‘közélet’ kategória archívum

Fotóstúdióban sincs biztonságban a felszrelés a tolvajoktól

2013. május 19. vasárnap
StudioSetup photoAdaamRhoadesFlickr Fotóstúdióban sincs biztonságban a felszrelés a tolvajoktól

Fotó: Adam Rhoades/Flickr

Fotósok meglopásának és kirablásának több formájáról írtam már a blogon és attól félek, hogy a tolvajok túlságosan is találékonyak, hogy többet ne kelljen újabb és újabb formáiról írnom. Most az a téma, hogy mit tehetsz érte, hogy a stúdióból ne tűnjön el a felszerelésed.

Tökéletes megoldások nincsenek, de van néhány dolog, amit megtehetsz, hogy jobbak legyenek az esélyeid a betörőkkel szemben.
Például a legalapvetőbb, hogy ne legyen az ajtó mellett összekészítve a felszerelés, hogy csak felkapni kelljen. Persze így kényelmesebb és hatékonyabb is dolgozni. De a betörő dolgát is igencsak megkönnyíti.

Általános elv, hogy megakadályozni nehéz a rablást, de minél jobban nehezíted a tolvaj/betörő dolgát, annál nagyobb az esélye, hogy feladja, mielőtt sikerrel járna, vagy eleve könnyebb célpontot keres magának.

Biztonságtechnikai tanácsok:

  1. Legyen rács az ablakokon
  2. Legyen biztonsági(!!!) ajtó felszerelve
  3. Több féle biztonsági zár legyen az ajtóra szerelve
  4. Legyen rács az ajtón belül is
  5. Zárd a belső ajtókat is
  6. Használj rendőrségre/biztonsági céghez bekötött riasztót
  7. Használj biztonsági kamerát (ne helyben tárold a felvételt)
  8. Ne hagyj értéket szem előtt
  9. Tartsd elzárva az értékeket a stúdión belül is
  10. Minél több (külön zárható) helyre szétszórva zárd el a felszerelést
  11. Az igazán értékes dolgokat tartsd páncélszekrényben
  12. A páncélszekrény se legyen szem előtt
  13. Legyen biztosításod, ami fedezi az eszközeid pótlását

Marketing szempontból nem használ az üzletnek, de a biztonságot jócskán növeli a következő pár praktikus tanács is. Van, aki szerint ezek sokkal fontosabbak, mint önmagában a fent leírt biztonságtechnikai megoldások:

  1. Ne hirdesd, hogy hol van a stúdiód
  2. Ne hirdesd, hogy milyen drága eszközeid vannak
  3. Ne rakd tele a lépcsőházat “stúdió erre” felhívásokkal
  4. Ne legyen látványos cégér a ház utca frontján
  5. Ne tudják a szomszédok se, hogy neked stúdiód van ott
  6. Ne hívd stúdiónak, emlegesd inkább műhely vagy műteremként, az kevésbé figyelemfelkeltő
  7. Nézd meg alaposan, hogy kit engedsz be
  8. Munkánál csak azt vedd elő, amire szükség van
  9. Ne lássanak be, mikor dolgozol (használj redőnyt, függönyt)

Természetesen ezek közül mindenki annyit és olyan módon fogad meg, ahogy jónak látja, vagy úgy érzi, lehetőségei engedik. Sokaknak már az is komoly előrelépés, ha egyáltalán gondolnak ezekre. Ahogy arra is, hogy sose hagyd a kocsiban a felszerelést, vigyázz rá utazáskor és még munka közben is.

Szokás szerint ezt az írást is egy aktuális panaszos üzenet ihlette:

“Sajnos rossz hírem van, kérlek segítsetek, osszátok meg ahányszor csak lehet!
Ma du az egri studiónak használt lakásomat kirabolták és gyakorlatilag a teljes fotós felszerelésem oda lett.

  • Nikon D700 váz gysz: 2238220 MB-D10 portrémarkolattal, 2 db akksival, töktővel
  • SB-800 és 900 rendszervakuk szinkronkábellel, akkumulátorokkal,
  • Pocket Wizzard 3 db-s szett
  • Optikák 50mm, 16-85, 80-200
  • 2 db 400as Mikrosat studióvaku állványokkal, hordtáskával
  • 1 db 160-as Mikrosat studióvaku hordtáskával
  • Nikon F601-es filmes gép 3 db obival
  • Canon Eos Filmes gép 2 db obival
  • 2 db LED video lámpa, ernyők, meg egy csomó más kiegészítő cucc!

Ha valaki hall valamit, kérlek azonnal értesítsetek: Balogh József 30/577-2703

Sír a lelkem!!! mert valószínűleg bagóért elkótyavetyélik majd a swartzban az egészet”

Te milyen további tanácsot adnál a megelőzéshez?

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Bárkit kaphatnak szerzői jogsértésen, nem csak Norbiékat

2013. május 13. hétfő
SchobertNorbi 1005181113d photosVolgyiAttilaHu Bárkit kaphatnak szerzői jogsértésen, nem csak Norbiékat

Schobert Norbi telefonál

Pár napja árasztotta el a sajtót, hogy Norbi cégét szerzői jogok megsértése miatt súlyos összegekre készülnek perelni a lemezkiadók, akiknek a zenéit engedély nélkül használta fel a videóihoz.
Fontos tanulság, hogy nem csak a fitneszguru járhat így, hanem szinte akármelyik vállalkozás, amelyik nem elég körültekintően gyűjti össze az általuk felhasznált anyagokat.

A bulvár lapokkal (Blikk, Velvet, Index) ellentétben én nem a celeb pár esetét akarom boncolgatni. Bevallom, cseppet sem érdekel a történetük. Mégis örülök, hogy napvilágot látott ez a sztori, mert így talán több emberhez eljut az a roppant egyszerű üzenet, hogy a szerzők jogait tiszteletben kell tartani, és a műveik felhasználását meg kell nekik fizetni. Akárcsak az, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól.

Ezer meg ezer vállalkozó van ország szerte, aki szintén videókat, honlapokat, szórólapokat, plakátokat készítenek maguknak, vagy másoknak. Sokuk pedig ezekhez szintén mások által készített zenéket, képeket, grafikákat, vagy egyéb alkotásokat használ fel alapanyagul és közben vannak, akik nem törődnek vele, hogy ezeket ki készítette és honnan származnak. Márpedig a “talált” dolgok miatt egy nap jelentkezhet valaki, hogy benyújtsa a számlát. Jobb eleve megelőzni a kellemetlenségeket és csak ismert, tiszta forrásból dolgozni. Sajtótermékek esetében ez nem csak a jogtisztasághoz tud hozzájárulni, hanem a hitelességgel is. Nem egy esetben előfordult már, hogy egy “talált” fotó forrása után kutatva derült rá fény, hogy nem is úgy szól a történet, mint ahogy elsőre gondoltuk.

RubintReka 1005181171d photosVolgyiAttilaHu Bárkit kaphatnak szerzői jogsértésen, nem csak Norbiékat

Rubint Réka fényképezi Norbit

Sajnos ez a figyelmezetés sok esetben nem csak a fotósok megrendelőinek kell, hogy szóljon. Nem akarok ujjal mutogatni, de különösen (persze nem kizárólag) az esküvő fotósok és videósok esetében gyakori, hogy honlapjukat valamilyen aláfestő zenével, zenére összerakott diavetítéssel, vagy más zenés videóval igyekeznek feldobni. Csakhogy ez ugyanolyan jogsértést jelenthet, mint Schobert Norbiék esetében. És akár egy nap náluk is kopogtathat majd a jogtulajdonos.

Ahogyan a bulvár történet nyomán az Online Marketing Blog is felhívja rá a figyelmet, érdemes körültekintően eljárni. Abban az esetben, ha nem magad állítasz mindent elő, akkor győződj meg róla, hogy a felhasznált alapanyagok is mind jogtiszták és felhasználhatók. Ha bérmunkában készítteted valakivel a honlapod, grafikai munkákat, videót, vagy egyéb tartalmi/arculati anyagokat, akkor rendezd szerződésben az alvállalkozóval, hogy ő kezeskedik az anyagok felhasználásának jogszerűségéért. Ennek nyilván a másik fél részéről is ára lesz, de még mindig olcsóbb előre tervezhető költségként számolni a jogdíjakkal, mint utólag meglepetésszerűen pereskedni amiatt, hogy erről megfeledkeztél.

Az RTL Klub (Fókusz) összeállítása:

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

A tolvajok köztünk járnak – a bizalmatlanság sosem elég alaptalan

2013. május 8. szerda
Fotoriporter felszereles fenykepezogep photosVolgyiAttilaHu A tolvajok köztünk járnak   a bizalmatlanság sosem elég alaptalan

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Alkalom szüli a tolvajt, a szarkák pedig köztünk járnak és akkor csapnak le, mikor nem figyelünk oda a holminkra. Vigyázz hát a felszerelésedre!

A napokban történt egy lopás, ahol a fotóstól ismerősök között tartott kiállításon ellopták a fényképezőgépét. Az eset részletei a FotoKlikken elolvashatod, így nem megyek bele jobban. Eszembe jutott viszont róla néhány állandó érvényű gondolat, amit szerintem érdemes mindenkinek megismernie.

Szakmai körökben terjedő mondás, hogy “az Olimpián is eltűnik az utolsó nap ez-az a sajtóközpontból”. És persze nem a székekről, vagy a tollakról van szó, hanem a kollégák felszereléséről.
Munka közben előfordul, hogy letesszük a holminkat, esetleg magára is hagyjuk hosszabb-rövidebb időre. Egymás között vagyunk és azt hisszük, hogy biztonságban van, mert a kollégák nem lopnak. Aztán jön a meglepetés, mikor egy objektívsapkának, memóriakártyának, kártyaolvasónak, vagy akár objektívnek, netán még komolyabb eszköznek is lába kél, és csak nézünk.

Részben emiatt sem olyan nagy baj, hogy külön helyre terelik az újságírókat és nem a nézőkkel keveredve kell dolgoznunk, sőt jobb helyeken már a bejutás is külön történik, így nem a szurkolók között rámoltatják ki a táskáinkat a foci stadion bejáratánál. Vagy éppen ha egy sajtóközpontba csak biztonsági őrökön keresztül lehet bejutni. Ilyen szempontból az sem baj, hogy sok helyen szigorítják az akkreditációkat és megválogatják, hogy csak tényleg profi fotósok mehessenek be egy mérkőzésre, vagy éppen színházi előadásra. Mondjuk, ez sem azt jelenti, hogy csak az ismeretlen arcok emelhetnek el valamit, de ha legalább tudni lehet, hogy kik járnak be valahova, az már segít leszűkíteni a lehetőségeket és ha tudják, hogy ismerik őket, a lehetőség is kevésbé adott az alkalmi tolvaj számára.
Ugyan találkoztam már olyan rendezvénnyel is, hogy minden helységet élő erővel őriztek, ahol meleg étel volt, csak a sajtóközpontba járhatott ki-be akárki kedvére, hiszen ott csak szendvicsek voltak az asztalokon, meg néhány tucat laptop és fényképezőgép.

Persze nem csak egy sajtóközpontban nincs biztonságban a felszerelésed, ha leteszed. Az utcán is elhagyhatod, pláne egy buliban, egy tüntetésen fotózva, vagy utazás közben is kizsebelhetnek, feltörhetik a szállodai szobádat is, a kocsiból is ellophatják, sőt egyes helyeken akár a nyílt utcán kirabolhatnak, elemelhetik fotó fesztiválon, sőt kamionnal együtt is elvihetik és mint a legújabb történet mutatja, akár egy kiállításon is elemelheti a géped valaki.

“Bízz Istenben de azért zárd be a kocsit!” – mondás

Mindez nem azt jelenti, hogy ezentúl tolvajként kell méregetni a kollégákat és rendőrt hívni, amint ránéz valamidre. Csak tedd meg a szükséges óvintézkedéseket, és ha egy mód van rá, akkor ne hagyd őrizetlenül, vagy legalább szem előtt a holmidat. Alkalom szüli a tolvajt – jobb, ha nem teremtesz neki lehetőséget.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Észak-Koreai hétköznapok fotóival egy megértőbb világért

2013. május 6. hétfő
NorthKorean children wCamera photoDavidGuttenfelderAP Észak Koreai hétköznapok fotóival egy megértőbb világért

Fotó: David Guttenfelder/AP

David Guttenfelder szerint az Észak-Koreában készülő képei segítenek megnyitni a világtól elzárkózott rezsim kaput ia világra és a világnak bemutatni a távoli, különleges országot.

Ő ma az egyetlen amerikai fotóriporter, aki szabadon járhat Észak-Koreában és dokumentálhatja a külvilág számára a világ legzárkózottabb országát. A számos háborús övezetet is megjárt fotóriporter munkásságát ICP Infinity awarddal díjazta most a Robert Capa életművét is gondozó International Center of Photography.

A díjátadás apropóján a MediaStorm készített magávalragadó multimédia anyagot (lásd alább) Guttenfelder képeiből és a fotóriporter élménybeszámolójából, amiben elmeséli saját élményeit, hogy milyen az Észak-Koreai vasfüggönyön túl, egyetlen fehér emberként dolgozni. Guttenfelder munkájával már én is sokat foglalkoztam itt a blogon és most Hernádi Levente írt egy frissebb értekezést saját blogján arról, miért is fontos, amit Guttenfeldernek és az AP hírügynökségnek sikerült Észak-Koreában elérnie.

Fontos anyagok Guttenfelderrel kapcsolatban a blogon és máshol:

A MediaStorm anyaga Guttenfelderről:

Angolul nem értők számára, íme a sok képes élménybeszámoló szövege:

(tovább…)

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Kreatív vírusvideó anyák napi emlékeztetőként

2013. május 5. vasárnap

Anyad video screenGrap photoCafeCommunications Kreatív vírusvideó anyák napi emlékeztetőkéntAz utóbbi napokban bejárta a magyar webet a Café Communications anyák napi vírusvideója. Meg is érdemlik a figyelmet, hiszen rémesen egyszerű alapokon tényleg ötletes reklámot csináltak.

“Egész évben annyit gondolunk mások édesanyjára. Anyák napján gondoljunk a sajátunkra is!”

Azért azt ne felejtsd el, hogy ez csak egy reklám, hogy senki ne felejtkezzen meg az Anyák napjáról. Nem maga az anyák napi üdvözlet, ne kezeld úgy a megosztását, mintha le lenne tudva az ajándékozás.

Szerintem egyébként érdemesebb élő virágot ajándékozni vágott (egyesek szóhasználatában halott) virág helyett. Rendszeresen locsolva nem hervad el, sokkal tovább szép marad és az én édesanyámnak évről-évre új örömet okoz, mikor megint újabb virágokat hoz. Mondjuk, egy ideje már nem nagyon tudja hova tenni, mert már nincs nekik hely.

A videóról
A YouTube statisztikája szerint a készítők április 26-án töltötték fel a videót, azóta több mint 450 ezren nézték meg. A kommentelők többségének tetszik, egyikük azt mondja, ő pont a reklámokat szokta anyázni, de ezt imádta. Sokan  (köztük én is) sajnálják, hogy a tévében nem mennek hasonlóan szellemes reklámok – persze nem kizárt, hogy csak én nem találkoztam vele.
A Szeretlek Magyarország cikkéből és a készítők YouTube kommentjeiből kiderül, hogy a filmen egy öt fős stáb dolgozott, a forgatás egy teljes napot vett igénybe, az értelmi szerző az ügynökség kreatív igazgatója, Sallai Ervin volt. Helyszínként az irodájuk környezetét (parkoló, udvar, kert) és a szomszédos Kolossy teret használták.
Tagadják a kommentelői felvetést, hogy 9 millióba került volna a kisfilm elkészítése – pontosabb közelítést azonban nem adnak. Olvasók is csak a szükséges felszereles árát saccolgatták, ami közismerten nem a munkadíj képzés alapja, legfeljebb csak befolyásoló tényezője annak.

Te mit gondolsz az Anyád videóról? Na és persze mit adtál anyák napjára?

IFRAME Embed for Youtube

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!