Fotó: Daniel Guimaraes/Flickr
Hosszabb rendezvényeket fotózni napokon, vagy akár heteken keresztül igen fárasztó. Sokszor kellemes program, és gyakran pozitív élmény is, de azért örül az ember, ha vége van, akármilyen jó programról is van szó.
Ma reggel (már nem először) ez volt az első gondolatom, és mivel most nem csak aktuális, hanem éppen rá is értem egy kicsit végre, így gyorsan megírtam. Korán kelni sosem öröm, főleg ha nem sikerült kipihenni magad. Ahogy a mondás tartja:
“Az ember átlagos alvásigénye – csak még öt perc!”
Különösen amikor hosszabb rendezvényt fotóz valaki (legyen az sportverseny, kulturális fesztivál, politikai vagy egyéb rendezvény). Mikor napokon keresztül nem elég, hogy dolgozol, cipeled a nehéz feleszerelést, komponálsz, exponálsz, új helyeket és szögeket keresel, hogy a képek minél változatosabbak legyenek, aztán szerkeszted és küldöd a képeket, na meg azon töröd a fejed, hogy vajon ki kicsoda. Ez még olyankor is fárasztó szellemi és fizikai munka, ha minden flottul megy, és nem csak előre kidolgozott, de alaposan átgondolt és még jól működő is a rendszer körülötted.
Gyakran viszont még a rendezvény szervezőivel is vitatkozni egyeztetni kényszerülsz a menet közben meglepetés szerűen változó munka körülményekről, fotózási lehetőségekről és elvárásokról. Bár érdekes módon inkább csak Magyarországon szokás így variálni. Külföldön valahogy menet közben nem változnak a feltételek, és nem a rendezvény utolsó napjára derülnek ki újabb lehetőségek vagy éppen korlátozások. Sőt minél nagyobb és komolyabb egy rendezvény, (külföldön) annál alaposabban dokumentált is szokott lenni, hogy mi hogyan működik, kinek mit kell, és mit szabad. És általában működik is – úgy ahogy leírták, nincsenek kész tények és meglepetések.
Minden esetre egy több napos rendezvény fotózása időigényes és fárasztó is. Gyakran maga a munka is az estébe – vagy akár éjszakába – nyúlik. Aztán ott vannak még a munkához is szükséges, de annyira szorosan nem hozzá sorolt tevékenységek. A képek archiválása, az akkuk feltöltése, a kártyák letöltése, ellenőrzése, ha kell a felszerelés tisztítása, karbantartása, a másnapi program átnézése, következő napi munka megtervezése, listák és egyéb dolgok előkészítése.
És persze aludni, amiből sosem elég. De reggel egy új nap kezdődik és újra menni kell dolgozni, folytatódik a mókuskerék. Aztán olyan jól eső érzés, ha vége van. Örülsz, hogy mindezen túl vagy, hogy végre kialhatod magad. De azért, ha nem is rögtön másnap, de később már egy kicsit bánod, hogy vége. Mert azért mégis csak jó volt, csak fárasztó.
De nekem most még nincs vége…
