaga így használná ki a fotósokat

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 02 Feb 2012 10:00:18 +0000

Fotó: Henry Romero/Reuters

Előkerült a szerződés, amivel Lady Gaga próbál fotókat lejmolni a koncertjén dolgozó fotósoktól. A történet nem új, de most újra előkerült.

Nem csak én írtam Lady Gaga fotós szerzői jog követeléséről korábban, Ke$ha hasonló próbálkozása kapcsán, de a mostani cikk írói is. Már akkor is hivatkoztam a PetaPixel közel egy évvel ezelőtti cikkére, és azóta nincs is új fejlemény az ügyben. Annyi történt azóta, hogy a PetaPixel újra belefutott valahol a szerződésbe, amit most elegendő hírértéknek éreztek a sztori felmelegítéséhez. Pedig már a múltkori cikkük megjelenésekor is ismert volt a szerződés, hiszen saját példányát a történetben érintett fotós maga is lefényképezte, és lapja mellékelte is saját cikkhez – ahogy én is linkeltem az akkor nálam megjelent cikkben. Úgy fest, egyedül a PetaPixel feledkezett meg róla annyira, hogy most ennek az “új felfedezésnek” külön posztot szenteljenek.
Mivel a PetaPixelt sokan követik, vélhetően újra sokan felhördülnek majd rajta, mint annak idején is. Főleg akik azóta már meg is feledkeztek a történetről. Így talán nem is árt újra emlegetni. Főleg mivel azóta is több olyan rendezvénnyel találkoztam Magyarországon (hazai szervezőktől is), aminek a szervezői hasonló követelésekkel éltek.

Lady Gaga szerződése (sárgával a kifogásolt rész)

Az angol nyelvű oldal legfrissebb kommentjei között egyébként nagyjából ugyanazok a vélemények jelentek meg most is, mint korábban. Az angol nyelvű oldalon kommentelő fotósok jobbára egyetérétésben felháborodtak a művész feltételein, illetve többen azt a tapasztalatukat osztják meg, hogy márpedig ők (és ami még fontosabb, az őket alkalmazó lapok) márpedig nem fogadnak el ilyen feltételeket még a világsztároktól sem.
Amerikai koncert fotósok tájékoztató jelleggel elkezdték gyűjteni, hogy melyik előadóművészek/bandák élnek hasonló követelésekkel. Sőt ezen túl kifejezett ajánlást is megfogalmaztak, hogy a fotósok ne csak utasítsanak el minden ilyen követelést, és bojkottálják a fotósok érdekeit sértő feltételekhez ragaszkodó rendezvényeket, de erre hívják fel a jelenlévő többi fotós figyelmét is, mert ez mindannyiunk, az egész szakma érdeke.

Egyre bővül a lista (2012 februári állás)
Aaron Neville, Aerosmith, Avril Lavigne, Beastie Boys, BenHarper and Relentless7, Cheap Trick. Coldplay, Foo Fighters, George Strait Reba McEntire Lee Ann Womack, Gogol Bordello, Janes Addiction, Jimmy Eat World, Jimmy Eat World, Jonas Brothers, Jonny Lang, Jordan Sparks, Katy Perry, Ke$ha, KISS, Lady Gaga, Lenny Kravitz, Leonard Cohen, Linkin Park, Matchbox, Melissa Ethridge, MGMT, Mike Ness, My Chemical Romance, Paula Abdul, Queens of the Stone Age, Rod Stewart. Steven Seagall. Stevie Wonder. Stone Temple Pilots, Taylor Swift, The Mars Volta, Tom Petty, White Stripes

Minden esetre a PetaPixel most újra elővette a Lady Gaga esetet, így a Ke$ha cikkemből idézem a történetet:

Nemrég az amerikai fotós szakmában terjedt futótűzként a hír, hogy (néhány más bandához hasonlóan) Lady Gaga állt elő szokatlan és elfogadhatatlan fotózási feltételekkel.

Az érintett fotós szerződése

Mint a PetaPixel, a PhotoDistrict News és a közvetlenül érintett TBD elég részletesen megírta, Lady Gaga szerződése minden szerzői jog átruházására akarta kötelezni a fotósokat. Tehát nem érte be a fotók utánközlési, és felhasználási jogaival, de az egyébként alapvetően elidegeníthetetlen szerzői jogokra is igényt tartott volna. Ilyen követelés általában a munkaviszonyban dolgozó fotósok felé vetődik fel az őket alkalmazó kiadó részéről, de a személyhez fűződő szerzői jogok még ezekben az esetekben is jobbára a fotósnál maradnak – még ha a lap nem is mindig írja ki az állandó munkatársként alkalmazott fotósok nevét. Viszont teljesen életszerűtlen követelés egy egyszer fotózott celeb részéről. Különösen Amerikában, ahol a magyarországinál lényegesen tudatosabban és önérzetesebben kezelik a fotósok is saját jogaikat, és persze a vitás ügyek bírósági rendezésének is jóval nagyobb hagyománya van.
A Lady Gaga történetben is – nagyon helyesen – a fotós, Jay Westcott önérzete, és az őt alkalmazó szerkesztőség határozott és helyes fellépése kerekedett felül. A főnökével konzultáló fotós azt az utasítást kapta: “Ne írd alá a szerződést, és ne fotózd a koncertet!”

A történetről Rich Copley írta, hogy a legnagyobb gond a művészek ilyen ingyen fotó és jogkövetelési próbálkozásaival, hogy pont ők művelik ezt más művészekkel. Azt is felveti, hogy vajon mit szólnának hozzá, ha ugyanilyen módon a rendezvényhelyszín, vagy akár a hangszereket, mikrofonokat gyártó cég követelné az előadó szerzői jogait. Mint Copley fogalmaz, pont ugyanolyan nonszensz, mint amit a fotósokon kérnek számon.

A történetben elsődlegesen érintett washingtoni helyi lap, a TBD azt is kiderítette, hogy nem minden lap kapott egyforma szerződést Lady Gaga managementjétől. A Washington Post szerződésében sem a kép közlésére vonatkozó időbeli megkötés nem szerepelt, sem jogátruházási követeléssel nem éltek. Van, aki azt vélelmezi az eltérő szerződések mögött, hogy a nyomtatott lapok számára szabtak más feltéteket, mint az online lapok számára. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy egyszerűen csak kizsákmányolhatóbbnak érezték a helyi weboldalakat, mint a Washington Postot.

Kapcsolódó bejegyzések:

Kihirdették a Sajtófotó Pályázat nyerteseit – tarolt az Origo és az MTI

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 26 Jan 2012 14:30:42 +0000

Sajtótájékoztató a MÚOSZ székházban

Az Origo és az MTI fotóriporterei vitték el legtöbb díjat a 2011-es év képeiből rendezett XXX. Magyar Sajtófotó Pályázaton. Fotóriportereik díjesőjéről az Origo is beszámol kapcsolódó anyagában. A HVG Nagyítás galériájában, míg a Spottr BigPix válogatásában mutatja be a díjazott képeket. Azt a problémát viszont egyik nagy képes galériában sem sikerült megoldani, hogy a 8-10 képes sorozatokból ne csak egy-egy fotót emeljenek ki, amit a kommentekben jól látható módon az olvasók sem igazán tudnak hova tenni.

Sajtótájékoztató a MÚOSZ székházban

Nem csoda, hogy a pályázatot kiíró MÚOSZ közleménye, melyben az eredményeket ismertetik, Díjhalmozók címmel jelent meg – persze nem az idei év az első, ahol ezt joggal mondhatták el. Ugyan a nagydíjak többségét az Origo két fotóriportere vitte el, a kategóriadíjak többségét, összesen tizenhármat az MTI fotó rovatának tíz fotóriportere nyert meg két nagydíjuk mellé. A Népszabadság két fotóriportere két-két kategória díjat nyert el (és egyikük a már említett nagydíjat). A HVG fotó rovatának szintén két fotóriporterét díjazták, akik két-két díjat nyertek, a Ringier kiadó Blikk és Nemzeti Sport kiadványainak nemrég egyesített fotórovatának pedig két munkatársa nyert egy-egy díjat.

Hozzáteszem, ritka az a sajtótájékoztató, amin ennyi újságíró (főleg fotós – bár zömében nem fotózva), ilyen nagy érdeklődéssel vesz részt.

Az egyes pályaműveket alább linkeltem, a pályázat teljes anyaga (kategóriánkénti és fordulónkénti szűrési lehetőséggel) pedig a FotoKlikk pályázati oldalán megtekinthető.

Nagydíjak:

A MÚOSZ Nagydíja – A legkiemelkedőbb teljesítményért:
Hajdú D. András (Origo): A West Balkán tragédia
André Kertész Nagydíj – A legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért:
Hajdú D. András (Origo): A nagybányai Bejrút
Budapest Fotográfiai Ösztöndíj:
Móricz Simon (Népszabadság)
Escher Károly Különdíj – A legjobb Hírképért:
Beliczay László (MTI): Felmentő ítélet
Munkácsi Márton Díj – A legjobb kollekcióért:
Hajdú D. András (Origo)
A megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter:
Komka Péter (MTI külső munkatárs)
30 év alatti legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter:
Pályi Zsófia (Origo)

Kategóriadíjak:

Hír-Eseményfotó (egyedi):

Képriport (sorozat):

Emberábrázolás-Portré (egyedi):

Eemberábrázolás-Portré (sorozat):

Művészet (egyedi):

Művészet (sorozat):

Sport (egyedi):

Sport (sorozat):

Természet és Tudomány (egyedi):

Terméstzet és Tudomány (sorozat):

Társadalomábrázolás – Dokumentarista Fotográfia (egyedi):

Társadalomábrázolás – Dokumentarista Fotográfia (sorozat):

Humor-Zsáner-Bulvár (egyedi vagy sorozat):

Kapcsolódó bejegyzések:

A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 26 Jan 2012 12:24:06 +0000

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

Nem csak a sportolók dolgoznak keményen a nyári Londoni Olimpia megmérettetéseire, hanem a fotósok is. A londoni játékok helyszínén zajló teszt versenyek jó alkalmat jelentenek a fotósoknak is, hogy megkerssék a legideálisabb helyeket, szögeket, és hogy a szervezők is gondoskodhassanak a szükséges előkészületekről.

Az Origofoto Facebookos linkajánló mondataiból kiderül, hogy a vezető magyar hírportál számára Tuba Zoltán készíti majd a fotókat a nyári játékokról. De a többi lapnál, és az MTI-nél is készülődnek, akik utazhatnak nyáron az Olimpiára.
A Reuters blogján közöltek nemrég érdekes gondolatokat a nagy készülődésről. Blogbejegyzésükben pedig épp úgy helyet kapott egy magyar sportolóról készült fotó, ahogy a fotósok olimpiai csapatában is lesz a Reuters csapatban egy magyar. (Sajnos a ritmikus gimnasztikázó Vass Dóra nem tudott kvótát szerezni az Olimpiára)

Az ügynökség londoni sportfotósa Eddie Keogh mesél a készülődésről:
“A mai világ teljesen más, mint amelyikben az ókori olimpiákat rendezték, amik csak egyetlen napig tartottak. Azokban az időkben csak férfiak versenyezhettek, és csak hajadon nők nézhették a versengést. Állítólag voltak nők, akik férfinak öltözve jutottak be, hogy mégis láthassák, de ez eléggé úgy hangzik, mintha egy Monty Pyton filmből származna…

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

A világ legnagyobb show műsorát idén Londonban rendezik meg. Londoni srácként, aki az elmúlt 30 évben sportot fotózott, valami különleges dolog, hogy itt rendezik meg az Olimpiát. Nem ez lesz számomra az első, azt Los Angelesben rendezték. Még mindig emlékszem rá, hogy leesett az állam, mikor egy londoni hírügynökségnél dolgozó 21 évesként megkértek, hogy menjek. Ma egy kicsit őszebb a hajam, de még mindig “have the photography bug” és alig vártam, hogy az Olimpiai teszt versenyeket fotózzam.

Ez most nagyon komoly. A stadionok és egyéb versenyhelyszínek készen állnak, és teljes gőzzel zajlik a tesztelés. A Reuters Angliában dolgozó fotósaként rengeteg “premier league” futballt fényképezek, így a lehetőség, hogy más sportokat fotózhassak, az komoly kihívás, de érdekes is egyúttal. Meg kell találnunk minden munkán a megfelelő egyensúlyt. Elkapni a legfontosabb pillanatokat, amik elmesélik a nap történetét, de ugyanakkor lőni néhány szokatlan szögből készült képet is. Néha jól sikerül, néha pedig még jobban. (Oké, egy párat el is rontottam, csak el ne áruljátok a főnöknek!)

A próba versenyek nagyon jól sikerültek a fotósoknak, de nem is sikerülhettek máshogy, mivel a nagyra becsült sport fotós Bob Martin felügyelte a dolgokat fotós vezetőként. Minden egyes verseny helyszínt megnézett, és megtalálta a legjobb szögeket, és fotós pozíciókat, hogy a legjobb képek készülhessenek. A nemzetközi ügynökségek lehetőséget kapnak, hogy több helyszínen fényképezőgépeket szereljenek a tetőre is, így különleges szögekből fényképezve az eseményeket. 1400 fotóst akkreditáltak, akiknek a munkáját 50 fős fizetett és 750 fős önkéntes csapat fogja segíteni.

Van néhány sport, amit még sosem fényképeztem korábban. Ilyen az íjászat, ritmikus gimnasztika, hegyikerékpár, vagy a paralimpiai csörgőlabda.

Ezeken a napokon elég meredek volt a tanulási görbe, de egy kis idő után érzi az ember, hogy hol készülnek a legjobb képek. Már csak fél év van hátra a kezdésig. Az olimpiai láz egyre fokozódik. Hamarosan élesben megy minden. Alig várjuk!”

Kapcsolódó bejegyzések:

Mire jók a pletykák? – így bulvárosodik el a műszaki sajtó

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 24 Jan 2012 13:11:18 +0000

Fotó: Stephen Oachs/Aperture Academy

Nem szeretem a pletykálkodást, és “mindenki” panaszkodik a bulvárra. Mégis egyre több pletykával telítődik a technikai hírek világa is, ezzel ugyanúgy hteltelenné téve a műszaki szaklapokat, mint ahogy a közéleti lapok is rohamosan veszítenek hitelességükből.

Most épp a valószínűleg 5D utód tesztelésén rajtakapott fotós hozza lázba a fényképezőgépekkel foglalkozó lapokat, és talán nekem is azt kéne szajkóznom, amit mások már megírtak a témában (Aperture Academy, Canon Rumors, Pixinfo, MZPhoto, stb). De egyrészt nem látom értelmét, hogy újra leírjam ugyanazt, amit mások. Másrészt annak sem látom sok értelmét, hogy ők leírták.

Az külön ~~vicces~~ érdekes, hogy (szinte) senki nem is említi meg saját pletyka utánközlésében, hogy a világot bejárt képeket Steven Oachs készítette. Annak ellenére, hogy a forrásként többnyire mindenki által megadott írásból ez egyértelműen kiderül. Mégis mindenki a teljesen elszemélytelenítő “kémfotók készültek” megfogalmazást használja.
Mintha egy Afrikában fotózó emberről csak úgy magától tudnának készülni és az Internetre felkerülni képek, anélkül, hogy egy másik fotós pont arra járna, lefényképezné, nem utolsó sorban rájönne, hogy a képen látható dolognak, ha nem is hír, de pletyka értéke van, és feltöltené az Internetre.

Mi értelme a pletykáknak?
Azt a nézetem most tegyük félre, hogy nem az eszköz számít, hanem az elkészült kép. Tekintsük a fotózást tisztán technikai sportnak. Mire jó az újabb és újabb megalapozatlan hírekkel előhozakodni a várva-várt új fényképezőgépekről?
Ha majd bejelentik és lehet kapni is, akkor majd úgyis meg fogjuk tudni, hogy mit tud a gép, és megvehetjük, ha majd kapható lesz, és lesz majd rá pénzünk. Amíg nem kapható (mint most pl. a Canon 1DX), addig az se számít igazán, hogy már bejelentették. Mert ha lenne rá pénzünk, és elhatározásunk, akkor se tudnánk megvenni, amíg nem kapható. Akkor meg mi értelme elmélkedni róla, hogy megvennénk-e, vagy sem?

De amíg még a gyártó sem jelentette be – sőt talán maga sem tudja biztosan – hogy mit is fog majd megjelentetni, sőt talán még azt se határozták el, hogy azt hogyan is fogják hívni, addig mi értelme ilyesmiről hosszasan és pláne rendszeresen cikkezni?

Így bulvárosodik el a műszaki sajtó
Mivel nem megerősített információkról van szó, a megjelenő termék vagy olyan lesz, amilyennek mondják, vagy nem. Megalapozott döntést még akkor sem tudnánk a pletykák alapján hozni, ha egyébként lenne is pénzünk rá. De még ha a döntést meg is hoznánk, akkor se vehetnénk meg. Ha meg úgysincs rá pénzünk, akkor nem mindegy, hogy mit nem tudunk megvenni?
Persze a legfrissebb pletykák birtokában – akárcsak a legfrissebb gépek megapixel, ISO érzékenység és egyéb számadatainak magabiztos ismeretében pont ugyanúgy tűnhetünk naprakésznek, mint annak idején az autós kártyák világában, aki betéve tudta a végsebesség, lóerő, fogyasztás, hengerűrtartalom és egyéb műszaki adatokat, sőt azt is tudta, hogy a pakliban melyik járgány is a mindent vivő. És ez a tudás a pletykák esetében szerintem legalább ilyen hasznos is – abban az egy esetben, ha az ember autókat és/vagy fényképezőgépeket árul.
(Életrajzi adatként gyorsan hozzáfűzném, hogy életem egyik legpozitívabb élményének tartom, hogy mióta nem fotó/videócikk kereskedelemmel foglalkozom, azóta nem kell napra készen tudnom 2524 aktívan kapható, és még 4263 kifutó termék műszaki paramétereit és árait.)

Ezek a pletykák egyedül a pletyka oldalaknak jók, mert így két gépbejelentés között is van miről cikkezni, van mit olvasni az olvasóknak, és van mi mellett hirdetési felületet eladni a hirdetőknek. Meg persze, ha valamelyik pletykáról kiderül, hogy tényleg igaz, akkor talán jut érte 15 másodperc hírnév, hogy pont ők találták el.
De még az sem igazán valószínű, mert úgyis mindenki átveszi egymás híreit, és mire kiderül, hogy valamelyik pletyka igaz volt, addigra már senki nem fog emlékezni rá, hogy hol is hallotta korábban, és ott éppen honnan idézték. Sőt a bejelentés pillanatára már a pletykák is érdektelenné válnak – már akinek előtte érdekesek voltak – hiszen már nem kell találgatni, ott vannak a tények, lehet valós dolgokkal foglalkozni.

Visszaütnek a pletykák
A legszomorúbb hatása a pletykáknak, amit például a Nikon D4 közelmúltbeli megjelenése, vagy az azt megelőző Apple bejelentések némelyike is igazolni látszik. Ha a pletykák tényleg megjósolják, hogy mi jön, akkor csalódás lesz a vége. Hiszen nincsen újdonság a bejelentésben. Vagy csak nem olyan nagy, hogy igazán meglepődjünk. Ha meg a pletykák nem jönnek be, akkor azért csalódunk, mert többet vártunk. Vagy csak nem azt, amit kaptunk. De mégis egyre jobban belelovaljuk magunkat, és kedvenc lapjainkat, hogy a pletykákkal foglalkozzanak – akárcsak abba, hogy bulvár témákkal, és celebek magánéletével foglalkozzanak.

A gond a pletykákkal, hogy ártanak a hitelességnek. Akkor is, ha igazak. Ahogy Mari néni a virágárus elveszti a hitelét, ha sokat pletykálkodik, úgy a közéleti lapok hitelességét is aláássa, ha a nagyobb olvasottság érdekében egyre több bulvárhőst és egyéb celebet engednek a lapjaikra. Ugyanez igaz a műszaki szaklapokra is, márpedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ők sem vigyáznak.
Az Apple termékek körül legalább olyan komoly pletyka iparág alakult ki szaksajtó néven, mint a fényképezőgépek körül. Sorra születnek a CanonRumors, NikonRumors, PentaxRumors, MILCrumors, RumorRumors, stb oldalak. A hírverseny miatt pedig még a magukat ennél komolyabbnak tartó szakmai oldalak is kénytelenek hivatkozni ezekre, vagy legalább hadakozni velük, mert ha az olvasó nem náluk olvassa, akkor még a végén máshova megy a szükséges dózisért, ami a piaci versenyben megengedhetetlen.

Te pletykákra (és celebekre) vágysz inkább, vagy másra?

Kapcsolódó bejegyzések:

Újabb képszerkesztői álláshirdetés

Völgyi Attila fotóriporter — Wed, 11 Jan 2012 22:15:57 +0000

Bár mozgolódás van a munkaerő piacon, ~~még mindig~~ egyre ritkább a szabad állás a magyar sajtóban. Ingázások, ember és munkahely cserék akadnak, de sajnos inkább a leépítés jellemzők. Üde színfolt egy újabb álláshiredtés.

Országos megjelenésű napilap szerkesztősége képszerkesztő munkatársat keres határozatlan időre, teljes munkaidőben, hétfőtől péntekig 13-21 h-ig.

Az új munkatárs feladatai:

a lap szerkesztésében való aktív részvétel, koordináció az
újságírókkal, szerkesztőkkel
a fotósok munkáinak kiosztása és felügyelete
az archívum karbantartása

Elvárások:

professzionális számítástechnikai ismeretek
jó szervezőkészség, terhelhetőség, kreativitás, csapatmunka
legalább 1 év vezetői tapasztalat
sajtójogi alapismeretek

Érdeklődni lehet: Fejér Bálint, foto@napiasz.com vagy 20/400-4604

Kapcsolódó bejegyzések:

Nagyobb képekkel és iPhone alkalmazással újít az Index

Völgyi Attila fotóriporter — Wed, 04 Jan 2012 08:52:49 +0000

Kéthasábos új dizájn

Új arculati elemekkel, és egy közelmúltban bemutatott iPhone alkalmazással köszönti az Index az újévet.

Új elrendezés a cikkoldalakon
A korábbi galéria dizájnváltás után most a hír oldalak megjelenése is megváltozott az Indexen. Mint saját cikkük fogalmaz erről, az újévet “stabilabb lábakon álló” formátummal köszöntik, szélesebbre vették a szövegtörzset és nagyobbra a betűket, hogy kényelmesebb legyen olvasni. Üdvözletes, hogy “az új, szélesebb formátumban szebben mutatnak a videók és a képek”, ami üdvözletes eleme az egyre népszerűbb nagy képes divatnak. Ezzel együtt most hivatalosan is bejelentik az új galériáját, amiről már korában én is írtam.

Index iPhone alkalmazás

Az Index cikke azt is hangsúlyozza, hogy így nagy monitoron, nagy felbontásnál is jobban élvezhető az oldal, illetve viccesen megemlítik, hogy “relatív jobbra tolódásunk valójában csak centralizálódás, és kizárólag ergonómiai célokat szolgál”.

Az új elrendezés fő eleme, hogy eltűnt az eddig a képernyő jobb szélén található reklám terület. A hirdetési felület elhagyása a MédiaBlog szerkesztőjében felvetette a jogos kérdést, vajon “ennyire kevés a hirdetés, vagy ilyen jó fej az Index?”.

iPhone alkalmazást minden okostelefonra
Furcsa képzavar az alcímben, de az elégedetlen Google fanboyok szerint az iNdex érdekes módon még Androidon is az iPhone alkalmazást hirdeti, ami elég vicces élmény lehet. Pont mint mikor Macesként egy oldal mindenféle exe fájlokat akar velem telepíttetni a számítógépre.
Minden esetre az Index még az óév végén kiadta iPhone alkalmazását, hogy kényelmesebben és gyorsabban lehessen böngészni a híreiket a népszerű okostelefonon. Az alkalmazás részleteibe nem mennék bele. Igazából én már rég leszoktam a hírolvasó alkalmazások használatáról. Mindegyikben nagyjából a szokásos dolgok vannak, viszont mind a saját kiadójához köt, és számomra általában több korlátozást jelent, mint a böngészővel normál webes felületen hassználni az oldalt. A legtöbb eddig megjelent alkalmazást letöltöttem, egyszer kipróbáltam, és azóta sem nyúltam hozzájuk. Ez igaz az Index alkalmazására is.

Legyél az Index informátora!

Légy az Index tudósítója (ingyen persze)
Az alkalmazás leginkább említésre méltó része, hogy beépítették a ma már ~~szinte~~ minden lapnál jellemző “legyél a lap informátora” funkciót. Így ha az okostelefonon épp egy tüntetésen, vagy egyéb hír értékű eseményen használod az Index alkalmazását, csak rá kell bökni a dizájnos ikonra, és már küldheted is a szerkesztőségbe a képeket és videókat. Így a szerkesztőség arról is értesülhet, amiről egyébként lemaradna.
Az ötlet olyan zseniális, hogy valószínűleg a többi konkurens szerkesztőségben is a HVG-s Hernádi Leventével egyszerre csaptak a homlokukra, hogy ez nem nekik jutott eszübe. Sőt várhatóan a saját alkalmazásuk következő verziójába ők is mind beépítik majd, ha már nem kerül semmibe.

Ha pedig ez is akkora sikert ér el a kezdeményezés, mint a CNN iReport kezdeményezése, akkor majd az Index és a többi lap is tömegesen építheti le fotósait, akárcsak a CNN, hogy az ingyenes MTI anyagokból és a szintén ingyen beküldött olvasói képekből dolgozva megspórolja néhány fotó szett és pár fotós fizetését. A kisebb lapok közt meg már jó ideje van néhány kezdeményezés, akik eleve ebből szeretnék felépíteni tartalmukat, hiszen minek drága szerkesztőséget fenntartani, ha az olvasók a saját/egymás anyagait is előszeretettel olvassák. A hirdetőknek meg mindegy, csak pörögjön a számláló.

Kapcsolódó bejegyzések:

Fotóst keresnek szlovák területre magyar nyelvtudással

Völgyi Attila fotóriporter — Sun, 18 Dec 2011 09:00:05 +0000

Szlovákiai fotós állás

Különleges helyre keres fotóriportert egy szlovák cég. Fotós állás Pozsony környékén.

Az Origofoto ezúttal nem maga hirdet, hanem egy álláshirdetésbe bukkant. A Workania hirdtésében magyarul mindenképpen, esetleg szlovákul is beszélő fotóst keresnek, aki nem árt, ha hajlandó szöveges tudósításokat is készíteni a fotók, és a belőlük készülő képgalériák mellett. A munkavégzés helye Pozsony / Bratislava megye, Dunaszerdahely / Dunajská Streda, Galánta / Galanta, Komárom / Komárno, Léva / Levice, Érsekújvár / Nové Zámky, Vágsellye / Šaľa, Losonc / Lučenec, Rimaszombat / Rimavská Sobota, Nagykürtös / Veľký Krtíš, Kassa / Košice, Rozsnyó / Rožňava.
A hirdetés munkaidő és fizetés tekintetében nem fogalmaz pontosan, persze nyilván ezek egymás függvényei, illetve megállapodástól is függnek.

Ha érdekel a hirdetés, küldd be a jelentkezésed, vagy érdeklődj a további részletek iránt a hirdetésben szereplő címen!

Kapcsolódó bejegyzések:

A nyelvtudás hiánya kártékony – 42 milliós kamion baleset

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 15 Dec 2011 15:27:59 +0000

Fotó: Peter Lawson/Eastnews Press Agency Ltd

Negyvenkét milliós kárt okozott egy magyar kamionsofőr Angliában. Nem értette a figyelmeztető táblákat, mert nem beszéli a nyelvet.

A Millás Reggeli hírei közt hangzott el ma reggel a Daily Mail nyomán, hogy egy magyar kamionos véletlenül átrendezett egy angol kisvárost. A GPS-t követve akart bekanyarodni az essexi Colchester történelmi városrészének egy szűk utcájába. Mivel a kamion nem fért el az utcácskában, a jármű beszorult, majd ahogy a vezeető próbálta kiszabadítani, egyik kereke felrobbant, és az utánfutó felborult, ezzel további károkat okozva a Holland negyed tizenhetedik századi műemlék épületeiben.
A kamion oliva olajat szállított egy közeli áruházba, így a rakomány sérülése tovább nehezítette a műszaki mentést. A 30 tonnás kamion környékét homokkal szórták fel, hogy egyáltalán közlekedni lehessen körülötte a kifolyt többszáz literre becsült olajtól. A környék lakóit arra kérték, ne hagyják el az otthonukat. A kocsit 16 óra küzdelem után tudták csak kiszabadítani, a kárt 115 ezer fontra (kb 41 millió forint) becsülik. Ennek nagyobb része, kb 80 ezer font (kb 29 millió forint) a rakomány sérülése miatt kifolyt olaj, 15 ezer font (kb 5 millió forint) a történelmi házakban keletkezett kár, és mintegy 20 ezer font (7 millió forint) kár keletkezett a kamionban.

Fotó: Peter Lawson/Eastnews Press Agency Ltd

A nyelvtudás hiánya miatt
A magyar rendszámú kamion negyvenhét éves sofőrje Gyöngyösi Dániel vallomása szerint nem beszél angolul, ezért nem értette meg az útszéli jelzéseket, amik a szűk utcára hívták fel a figyelmet. GPS berendezése pedig nem jelezte, hogy az utcában nem fog elférni a jármű. Mivel a sofőr 18 éves kora óta vezet kamionokat, és még soha nem okozott balesetet, így mindössze hat büntetőponttal megúszta az incidenst. Ugyanakkor ügyvédje szerint a munkáltatója felelősségre vonhatja, sőt akár az állásába is kerülhet ez a figyelmetlenség.
Az utcában lakókat meglepte, hogy ennyire enyhe büntetéssel megúszta. Van, aki szerint nem is lenne szabad úgy vezetnie, hogy a kiírásokat nem érti, és ilyen károkat okoz. Ugyanakkor egy az utcában lakó pedig azt nyilatkozta, hogy már több jármű járt hasonlóan errefelé. Szerinte legalább egy tucat hasonló eset történt az elmúlt húsz évben. Szorult már be expressz busz is, de a fennakadt a brit hadsereg egyik hajóját szállító kamion is.

Kiegészítés: A hír kapcsán tűnt fel két szakmai érdekesség. Az egyik, hogy amíg a magyar sajtó általában csak monogrammot, vagy rövidített vezetéknevet használ, addig a britek habozás nélkül kiírják az ~~áldozat~~ elkövető teljes nevét. A másik észrevétel, hogy nem bajlódnak a rendszám kikockázásával. Nyilván más jellegűek a személyiségi jogi törvényeik és gyakorlatuk is. Bár amikor a fotósokat zaklatják ezekre hivatkozva (alaptapanul), akkor ez nem feltétlenül jön jól.
A hírt természetesen a magyar lapok is lehozták, ki közvetlenül a Daily Mail nyomán (Origo, HVG, Civishir), ki pedig az MTI közvetítésével (pl: Blikk, Vezess.hu, stb). Többségük a magyar gyakorlat szerint nem nevezi meg az angolok által nevesített sofőrt. Egyedül az Origo cikkében láttam, hogy nevesítik a sofőrt, ha már az angolok úgyis közzétették kilétét.

Te mit gondolsz a balesetről és a büntetésről? Szerinted a nevek és rendszámok kapcsán az angol gyakorlat helyesebb, vagy a magyar?

Kapcsolódó bejegyzések:

Az MTI is lefotózta Steve Jobs készülő szobrát

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 09 Dec 2011 19:17:59 +0000

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

Alig egy nappal azután, hogy a Reuters a héten kiadta hetek óta készülő exkluzív képriportját a Budapesten készülő Steve Jobs bronz szobor munkálatairól, a Magyar Távirati Iroda is feldolgozta a munkálatok aktuális állását.

Ahogy az állami hírügynökségnél egy ideje szokás, Szigetváry Zsolt képei közül kettő szabadon hozzáférhető az MTI ingyenes szolgáltatásai között, és további képekből válogathat a nemzeti hírügynökség egyre kevesebb megmaradt előfizetője.

Egy gyors keresés nem volt elég, hogy sokat találjak az MTI képeiből megjelent galériákból, ha te tudsz ilyenről, akkor kérlek küldd el, hogy ezeket is linkelhessem, akárcsak a Reuters anyag esetében tettem.

Galéria válogatás:

Elkészült Steve Jobs budapesti szobra - MTI/Origo
Kire hasonlít Steve Jobs szobra? – MTI/Index

Álljon itt továbbá az MTI ingyenes cikke a szoborról:

Rekordidő, közel két hónap alatt készült el Steve Jobs szobra, amelyen jelenleg már az utolsó simításokat végzik. Tóth Ernő szobrászművész szerint alkotása jellegzetes, dinamikus pózban ábrázolja majd az Apple cég néhai vezetőjét.

“Rekordidő alatt kellett elkészíteni a szobrot. Steve Jobs halála utáni héten már kiírták a pályázatot, amelyre öt művész adott be terveket. Mikor kihirdették, hogy én készíthetem el a két méter húsz centi magasságú alakot, azonnal munkához láttam, és – bár az elkészülésre szánt idő meglehetősen szűkös volt – jelenleg az utolsó simításokat végezzük a bronz szobron” – tájékoztatta az MTI-t a művész.

“A naturális stílusban készülő alkotás jellegzetes, emblematikus pózban ábrázolja az Apple egykori vezetőjét, dinamikus, előadói, előrelépő mozdulatban, amellyel a gép és az ember közötti kapcsolatot hivatott kifejezni. Nem csak a mozdulat – különösen a kéztartása – lesz jellegzetes, de az öltözéke is: garbóban, sállal és tornacipőben ábrázoltam Steve Jobs-t” – vallott művéről Tóth Ernő.

Már a jövő héten felállítják a bronz alakot, a szobor leleplezését december 21-én három órakor tartják.

A Graphisoft az informatika korának legnagyobb hőseként tekint Steve Jobs-ra, aki a magyar szoftvergyártó vállalat nemzetközi sikeréhez is nagy mértékben hozzájárult.

Jobs szobor fotók az MTI archívumban

Az Apple volt az a cég, amely 1984-ben felkarolta a Graphisoftot; első programjuk, az ArchiCAD építészeti szoftver első változata a Macintosh közvetlen elődjén, a Lisa számítógépen futott. Ezt mutatták be 1984-ben a világ legnagyobb informatikai vásárán, a hannoveri CeBIT-en. A bemutatót Steve Jobs személyesen nézte meg és annyira tetszett neki, hogy eldöntötte: az Apple minden támogatást megad a szoftver fejlesztéséhez és segítséget nyújt világpiaci terjesztésében is. Anyagi támogatást és számítógépeket adtak, abban az időben, amikor a Graphisoft anyagi lehetőségei rendkívül szűkösek voltak és Magyarországon akkoriban ezekhez a legmodernebb számítógépekhez nem lehetett hozzáférni.

“Steve Jobs teremtette meg az emberarcú informatikát. Ebben az iskolában nevelkedett a Graphisoft is, ezt tőle tanulta. Neki is köszönhetjük, hogy a világon 200 ezer építész, nemcsak dolgozik és tervez csodálatos épületeket a programmal, hanem szereti is munkaeszközét” – fogalmazott Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke az MTI-nek.

“Jobs nemcsak érezte, hogy merre megy a világ, hanem formálta is azt. Igazi vezető volt, akinek nem az volt a legnagyobb érdeme, amit ő személyesen alkotott, hanem amit embereiből kihozott. Megtalálta, motiválta a legjobbakat, és csodákra tette őket képessé. Az igazi vezető nem akkor boldog, ha maga alkot csodákat, hanem, ha kollégáit teszi képessé csodákra. Mi is erre törekszünk, az ő szellemi örökségét próbáljuk megtanítani a jövő informatikusainak.”

Az elnök a szobor kapcsán hozzátette: “A pályáztatás során öt művész kapott meghívást arra, hogy elkészítse a szobrot. A bíráló bizottság úgy ítélte meg, Tóth Ernő érezte meg legjobban Steve Jobs szellemiségét, neki sikerült a leginkább kifejeznie az Apple alapítójának feszültségét, dinamikáját, hivatása iránti elkötelezettségét”.

A Graphisoft Park munkahelyi környezete is Steve Jobs szellemét őrzi, amely minden apró részletben a tökéletességre törekszik és ezzel az épített környezettel, az itt dolgozó és alkotó tehetségek munkájának hasonló igényességét igyekszik segíteni, ösztönözni. Ezért a 12 épületből álló parkban a Graphisoft épülete előtt kerül felállításra a szobor.

Kapcsolódó bejegyzések:

Egységesen bojkottálja a norvég sajtó Janet Jacksont

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 06 Dec 2011 12:39:52 +0000

Eredeti fotó Reuters

Újabb énekest bojkottál a sajtó, miután menedzsmentje kivívta osztatlan ellenszenvüket szerzőjogi követeléseivel. Egységben lépett fel a norvég sajtó, így Janet Jackson osloi fellépéséről egyetlen kép sem készült, sőt az újságírók is tiltakoznak.

Egységes tiltakozás
Mint a News in English angol nyelvű norvég lap közzétette, a norvég sajtófotósok az őket alkalmazó lapok maximális támogatásával egyként utasították vissza az énekes “jogfosztási követelését”. A norvég sajtószervezet szerint az ország három vezető lapja, a VG, az Aftenposten és a Dagbladet minden konkurenciaharcot mellőzve összefogásban tiltakozott a szakmailag teljesen elfogadhatatlan feltételek ellen, és egyáltalán nem tudósítottak az országba látogató híresség koncertjéről.
A Dagsavisen című lap írt a koncertről, azonban fotókat nem közölt, és cikkükben azt is ismertették az olvasókkal, hogy ezt miért nem teszik.

Elfogadhatatlan feltételek
A Jackson menedzsment követelése nagyjából ugyanaz, ami nem olyan régen Ke$ha követelt a magyar sajtótól, és ami sajnos nem idegen egy-egy, főleg kisebb rendezvényszervező gondolkodásától sem.

A feltételek között a fotók szerzői és felhasználási jogainak átruházása szerepelt, Jackson ezen túl még azt is ki akarta kötni, hogy a képek megjelenése előtt a jóváhagyására legyen szükség, illetve, hogy azo csak az adott osloi koncerttel kapcsolatban jelenhessenek meg, más vele kapcsolatos téma illusztrálására nem.

Stein Østbø, a Norvégia legnagyobb média cége által kiadott VG zenei szakújságírója azt mondja az ügyről, hogy “Ez a szerződés olyan szigorú volt, amilyennel még soha nem találkoztunk az országban. Egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy aláírjuk, és kollégáinkat szolidaritást vállalva kollégáinkkal egyáltalán nem is foglalkozunk a koncerttel.”

Kapcsolódó bejegyzések:

Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós

Völgyi Attila fotóriporter — Mon, 05 Dec 2011 17:07:17 +0000

Munkában a Corvinus Egyetem hivatalos fotósa

Konstruktívnak szánt szakmai kritika a hivatalos fotósokról, akik nem veszik észre, hogy gyakran útban vannak – ha nem jó helyen állnak, akkor azokra is vonatkozik, akiknek üveges az apja.

Konkrét eset
A Corvinus Egyetem ma díszdoktorává avatta Wolfgang Schäuble német pénzügyminisztert, számolnak be róla a rádióhírek. Épp csak normálisan fotózni nem lehetett az egyetem hivatalos fotósa miatt.
A helyi fotósnak ugyanis nem volt elég kiváltság, hogy a hazai és nemzetközi sajtóval ellentétben nem 20-30 méterről kellett fényképeznie. Szabad mozgási lehetőségével nem csak élt, hanem visszaélt. Az első sor előtt szabadon mozogva cseppet sem törődött azzal, hogy mögötte a média is ugyanazt az eseményt próbálja megörökíteni, amit ő ténykedésével eltakar. Mindig épp a legrosszabbkor (ami persze a legobb lett volna, ha ő nincs útban, vagyis a legfontosabb pillanatokban) emelte magasba a fényképezőgépét, rendszeresen kitakarva hol a díszdoktori oklevél átadásának pillanatát, hol a díszvendég arcát is.
Ugyanezzel a problémával természetesen nem csak én küzdöttem, hanem a jelenlévő nemzetközi hírügynöksége, és magyar újságok fotósainak mindegyike. Érdemes megnézni az MTI, és a HVG képeit is az eseményről. Persze ők törekedtek a legkevésbé szerencsétlen fotót közölni, hiszen nyilván ők nem akartak szakmai cikket írni a jelenségről, csak végezni a dolgukat (persze amit én leadtam fotókat, azok sem ilyenek).

Fejlemény: A publikáltak hatására a konferencia szervezői részéről Antall Péter nagyon pozitívan reagált a szakmai észrevételemre. A rendszerváltás utáni első miniszterelnök fia, aki maga is fotóriporterként dolgozott korábban jelezte, hogy a megjelent kritikával egyetért, és elnézést kér a kollégákat ért kellemetlenségekért.
Következő nap a fotós is válaszolt, elismerte, hogy a pillanat hevében hibásan döntött, és elnézést kért a kollégáktól, bár kicsit máshogy emlékszik vissza a történtekre, mint mi többiek. Álláspontja és a rá érkezett válaszok a kommentek közt olvashatók, amik tovább gördítik a szakmai vitát.

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Nem egyedi eset
Már megint egy kritikus írás, ráadásul személyeskedek is, hisz jóformán csak nevén nem nevezem (nem is tudnám) a fotóst, akiről még képet is közlök. Nem tudom ki volt, nem ismerem, és nem is akarom személyében sérteni a kritikával. Abban is egészen biztos vagyok, hogy egyáltalán nem szándékosan akadályozta a munkánkat. A jóhiszeműsége viszont a tényen nem változtat.
Mivel nincs ezzel a viselkedéssel egyedül, szükségét éreztem, hogy írjak róla. Sajnos elég sok rendezvényen viselkedik így, vagy hasonlóan a kellő tapasztalatot, vagy tapintatot nélkülöző hivatalos fotós. Úgyhogy remélem, hogy nem csak ő veszi magára, és gondolkozik el ezen, ha látja ezt az írást, hanem a többiek is. Sajnos sokszor előfordul mindenféle rendezvényen, hogy ha (udvariasan) szóvá tesszük, hogy a kolléga útban van, csak annyit válaszol, hogy ő a hivatalos fotós. Pedig ez nem magyarázat. Ezen az eseményen is volt másik hivatalos fotós, akivel nem volt gond, mert értette és jól csinálta a dolgát. És megannyi más rendezvényen is van számtalan hivatalos fotós, aki tudja és jól végezni a dolgát, nem zavarva másokat.

Fotó: Tuba Zoltán/Origo

Ez egy szakma
A gond nem a fotós személyével, vagy a kiváltságával volt, hogy ő szabadon mozoghatott, míg a hazai és nemzetközi sajtót képviselő tucatnyi fotós a háta mögött 20-30 méterrel sorakozott. A gond a viselkedése, illetve amit azzal okozott, és a körültekintés hiánya, ami miatt a gondot okozta. A hivatalos minden fotósnak fontos szakmai ismérve kellene, hogy legyen (szerintem), hogy ne csak a fotó témájával, hanem a környezetével, és a többi körülötte dolgozóval is foglalkozzon. Van kolléga, aki egyszerűen csak úgy szokta az ilyen dolgokat összefoglalni: “Ez egy szakma…”

Jómodor: tanítják, vagy nevelik?
Jobb helyeken (szakiskolákban?) megtanítják, még jobb helyeken már a családi neveltetésből fakadóan természetesen jön, mint a köszönés, vagy a bemutatkozás: legalább próbáljunk odafigyelni rá, hogy a fotózás közben minél kevésbé zavarjunk másokat. Különösen fotósokat. Ne álljunk, és ne mászkáljunk egymás előtt. Vagy, ha ez elkerülhetetlen, akkor legalább minél rövidebb időre zavarjunk másokat, és a lehető legkisebb feltűnést keltve, hogy közben a fotóalanyt és a közönséget se zavarjuk meg, elvégre a fotós még a saját stúdiójában sem főszereplő.

Kiegészítés: Megkaptam az Origo fotóját is az eseményről, amin tökéletesen látszik, a rossz példa mellett az is, hogyan próbál a másik hivatalos fotós a közönség fejvonala alatt maradni, hogy minél kevésbé lógjon be mások képébe. A képért köszönet Tuba Zoltánnak, aki egyébként remek képgalériát készített az eseményről.

Kapcsolódó bejegyzések:

Bréking: Változott a World Press Photo kiírása – normál felbontás

Völgyi Attila fotóriporter — Sat, 03 Dec 2011 15:18:56 +0000

World Press Photo 2012

A World Press Photo pályázat szervezői rájöttek, hogy eltúlozták az eredeti kiírás követelményeit, így módosították, hogy jobban megfeleljen a sajtófotóban használt profi fényképezőgépek valós lehetőségeinek.

Nemrég kaptam választ a pályázat kiíróitól a módosításról. Mint azt korábban megírtam, a 2012-es World Press Photo pályázat kiírásában 5000 pixel hosszú oldalt vártak minimális felbontásként, ami messze több, mint, amit a sajtófotóban leggyakrabban használt Canon és Nikon gyártmámyú fényképezőgépek képesek produkálni.
Egyelőre csak a pályázat hivatalos honlapján írták át a minimális felbontást, a részletes kiírásban még mindig a korábbi felbontás szerepel. Gondolom idővel ezt is javítani fogják majd (természetesen jeleztem is nekik).

A problémán – amit nyilván nem csak én jeleztem nekik – úgy fest, hogy a szervezők is elgondolkodtak. Azt a választ kaptam tőlük, hogy a kiírásst módosították, így a minimálisan elvárt felbontás 3000 pixeles hosszú oldal lesz. Ez nem sokkal több a tavalyi Magyar Sajtófotó Pályázaton elvárt 5 megapixeles felbontásnak, és amit még a régebbi fényképezőgépekkel dolgozó fotósok is nagy valószínűséggel képesek teljesíteni.
Ez a kb 6 megapixel az elmúlt években is elegendő volt a kiállítás nagy méretű nyomatainak elkészítéséhez, ugyanakkor hasonló eséllyel kizárhatja a Google Street View screnshotokat, mint a nagyobb felbontás. A mobil fotók kizárása már kérdésesebb, mivel a mobiltelefonok felbontása rohamosan nő, illetve annak is nagyobb az esélye, hogy fotográfiailag értékes és értékelendő képek születhetnek mobillal, mint screenshotokkal. Bár Damon Winters iPhone fotói nem a World Press Photo pályázaton nyertek, hanem a tavalyi POYI-n.

A technikai akadály tehát már jobbára elhárult a nevezés elől. A kérdés most már (nagyon helyesen) csak az, hogy tartalmi és szakmai szempontból megfelelnek-e a képek a zsűri elvárásainak.

Kapcsolódó bejegyzések:

Komoly diszkrimináció a következő World Press Photo pályázaton

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 02 Dec 2011 11:00:52 +0000

Elindult a nevezés, a világ legrangosabbjai közé tartozó World Press Photo pályázat szervezői közzétették a 2011-es évben készült sajtófotók számára kiírt pályázatot. A kiírásban azonban komoly diszkrimináció nyomai fedezhetők fel.

A 2011-es évben készült képek számára kiírt pályázat a hagyományokat követve (kicsit furcsa mód) a World Press Photo 2012 nevet viseli, hiszen a névben jelzett évszám mindig az eredményhirdetés és a világjáró kiállítás idejének évszáma, míg a képanyag mindig az előző év terméséből kerül ki.

Nevezés:
A nevezés a korábbi évekhez hasonlóan a pályázat weboldalán keresztül lehetséges, ahol 2012. január 6-ig lehet hozzáférést igényelni, a képek leadására pedig 2012. január 12-én éjfélig van idő (közép-európai idő szerint).
Nevezésre és a képek leadására, valamint a részletes kiírás megtekintésére a pályázat hivatalos honlapján van lehetőség.

Minimum 5000 pixel hosszú oldal?

Felbontás
Érdekes újdonság az kiírásban szereplő minimális felbontási követelmény. Nem ennek puszta léte furcsa, hanem a megadott méret. A pályázatra beküldhető legkisebb felbontás 5000 pixeles hosszú oldalú kép. Ez hozzávetőleg 16 megapixelt jelent, ami szokatlanul nagy felbontás, és indokolatlannak tűnik ez a követelmény, pláne egy olyan pályázaton, ahol előző évben számítógépes screenshotokat emlegettek a díjazottak között. Ezzel a kitétellel nem csak az egyre népszerűbb, és tavaly több kategóriában is előforduló (sőt a POYI-n díjazott) mobil fotókat zárja ki idén a kiírás, hanem valószínűleg a tavaly nagy port kavart Street View fotókat is. Bár 5000 pixel szélességű monitort lehet, hogy könnyebb találni, mint ekkora képet készítő fényképezőgépet. Ugyanígy kizárják a Magyarországon még viszonylag sok fotós által használt régebbi fényképezőgép modellek tulajdonosait (akik között több korábban World Press Photo díjat nyert kolléga is akad), de még az újabb gépekkel is kihívás teljesíteni ezt a követelményt.
Különösen, mivel a minimum 5000 pixeles hosszú oldal kövtelményt még a Canon EOS 1D család 16 megapixelesként nyilvántartott mark IV jelű tagja sem teljesíti (legnagyobb felbontása mindössze 4896 x 3264), ami ma a kategória csúcsának tekinthető felbontásban. A Nikon táborban legelterjedtebb profi gépek (D3, D3s, D700) pedig mindössze 12 megapixeles felbontásúak (4256 x 2832), így messze elmaradnak az 5000 pixeltől. Míg a 20 megapixel feletti gépek (1Ds mk3, 5D mk2, D3X) jellemzően elég lassúak a legtöbb sportfotózáshoz és gyakran riporthoz is. Ráadásul zömében ezek árfekvése (5D mk2 kivétel) sem teszi túl gyakorivá a terepen, de még ha elő is fordul egy-egy fotós eszköztárában, az egyébként kiváló kép még mindig jó eséllyel készülhetnek a legjobb képek egy másik, gyorsabb, de kisebb felbontású géppel. A kritériumnak nagy felbontással már éppen megfelelő, újabb kiadású gépek az alacsonyabb kategóriában (Canon 60D, 7D) pedig viszonylag ritkák a legtöbb szerkesztőségben. A tavalyi Magyar Sajtófotó Pályázaton használt fényképezőgépek statisztikája szerint ugyan az 5D mark II a legnépszerűbb Canon gép volt, viszont ennek gyakorisága is csak kicsi, a pályázatra beadott összes képnek mindössze kb 12%-a készült ilyennel (az összes kép 48%-a készült Canonnal és ennek csak 26% a leggyakoribb Canon géppel, az 5Dmk2-vel).
Marad tehát a képek számítógépen történő felméretezése, ami viszont rögtön etikai aggályokat vet fel az utómunka folyamatban, illetve rögtön az első lépcsőben egy minőséget befolyásoló tényezővé válhat.
A World Press Photo szervezői módosították a kiírást, így minimum 3000 pixel hosszú oldalú képekkel lehet pályázni. Ezek szerint felülbírálták korábbi döntésüket.

Feldolgozás
Nem sokban változik a pályázat kiírásának az a része, ami az engedélyezett műveletekre vonatkozik, és amelynek megsértése miatt már kényszerültek képek kizárására eredményhirdetés után: “Tilos a kép tartalmát megváltoztatni. Csak a szakma általános szabványainak megfelelő beavatkozás eszközölhető a képeken. Ezeknek a szabványoknak legfőbb érvényesítője a zsűri, melynek jogában áll a fényképezőgép által készített eredeti, feldolgozatlan képeket, vagy a scannelés alapjául szolgáló negatívot/diát a bekérni.”
Továbbá “Csak szóló képeket fogadnak el. Montázsok, és többszörös expozíciók nem nevezhetők. Azokat a képeket, amik keretet, hátteret, vagy más effektet kaptak, diszkvalifikálják. A képeken nem jelenhet meg sem a fotósnak, sem az őt alkalmazó ügynökségnek, vagy kiadványnak a neve.”

Te nevezel a pályázatra? Egyáltalán megfelelne a képeid a felbontása?

Kapcsolódó bejegyzések:

Megújult az Index galériája – nagyobb képek, új kezelés

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 01 Dec 2011 12:54:06 +0000

Megújult az Index galériája

Az egyik piacvezető magyar hírportál is beáll a webdesign újítók közé, sőt fotó kínálatát újabb forrással bővítette.

Még nagyobb képek
Az Index megújult galériája az eddigieknél is nagyobb képekkel jelenik meg, illetve új megmaradt a nagyítás opció is, amivel a teljes böngésző ablakot kitöltő méretre nagyíthatjuk az épp nézett képet. Ez persze a fekvő formátumú képeknél igazán látványos, ott is különösen akkor, ha minél nagyobb ablakban nézzük a galériát a monitoron.
Érdekes újítás, hogy az ablak jobb szélén megjelent új gombbal válthatunk, hogy fehér vagy fekete háttéren szeretnénk a képeket nézni, attól függően, hogy szemünknek mi kedvesebb.

Galéria ajánlók az Index főoldalán

Főoldal
Az Index főoldal (egyelőre?) nem változott meg. A galériák továbbra is elég hangsúlyos elemei a lap alsó részének – nem úgy, mint a nemrég megújult Stop főoldalon, ahol teljesen eltűntették a galériákat a főoldalról. Itt viszonylag nagy méretben láthatók a galériák, szép szabályos rendben váltva egymást a saját vagy ügynökségi galériák, és az Indafotó anyagaiból készült válogatások – ha már van az Indexnek is egy ilyen jó kis ingyen fotó lelőhelye, amikből néha nagyon szép és igényes válogatásokat lehet készíteni.

A régi jó Hét Képei galériák viszont továbbra sem frissülnek az Indexen, sőt egy ideje már a HVG Nagyításban se jelennek meg ilyen válogatások. Úgy fest, hogy erre nincs igény – vagy energia a szerkesztőségben.

Megosztás
A Facebook ajánló (nem like) gomb meleltt újdonságként a galéria közvetlen linkje is elérhető, hogy új fülön/ablakban megnézhessük, vagy esetleg könnyebben kimásolhassuk, ha egy blogon, vagy máshol hivatkozni szeretnénk rá.

Szélesebb ügynökségi választék
Az Index eddig saját fotósainak (és persze az Inda fotó képfeltöltőinek) képei mellett MTI és főleg AFP képeket használt, az új galériában viszont egyre több Reuters kép is megjelenik, bár valamiért sokuknál az utolsó betűt lehagyva csak Reuter szerepel forrásként. Azt is többen (jogosan) kifogásolták, hogy sem az egyes képek, sem a galéria egésze nem kap már képaláírást, rövid összefoglalást – akárcsak a szintén nemrég gyökeresen megújult MNO galériáinál. Pedig néha nem árt a hírképekhez némi magyarázat. Illetve az sem feltétlenül szerencsés, hogy a galériához kapcsolódó cikkeket (amiket korábban a galéria ismertető szövegében linkeltek) már nem lehet visszafelé elérni.
Dícséretes viszont, hogy (ahogy illik, és kötelező), minden kép alatt szerepel nem csak az ügynökség, hanem a fotós neve is. Persze azon a jövőben sem fogunk nagyon meglepődni, ha olykor Facebook, twitter, vagy akár csak annyi szerepel majd, hogy Internet, hiszen ilyenekre sajnos eddig is volt példa az Indexnél – de reméljük, hogy egyre ritkább lesz.

Te mit gondolsz az Index új galériájáról?

Kapcsolódó bejegyzések:

Fotósok repülnek tömegesen – leépítés az olvasóriporterek miatt

Völgyi Attila fotóriporter — Wed, 30 Nov 2011 07:00:12 +0000

Mintegy ötven kollégától – köztük fotóriporterktől is – megválik a CNN amerikai hír televízió. Az indoklásban az áll, hogy egyre elérhetőbbek a minőségi fényképezőgépek, és egyre szélesebb az olvasóriporterek tábora.

A FilmmakerIQ minden más forrásnál határozottabban fogalmazza meg a helyzetet: A CNN szerkesztőket és fotósokat rúg ki, mert az amatőrök ingyen dolgoznak. A lapok ötven fő leépítését emlegetik, míg a Reuters hírügynökség egy névtelen forrása szerint ennél többen kényszerülnek búcsúzni a cégtől. Számuk szerinte inkább a hetvenhez közelít, és van forrás, ami ebből tizenkettőre becsüli a fotósok számát.

Már nem túl barátságos a cég
A Reuters beszámolója szerint a cégnél dolgozókat váratlanul érte a hír, és mindenkit egyformán sokkolt a döntés, aminek még csak hírét sem sejtették. A meglepetést fokozta, hogy a bejelentés pont egy Magyarországon elég furcsán ható, úgynevezett munkavállalók elismerésének hetén történt. Ilyenkor a cég kedvében jár az alkalmazottaknak, és az épületet támogató jelszavakkal dekoráják, a dolgozók kézkrémeket és egyéb ajándéokat kapnak. A brit hírügynökség név nélkül idéz alkalmazottakat, akik szerint a CNN már nem az a régi barátságos munkahely, mint régen volt.

Vezetői indoklás levélben
A PetaPixel csak kivonatban, Hollywood Reporter és a többi lap teljes terjedelmében lehozza Jack Womack alelnök emailjét, amiben tájékoztatja az alkalmazottakat a döntések okairól. Ezek között egy több éves belső hatékonysági felmérés részleteit taglalja. Többek között konstatálja, hogy a szerkesztőség eddigi fejlesztései nyomán sokkal több anyagot képesek feldolgozni és publikálni, mint valaha korábban. A felmérés konklúziójaként pedig első sorban a technika fejlődését említi: “Az amatőr és professzionális technológia is egyre egyszerűbb, és hozzáférhetőbb. A kis kamerák már mind adásképes minőséget produkálnak. Egyre több ilyen technológia van egyre több ember kezében. A felmérés végén a CNN úgy döntött, hogy néhány fotóriporter elhagyja a céget.”

Olvasóriporterké a terep
A CNN már régóta dolgozik nézők/olvasók által beküldött anyagokkal. 2008. februárjában pedig hivatalosan elindította olvasóriporter programját iReport néven, melynek külön oldalt szenteltek, hogy megkönnyítsék a programban való részvételt. A közönség tagjai által beküldött anyagok száma már kezdetben is ígéretes volt. A cég vezetői pedig már akkor elismerték, hogy mindez eltávolodás a klasszikus sajtó értékektől. Akkor viszont még sem is sejtették, mi lesz mára a projektből. Sőt talán a mai vezetők sem sejtik, hogy ez a fejlesztési irány hová is vezet még hosszabb távon. A jelek szerint minden esetre mára olyan népszerűvé vált az Internet és közösségi média használók körében, hogy már az üzemi léptékű műsorgyártást is tudják és merik is erre építeni – legalább részben.

Szerinted hova vezet ez az irány?

Kapcsolódó bejegyzések:

Fotós körkép – a Kreatív Online szakmai interjúja

Völgyi Attila fotóriporter — Mon, 28 Nov 2011 13:10:38 +0000

A Kratív Online cikke a képre kattintva jelenik meg!

Az Internet rohamosan megváltoztatja a világot, főleg ahogyan fogyasztjuk a képeket. Nem csak a hétköznapi olvasók életében, hanem a kiadványok, hírügynökségek és általánosságban a szakma életében is.

A Kreatív magazin nemrég készített egy összeállítást a fotós szakma jelenéről, és jövőbeni reményeiről. Persze a fotózás nem egységes terület, számos szegmense van. A több interjúból összeállított anyag főleg a sajtót, és a reklám szakmát leginkább érintő területeket igyekszik körbejárni.
Bátorfy Attila cikke részben a stockfotó űzletággal foglalkozik, részben pedig a sajtófotóval, és a fotósokat érintő változásokkal. Nagy örömömre többek között komoly hangsúlyt kap a cikkben a szerzői jog, és az illegális képfelhasználások is.

A cikkben megszólal több jelentős stock és fotóügynökség képviselője, mint a hosszú ügynökségi múlttal is rendelkező Keleti Éva fotóművész, aki jelenleg az EuroPress fotóügynökséget vezeti, Hamza Péter a Dream Interactive alapítója, Krascsenics Klára a Profimedia – Red Dot ügyvezetője, és Visy Zoltán az Ogilvy art direktora.
Rajtuk rendkívül sokat idéz a szerző tőlem is, főleg a fotósok, és a sajtófotó helyzetéről. Mivel a cikket jelen formájában, teljes terjedelmében én is csak a megjelenés után láttam viszont (előtte csak a saját részemet), meglepett, hogy milyen sokat szerepel benne az én véleményem, a másik négy megszólalóhoz képest.

Remélem, hogy érdekesnek tartod a cikket, és hogy nem csak a neten olvasod el, hanem meg is veszed a Kreatív magazint, és papír alapon is átlapozod, ha nem is csak emiatt az egy cikk miatt.