‘jog’ kategória archívum

Lady Gaga így használná ki a fotósokat

2012. február 2. csütörtök
LadyGaga blueNaked photoHenryRomeroReuters Lady Gaga így használná ki a fotósokat

Fotó: Henry Romero/Reuters

Előkerült a szerződés, amivel Lady Gaga próbál fotókat lejmolni a koncertjén dolgozó fotósoktól. A történet nem új, de most újra előkerült.

Nem csak én írtam Lady Gaga fotós szerzői jog követeléséről korábban, Ke$ha hasonló próbálkozása kapcsán, de a mostani cikk írói is. Már akkor is hivatkoztam a PetaPixel közel egy évvel ezelőtti cikkére, és azóta nincs is új fejlemény az ügyben. Annyi történt azóta, hogy a PetaPixel újra belefutott valahol a szerződésbe, amit most elegendő hírértéknek éreztek a sztori felmelegítéséhez. Pedig már a múltkori cikkük megjelenésekor is ismert volt a szerződés, hiszen saját példányát a történetben érintett  fotós maga is lefényképezte, és lapja mellékelte is saját cikkhez – ahogy én is linkeltem az akkor nálam megjelent cikkben. Úgy fest, egyedül a PetaPixel feledkezett meg róla annyira, hogy most ennek az “új felfedezésnek” külön posztot szenteljenek.
Mivel a PetaPixelt sokan követik, vélhetően újra sokan felhördülnek majd rajta, mint annak idején is. Főleg akik azóta már meg is feledkeztek a történetről. Így talán nem is árt újra emlegetni. Főleg mivel azóta is több olyan rendezvénnyel találkoztam Magyarországon (hazai szervezőktől is), aminek a szervezői hasonló követelésekkel éltek.

LadyGaga photo release Lady Gaga így használná ki a fotósokat

Lady Gaga szerződése (sárgával a kifogásolt rész)

Az angol nyelvű oldal legfrissebb kommentjei között egyébként nagyjából ugyanazok a vélemények jelentek meg most is, mint korábban. Az angol nyelvű oldalon kommentelő fotósok jobbára egyetérétésben felháborodtak a művész feltételein, illetve többen azt a tapasztalatukat osztják meg, hogy márpedig ők (és ami még fontosabb, az őket alkalmazó lapok) márpedig nem fogadnak el ilyen feltételeket még a világsztároktól sem.
Amerikai koncert fotósok tájékoztató jelleggel elkezdték gyűjteni, hogy melyik előadóművészek/bandák élnek hasonló követelésekkel. Sőt ezen túl kifejezett ajánlást is megfogalmaztak, hogy a fotósok ne csak utasítsanak el minden ilyen követelést, és bojkottálják a fotósok érdekeit sértő feltételekhez ragaszkodó rendezvényeket, de erre hívják fel a jelenlévő többi fotós figyelmét is, mert ez mindannyiunk, az egész szakma érdeke.

Egyre bővül a lista (2012 februári állás)
Aaron Neville, Aerosmith, Avril Lavigne, Beastie Boys, BenHarper and Relentless7, Cheap Trick. Coldplay, Foo Fighters, George Strait Reba McEntire Lee Ann Womack, Gogol Bordello, Janes Addiction, Jimmy Eat World, Jimmy Eat World, Jonas Brothers, Jonny Lang, Jordan Sparks, Katy Perry, Ke$ha, KISS, Lady Gaga, Lenny Kravitz, Leonard Cohen, Linkin Park, Matchbox, Melissa Ethridge, MGMT, Mike Ness, My Chemical Romance, Paula Abdul, Queens of the Stone Age, Rod Stewart. Steven Seagall. Stevie Wonder. Stone Temple Pilots, Taylor Swift, The Mars Volta, Tom Petty, White Stripes

Minden esetre a PetaPixel most újra elővette a Lady Gaga esetet, így a Ke$ha cikkemből idézem a történetet:

Nemrég az amerikai fotós szakmában terjedt futótűzként a hír, hogy (néhány más bandához hasonlóan) Lady Gaga állt elő szokatlan és elfogadhatatlan fotózási feltételekkel.

LadyGaga photo release JayWestcott Lady Gaga így használná ki a fotósokat

Az érintett fotós szerződése

Mint a PetaPixel, a PhotoDistrict News és a közvetlenül érintett TBD elég részletesen megírta, Lady Gaga szerződése minden szerzői jog átruházására akarta kötelezni a fotósokat. Tehát nem érte be a fotók utánközlési, és felhasználási jogaival, de az egyébként alapvetően elidegeníthetetlen szerzői jogokra is igényt tartott volna. Ilyen követelés általában a munkaviszonyban dolgozó fotósok felé vetődik fel az őket alkalmazó kiadó részéről, de a személyhez fűződő szerzői jogok még ezekben az esetekben is jobbára a fotósnál maradnak – még ha a lap nem is mindig írja ki az állandó munkatársként alkalmazott fotósok nevét. Viszont teljesen életszerűtlen követelés egy egyszer fotózott celeb részéről. Különösen Amerikában, ahol a magyarországinál lényegesen tudatosabban és önérzetesebben kezelik a fotósok is saját jogaikat, és persze a vitás ügyek bírósági rendezésének is jóval nagyobb hagyománya van.
A Lady Gaga történetben is – nagyon helyesen – a fotós, Jay Westcott önérzete, és az őt alkalmazó szerkesztőség határozott és helyes fellépése kerekedett felül. A főnökével konzultáló fotós azt az utasítást kapta: “Ne írd alá a szerződést, és ne fotózd a koncertet!”

A történetről Rich Copley írta, hogy a legnagyobb gond a művészek ilyen ingyen fotó és jogkövetelési próbálkozásaival, hogy pont ők művelik ezt más művészekkel. Azt is felveti, hogy vajon mit szólnának hozzá, ha ugyanilyen módon a rendezvényhelyszín, vagy akár a hangszereket, mikrofonokat gyártó cég követelné az előadó szerzői jogait. Mint Copley fogalmaz, pont ugyanolyan nonszensz, mint amit a fotósokon kérnek számon.

A történetben elsődlegesen érintett washingtoni helyi lap, a TBD azt is kiderítette, hogy nem minden lap kapott egyforma szerződést Lady Gaga managementjétől. A Washington Post szerződésében sem a kép közlésére vonatkozó időbeli megkötés nem szerepelt, sem jogátruházási követeléssel nem éltek. Van, aki azt vélelmezi az eltérő szerződések mögött, hogy a nyomtatott lapok számára szabtak más feltéteket, mint az online lapok számára. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy egyszerűen csak kizsákmányolhatóbbnak érezték a helyi weboldalakat, mint a Washington Postot.

Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa – pályázat esküvői fotósoknak

2012. február 1. szerda

NIKON az ev eskuvofotosa 2012 plakat web Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa   pályázat esküvői fotósoknakElső alkalommal rendeznek fotópályázatot kifejezetten esküvő fotósoknak. Alig két hét van a nevezésre. Figyeljünk viszont a jogi részletekre, fontosabb lehet, mint más pályázatnál!
A kezdeményezés célja az esküvői fotográfiát újszerű látásmódban, kreatívan művelő fotósok számára bemutatkozási lehetőséget teremteni, és méginkább a társadalom szemléletét, esztétikai értékítéletét fejleszteni.

Február 13-áig lehet nevezni Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázatra, melyre főleg a kreatív esküvő fotózással foglalkozó szakemberek képeit várják, de a kiírók nem különböztetnek meg amatőröket és profikat. Bárki nevezhet 2011-ben készült saját képeivel, ha azok megfelelnek a pályázat kiírásának.

Jogi kikötések
Az Év Esküvőfotósa pályázat kiírása tartalmaz egy-két, pályázatok esetében rendszeresen előforduló mondatot. Ezekre azonban érdemes az esküvő fotózás jellegéből adódóan külön figyelmet szentelni:

  1. NIKON – Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázaton résztvevő a pályázati anyag beküldésével automatikusan elfogadja a pályázati feltételeket, és egyben hozzájárul, hogy a rendezők a pályázattal és a kiállítással kapcsolatos publikációkban képeiket térítésmentesen használják és a pályázat archívumában megőrizzék.
    A díjat felajánlók a NIKON – Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázat és kiállítás promóciójához kapcsolódva jogdíjmentesen használhatják fel az általuk díjazott kép(ek)et.
  2. A pályázó tudomásul veszi, hogy a beadott képek elkészítésével vagy azok nyilvános bemutatásával (kiállításával) okozott személyiségi és szerzői jogsértésekért minden felelősség a beadó fotográfust (szerzőt) terheli, beleértve a jogsértéssel bekövetkező anyagi felelősséget is. A pályázónak rendelkeznie kell az ábrázolt személyekről egy beleegyező nyilatkozattal, miszerint a fotójuk nyilvánosan megjelenhet. Ennek hiányáért minden jogi következmény a pályázót terheli.

Ezek a kitételek minden korrekt pályázati kiírásban szerepelnek, és ebben a formában (hogy csak a pályázattal kapcsolatban használhatók fel az anyagok) korreknek is tekinthetők.
Ajánlott viszont figyelmesen elolvasni a kiírást (az egészet, de különösen a fent idézett pontokat), és körültekintően eljárni. Egy sajtófotó pályázat esetén talán kevésbé gondolkodik el az ember, hogy egy tüntetés, forradalom, sport esemény, vagy akár hétköznapi pillanat hangulatos fotóján szereplő személy mennyire szeretne a hírekben szerepelni. Sőt a fotóalany személye, az esemény hír értéke, és a nyilvános szereplés kérdése jobbára rendezi is ezeket a kérdéseket (lásd kit és hogyan szabad közterületen fotózni, de most nem is ez a téma).

Az esküvő magán rendezvény
Egy esküvő fotózása egészen más személyes, bizalmi, és jogi helyzetet jelent, mint bármilyen más rendezvény. A fotós – akkor is ha csak vendég – az ifjú pár személyes terébe avatkozik bele. És egyáltalán nem biztos, hogy az ember szeretné a házassága képeit egy pályázaton, újságokban, vagy akár egy reklámban viszontlátni.

Érdemes a beadott képekkel érintett esküvős párokkal egyeztetni, hogy a megbízásukból (vagy vendégükként) készített képekkel pályázni szeretnénk. Lehetőleg a képeket is mutassuk meg nekik, mikor hozzájárulást kérünk tőlük, sőt érdemes lehet a hozzájárulásukat írásban is kikérni, hogy később ne legyen vita a hozzájárulás kérdésében.
Persze ideális esetben már magáról a fotózási megbízásról is születik a fotós és a pár között egy írásos megállapodás. Ez akár tartalmazhatja is, hogy a képekkel a fotós szerzőként rendelkezhet, és többek között saját honlapján, vagy akár pályázaton is használhatja azokat, de azt hiszem – különösen Magyarországon – ez nem túl általános gyakorlat. De még ebben az esetben sem árt az érintetteket legalább tájékoztatni róla, hogy nevezni akarunk a képeikkel. Egyrészt, mert az illem így diktálja, másrészt pedig, hogy ne érje őket meglepetésként, ha nem várt helyen bukkannak a saját képeikre. Ha utólag derül ki, sokkal csúnyább vita lehet belőle, mintha előre megbeszéljük velük.

A pályázat kiírása egyébként más vonatkozásaiban is nagyon hasonlít a Magyar Sajtófotó Pályázat kiírására. Maga a technikai lebonyolítás is a Sajtófotó, valamint az Év Természetfotósa pályázatokon sokszor jól vizsgázott FotoKlikk pályázat értékelési rendszerének segítségével történik. A részletes kiírás a pályázat honlapján elolvasható, én most csak a főbb részleteket emelném ki.

Kategóriák

  1. Az átalakulás varázsa
  2. Igen
  3. Kreatív portrék
  4. A buli

Nevezési díj

  • Képenként bruttó 500 Ft (ÁFÁ-val együtt)

Zsűri

  • Baricz Kati fotóművész
  • Studinger András cinematográfus
  • Szabó Zoltán fotográfus
  • Vancsó Zoltán fotográfus

Nevezés

  • A szerver 2012. január 14-től 2012. február 13-án 24 óráig fogad el feltöltéseket!

Megdöbbentő szerzőjogi ítélet és mégis jogos?

2012. január 25. szerda
London bus Westminster copyrightClaim photoJustinFielderTempleIslandCollection Megdöbbentő szerzőjogi ítélet és mégis jogos?

Fotó fent: Justin Fielder / Temple Island Collection Lent: Nicholas John Houghton/New English Teas

Veszélyben lehet minden fotós, aki hasonló képet készít, mint valaki más? Különösen vigyázni kell a londoni buszok és a Westminster fotózásával? Meglepő szerzőjogi ítéletet hozott egy angol bíró, de alaposabban utána olvasva kiderülhet, hogy miért van mégis igaza.

Az Amateur Photographer és nyomán több más lap (DPreview, ACID, stb) beszámolt róla, hogy különös ítélet született Angliában. Az ajándéktárgyakat gyártó Temple Island nevű cég perelte be a New England Teas teagyártót, mivel az szerintük  megsértette szerzői jogaikat azzal, hogy egy a képükhöz hasonlót használt terméke csomagolásán.

Az per ítélet azért különös (és sokak szerint botrányos), mert a keresetet nem az eredeti kép jogtalan felhasználására alapozták. Sőt a két kép első ránézésre nem is hasonlít. A per tárgya, hogy a kép készítése mögött rejlő ötletet, az azonos képi elemeket, és a kép előállítása során használt fotószerkesztési eljárást másolták le egy teljesen nyilvánvalóan legfeljebb csak (távolról) hasonló kép létrehozásához.

Nemzetközi felhördülés
A nemzetközi fotós világ értetlenül áll az ítélet előtt, mivel pont egy (valójában kettő) olyan képről van szó, amit nagyon enyhe túlzással minden harmadik arra járó turista elkészít, és minden második angol cég valamilyen arculati elemben akar használni.
Mint Charles Swan szerzőjogi szakértő fogalmaz, a január 12-ei tárgyalás ítélete komoly következményekkel járhat bármelyik fotósra nézve: “Briss bíró ítélete alapján egy piros buszról a Big Ben és az angol Parlament fekete-fehérre változtatott épülete előtt, fehér égbolttal készült kép elegendő jogalap egy szerzői jogsértési perhez. [...] A Temple Island ügy nyomán egyre több hasonló követelés jelenhet majd meg a bíróságokon.”

Ütközik józan ésszel és a törvénnyel is
A magyar jog 1999. évi LXXVI. szerzőjogi törvényének 1. § egyértelműen kimondja, hogy “(6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek” csakis az elkészült művet illeti meg bármilyen oltalom. Ezen az alapon a felperes érvelése megbukna hazánkban.
De az amerikai jog sem rövidlátóbb a magyarnál. Különösen annak fényében tűnik nagyon érdekesnek ez az ítélet, hogy nemrég – igaz Amerikában – bíróság is kimondta, hogy a szerzőjogi törvény csak az elkészült képet védi, nem a rajta látható képi elemeket, vagy a készítése mögött rejlő mondanivalót, ötleteket, vagy akár technikai megoldásokat.
Ugyan az amerikai és angol szerzői jog csak hasonlít egymásra, és precedens ítélkezésük sem kötelező egymásra nézve, mégis meglepő, hogy ennyire eltérő ítéletek születnek a két országban.

Ráadásul a fotó ötletének eredetisége mellett felhozott érveket meglehetősen ironikus kontextusba helyezi, hogy a per jegyzőkönyvében szerepel, hogy a felperes a Schindler Listája című filmből vette a fekete-fehér háttér előtt látható élénk színű képelem ötletét. Hasonló vizuális megoldásokkal egyébként tele vannak a magyar és nemzetközi fotó megosztó oldalak egyaránt.

London bus Westminster copyrightClaim photoNicholas JohnHoughtonNewEnglishTeas Megdöbbentő szerzőjogi ítélet és mégis jogos?

Nicholas John Houghton/New English Teas

Miért jogos mégis a bíró ítélete?
Briss bíró úgy gondolja, hogy nehéz volt döntést hoznia az ügyben. Végül azért határozott így, mert a felperes képe kellően nagy mértékű hasonlóságot mutatott az alperes képéhez. Ennek belátásához érdemes alaposabban megnézni mindkét képet, és az sem árt, ha elolvassuk a per jegyzőkönyvét.

A bíró indoklása szerint a felperes képén látható képelemek (Big Ben és Parlament épülete fekete-fehér háttérként, fehér égbolt, piros busz az előtérben a Westminster hídon) kellően nagy számban ismétlőnek az alperes képén, hogy a felperesnek ne csak a fotóját, hanem a benne szereplő megoldásokat is egyedi kreativitás eredményének tekintse.

A bíró továbbá nem csak azt a tényt nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a felperes 2005-ös képe évek óta nagy mennyiségben kapható London szerte a legnépszerűbb emléktárgyakon, és hogy az alperes egy korábbi jogvitájuk révén már bizonyítottan ismerte azt saját képe elkészítésekor.
A döntő érv azonban (amit az ítélet kritikusai rendre elfelejtenek megemlíteni), hogy az alperes képe nem egyszerű utófeldolgozott fotó, ami véletlenül épp hasonlít egy másikra.
Az alperes képe egy montázs, amit három teljesen külön álló képből illesztettek össze. Az egyes képelemek, így a Parlament épülete és a Big Ben tornya is mind külön fotón szerepelt, amiket az alperes készített. A busz fotója pedig egy önálló stock fotóról származik, melyen a jármű egy garázs előtt vesztegel. Ezeket a képeket egy Sphere Desing nevű cég grafikusai az alperes megrendelésére, és kifejezett utasításai alapján illesztették össze, hogy ilyen végeredmény szülessen.

Így már talán jobban látszik, hogy miért is tekintette másolásnak a bíró az alperes “fotóját”, és hogy miért lehet igazságos mégis az első ránézésre szerzői joggal is ellentétesnek tűnő ítélet. Így a fotósoknak sem kell rettegniük, ha hasonló (mégha kicsit elcsépelt) képi megoldást szeretnének alkalmazni saját képeiken.

Szerinted ezek alapján csak véletlenszerű az egyezés? Vagy mégis csak szándékos ötlet lopásról van szó?

A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

2012. január 18. szerda
SOPAblackoutPage Wikipedia A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

Azelsötétített Wikipedia oldala

Úgysem érek rá ma sokat blogolni, így jobb híján hallgatásommal én is csatlakozom a SOPA és PIPA ellen tiltakozók táborához – de azért annyira mégsem. Olvasd el, hogy miért!
Egy erősen eltúlzott Amerikai szerzőjoggal kapcsolatos törvény tervezet miatt sötétül ma el az Internet. Tartalom szolgáltatók demonstrálnak (főleg erőt) egy rossz törvénytervezet ellen. A gond csak az, hogy a nagy erődemonstrációban, és a borítékolható elsöprő győzelem mámorában pont a lényeg veszik majd el.

Miről szól a SOPA?
A kritikák szerint lényegében az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét vezetné be az Internetes társadalomra kényszerítve. Lehetővé – sőt kötelezővé – tenné, hogy ha valaki szerzői jogsértést jelez egy weboldalnál, azt az oldalt a szolgáltatóknak azonnal el kellene távolítani.

A fő probléma ezzel nem is az, hogy a törvény nem tenne különbséget szándékos és gondatlan jogsértések között, hanem hogy már eleve nem is vizsgálná a jogsértés tényét. A puszta vád elegendő lenne a fellépésre. Az oldalt erővel el kell távolítani az Internetről, aztán majd lehet vizsgálgatni, hogy volt-e jogsértés, és el lehet hárítani. Ráadásul ugye nem csak a kifogásolt, jogsértő tartalmat tiltaná le a webről a törvény, hanem a teljes weboldalt. Vagyis ha mondjuk az én blogomat vádolná meg valaki egy illegális kép miatt, a teljes blog eltűnne, míg ki nem derül, hogy igaza volt-e vagy tévedett (rosszhiszeműség persze kizárva, senki nem próbálná egy ilyen törvény mellett a konkurenciát tönkretenni). Ugyanígy igaz lenne a jóval népesebb oldalakra is a törvény, tehát ha mondjuk a Facebookra tölt fel valaki egy jogsértő tartalmat (ami egyébként nem szép dolog), akkor a teljes Facebookot le lehetne kapcsolni, ami mindjárt nem csak (sajtó) fotózás iránt érdeklődők ezreit sújtana, mint a blogom esetében, hanem mind a hatszáz millió Facebook felhasználót világszerte. Ezzel rögtön blobális problémává téve az “apró amerikai jogi problémát”.
Mindezen túl a technikai kivitelezése is igen érdekesnek tűnik a tervezetnek, mivel ha egy oldal nem elérhető az Interneten, akkor az admin felülete sem, aminek segítségével a kifogásolt tartalom megkereshető és eltávolítható lenne róla. Ezzel nehezítve a probléma kivizsgálását és orvosolását is.

Ha részletesebben is érdekel, hogy mi a gond a SOPA-val, akkor a érdemes elolvasni a Mashable cikkét, ami egyébként nagyon helyesen azt javasolja, hogy olvassuk el magát a kifogásolt törvény szövegét is, mielőtt hevesen tiltakozunk ellene – már csak azért is, hogy tudjuk, mi ellen is tiltakozunk.

Az Internetes világ végét vizionálják
Nem csoda, hogy mindenki az Internetes világ végét látja a leginkább fércműnek nevezhető törvénytervezet elfogadásában. Még felületes informatikai és Internet haszálati ismeretekkel sem nehéz belátni a fentiek alapján, hogy a törvénytervezet úgy rossz, ahogy van. Ezért aztán könnyű támogatni az ellene folyó egyre inkább globálissá váló harcot. Érthető hogy összefogtak a harcban a legádázabb (üzleti) ellenfelek is, és a legnagyobb Internetes cégek, hiszen a zsebükben érzik a dolog kockázatát – és még ideológiai síkon is igazuk van. Szóval a harccal ők csak nyerhetnek.

Veszítünk a győzelemmel is
A gond ezzel a harccal, hogy meg kell nyerni, mert egy ilyen törvény borzasztó hatással lenne a teljes Internetes világra nézve. Ugyanakkor a várható győzelem örömmámora sajnos várhatóan el fogja söpörni a tervezet mögött húzódó szándékot is, ami pedig rossz lenne.

A szerzői jogokat ugyanis tényleg védeni kell, és időszerű lenne a szerzőjogi lehetőségek naprakész megújítása. Csak erre jó megoldásokat kellene keresni, nem ilyen irtózatos túlkapásokat dilettáns módon összebarkácsolni, amik egészen más területeken okoznak sokkal nagyobb károkat.

A SOPA elvérzett még a harc előtt
A hírek szerint lényegében már a nagy összecsapás előtt kimúlt a SOPA (Stop Online Privacy Act) tervezet. Nem csak az azt támogató szenátorok hátráltak ki mögüle, hanem az egyébként geek (technikai megszállott) hírében álló Obama elnök is a beadvány ellen foglalt állást a Fehér Ház oldalán közzétett nyilatkozatában – egyesek szerint nem teljesen függetlenül a ténytől, hogy a kezdeményezést ellenző Google is támogatója a kampányának. Ezek alapján úgy fest, hogy a törvénytervezet kifújt, mert képtelen átmenni a törvényhozáson.

Viszont a Gizmodo arról számolt be, hogy Lamar Smith texasi képviselő folytatni akarja a tervezettel kapcsolatos meghallgatásokat, mint mondja “hogy folytassuk a munkát egy olyan javaslat beterjesztése érdekében, ami megvédi az amerikai munkahelyeket és a szellemi tulajdont”.
Ez csak szónoklatnak tűnik, és talán Lamar Smith számára sem sokkal több politikai fogásnál. De a mögötte húzódó cél nagyon is valós, és a szerzői jog védelmével foglalkozni kell. Csak nem így, ahogy ők ezzel a beadvánnyal próbálták. Reméljük, hogy sikerül egy értelmes módot találniuk rá. Persze ehhez nem ártana, ha olyanok törnék a fejüket a megoldáson, akik ismerik és értik is nem csak a törvények, de az Internet működését is.

Amíg az Internet (egy része) sötétbe borul, addig olvasgasd a blogom régebbi írásait, hátha találsz még rajta érdekes gondolatokat!

Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják

2011. szeptember 30. péntek
CopyrightInfringement Gordon vs McGinley3 Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják

Bizonyíték, ami visszaüt

Tanulságos szerzőjogi döntés született nemrég Amerikában. A bíró időpocsékolásnak minősítve elvetette a szerzőjogi vádakat, mert a szerzőjogi törvény csak az alkotásokat védi, a mögöttük meghúzódó elképzeléseket, és szándékokat nem.

Szinte naponta mondják fotósok egy-egy képre, hogy “ilyen nekem is van”, ami szinte elkerülhetetlen a sajtófotóban, hiszen mindannyian ugyanazokat az eseményeket, nem ritkán ugyanott szorongva egymás mellett állva fényképezzük. De sok kreatív fotós, fotóművész, és különösen sok esküvői fotós panaszkodik, hogy más fotósok lopják az ő ötleteit, témáit és/vagy a beállításait. Míg más ugyanerre – szintén nem alaptalanul – azt mondja, hogy a fotótörténetben már mindenki mindent lefényképezett. Mindenféle kompozíciót elkészített már valaki, és igazán egyedit, újat, amit még soha senki nem próbált, egyre kevésbé lehet készíteni. Az adott esetek pedig legfeljebb morális, vagy etikai kérdéseket vetnek fel, hogy ha látom a másik képét, akkor vajon helyes, etikus, sőt egyenesen elvárt ugyanazt a képet elkészítenem, vagy épp az ellenkezőjére kell törekedni, ha már más megcsinálta, nehogy én is ugyanazt csináljam?
Annak idején Picasso – és nyomán Steve Jobs – is megmondta, hogy a jó művész másol, a zseniális lop.

Ugyanezt a kérdéskört feszegette a közelmúltban az amerikai bíróság is egy nagyon tanulságos kereset nyomán. Janine Gordon által Ryan McGinley ellen beadott keresetét utasította el a szövetségi bíróság, és mint ahogy a PDNpulse fogalmaz, “a bíró határzatában egyúttal felfrissítette a szerzőjogi alapokat is”.

CopyrightInfringement Gordon vs McGinley2 Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják

Bizonyíték, ami visszaüt

Gordon júniusban perelte be McGinley-t és galériáját, amiért az szerinte lemásolta a stílusát és a képei témáját is, amit a Levi’s Go Forth reklámkampányában alkalmazott. Bizonyítékként csatolta a keresethez 150 képét, illetve McGinley képeit, amiken az övéhez hasonló módon széttárt karokkal ugró ember, fekete férfi, és fehér nő csókolózik, illetve egy meztelen női felsőtest látható.

A képek megtekintése után Richard Sullivan new yorki bíró úgy határozott, hogy “a képek között nincs lényeges hasonlóság.” Ugyan hasonló témákat fotózott mindkét fotós, a szerzőjogi törvény csak egy ötlet kifejezésmódját védelmezi, nem magát az ötletet. A bíró hozzáteszi, hogy Gordon “elképzelése a szerzői jogsértésről lényegében bármilyen képre értelmezhető lenne, amin kitárt karú alak látszik, vagy különböző bőrszínű emberek csókolóznak, fagy meztelen felső testtel ábrázolnak valakit. [...] A szerzőjogi törvény ilyen értelmezésének sem értelme, sem jogalapja nincs, és ellenkezik a józan ésszel is.”

A bíró továbbá néhány kerestlen szóval illette a felperes keresetét és ügyvédjének magatartását is: “Az ember azt hinné, hogy a felperes [ügyvédje] tisztában van a szerzői jog alapvetéseivel, és magától is felismeri ennek a keresetnek a hiábavalóságát, mielőtt egy hosszadalmas, költséges és végül teljesen felesleges perben a bíróság elé citálta azt.”

A PDN is kiemeli, hogy gyakran hallani esküvő és egyéb fotósoktól, hogy egy másik fotós ellopja a pózaikat, kompozícióikat, vagy egyéb ötleteiket. Sullivan bíró ítélete elutasító határozata a Gordon kontra McGinley ügyben megmutatja milyen nehéz ilyen másolási panaszoknak érvényt szerezni a bíróság előtt. A bíró idéz egy korábbi ítéletet, mely úgy fogalmaz: “Nem minden másolás eredményez szükségszerűen szerzői jogsértést.”

A TechDirt lényegesen részletesebben közli az ügy részleteit, közzétéve többek között a kereset számos fotó csatolmányát is. Ezeken megfigyelhető, hogy milyen (kis) mértékű a képek hasonlósága, ami szerintem is inkább a bíró véleményét támasztják alá, mintsem a felperes igazát bizonyítanák. A képek hasonlósága tényleg elenyésző, és az ügynek fontos tanulsága, hogy még ha a képek jobban hasonlítanának, és jóval egyértelműbb lenne is a képek, vagy akár az ötletek azonossága, a szerzői jogsértést akkor is rendkívül nehéz lenne rábizonyítani.