Völgyi Attila fotóriporter blogja... » közélet

Barack Obama három éve az USA elnöke

Völgyi Attila fotóriporter — Sun, 22 Jan 2012 10:00:06 +0000

Fotó: Pete Souza/White House

Pontosan három éve lépett hivatalba Barack H Obama elnök. Már csak egy éve van az újabb választásig, de ezzel mot nem foglalkozom. Inkább fotós szempontból emlegetem.

Erről most túl hosszan azért nem írnék, mert se Amerikai nem vagyok, se politikai blog, és időm sincs rá. Viszont Obama nem egyszerű celeb, így mégis csak megemlékezek róla, ha már korábban is többször megtettem.

Olvasd el a korábban íródott Obama írásaimat! Nézd meg a beiktatás képeit, hogyan látták más fotósok – sajnos én nem voltam ott, amit azért bánok. Olvass a Fehér Ház fotósáról, hogy milyen a fotósok munkája a Fehér Házban, és saját “találkozásaimról” az USA elnökeivel, amik persze nem voltak olyan nagyszabásúak, mint Joao Silváé.

Kapcsolódó bejegyzések:

A Reuters lefotózta Steve Jobs készülő budapesti szobrát

Völgyi Attila fotóriporter — Wed, 07 Dec 2011 17:55:37 +0000

Exkluzív Reuters képanyag Steve Jobs bronzszobráról

Tóth Ernő szobrász készíti az elhunyt Apple vezér, Steve Jobs bronz szobrát, ami a Graphisoft Parkban fog állni. A Reuters bepillantást nyert a munkálatokba, és most mi is megleshejtük a műhelytitkokat.

A Reuters budapesti fotóriportere, Balogh László nem kevés tárgyalás és egyeztetés után kapta a különleges lehetőséget, hogy exkluzív fotókat készítsen az életnagyságú Steve Jobs szobor készítésének munka fázisairól. Ott volt a munkálatok minden fő fázisánál, hogy hűen bemutassa ahogyan a gipsz szoborból viaszminta lett, majd az öntésnél, és akkor is, mikor a kész elemekből összeállt a végleges mű.

Tóth Ernő és Bojár Gábor az új szoborral Fotó: Balogh László/Reuters

A fotós közel egy hónapja dolgozik a szobor munkálatainak megörökítésén, és tegnap megjelent anyaga pár hét múlva válik majd teljessé, amikor a mintegy 450 kilós bronz szobor elfoglalja végleges helyét a budapesti Graphisoft Parkban, ahol több nagy informatikai multicég főhadiszállása is található, elsősorban az Apple és a Microsoft magyarországi főhadiszállása, de itt található a Canon, az SAP és a Ustream magyarországi központja is.

A magyarországi lesz az első életnagyságú Steve Jobs szobor. A világelső művészeti alkotás elkészítése a Graphisoft tulajdonosának, Bojár Gábornak az ötlete volt, aki időt és pénzt nem kímélve támogatta a mű elkészítésében Tóth Ernő szobrászművészt.

Kiegészítés: a blogomon történő megjelenés másnapján az Apple rajongói oldalakon is megjelent Jobs szobrának híre. Míg a BeszeljukMac (szokásaival egyébként ellentétesen) korrektül feltünteti a fotós nevét is és hivatkozik a blogomra is forrásként, addig az AppleBlog az általam is említett International Business Times galériát nevezi meg forrásként.

Megjelenések külföldi lapokban:

Remembering Steve Jobs: Hungarian Sculptor Builds Tech Wizard’s Bronze Statue – Reuters/International Business Times
Steve Jobs: An icon struck in bronze – Reuters/Globe and Mail
Steve Jobs immortalised in bronze – Reuters/The Sydney Morning Herald
Steve Jobs statue to be unveiled in Budapest – Reuters/The Age
Photos: Today’s Business – Reuters/Chicago Tribune (angol)
Pictures of the day: 7 December 2011 – Reuters/The Telegraph
Steve Jobs immortalised – Reuters/Emirates 24/7
Steve Jobs Statue: The Making Of – Reuters/Design Your Trust

Megjelenések magyar lapokban:

Szobrot kap Budapesten Seve Jobs – Reuters/Magyar Nemzet
Készül Steve Jobs budapesti bronz szobra – Reuters/BeszeljukMac
Lassan elkészül a magyar Steve Jobs szobor – Reuters/Appleblog
Hegesztik már Steve Jobs hazai szobrát – Reuters/FN

Video megjelenés:

Steve Jobs immortalized in bronze – Reuters/The Age

Kapcsolódó bejegyzések:

Fekete péntekkel és bóvli minősítéssel kezdődik a karácsonyi szezon

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 25 Nov 2011 13:51:30 +0000

A fekete péntek főleg az USÁ-ban divat karácsony előtt, de a globalizáció miatt a magyar kereskedelemben is kezd meghonosodni. Egyre több a jó ajánlat ilyenkor – Magyarországon viszont még csak most kezd divatba jönni.
A Moody’s-nak meg volt “humorérzéke” fekete péntekre időzíteni a bóvli kategóriába leminősítést.

Magyarországon most inkább a Moody’s hitelminősítő döntése foglalkoztatja az emberek jó részét, amivel a bóvli kategóriába sorolták az országot. Ez kicsit más szájízt ad a mai fekete péntekhez.

Mi a fekete péntek?
A főleg angolszász területen, elsősorban az USÁ-ban népszerű kereskedelmi ünnepnap nem szabadnap, de sokan szabadságot vesznek ki. Elnevezése állítólag onnan ered, hogy sokan agyontaposták egymást a boltrohamban, de a Wikipédia szerint a sűrű tömegre vezethető vissza, de említi azt az értelmezését is, hogy a kereskedők addig pirossal jelzett veszteséges könyvelése ilyenkor kezd feketére, vagyis nyereségesre fordulni.

Jön a karácsony
A karácsonyi szezon szemmel láthatóan nálunk is elkezdődött. Díszítik az üzleteket, ünnepi ruhába öltözik a város. Épülnek a karácsonyi vásárok is. Bár a Vörösmarty téri vásár tegnapi megnyitását most épp túlharsogó botrányt kavar, hogy a kivitelezők milyen környezetrombolással építették fel a vásárt.
Éppen a nagy kereskedelmi felhajtás ellen tiltakozva sokan évek óta támogatják a Ne Vásárolj Semmit Nap kezdeményezését, és tiltakozásból csak azért sem vesznek semmit. Ami persze felveti a további kérdést, hogy vajon ér-e bármit, ha ma semmit nem veszünk, de holnap bepótoljuk.

Gazdaság és kereskedelem
Sokaknak úgy tűnik, hogy még nem érzik az emberek a válság hatásait. Hisz a múlt héten is megrohamozták az újonnan nyitó Saturn üzletet az akciós termékekért. Vagy talán éppen hogy ők nagyon is érzik a gazdasági helyzet szorítását és ezért igyekeznek minél előbb megragadni az legjobbnak tűnő lehetőségeket, hogy többet takarítsanak meg?
Vajon lehet, hogy pont azok érzik kevésbé a válság szorítását, akik megengedhetik maguknak, hogy ne folytassanak közelharcot az olcsóbb termékekért? Honnan lehet tudni, hogy azt sújtja jobban, aki már nem érzi (netán sosem érezte) a késztetést egy termék megvételére, vagy akinek szüksége (vagy legalább igénye) lenne rá, de nem engedheti meg magának? Biztosan jómódú mindenki, aki ugrik a lehetőségre, hogy kihasználja?

Akciók világszerte
Minden esetre ma sokminden olcsóbban megszerezhető. Fekete pénteki akciót hirdetett az XMS Apple kereskedés is, és az iOS játékok sőt egyéb programok közül is rengeteget olcsóbban meg lehet vásárolni. Természetesen az iPhone fotózással kapcsolatos alkalmazásokra is vannak komoly akciók.

Magyarország kimarad?
Keresgéltem a fotós akciókat is, de Magyarországon nem nagyon találtam. Míg amerikában minden fotós bolt fekete pénteki akciókkal bombáz, addig a magyar fotós boltoknál nyoma se nagyon van.
A külföldiek pedig jellemzően csak az USA, vagy esetleg az Egyesült Királyság területén szállítják ki termékeiket, így ezek a kedvezmények Magyrországról aligha vehetők igénybe. Akinek pedig a területi korlátozás nem akadály, az valószínűleg már úgyis ismeri az akciókat is.

Ha tudsz fekete pénteki fotós (vagy kapcsolódó) kedvezményekről, jelezd kommentben! Biztos sokakat érdekel!

Te veszel ma valamit? Vagy inkább tiltakozol?

Kapcsolódó bejegyzések:

Új Saturn: közelharc az akciós tévékért – a fukar mindent akar

Völgyi Attila fotóriporter — Wed, 23 Nov 2011 11:00:23 +0000

Electro World nyitás galériáért kattints!

Válság és megszorítások ide vagy oda, ha műszaki áruház nyit, akkor gyorsan fogy az akciós tévé. Az sem ritka, hogy magukból kikelve marakodnak is érte az emberek.

Az egykori Electro World áruház helyén múlt hét végén Saturn nyitott az Aréna Plázában. Az emberek pont úgy ölték egymást az akciós tévékért, mintha semmi más gondjuk nem lenne, csak beszerezni a varázseszközt, hogy legyen min megnézni a következő Való Világot.

Electro World nyitás galériáért kattints a képre!

Kár, hogy nem voltam ott
Kicsit bánom, hogy erről az áruház nyitásról nem hallottam korábban. Hírként és fotótémaként is érdekes. Ráadásul nekem viszonylag hazai pálya. Pár évet eltöltöttem a kereskedelemben a pult túloldalán, ami alatt elég sok fényképezőgépet, meg még egy-két tévét is eladtam. Mióta belülről is módom volt átélni egy-két ilyen nyitást, azóta még jobban érdekel az akciós holmiért lökdösődő emberek fotózásához.

Külön érdekessége a történetnek, hogy 2007-ben ugyanezen a helyen, majdnem ugyanezen a napon egy másik cég (Electro World) nyitott áruházat. A lökdösődés ugyanilyen volt, a termékek is nagyjából, az árak is egész hasonlóak, még a berendezés színe is (akkor még kék volt az Electro World, csak tulajdonosváltás után lett rózsaszín). Úgy fest, hogy csak a cégér változott azóta az ajtó felett. Vajon most is olyan sok ismerős arccal találkoztam volna az eladók sorában?

Komoly változások
Bár a mostani Saturn nyitáshoz csak nagyon szőr mentén kapcsolódik, de az Electro World érdekes változásokon ment keresztül, mire most átadta helyét a Saturnnak. Ezeket énis említem korábbi Electro World írásaimban. Talán legjobban Hőnyi Gyula foglalta össze a Napi Gazdaság (szintén egykori munkahelyem) hasábjain megjelent cikkében.

Te verekednél akciós tévéért – vagy bármilyen más termékért?

Az Index videója:

Kapcsolódó bejegyzések:

Az Index és Origo volt főszerkesztői mesélnek a HVG-nek

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 22 Nov 2011 12:00:37 +0000

Fotó: Fülöp Máté/HVG

A HVG csupa izgalmas szakmai kérdést feszeget az Index és az Origo volt főszerkesztőjének segítségével. Hogy áll a magyar online média, mik a legfőbb problémák, és mi jelenthet ezekre megoldást?

Kósa András a HVG újságírója készített közös interjút az Indextől nemrég távozott Uj Péterrel, és az Origo éléről szintén nemrég távozott Weyer Balázzsal. A két piacvezető hírportál egykori első emberei sajtó és politika viszonya mellett nagyon fontos gazdasági és szakmai kérdésekről is beszélnek.

Többé-kevésbé erre az interjúra – bár inkább az előzményeire és körülményeire – rímelve elmélkedik Pécsi Ferenc (pollner) az új Médiablogon, hogy vajon mennyire befolyásolja a lapokat az addig meghatározónak gondolt főszerkesztők távozása, és hogy vajon minek köszönhető, hogy látszólag nem befolyásolta őket a nagy vezzetők távozása. Akárcsak a HVG interjút, a médiablog cikkét is érdemes elolvasni.

Vajon az csak a szerkesztésnek köszönhető, hogy ennyire kiegészítik egymás szavait, vagy nem is olyan meglepő, hogy mindkét lap vezetői székéből szinte pont ugyanolyannak látják a világot, hogy jó barátokként egészítik ki egymás gondolatait? Talán az sem kizárt, hogy a két egykori konkurens még a végén együtt fog valami új projektbe?

Minden esetre szerintem érdekes a végén az esélylatolgatásuk, hogy ki merre és főleg mivel folytatja majd. Kíváncsian várom a fejleményeket. Éste?

Kapcsolódó bejegyzések:

Lubickoló Gézengúzok: Rédei Ferenc úszó csecsemőket fényképez

Völgyi Attila fotóriporter — Mon, 21 Nov 2011 12:21:19 +0000

Fotó: Rédei Ferenc/Népszabadság

A Népszabadság volt fotórovat-vezetője, Rédei Ferenc az úszó bébik világába kínál ritka bepillantási lehetőséget. A Gézengúz Alapítvány munkáját dokumentáló fotói nemrég az egész világot bejárták.

Mikor megláttam a képeket, rögtön tudtam, hogy ezzel a témával foglalkoznom kell. Nem csak nagyon érdekes, és remek képek, hanem egy fontos, érdekes, értékes és nagyon jó téma, amit nem árt minél több embernek megismerni.

Azóta a képek nem csak megjelentek a Reuters hírügynökségi rendszerében, de világszerte számos lap, és weboldal is lehozta. A Gézengúz Alapítvány múlt héten az A38-on tartott egy kerekasztal beszélgetést a csecsemőúszás fontosságáról, és szakmai kérdéseiről, ahol a fotók a falon is debütáltak.
A Népszabadság pedig hétvégi számában közölt párat a képekből, Szőcs László az alapítvány munkájáról szóló írásával, illetve weboldalán egy tíz képes galériát tett közzé.

Fotó: Rédei Ferenc/Népszabadság

Rédei Ferenc Húsz évig volt a Népszabadság fotórovatának vezetője. Fotós munkásságáért Sajtófotó -, Ezüst Gerely, Balogh Rudolf, és Táncsics Mihály díjban részesült, a MÚOSZ Aranytoll Díját és Pulitzer Életműdíjat kapott. Mielőtt nyugdíjba ment, szinte valamennyi ma itthon és világszerte is ismert és elismert fotós dolgozott a keze alatt. Balogh László, Gárdi Balázs, Dezső Tamás, Kurucz Árpád, Sopronyi Gyula, Szabó Bernadett, Szandelszky Béla és sokan mások is rendre pályájuk fontos momentumaként említik, mikor a Rédei vezette rovatába jelentkeztek.

A korábban válogatott úszót szoros kötelék fűzi a vízhez, ahogy a Gézengúz Alapítványhoz is. A csecsemőúszókat 2004-ben ismerte meg, és azóta fotózza őket, hogy ezzel segítse az alapítvány fontos és eredményes munkáját.

Megjelenések a teljesség igénye nélkül:

Búvárbabák - NOL
Vizibabák galéria - NOL
Swimming with babies – Reuters
Underwater Therapy in Hungarian – World News Photos
Terapi Bawah Air ala Hungaria – VIVAnews
Pictures of the Week, October 21 – October 28 – Time
24 hours in pictures – Guardian
Underwater therapy – Washington Post
Pictures in the News – Los Angeles Times Framework
Coolest Pix of Week 43 – Totally Cool Pix
Photos of the Day: Oct. 27 – Wall Street Photo Journal
Pictures of the day: 28 October 2011 – The Telegraph
Best pictures from October 27 – Globe and Mail
Spettacolo d’autunno – Vanity Fair Italy
Photos of the Day, Oct. 27, 2011 – National Post
World in Pictures: 27 October 2011 – MSN news

Te láttál már úszó csecsemőt?

Kapcsolódó bejegyzések:

Galéria válogatás: Zarándoklat Mekkába

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 18 Nov 2011 10:35:38 +0000

Fotó: Ammar Awad/Reuters

A Hajj (magyar átiratban Haddzs) vagyis a mekkai zarándoklat az iszlám ötödik pillére. Különleges vallási szertartás, amit évről-évre minden alkalommal dokumentálnak. Nincs ez máshogy idén sem.

Mekka: milliónyi muszlim zarándok a szent kőnél – HVG Nagyítás
Muslim hajj pilgrims perform devil stoning ritual – Sacramento Bee The Frame
Hajj pilgrimage to Mecca – Los Angeles Times Framework <-ÚJ
The Hajj and Eid al-Adha 2011 – Atlantic In Focus
The Hajj and Eid al-Adha – Boston Big Picture
Journey to Mecca – Reuters

Kapcsolódó bejegyzések:

Repül az MTI-től a légifotós H. Szabó Sándor

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 17 Nov 2011 13:38:00 +0000

H. Szabó Sándor munka közben - Fotó: Szász László/Légirendészet

Mint az Origofoto is megosztotta, a közszolgálati leépítés második hulláma sem kíméli a fotósokat, elbocsátják H. Szabó Sándor is, az MTI leginkább légifotóiról ismert fotósát.

Az egri tudósítói munka mellett légi fotózással is foglalkozó fotóriporter 18 éve repül, és a légi rendészet helikopteréről fotózik. Közel 3000 óra repülés van mögötte, amivel a világ legtöbbet repült légifotósa. Erről korábban az RTL Klub és a tv2 is beszélgetett vele (sajnos úgy fest, hogy ezek a videók már csak a NAVA rendszerében érhetők el az erre kijelölt pontokon). Mint mondja, vidéki srácként mindig is az volt az álma, hogy az MTI fotósa lehessen. Erre 1985 óta volt lehetősége, és a mai napig büszke rá, hogy ez sikerült neki.

Fotó: H. Szabó Sándor/MTI

Regionális tudósítói és légifotósként kialakult különleges helyzetéből adódóan ő lett az MTI első multifunkciós fotóriportere, aki nem csak álló képeket készített a távirati iroda számára, hanem videófelvételekkel is rendszeresen ellátta a hírügynökséget, ahonnan a tévék átvehették azokat, hogy híradóikban és egyéb műsoraikban felhasználják. Az MTV Videótár Kommentár nélkül rovatában számos (nem csak légi) videófelvétele is megtalálható.

Fotó: H. Szabó Sándor/MTI

A legkülönfélébb hírek, események, balesetek és katasztrófák mellett az ország hétköznapi szépségeit is megörökítette a magasból. Árvizekről és a devecseri katasztrófáról készült légifotói rendre az egész világot bejárták. Árvíz fotóiból 2010. júniusában a MÚOSZ hét fotósa sorozatban közöltek válogatást. Ezek a csodaszép ár-és belvíz fotók azon kevés magyar kép közé tartoznak, amiknek még a szakmai körökben méltán népszerű New York Times Lens Blog is önálló bejegyzést szentelt. Képei a napi sajtó mellett rendszeres színfoltjai évről-évre minden sajtófotó pályázatnak és a belőlük rendezett kiállíásoknak is, amiről a Sajtófotó Pályázat honlapja is megemlékezik.

Számos díjjal is jutalmazták, úgy szakmai pályázatokon, mint katasztrófavédelmi, rendőrségi és minisztréiumi nívódíjakkal. Légi felvételeiből 2000-ben jelent meg fotóalbum az MTI gondozásában Magyarország Madártávlatból címmel, illetve azonos címmel két éve nyílt kiállítása Aszódon. Amíg létezett a szintén a Távirati Iroda által kiadott Fotós Szem magazin, ebben is mindig megjelentek legújabb és legérdekesebb képei.

A hatvani születésű fotóssal – akinek a H betű sem véletlenül került a neve elé – a Hatvan Online készített nemrég közel fél órás interjút (videó alább). Ennek utolsó mondata most kínos aktualitást nyert: “majd eldöntik a szakmának a nagyjai, hogy mire értékelik a munkámat”. Akkor ezt az aktuális Magyar Sajtófotó Pályázatra mondta, melynek zsűrije első helyezéssel díjazta előző évi – ezúttal devecseri – munkáját.

Fotó: H. Szabó Sándor/MTI

Ezen a héten kedden pedig átvehette felmondó levelét a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól. Ide a közszolgálati média átszervezése után került át az MTI fotósainak és az MTV munkatársainak jó részével együtt.

Állítólag az idén 53 éves légifotóst is a kora miatt küldik el, akárcsak az előző fázisban nyugdíjazott néhány másik vidéki fotóst. Mint az Index cikke foglamaz: “Az ő kirúgását igazán pikánnsá teszi, hogy idén október 23-án miniszteri dicséretben részesült az iszapkatasztrófáról való korrekt tájékoztatásért”.

Légifotó galériái:

Nézze meg Magyarországot madártávlatból! - Inforádió
Természet és tudomány sorozat 1. hely – Magyar Sajtotfót Pályázat 2010
Friss légifotók Kolontár és Somlóvásárhely térségéből – Index <-ÚJ
Új, egyedi fotók az iszapkatasztrófa helyszínéről – Katasztrófa Információs Portál
An Awful Beauty in Hungarian Floods – New York Times Lens Blog <-ÚJ
Hőség a Balatonon – Alpokalja Online <- ÚJ
Pályázati képek – Magyar Sajtófotó Pályázat 2010
Pályázati képek – Magyar Sajtófotó Pályázat 2009
Pályázati képek – Magyar Sajtófotó Pályázat 2008
Pályázati képek – Magyar Sajtófotó Pályázat 2007

Ha van még linked H. Szabó Sándor képgalériáihoz, nyugodtan írd meg kommentben, szívesen kiegészítem a listát!

A Hatvan Online videó interjúja:

IFRAME Embed for Youtube

Kapcsolódó bejegyzések:

Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 15 Nov 2011 15:37:35 +0000

Yannis Bherakis lángol Fotó: Ken Cedeno/Reuters

A görög gazdaság összeomlása miatti zavargásokon rendőrök és tüntetők kereszttüzében dolgoznak a fotósok. Nem csak a gazdasági helyzet sújtja őket, hanem saját honfitársaik támadásai is.

A Reuters blogján Yannis Behrakis, a hírügynökség görög fotóriportere számol be róla, ő és kollégái hogyan élik meg napról-napra a görög gazdaság összeomlását, és az emiatt már rendszeressé vált, de egyre elkeseredettebb és hevesebb összecsapásokat. Yannis képei a Reuters galériájában megtekinthetők, beszámolója pedig alább olvasható.

“Az elmúlt 20 hónapban a görög gazdasági válság volt a világ egyik vezető híre. A hazámban napról-napra az IMF, ECB, és Troika szavakat emlegetik. Azok az emberek, akik korábban semmit sem tudtak a közgazdaságtanról, és sosem hallották a tőzsde világának furcsa szakkifejezéseit, mint “spread”, “haircut” és “bailout”, most mind hirtelen szinte szakértők lettek a gazdasági ügyekben. Bárhova mész Görögországban, mindenki ugyanarról beszél – a gazdaság összeomlása, a munkanélküliség, az árak emelkedése, a banki befektetések elvesztésének lehetősége, ha Görögország visszatér régi pénzneméhez, a drachmához.

Tatiana Bolari atrocitása Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a görögök a legboldogtalanabb nép Európában, és könnyű belátni, hogy miért. A városom, Athén utcáin az emberek nem sokat mosolyognak. Sokat vitatkoznak, és néha úgy tűnik, hogy a kétségbeesés uralkodik a fővárosban. Mindehhez hozzájönnek a szörnyű közlekedési dugók, amit a mindennapos tüntetések egyike, vagy másika okoz, az egyre szaporodó koldúsok és drogfüggők, illegális bevándorlók, és a hajléktalanok. Athén történelme legrosszabb formájában van. Egy másik felmérés szerint Athén központja naponta 2-3 órára le volt zárva tavaly a tüntetések miatt, ami a bolt tulajdonosok szerint az anyagi csődöt jelenti az egykor virágzó athéni belváros üzleteinek.

Ezek a mindennapos tüntetések gyakran vezetnek nagyon erőszakos zavargásba, majd heves összecsapásokba a rendőrség és a tiltakozók között, vagy akár a tüntetők rivalizáló csoportjai között is. A legfájdalmasabb kifejezés mégis a megszorító intézkedés – a kormány elfogadta a görög történelem legszigorúbb megszorító intézkedéseit. Nincs egyetlen görög sem, akit ne érintenének a megszorítások – sokan a jövedelmük felét is elveszítették. Görögországban van a legtöbb “új szegény” Európában és sokan úgy gondolják, hogy “a legrosszabb még hátra van”.

Hogy lehet egy ilyen történetről tudósítani? Egy történetről, ami téged és a családodat is érint? Egy történetről, ami miatt a barátaid egy része, a kollégáid és a családod tagjai elveszítették a munkájukat, és a reményeiket? Egy kolléga, aki több mint 25 évig dolgozott fotóriporterként a legnagyobb görög napilapok egyikének, több ezer sajtóban dolgozóval együtt masírozott a parlament felé, hogy tüntesssneek a közelmúlt elbocsátásai, a bércsökkentések és egyéb komoly megszorítások ellen. Azt mondta nekem: “Yannis, gyalog jöttem ma el otthonról. Nincs pénzem benzinre a motorba.” és “Az utolsó fizetésem 450 Euro volt, és ez az első fizetésem július óta!” Ez egy szép, napos kedd volt, 2011. október 18-án.

Fotó: Yiorgos Karahalis/Reuters

Az új athéni irodánk a város szívében van, ahol minden történik; Athén Syntagma terén (Alapítvány tér) közvetlenül a görög parlament mellett, ahol az összes tüntetést és tiltakozást rendezik, szinte minden nap.
Ez az a hely, amit tavasszal több mint egy hónapra elfoglaltak a “felháborodottak”, és ahol a legerőszakosabb görög összacsapásokra sor került. A mi épületünket, a Syntagma tér többi épületével együtt lezárják a zavargások idejére. A fotós csapatom, Yiorgos Karahalis és John Kolesidis, és én naponta többször is megmásszuk az épület hét emeletnyi külső tűzlépcsőjét, magunkkal cipelve a teljes fotó felszerelést, és a védő felszerelést, sisakot, gázálarcot. Ezeken a napokon nem megyünk konditerembe edzeni. De a munkának ez a könnyebbik része.

Sokszor, amikor a zavargásokról tudósítasz, azt érezheted, hogy mindenki az érdekei szerint szeret, vagy éppen gyűlöl téged. A tüntetők azt akarják, hogy lefényképezd, amikor a rendőrök verik őket, vagy amikor a könnygázt közéjük lövik, de azt nem akarják, hogy lefényképezd, amikor ők köveket vagy molotov koktélokat dobálnak a rendőrökre. Sokszor voltunk a rendőrök brutalitásának áldozatai, de a tüntetők sem kíméltek minket, hogyha őket fényképeztünk számukra kellemetlen helyzetben a zavargások alatt. Sokszor a tüntetők kérik, hogy töröld a kártyát, vagy csak egyszerűen szétverik a fényképezőgéped, megfenyegetnek, vagy akár meg is ütnek. Általános az utcákon az újságíró-ellenes hangulat.

Természetesen a rendőrök is gyakran élnek a lehetőséggel, hogy ütlegeléssel fejezzék ki a fotóriporterek iránti ellenérzéseiket. A görög riporter, Manolis Kypraios nemrég teljesen elveszítette a hallását, és részlegesen megnémult. Ő most bottal, és barátok segítségével jár, miután a rendőrök hozzávágtak egy kábító gránátot Athén központjában egy tüntetésen. Egy régóta Athénben dolgozó fotóriportert, Tatiana Bolarit durván megütötte egy rohamrendőr, de egy képe bizonyítékként szolgált az eljárás során. Néhány nappal később a rohamrendőrök főnökét leváltották.

Panagiotis Tzamarost (AFP) bántalmazzák Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

Engem és a csapatom tagjait megrúgták, lökdösték, kővel dobálták, szidalmaztak minket, és a felszerelésünket többször is tönkre tették. Tavaly szeptemberben, miközben az egyik megszorítás ellenes tüntetés utáni összecsapást fényképeztem Görögország második legnagyobb városában, egy rendőr hozzám vágott egy kábító gránátot. A robbanása átlyukasztotta a bakancsomat, és enyhébb égési sérüléseket okozott a lábamon.
Egy másik esetben egy rendőr kővel dobott meg, ami véraláfutásokat okozott a hasamon. Yiorgos Karahalist tüntetők dobták fejbe egy kővel, és John Kolesidist is többször megütötték, és lökdösték. Legutóbb egy elmaszkírozott fiatal támadt a fényképezőgépemre egy fém rúddal, ami a 16-35 mm zoom objektívem “halálát” okozta.

Kiváltságnak érzem, hogy egy ilyen remek és tehetséges fotósokból álló csapatot irányíthatok, egy ilyen nagy horderejű történet megörökítésekor. Görögország modern kori történelmének legfontosabb pillanatait örökíthetjük meg. Fotóriporterként, aki több mint 24 év alatt több háborúból is tudósított a Reuters számára, szomorú, hogy egy “gazdasági háborút” kell fényképeznem a saját hazámban, de ugyanakkor tudom, hogy elfogulatlannak, és objektívnek kell maradnom mindvégig. Én és a csapatom folytatjuk a tudósítást, és nem félünk!”

Kapcsolódó bejegyzések:

11/11/11 11:11:11 lehetőség vár, még nem késő fotózni!

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 11 Nov 2011 09:00:32 +0000

Fotózz és oszdd meg mit fényképeztél a mágikus palindrom dátumú pénteken! 11 óra 11 perc már elmúlt, de sok projekt egész nap tart. Te hol osztod meg ma a képeid?

Mostanában tele vagyunk különleges dátumokkal az első a sorban egy palindrom nap volt. Másodikán oda és visszafelé olvasva is ugyanúgy nézett ki a dátum:

2011 11 02

A következő mágikus dátum most pénteken lesz: 11 11 11
És ez szintén palindrom. Még akkor is, ha a 11 óra 11 percet hozzátesszük. Ezt nem mindenki teszi, a 11 másodpercet pedig még kevésbé teszik hozzá – pedig szerintem akkor már úgy teljes a kép: kétszer három csoport 11-es. Akár hogy is, valamire ki kell használni, hogy ilyen szép kerek dátum van.

’11.11.11 11:11’11″ fotó projektek
Készíts te is képet 2011. 11. hó 11-én 11 óra 11 perc 11 másodperckor, és osszd meg a világgal, hogy mit láttál! Az utolsó 11 másodperc mondjuk a saját kiegészítésem. Viszont legalább 111111 projekt tűzte zászlajára ezt a dátumot. Így aztán egy egyszerű ötletből a bőség zavara lett.
A kezdeményezés hasonlít a tavalyi New York Times Global Momentre, vagy a nemrég kiírt Magyarország egy napja pályázatra. Csak kevésbé központosított, és szervezett.

A Flickr immár hagyományosan rendez 24 óra projeket. A korábbi 8/8/8 valamint 10/10/10 kezdeményezésük után most a 11/11/11 alatt is várják a megosztott képeket. Hozzájuk hasonlóan közelít a Star News Online is, és még egy egész sor hasonló projekt, akik mind a mai nap során készül képeket várnak. Olyannyira, hogy én még Ausztráliából is kaptam megkeresést (ráadásul nem ott élő ismerőseim valamelyikétől), hogy vegyek részt 11/11/11 projektjükben, ami a többitől eltérő módon nem csak képeket, hanem hangokat, videót, szöveget, és bármilyen kreatív tartalmat szívesen fogad, ami ezen a napon készül.

A WorldWideMovement nemzetközi kezdeményezése a 11 óra 11 percet is hozzátette, ekkor készült képeket várnak, akárcsak Kálló Péter magyar kezdeményezése, mellyel ugyanúgy saját új Facebook oldalára várja a képek feltöltését, mint a többi Facebookon létrehozott 111111 event, köztük legalább két magyar kezdeményezés is.

Persze a pontosság egyik projektnél sem igazán meghatározó (de ha tartani akarod, akkor ellenőrizd, hogy átállítottad-e a fényképezőgéped óráját). A részvétel mindegyik játékban önkéntes, díj, és jutalom nincs, csak a valahova tartozás, és a részvétel öröme.

Természetesen nem csak a marketingesek voltak találékonyak, hanem a közösségi szervezők is. Az egymillióan… csoportok mintájára megjelentek a 111 111 like gyűjtő csoportok, akik szintén baromi messze vannak kitűzött célszámaiktól a céldátum előtti napon, így talán ennél a két mondatnál többet nem is nagyon érdemes velük foglalkozni.

A hírek szerint az esküvői foglalások is megszaporodtak a rendkívül népszerű 11/11/11 és 12/12/12 dátumokra. Különösen Las Vegasban, ahol a gyors és nagyüzemi házasságkötésre közismerten külön iparág szakosodott.

A kezdeményezés közösségi, a részvétel önkéntes. Nincsenek szigorú szabályok. Senki nem ellenőrzi, hogy a kép tényleg akkor készült-e, és nincsenek szankciók, nem jár büntetés, ha nem. Nincs részvételi díj, nincs eredményhirdetés, és nincs jutalom se. Mindenki saját örömére vesz részt. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és élvezzük a sok képet.

Mindenki meglovagolja
A három 11-es napját (esetleg a másik két vagy három 11-essel megtoldva) mindenki igyekszik meglovagolni kiaknázni. A fotósok mellett készülnek rá az üzleti és politikai marketingesek is. Több sajtóeseményt és, nyereményjátékot is szentelnek a bűvös szám misztikumának, amikről nyilván hallani fogunk a médiában.

Az sem kizárt, hogy én pont egy ilyenen fogok részt venni, és a többi fotóst fényképezem majd, amint épp fénkyépeznek….csak hogy hű maradjak jó szokásaimhoz, na meg kapcsolódó Facebook galériámhoz is.

Te mit fotózol, és a rengeteg féle kezdeményezés közül melyikben veszel részt? Vagy csak a saját szokásos felületeden (blog, Flickr, Facebook, stb) osztod meg a képeket?

Kapcsolódó bejegyzések:

Helyes kifejezés: paparazzo, nem paparazzi vagy mégis?

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 10 Nov 2011 13:37:12 +0000

Köztudott, és mégsem mindenki használja helyesen: a paparazzi többes szám. Ha egyedül van a lesifotós, akkor paparazzo. Vagy ha nő, akkor paparazza. Nade miért nem így használjuk? Te hogy használod?

Történelem
A paparazzo kifejezést Federico Fellini 1960-as filmje vezette be a köztudatba (és a filmvilágba). A Dolce Vita fotósát nevezte így moszkitó szerû idegesítô természete miatt, ami az olasz kifejezés eredeti jelentése volt.

Azóta ez a kifejezés többes számban él tovább, mivel a paparazzók és nem paparazzik, hanem paparazzi általában többen legyeskednek a sztárok és celebek körül.

Nyelvtan
A paprazzi kifejezés többes számú alakja, egyes számban helyesen paparazzo (férfi), vagy paparazza (nő). Olyat tehát nem mondunk (helyesen) az ismerôsnek, hogy “paparazzi lettél”. Legalább ilyen hibás az általam késôbb is következetesen használt paparazzik formula, hiszen az olasz többesszámot még magyarul is többes számba teszi (vagyis duplán többszöröz, lásd még média/médiák).
A köznyelv mégis a paparazzit tekinti alap szóalaknak, így vonult be a köztudatba, és erre áll rá legtöbbünk gondolkodása (gyakran az enyém is). Sajnos sokszor bonyolult egy beszélgetésben azon morfondírozni, hogy a szokatlan olasz ragozású szót hogy is használjuk helyesen. Ráadásul ha megtesszük, a végeredmény egy magyar mondatban mégis ugyanolyan ~~hülyén~~ érdekesen fog hangzani, mintha rosszul használnánk. Sokkal inkább, mikor legalább ilyen hibásan használják sokan a tömeg helyett a súly szót.
Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben talán nem is értenék, ha paparazzi helyett paparazzo vagy egyes esetekben épp paparazza szerepelne, így épp az üzenet közérthetősége csorbulna, vagy még magyarázkodhatunk is azoknak, akik nem ismerik az itt leírt nyelvtani hátteret (mostantól lehet ide linkelni a pontosításért).

Nem csak az olasz kifejezés létezik
Angol nyelvterületen egyébként divatos a rövidített pap alak használata, ami mindhárom olasz alak közös része, így innentől könnyen tehető angolul helyesen többesszámba (paps). Csak nálunk értenék viszonylag kevesen.

Sokkal találóbb magyarul a lesifotós kifejezés. Hiszen nem csak szép magyar szó, de pontosan el is mondja, hogy mit csinálnak a paparazzi (ugye, hogy így magyar mondatba illesztve helyes olasz nyelvtannal furcsán hangzik?). Arról nem is beszélve, hogy klasszikus paparazzi munka Magyarországon legfeljebb a világsztárok látogatásai miatt zajlik néha.
Másik gyakori magyar kifejezés, ami persze külföldön is létezik a hiéna. Ami nagyjából ugyanazt, és legalább olyan negatív felhanggal fejezi ki, mint a moszkitókból származó olasz kifejezés.

Praktikus megfontolás
A legfőbb gond viszont talán a keresővel van. Hiszen a paparazzi(k) emlegetése, még inkább keresése során nem biztos, hogy a Google, vagy más kereső a következetesen és helyesen csak paparazzokat, vagy paparazzákat felsoroló írásokat is megtalálná.

Sajnos hasonló a probléma a nem latin betűs nyelvek név átirataival is, de erről majd egy külön írást közlök, ha egyszer aktuális lesz.

Érdekes, hogy míg az angol Wikipedia paparazzi szócikke rögtön azt mutatja, amit keresünk, addig a magyar Wikipédia egy egyértelműsítő lapot iktat be a paparazzinál, ahol választhatunk, hogy dalszöveget, filmet, vagy munkakört keresünk, és ez utóbbit nagyon helyesen nem is paparazzi néven illeti, hanem lesifotósként írja le.

Te találkoztál már igazi paparazzival? Hányan voltak?

Kapcsolódó bejegyzések:

Kollányi Péter Junior Prima díjat kapott

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 08 Nov 2011 09:15:42 +0000

: MTI-s díjazottak: Kollányi Péter, Pietsch Judit és Helmeczi Zoltán Fotó: Mohai Balázs/MTI

Kollányi Péter személyében tegnap este újabb imserősöm vehette át a Junior Prima díj lószobrát. A díj honlapja alapján úgy számolom, a négy éves múltra visszatekintő Junior Prima Sajtódíj történetében a két éve kitüntetett Kovács Anikó után Péter lett a második fotósként díjazott sajtó munkás. Őt, Anikóhoz hasonlóan a POYI és Magyar Sajtófotó Pályázaton is jutalmazták korábban, ami talán a Junior Prima Díj odaítélésében is tényező lehetett.

Péternek, illetve a kilenc másik sajtó díjazottnak – akik közül Péterrel együtt hárman a Magyar Távirati Iroda munkatársai – ezúton gratulálok.

Egyébként szokatlan volt ennyiszer hivatalosan leírni a keresztnevét, mert azt hiszem, még csak nem is ismerek olyat, aki Péternek szólítaná Peti helyett. De egy ilyen rangos díjról beszámolva mégsem Petizhettem.

A hivatalos ingyen MTI hír:

“Negyedik alkalommal ítélték oda tíz fiatal tehetségnek a Junior Prima díjakat magyar sajtó kategóriában. Az elismeréseket a díjazottak, köztük Pietsch Judit, Helmeczi Zoltán és Kollányi Péter, a Magyar Távirati Iroda munkatársai hétfőn vehették át a Művészetek Palotájában rendezett ünnepségen.

A Junior Príma díj a Prima Primissima Alapítvány elismeréseinek kiterjesztéseként jött létre. Magyar sajtó kategóriában 2008 óta évente díjazzák a harminc év alatti fiatal, munkájuk iránt elkötelezett, alapos szakmai tudással rendelkező, politikailag független újságírókat.
A hétezer euróval járó elismerés az újságírók számára szükséges anyagi függetlenség biztosításához is igyekszik hozzájárulni.

Helmeczi Zoltán a nemzeti hírügynökség (MTI/MTVA) egyik legfelkészültebb újságírója, a parlamenti rovat tagja. Tájékozottsága minden területen imponáló, belpolitikai, gazdasági és külpolitikai témákkal is szívesen foglalkozik. Több sikeres kiküldetésben vett részt, gyakran kíséri a miniszterelnököt diplomáciai útjaira, a kormányfő külföldi tárgyalásairól példamutató felelősséggel, rendkívül precízen számol be.
Kollányi Péter (MTI/MTVA) fotósa családi örökségként viszi tovább mindazt a tudást, ami a képek készítésével kapcsolatos. A pillanatképek híve, intuíciója elsőrangú. Elsődleges szempontnak az értéket tekinti, a funkcionalitás érdekli. Pályafutása eddigi legkiemelkedőbb díját, a Picture of the Year verseny második helyezését egy Kolontáron készített képriporttal nyerte el, melynek képeit többszöri visszatérései során készítette.
Pietsch Judit, az MTI kulturális szerkesztőségének munkatársa négy nyelven beszél, remek íráskészséggel rendelkezik, gyors és hírérzékeny, ami a szerkesztői poszton elengedhetetlen tulajdonság. Megvan benne a “vadászösztön” is, amely nélkül egy újságíró csak tollnok maradhat. Tudása nagy érték a szerkesztőségben, fiatalsága ellenére már most példát mutat másoknak.
Galán Angéla, az m1 munkatársa rövid szakmai előéletében a kultúra elkötelezettjeként a kortárs művészetek valamennyi ágában tapasztalatra tett szert. Sajátos stílusával jókedvre és elgondolkodásra késztette a nézőket a Feszty-körkép és a Körhinta című műsorokban. Az új televíziós struktúrában megtisztelő feladatot kapott: Angi jelenti címmel hetente szórakoztatva informál egy-egy fontos eseményről, jelenségről.
Iványi Zsófia, a Magyar Narancs munkatársa filmkritikák írásával kezdte pályafutását. Úgy “érzi” a nyelvet, ahogy kevesen a szakmával foglalkozó kortársai közül. Interjúkészítési rátermettsége, fogékonysága és ötletgazdagsága kiemelkedő.
Laky Zoltán, a Heti Válasz újságírója lelkiismeretes, sokoldalú és nagy munkabírású munkatárs, aki különlegesen érzékeny szemmel tekint a világra, rögtön meglátja a kínálkozó témalehetőséget. A témától függetlenül – akár a hazai operaélet kulisszatitkairól, akár a Forma-1-ről van szó – biztosan minőséget kap tőle az olvasó.
Ördög Nóra, az RTL Klub munkatársa ifjúsági műsorokban kezdett, majd hamarosan a csatorna egyik legígéretesebb műsorvezetője lett, akire a legnagyobb nézettségű műsorok – Szombat esti láz, Csillag születik, X-Faktor – vezetését bízták. Tehetségét, felkészültségét dicséri, hogy műsorról műsorra képes megteremteni a műfajhoz szükséges kényes egyensúlyt.
Palkó István a portfolio.hu munkatársaként megtestesíti mindazt az értéket, amit munkahelye képvisel. Legendás gyorsaság, hatékonyság, munkabírás jellemzi. Mindez magas szintű szaktudással társul, melyet napi rendszerességgel csillogtat meg.
Sipos Szilvia, az m1 (MTV/MTVA) munkatársa a televíziós munka szinte minden részletében járatos, nagyon sokoldalú. Elsősorban a zene, a nyelvek, az irodalom és a művészetek iránti szeretetét közvetíti a televízió kulturális műsoraiban és önálló filmjeiben.
Szegő János, a Magvető Könyvkiadó szerkesztője műfordító, a fiatal magyar írókat képviselő József Attila kör elnökségi tagja, aki nemcsak ír, hanem a mikrofonnal is jól bánik. Tárcái, novellái és rövid prózai írásai jelzik, hogy az irodalom és zsurnalizmus népszerűsítésének aktív részese.”

Kapcsolódó bejegyzések:

A fényképezőgépek óráit se felejtsd el átállítani!

Völgyi Attila fotóriporter — Sun, 30 Oct 2011 11:15:54 +0000

Forrás: Ingyen MTI

A hétvégén ismét óraátállítás volt. Ezúttal egy órával tovább alhattunk – már aki – de a fényképezőgépek óráiról se feledkezz meg!

2011. október 30. 3:00 órakor 2:00 órára kell vissza állítani az órákat!

Óraátállítások idején rendszeresen emlegetem, hogy nem csak a telefonok és számítógépek óráit kell átállítani. Sőt azokat már egyre kevésbé. Én mire ma egy órával később – vagyis korábban, vagy hogy is van ez? – felébredtem, már minden óra magától átállt körülöttem. A számítógép, az iPhone, az iPad, mind a helyes (átállított) időt mutatta. Ráadásul még csak azzal sem terheltek, hogy jelezzék, hogy megtörtént az óraátállítás. Minek kéne tudnom róla? Számukra természetes, hogy a pontos időt mutatják, miért kéne ezt még igazolniuk is.

Más eszközökben is van óra
Nem is gondolunk bele, mennyi mindenben van óra kezdve az MP3 lejátszóktól a fényképezőgépeken és videókamerákon át a digitális diktafonokig, vagy éppen az autós rádióig, vagy a kocsi műszerfalába épített óráig.

Ráadásul ezekben nincsen számítógép – dehogy nincs, csak nem olyan fejlett, és nem csatlakozik az Internetre – hogy magától tudja, és kövesse az óraátállításokat. Ne felejtsd el ezeket is átállítani! Sok esetben nincs semmi jelentősége, hogy melyik mennyi időt mutat, de bizonyos helyzetekben nagy segítség lehet, ha minden eszköz a pontos időt mutatja, nem csak a telefonunk.

Illusztrációként pedig mi mást választhattam volna ezúttal, mint az Ingyenes MTI szolgáltatás infografikáját.

Te hány nem csak idő mérésére szolgáló eszköz óráját állítottad át, ami nem követte magától az óraátállítást?

Kapcsolódó bejegyzések:

Véres hulla a címlapon – sajtó és etika Kadhafi halálának margóján

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 21 Oct 2011 18:30:02 +0000

Online címlapon

Kadhafi halála pezsgő téma a sajtóban, a sajtóelméleti, szakmai írások pedig azt feszegetik, kell-e látnunk a hullát, a kivégzés felvételeit és szükség van-e minderre a lapok címoldalán? Te mit gondolsz?

Aligha van olyan, aki ne hallotta volna tévében, rádióban, az Interneten, vagy az ismerősöktől, hogy meghalt Moammer Kadhafi. Azóta szinte folyamatosan ez a téma a hírekben, képek és galériák tucatjai jelentek meg róla a közelmúltban.

Kell hullák képe a címlapra?
Ezt a kérdést teszi fel Szabó Zoltán az Index cikkében, ami azt vizsgálja, vajon mennyiben szükséges az olvasók tájékoztatásához, hogy képeket és videófelvételeket lássanak a diktátor haláláról. Amellett, hogy a cikk felvillant néhány fontos gondolatot az amerikai sajtó etikai megközelítéseiről, több európai és néhány magyar példát is felhoz a témával kapcsolatban. (Köszönet a linkért az Origofotonak!)

Nyomtatott címlap (Washington DC Express)

Ugyanezt a témát járja körül a Huffington Post írása, jobbára a magyar és európai vonatkozások nélkül, az amerikai gyakorlatot körüljárva, és az USA sajtójának vonatkozó irányelveit bemutatva. Érdemes elolvasni mindkét cikket, és a benne felsoroltakat.

Az arany középút talán abban a megoldásban lelhető fel, hogy a főoldalon talán nem szükséges a halott/haldokló képét közzé tenni, a cikkekben, és a galériákban pedig figyelmeztetés után közölhető, hogy aki nem akarja látni, időben meggondolhassa magát.

Megerősítés
Érdekes adalék még Mong Attila többé-kevésbé kapcsolódó témájú posztja, amiben arra hívja fel a figyelmet, hogy az Origo (akik egyébként a címlapon egy portréval illusztrálták Kadhaif halálát) csak idézőjelek között publikálta a híreket, amíg hivatalos szervek meg nem erősítették azt, ami szintén ritka jele az alaposság szándékának a mai magyar sajtóban.

Te mit gondolsz? Kellenek hullák a címlapokra, és a híradókba?

Ajánlott cikkek:

Mit keres egy véres hulla a címlapon? – Index
Graphic pictures mark coverage of Gadhafi death – Huffington Post

Kapcsolódó bejegyzések:

A Microsoft megveheti a Flickr-t

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 21 Oct 2011 12:39:27 +0000

A Microsoft bekeelezheti a Flickr-t

Újra felvetődött a lehetősége, hogy a “picipuha” szoftver óriás velvásárolhatja a Yahoo-t, több más mellett a népszerű fotómegosztó szolgáltatás tulajdonosát.

A Wall Street Journal legfrissebb híre nyomán a Mashable és a PetaPixel is megírta, hogy a Microsoft nem adta fel korábbi terveit, hogy bekebelezze a Yahoot, és vele együtt a Flickr-t is. Ezúttal más cégekkel közösen pályázik, hogy csökkentsék az elutasítás kockázatát. A jelek szerint több érdeklődő is van a cégre, és a Bill Gates vezette cég egyelőre talán beéri, ha csak részleges befolyást nyer a cég felett.

Kapcsolódó bejegyzések:

Móricz Simon bemutatja Csongrád megye sivatagát

Völgyi Attila fotóriporter — Mon, 17 Oct 2011 08:00:03 +0000

Fotó: Móricz Simon/Népszabadság

Tudtad, hogy van Magyarországon félsivatagos terület? Tudod milyen ott a mezőgazdasági termelés? Móricz Simon ott járt, hogy bemutassa, hogyan születik az első magyar sivatag.

A Népszabadság fotóriportere Móricz Simon nem mindennapi témát talált Csongrád megyében. Az elsivatagosodó Homokhátságon élő földművesek nehézségeit mutatja be képriportjával. Az érdekes természeti jelenségről a Simon képei alatt megjelenő szöveg mellett a lap cikkéből is érdekes dolgokat tudhatunk meg.

Kapcsolódó bejegyzések:

Tévedésből jelent meg Steve Jobs halálhíre három évvel ezelőtt

Völgyi Attila fotóriporter — Sat, 08 Oct 2011 15:24:55 +0000

Fotó: MattDunham/Reuters

Sajnos ezúttal megerősítették az Apple vezér halálhírét, így biztosak lehetünk benne, hogy Steve Jobs tényleg elhunyt. Az éjszaka érkezett első hírek láttán, valószínűleg (legalábbis remélem) mindenki megerősítést keresett minél több hiteles forrásból, mielőtt ő maga elhitte és terjeszteni kezdte volna az első hírt, amit a témában olvasott.

Én eközben a megerősítés közben bukkantam az Apple honlapján megjelent hivatalos gyászhírre. Ennél hivatalosabb talán nem is lehetett a megerősítés. Törtem is a fejem, hogy a saját blogbejegyzésem címébe odaírjam-e, hogy megerősítést nyert a szomorú hír.
Szükség is volt erre a megerősítésre. Egyrészt, mert szakmai alapelv, hogy minden hírt ellenőrzün (úgye??). Másrészt azért, mert néhány éve rémhírként már elterjedt egyszer, hogy Steve Jobs meghalt. Szerencsére akkor lehetősége volt a hírt neki magának kommentálni egy Mark Twain idézettel: “A halálomról szóló hírek igencsak eltúlzottak.”

Akartam is írni többször erről a történetről, mert az Apple vonatkozás, és a sajtó érintettsége miatt is illik a blogom tematikájába, de eddig kimarad. Sajnos most ez a téma is szomorú aktualitást nyert. Természetesen az akkor tévesen publikált 2500 szavas nekrológ most élesben is megjelent. Csak a halálnem és dátum került pontosításra, illetve ezúttal eltávolították belőle a felhívást, hogy ez “nem közlésre szánt anyag”.

Rutin frissítés apró bakival
Elsőre kicsit morbid a hangzása, de a sajtóban – különösen nagyobb lapoknál és hírügynökségeknél – hagyománya van, hogy fontos és híres embereknek előre megírják a halálhírét. Még akkor is, ha valaki makk egészséges, és szinte elképzelhetetlen, hogy belátható időn belül meghaljon, egy előkészített halálhír dukál minden hírességnek, ha valaki kellően fontos.
Ezekben a félkész nekrológokban jó előre összegyűjtik az illető személyes adatait, életútját, családtagjait, és sokszor tartalmaz egy listát azokról is. Így ha bekövetkezik a tragikus esemény, akkor csak a halál módjával és időpontjával, és egyéb aktualis konkrétumokkal kelljen kiegészíteni az előkészített írást, hogy minél hamarabb lehessen publikálni.

Természetesen ezeket az előkészített nekrológokat időről-időre frissítik, hogy az életrajzi adatok közé a legfrissebb adatok is bekerüljenek. Egy ilyen rutin frissítés során jelent meg a Bloomberg gazdasági hírügynökség előfizetőinél Jobs halálhíre. Szerencsére hamar észrevették a hibát, és vissza is vonták a megjelent írást, még mielőtt még az alaptalan rémhír futótűzként terjedni kezdett volna, majd közleményben tisztázták a történteket. Így aztán mindenhol a baki híre jelent meg a rémhír helyett, és még a tőzsdén sem okozott katasztrófát a részvény árak esése.

Kapcsolódó cikkek:

Steve Jobs’s Obituary, As Run By Bloomberg – Gawker
Steve Jobs obituary published by Bloomberg – Daily Telegraph
Report Of Steve Jobs’ Death Greatly Exaggerated – CRN
Steve Jobs Dead, According to Mistaken Bloomberg – Appadvice
Bloomberg mistakenly publishes Steve Jobs obituary – Cnet

Kapcsolódó bejegyzések:

Steve Jobs szavai: iskoláról, diplomáról, sikerről, életről és halálról

Völgyi Attila fotóriporter — Thu, 06 Oct 2011 15:12:07 +0000

Jobs beszéde magyar felirattal is

Az éjjel elhunyt Apple vezér közismerten remek szónok volt. Legtöbben termékbemutatóit ismerték, de fenn maradtak tőle remek, inspiráló gondokatok munkáról, életvitelről, és sikerekről. Érdemes meghallgatni az üzenetét!

Sokan már régóta ismerik Steve Jobs 2005-ös stanfordi beszédét, de különös aktualitást a halála adott neki. Annál is inkább, mert többek között saját betegségéről és a halálhoz való különleges viszonyáról, és arról is beszél benne, hogyan merített belőle motivációt. Nem utolsó sorban életre szóló tanácsokkal szolgálva mindenkinek, aki megfogadja lelkesítő szavait.
Nem csoda, hogy a TED mozgalom is elsők között osztotta meg a beszédet, mivel az, akárcsak a többi TED beszéd, rendkívül tartalmas, érdekes, elgondolkodtató, és új perspektívát képes mutatni mindenki számára.

A videó YouTube változatát angolul és magyarul is sok helyen közzétették. Én azért ragaszkodom a dotSUB verzióhoz, mert ez a rendszer számos technikai előny tartogat, különösen a tartalmas gondolatok több nyelven, feliratozva történő megosztásához. Nem véletlen, hogy a TED is ugyanezen rendszer segítségével teszi közzé videóit.

Élvezzétek a beszédet magyar felirattal is, és jelezzétek, ha helyesírási, vagy fordítási hibát találtok a szövegben, hogy javítani lehessen.

Inkább nézd meg a beágyazott videót, de azért íme a beszéd szövege is: “Köszönöm!
Megtisztelő, hogy itt lehetek ma veletek a világ egyik legkiválóbb egyetemén. Az igazat megvallva, én sosem diplomáztam le. Ennél közelebb sosem voltam a diplomához. Életem három történetét szeretném ma elmesélni. Ennyi, nem nagy dolog. Csak három történet. Az első történet a csomópontok összekapcsolása. Az első hat hónap után kimaradtam a Reed College-ből de aztán a környéken maradtam még úgy 18 hónapig mielőtt végleg kiszálltam. Hogy miért maradtam ki? Még a születésem előtt kezdődött. A biológiai anyám fiatal, friss végzős hajadon volt, úgy döntött, hogy örökbe ad engem. Úgy érezte, hogy diplomásoknak kell örökbe fogadniuk, így mindent előkészített, hogy születésemkor örökbe adjon egy ügyvédnek és a feleségének. Kivéve, hogy amikor kibújtam, az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy lányt szeretnének. Így a szüleim, akik várólistán voltak, kaptak az éjszaka közepén egy kérdést: ”Van egy váratlan kisfiúnk – akarják őt?” Azt mondták: természetesen. A biológiai anyám később tudta meg, hogy az anyám nem fejezte be az egyetemet, és az apám még a középiskolát sem. Végül nem akarta aláírni a szükséges papírokat. Csak pár hónappal később gondolta meg magát mikor a szüleim megigérték, hogy egyetemre megyek. Így kezdődött az életem. És 17 évvel később egyetemre mentem. De én naivan egy olyan egyetemet választottam, ami majdnem olyan drága, mint a Stanford, és munkásosztályhoz tartozó szüleim minden megtakarítása az iskolámra ment. Hat hónappal később már nem láttam benne értéket. Ötletem sem volt, hogy mit akarok kezdeni az életemmel és el sem tudtam képzelni, mi segíthet kitalálni. És itt voltam, költöttem a szüleim egész élete során megtakarított pénzt. Úgy döntöttem, hogy kiszállok, és bízom benne, hogy mindez végül működni fog. Akkor nagyon ijesztőesztő volt, de visszatekintve ez volt életem egyik legjobb döntése. Attól a perctől, hogy kiléptem, már nem kellett olyan órákra járnom, amik nem érdekeltek, bejárhattam viszont olyanokra, amik sokkal érdekesebbek voltak. Nem volt egészen idilli. Nem volt hol laknom, így barátoknál aludtam a padlón, Kólás üvegeket hordtam visszaváltani, hogy a betéti díjból ételt vehessek, és minden vasárnap tiezenegy kilométert gyalogoltam a városon át, hogy egy jót ehessek a Krisna templomban. Imádtam. És annak nagy része, amibe kíváncsiságból botlottam később nagyon hasznosnak bizonyult. Hadd mondjak egy példát erre: a Reed College akkoriban talán a legjobb kaligráfiai képzést nyújtotta az országban. Az egyetemen minden poszter, minden felirat, minden fiók gyönyörűen, kézzel volt feliratozva. Mivel kiíratkoztam, ezért nem kellett bejárnom a normál órákra. Elhatároztam, hogy kalligráfia órákra járok, hogy megtanuljam. Megismertem a serif és san serif betűtípusokat, megismertem a betűközök értékének különbségeit, és hogy mitől igazán remek a tipográfia. Gyönyörű volt, történelmi, egyfajta művészet, amit a tudomány képtelen leírni, elbűvölőnek találtam. Az egésznek nem látszott semmi praktikus alkalmazása az életben. De tíz évvel később, mikor az első Macintosh gépet terveztük, mind újra előkerült. És mindet beépítettük a Macbe. Ez volt az első számítógép csodaszép tipográfiával. Ha nem jártam volna arra a kurzusra az egyetemen, a Mac sosem kapott volna több féle betűtípust, proporcionális betűkkel. És mivel a Windows csak a Macet másolta, valószínű, hogy egyetlen személyi számítógépen sem lenne. Ha én nem maradtam volna ki, Sosem jártam volnak kalligráfia órára, és a személyi számítógépeknek nem lenne ilyen csodás tipográfiája, mint most. Természetesen lehetetlen volt előre összekötni a kapcsolódási pontokat az egyetemen. De nagyon, nagyon könnyű volt megtenni visszatekintve tíz évvel később. Ismét, előre tekintve nem tudjuk összekötni a pontokat csakis visszafelé tekintve sikerülhet. Szóval bíznunk kell benne, hogy a pontok valahogyan összekapcsolódnak a jövőben. Valamiben bízni kell – ösztönökben, sorsban, életben, karmában, akármiben. Mert a hit, hogy a pontok kapcsolódnak valahol az út során, megadja a magabiztosságot, hogy kövesd a szíved. Akkor is, ha ez letérít a világ által ismert útról. Ez fog majd különbséget tenni. A második történetem szerelemről és veszteségről szól. Szerencsés voltam – korán megtaláltam, mit akarok kezdeni az életemmel. Woz és én alapítottuk az Apple-t a szüleim garázsában, mikor 20 voltam. Keményen dolgoztunk, és tíz éven belül az Apple két fős garázscégből két milliárd dolláros vállalattá nőtt, aminek több mint 4000 alkalmazottja van. A legjobb termékünket – a Macintosht – egy évvel korábban mutattuk be, és én akkor lettem 30. És egyszer csak kirúgtak. Hogyan rúghatnak ki a cégtől, amit te alapítottál? Nos, ahogy az Apple nőtt, mi felvettünk valakit, akiről azt gondoltam jól vezeti velem a céget, és az első években jól is ment minden. De aztán a jövőről alkotott képünk kezdett eltérni és kezdtek nézeteltéréseink lenni. Az igazgató tanács ekkor mellé állt. Így 30 évesen kirúgtak. És nagyon látványosan. Oda volt egész felnőtt életem értelme, ami szörnyű volt. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek pár hónapig. Úgy éreztem, hogy az előző üzletember nemzedék leeresztett. Mintha elejtettem volna a stafétát, amit átadtak nekem. Találkoztam David Packarddal és Bob Noyce-al és próbáltam bocsánatot kérni a kudarcaimért. A hibám nagyon nyilvános volt, és arra is gondoltam, hogy elmenekülök a völgyből. De valami lassan kezdett megvilágosodni előttem. Még mindig szerettem, amit csináltam. Az Apple változásai semmit sem változtattak ezen. Elutasítottak, de még mindig szerelmes voltam. Úgy döntöttem, hogy újra kezdek mindent. Akkor még nem láttam magam világosan, de kiderült, hogy a kirúgásom az Appletől a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. A sikerrel járó teher helyét az újrakezdés könnyedsége vette át, és kevésbé voltam biztos a dolgomban. Felszabadított, és elkezdődött életem legkreatívabb szakasza. A következő öt évben indítottam egy NeXT nevű céget, egy másik céget Pixar néven, és szerelembe estem egy csodás asszonnyal, aki a feleségem lett. A Pixar elkészítette a világ első számítógéppel animált filmjét a Toy Storyt, és ma ez a világ legsikeresebb rajzfilm stúdiója. A dolgok csodásan alakultak, az Apple megvette a NeXT-et, és visszatértem az Apple-hez, a technológia, amit a NeXT kifejlesztett az Apple mai reneszánszának alapja. És nekünk Laurennel csodás családunk van. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezek egyike sem történt volna meg, ha nem rúgnak ki az Appletől. Szörnyű ízű orvosság volt, de gondolom a páciens rászorult. Az élet néha fejbe vág egy téglával. Ne veszítsd el a htiedet. Meggyőződésem, hogy az egyetlen dolog ami tovább hajtott, hogy szerettem, amit csinálok. Meg kell találnod amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkádra, mint a szeretőidre. A munkád az életed egy jelentős részét kitölti, az egyetlen módja, igazán elégedettnek maradni, ha hiszed, hogy remek munkát végzel. És az egyetlen mód, hogy remek munkát végezz, ha szereted amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, akkor keresd tovább. Ne törődj bele semmibe. Mint minden szívügynél, tudni fogod, ha megtaláltad. És, mint minden remek kapcsolat, egyre jobb és jobb lesz az évek múlásával. Szóval keresd tovább, míg megtalálod. Ne nyughass! A harmadik történetem a halálról szól. 17 éves koromban olvastam egy idézetet, ami valahogy így szólt: ”Ha minden napod úgy éled, mintha az utolsó lenne, egy nap biztos igazad lesz.” Nagy hatást gyakorolt rám, és azóta, az elmúlt 33 évben, minden nap a tükörbe nézek, és felteszem a kérdést magamnak: ”Ha a mai lenne életem utolsó napja, azt akarnám tenni, amit ma tenni fogok?” És ha a válasz egymás után túl sokszor “Nem”, akkor tudom, hogy valamin változtatnom kell. Az emlékeztető, hogy hamarosan meghalok a legfontosabb eszköz, amit valaha találtam, hogy segítsen az élet döntéseiben. Mert szinte minden – minden külső elvárás, minden büszkeség, és minden hibától való félelem - egyszerűen elmúlik a halál árnyékában, és csak azok maradnak meg, amik igazán fontosak. Emlékezni arra, hogy meg fogsz halni a legjobb mód amit ismerek, hogy elkerüld a hibát, hogy azt hidd van veszíteni valód. Már eleve meztelen vagy. Nincs rá okod, hogy ne kövesd a szíved. Úgy egy évvel ezelőtt megállapították, hogy rákos vagyok. Reggel fél nyolckor megvizsgáltak, és egyértelműen hasnyálmirigy ráknak bizonyult. Még csak azt sem tudtam, hogy mi az a hasnyálmirigy. Az orvosok azt mondták, hogy ez a rák egy olyan formája, ami szinte biztosan gyógyíthatatlan, és amivel nem számíthatok három-hat hónapnál hosszabb életre. Az orvosom azt tanácsolta, hogy menjek haza és rendezzem el a dolgaimat, ez az orvosok nyelvén azt jelenti, hogy készüljek a halálra. Ez azt jelenti, hogy próbálj elmondani a gyerekeidnek mindent amire azt hitted, hogy ott lesz a következő tíz év, de csak néhány hónapod maradt rá. Ez azt jelenti, hogy mindent rendezz el, hogy a családod számára a lehető legkönnyebb legyen majd. Azt jelenti, búcsúzz el mindenkitől. Ezzel a diagnózissal éltem együtt minden nap. Aznap este volt egy biopsziám, ledugtak egy endoszkópot a torkomon, át a gyomromon, a beleimbe, és tűt szúrtak a hasnyálmirigyembe, hogy mintát vegyenek a daganatból. Elaltattak, de a feleségem ott volt, és elmesélte, hogy mikor a sejteket a mikroszkóp alatt meglátták az orvosok könnyezni kezdtek, mert kiderült, hogy ez a hasnyálmirigy rák ritka formája, ami sebészi úton gyógyítható. Megműtöttek, és hála égnek, most jól vagyok. Ez volt a legközelebbi találkozásom a halállal, és remélem, hogy ez is marad a legközelebbi még néhány évtizedig. Így, hogy ezt átéltem egy kicsit nagyobb magabiztossággal állíthatom, mint amikor a halál csak egy elvont elmélet volt számomra: Senki sem akar meghalni. Még azok, akik a mennybe szeretnének kerülni, azok sem akarnak meghalni, hogy odakerüljenek a halál az egyetlen uticél, amin mind osztozunk. Soha senki nem kerülte el. És ennek így is kell lennie, mert a Halál az élet egyetlen, legjobb találmánya. Ez az életet megváltoztató szer. Eltakarítja a régit, hogy helyet adjon az újnak. Itt és most ti vagytok az újak, de egy nap nem is túl soká, ti lesztek majd a régiek, aminek mennie kell. Sajnálom, hogy ilyen drámai vagyok, de ez az igazság. Az időtök véges, úgyhogy ne vesztegessétek azzal, hogy más életét élitek. Ne váljatok dogmák rabjaivá — ami nem más, mint mások véleménye szerint élni. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat. És a legfontosabb, hogy legyen bátorságotok követni a szíveteket és megérzéseiteket. Ők valahogy már tudják, hogy ti mivé akartok valójában válni. Ezen kívül minden csak másodlagos. Mikor fiatal voltam, volt egy csodálatos kiadvány, úgy hívták A Teljes Világ Katalógus, ez a generációm egyik bibliája volt. Egy Stewart Brand nevű férfi készítette nem messze innen, a Menlo Parkban, és költői tehetséggel hozta létre. Ez az 1960-as évek végén volt, még a személyi számítógépek és a kiadványszerkesztés előtt, az egészet írógépekkel, ollóval és polaroid fényképezőgéppel csinálta. Olyan volt, mint a Google papír kötésben, 35 évvel a Google születése előtt: idealista volt, remek eszközökkel, és hatalmas eszmeiséggel. Stewart és csapata több kiadást is készítettek a Teljes Világ Katalógusból, aztán leáldozott neki, és kiadtak egy utolsó kiadást. Ez az 1970-es évek közepén volt, én annyi idős lehettem, mint most ti. Az utolsó kiadás hátsó borítóján volt egy fénykép egy hajnali országútról, olyan, amin könnyen találhatjátok magatokat, ha kalandvágyón stoppolni kezdtek. Alatta ezek a szavak álltak: ”Maradj éhes! Maradj bolond!” Ez volt a búcsú üzenetük, mikor távoztak. Maradj éhes! Maradj bolond! És én mindig ezt kívántam magamnak. Most, hogy lediplomáztok, és valami újba kezdtek, ezt kívánom nektek. Maradjatok éhesek! Maradjatok Bolondok!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!”

Kapcsolódó bejegyzések:

Összeverekedtek a fotósok a szingapúri boxutcában

Völgyi Attila fotóriporter — Tue, 27 Sep 2011 10:26:13 +0000

Fotósok heves vitája - YouTube

Hétvégén érdekes jelenetnek lehettünk szemtanúi, két fotós összeverekedett a szingapúri Forma1 verseny boxutcájában.

A sajtófotóban nem idegen fogalom a lökdösődés, képletesen szólva olykor szükségszerű közelharcot folytatni a kollégákkal. Tényleges verekedéssé azonban ritkán fajul a munka.

A hétvégén a Szingapúri Forma 1 Nagydíj boxutcájában örökítették meg a kamerák, amint két összeszólalkozó fotós már-már verekedni kezd egymással. A BBC szakkommentátora Ted Kravitz úgy összegezte a történteket, hogy az unalmas ~~időmérő~~ szabadedzés alatt a két összeverekedő fotós szolgált egyedül némi szórakozással. Bár külföldön és a magyar szaksajtóban is több lap foglalkozott vele (F1 Csatorna, F1 Világ, GPupdate), a rövid tényleíráson és a videón túl senki nem tudott semmit hozzátenni; még a két fotós nevét sem, pedig egyikük a Forma1 állandó fotósai közé tartozik.
Az esetről, és annak előzményeiről épp úgy nem lehet sokat tudni, mint az utóéletéről. Persze valósznínű, hogy már mindkét fotós túltette magát az összeszólalkozáson, sőt talán söröztek is egy jót együtt a nap végén.

Rossz nyelvek szerint a két fotóriporter a fotós körökben divatos Canon vs Nikon szembenállás miatt szólalkoztak össze, de természetesen ez csak (rossz) vicc. Egészen biztos, hogy az ügynek nincs ilyen vonatkozása. Bár kétség kívül nem csak az ilyen dolgokat szokás kollégák között higgadtabban megvitatni.

Hasonló összeszólalkozások szinte bárhol megeshetnek munka közben, de akár a hétköznapi életben is. Érdemes például a közúti vezetésre, és az attól egyre inkább elválaszthatatlanná váló káromkodásra, kiabálásra, de minimum dudálásra gondolni.
Többnyire valami apróság robbantja ki, fotósok közt például, hogy egyik meglökte a másikat, vagy csak besétált a képébe, esetleg félreérthető hangnemben szólt oda, vagy netán hogy elfelejtett köszönni, a másik pedig a szükségesnél ingerültebben reagál, és már kész a vita.
Az adott helyzetben maga a közeg fokozta adrenalin is hozzájárulhatott a vitához, elvégre a boxutcában (Szingapúrban csak) 60-nal száguldoznak a Forma1-es autók a fotósok között, így mindenkinek folyamatosan résen kell lenni.

IFRAME Embed for Youtube

Kapcsolódó bejegyzések:

Te is fényképezed ma Magyarország egy napját?

Völgyi Attila fotóriporter — Fri, 23 Sep 2011 06:00:20 +0000

Magyarország egy napja: 2011. 09. 23.

Éjfél óta már zajlik is az IndaFotó legaktuálisabb játéka, hogy együtt örökítsük meg 24 óra alatt az ország egy napját. Te részt veszel a kezdeményezésben? És a szabályzatot már végigolvastad?

Az IndaFotó és a TanárBlog közös projektje azt célozza, hogy minden résztvevőtől begyűjtsenek egy-egy ma készült képet, és ezzel hatalmas fotómozaikként összeálljon az ország egy napja képekben.
A TanárBlogon főleg az keltett visszatetszést, hogy a játékkal kapcsolatban egyetlen posztjukat se találtam, amiben ne lett volna vagy dátum elírás, vagy hibásan működő link. Ettől értelmiszerzőként még el kell ismerni, hogy jó az ötletük. Viszont míg az IndaFotó sokkal precízebben fogalmaz, linkel, és ágyaz be videót, addig náluk a játék szabályzatában találtam, ha nem is feltétlenül problémás, de mindenképpen elgondolkodtató dolgokat. Bármennyire tetszik, és pártolni valónak tartom is a kezdeményezés alapötletét, ezek mellett sajnos nem mehetek el szó nélkül azután, hogy mennyit foglalkoztam eddig is mindenféle jogi témákkal.

New York Times: A Moment in Time projekt

Hasonló kezdeményezés
Nem is olyan régen, tavaly májusban a New York Times hirdette mega Moment in Time projektet (ami persze bevallottan szintén nem az első ilyen volt), amiről korábban én is többször írtam. Annak egészen hasonló volt a célkitűzése – éppen csak nem országos, hanem nemzetközi léptékben. Ők a világszerte egyazon pillanatban készített képeket igyekeztek összegyűjteni egy világtérképen, hogy aztán megosszák a közös gyűjteményt a világgal, akárcsak az IndaFotó szeretné tenni most az országgal.

A magyar változat

IndaFotó térkép megjelenítés

A képeket most a projekt honlapján keresztül tölthetitek fel. Mivel a pályázat teljes egészében az IndaFotó rendszerében kerül lebonyolítására, ezért minden résztvevőnek szüksége van IndaFotó regisztrációja. Akinek már van valamilyen Inda (IndaFotó, IndaMail, VIPmail, IndaVideó, IndexFórum, Blog.hu, stb) accountja, azt használhatja. Akinek még nincs, azt természetesen ezzel is szeretnék a szervezők regisztrálásra ösztönözni.

A részvétel módjáról és feltételeiről a részvételi feltételekben tájékozódhattok, amit érdemes nagyon alaposan átolvasni, mielőtt valaki belevág.

A mögöttes szándék
Többen a New York Times kezdeményezése mögött is hátsó szándékot kerestek. Nyilván volt is valami valóságalapja. Ha más nem, hát annyi biztosan, hogy a projekt miatt is többen látogassák a New York Times weboldalát.
Vélhetően meg van ugyanez a motiváció az IndaFotó mozgósítása mögött is, ahogy minden más tevékenységüknek is szükségszerű mozgatórugója valamilyen mértékben a látogatottság növelése, amiért aligha érheti vád őket.

Ugyanígy megvádolták a NY Times ötletét azzal is, hogy a lap így próbál lefaragni vélhetően tetemes hírügynökségi, és egyéb fotós költésgeiből, hogy ingyen jusson fotókhoz. Nem is ritka ez a megközelítés a különféle pályázatoknál. Bár úgy gondolom, pont a New York Times esetében ez lehetett talán legkevésbé motiváló. Különösen, mivel felhasználási feltételeikben ők azt vállalták, hogy a képeket legfeljebb kifejezetten a projekttel kapcsolatban megjelenő anyagaikban publikálják.
Nem ennyire egyértelmű viszont ebben a vonatkozásban az IndaFotó célja, hiszen már eddig is előszeretettel közöltek az Index főoldalán IndaFotó galériákat, ami persze egyrészt a lelkes amatőr fotósok munkájának előtérbe helyezése. Másrészt viszont ötletes és mindenekelőtt olcsó megoldás a saját fotósaik képeiből, és a hírügynökségi anyagokból összeállított galériák kreatív kiegészítésére, pláne a hét képei rovat számomra mindmáig hiányérzetet okozó megszüntetése után.

Aggályos jogi szöveg
Az viszont már (nem is kicsit) más színezetet ad az egész kezdeményezésnek, hogy a már említett feelhasználási feltételek közt van az érthető (bár talán a szükségesnél jobban is az esetlegesen felmerülő ügyvédi költségek részleteibe menő) felelősséghárítási nyilatkozaton túl, pár aggályosabb részlet.

A részvételi szabályzat két záró kitétele nem csak a helyeseírási hibák miatt zavar, hanem mert nagyon is aktuálissá teszik a gyanakvó kérdést, hogy vajon mit akarnak kezdeni a képekkel:

A pályázatban részt vevő fotók többek közt esetenként megjelenhetnek Indafotó tartalom promóciós kommunikációkban a pályázat promóciós kommunikációjának részeként. A pályázatban részt vevők tudomásul veszik, hogy a promóciós kommunikációban a pályázatban szervezői nem kötelesek feltüntetni adott fotó feltöltőjének személyes adatait.
A pályázatban bármilyen módon díjazott fotókat a pályázat lezárását követően a szervezők és a lebonyolítók marketing célokra korlátozás nélkül felhasználhatják.

Különösen annak fényében elgondolkodtatóak ezek a sorok, hogy ugyan a játékszabályzatban pályázatot, és díjazást is említenek – nem mintha ez lenne a legfontosabb. De sem zsűriről, sem az értékelés módjáról, menetéről (vagy akár létéről), sem magukról a díjakról nem esik említés. Nem derül ki, hogy kik, és mi alapján értékelik a képeket. Még kevésbé említik, hogy mik azok a díjak, amelyek fejében lemondasz képek feletti szerzői jogaid egy részéről, illetve hogy miért cserébe, és mihez is járulsz hozzá a képek felhasználásához.

Te azért részt veszel a játékban?