‘Informatika’ kategória archívum

A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

2012. január 18. szerda
SOPAblackoutPage Wikipedia A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

Azelsötétített Wikipedia oldala

Úgysem érek rá ma sokat blogolni, így jobb híján hallgatásommal én is csatlakozom a SOPA és PIPA ellen tiltakozók táborához – de azért annyira mégsem. Olvasd el, hogy miért!
Egy erősen eltúlzott Amerikai szerzőjoggal kapcsolatos törvény tervezet miatt sötétül ma el az Internet. Tartalom szolgáltatók demonstrálnak (főleg erőt) egy rossz törvénytervezet ellen. A gond csak az, hogy a nagy erődemonstrációban, és a borítékolható elsöprő győzelem mámorában pont a lényeg veszik majd el.

Miről szól a SOPA?
A kritikák szerint lényegében az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét vezetné be az Internetes társadalomra kényszerítve. Lehetővé – sőt kötelezővé – tenné, hogy ha valaki szerzői jogsértést jelez egy weboldalnál, azt az oldalt a szolgáltatóknak azonnal el kellene távolítani.

A fő probléma ezzel nem is az, hogy a törvény nem tenne különbséget szándékos és gondatlan jogsértések között, hanem hogy már eleve nem is vizsgálná a jogsértés tényét. A puszta vád elegendő lenne a fellépésre. Az oldalt erővel el kell távolítani az Internetről, aztán majd lehet vizsgálgatni, hogy volt-e jogsértés, és el lehet hárítani. Ráadásul ugye nem csak a kifogásolt, jogsértő tartalmat tiltaná le a webről a törvény, hanem a teljes weboldalt. Vagyis ha mondjuk az én blogomat vádolná meg valaki egy illegális kép miatt, a teljes blog eltűnne, míg ki nem derül, hogy igaza volt-e vagy tévedett (rosszhiszeműség persze kizárva, senki nem próbálná egy ilyen törvény mellett a konkurenciát tönkretenni). Ugyanígy igaz lenne a jóval népesebb oldalakra is a törvény, tehát ha mondjuk a Facebookra tölt fel valaki egy jogsértő tartalmat (ami egyébként nem szép dolog), akkor a teljes Facebookot le lehetne kapcsolni, ami mindjárt nem csak (sajtó) fotózás iránt érdeklődők ezreit sújtana, mint a blogom esetében, hanem mind a hatszáz millió Facebook felhasználót világszerte. Ezzel rögtön blobális problémává téve az “apró amerikai jogi problémát”.
Mindezen túl a technikai kivitelezése is igen érdekesnek tűnik a tervezetnek, mivel ha egy oldal nem elérhető az Interneten, akkor az admin felülete sem, aminek segítségével a kifogásolt tartalom megkereshető és eltávolítható lenne róla. Ezzel nehezítve a probléma kivizsgálását és orvosolását is.

Ha részletesebben is érdekel, hogy mi a gond a SOPA-val, akkor a érdemes elolvasni a Mashable cikkét, ami egyébként nagyon helyesen azt javasolja, hogy olvassuk el magát a kifogásolt törvény szövegét is, mielőtt hevesen tiltakozunk ellene – már csak azért is, hogy tudjuk, mi ellen is tiltakozunk.

Az Internetes világ végét vizionálják
Nem csoda, hogy mindenki az Internetes világ végét látja a leginkább fércműnek nevezhető törvénytervezet elfogadásában. Még felületes informatikai és Internet haszálati ismeretekkel sem nehéz belátni a fentiek alapján, hogy a törvénytervezet úgy rossz, ahogy van. Ezért aztán könnyű támogatni az ellene folyó egyre inkább globálissá váló harcot. Érthető hogy összefogtak a harcban a legádázabb (üzleti) ellenfelek is, és a legnagyobb Internetes cégek, hiszen a zsebükben érzik a dolog kockázatát – és még ideológiai síkon is igazuk van. Szóval a harccal ők csak nyerhetnek.

Veszítünk a győzelemmel is
A gond ezzel a harccal, hogy meg kell nyerni, mert egy ilyen törvény borzasztó hatással lenne a teljes Internetes világra nézve. Ugyanakkor a várható győzelem örömmámora sajnos várhatóan el fogja söpörni a tervezet mögött húzódó szándékot is, ami pedig rossz lenne.

A szerzői jogokat ugyanis tényleg védeni kell, és időszerű lenne a szerzőjogi lehetőségek naprakész megújítása. Csak erre jó megoldásokat kellene keresni, nem ilyen irtózatos túlkapásokat dilettáns módon összebarkácsolni, amik egészen más területeken okoznak sokkal nagyobb károkat.

A SOPA elvérzett még a harc előtt
A hírek szerint lényegében már a nagy összecsapás előtt kimúlt a SOPA (Stop Online Privacy Act) tervezet. Nem csak az azt támogató szenátorok hátráltak ki mögüle, hanem az egyébként geek (technikai megszállott) hírében álló Obama elnök is a beadvány ellen foglalt állást a Fehér Ház oldalán közzétett nyilatkozatában – egyesek szerint nem teljesen függetlenül a ténytől, hogy a kezdeményezést ellenző Google is támogatója a kampányának. Ezek alapján úgy fest, hogy a törvénytervezet kifújt, mert képtelen átmenni a törvényhozáson.

Viszont a Gizmodo arról számolt be, hogy Lamar Smith texasi képviselő folytatni akarja a tervezettel kapcsolatos meghallgatásokat, mint mondja “hogy folytassuk a munkát egy olyan javaslat beterjesztése érdekében, ami megvédi az amerikai munkahelyeket és a szellemi tulajdont”.
Ez csak szónoklatnak tűnik, és talán Lamar Smith számára sem sokkal több politikai fogásnál. De a mögötte húzódó cél nagyon is valós, és a szerzői jog védelmével foglalkozni kell. Csak nem így, ahogy ők ezzel a beadvánnyal próbálták. Reméljük, hogy sikerül egy értelmes módot találniuk rá. Persze ehhez nem ártana, ha olyanok törnék a fejüket a megoldáson, akik ismerik és értik is nem csak a törvények, de az Internet működését is.

Amíg az Internet (egy része) sötétbe borul, addig olvasgasd a blogom régebbi írásait, hátha találsz még rajta érdekes gondolatokat!

Nagyobb képek, több galéria: megújult a Magyar Nemzet weboldala

2011. október 27. csütörtök
MegujultMNO Nagyobb képek, több galéria: megújult a Magyar Nemzet weboldala
Új MNO címoldal

Már épp ideje volt a jó öreg MNO felújításának, és ezzel most talán a legkellemesebb megjelenésűvé – hogy azt ne mondjam legtrendibbé – vált a nyomtatott lapok weboldalai közül. Te mit gondolsz róla?

A hétvégén egy kolléga kifejezetten felhívta a figyelmem az akkor még csak közelgő változásra. Amit nem csak megnézni, de emlegetni is akartam, de aztán kiment a fejemből. Szerencsére az Origofoto felhívta rá a figyelmet, akiknek ezért most is köszönettel tartozom érte.

MegujultMNO Galeria Nagyobb képek, több galéria: megújult a Magyar Nemzet weboldala
Nagy és színes MNO képgalériák

Tetszik
Részletekbe menően sem kritikát, sem dícséretet nem akarok zengeni róla. Van, ami tetszik az új dizájnban, és van ami nem. Nézze meg mindenki magának, és döntse el, hogy tetszik vagy sem, ha más színben jobban tetszik színezze át alul, és ha a tartalom nem tetszik, talán írja meg a szerkesztőségnek, hátha örülnek az olvasói visszajelzéseknek.

Nekem egyébként tetszik a főoldalon linkelt Színes rovat – már csak azért is, mert a nyomtatott Magyar Nemzet ugye maradian hagyományörzően fekete-fehérben jelenik meg. Sőt a print lapban még a színesben nyomott oldalakon is csak a hirdetés színes, a képek még véletlenül sem. Szintén tetszik a főoldalról elérhető nap képe válogatás, és persze a galériák is. Tetszik, hogy ilyen hangsúlyos képeket használnak az új oldalon, méginkább, hogy – szemben a régi MNO dizájnnal – jó sokat, nagyban és színeset.

Természetesen az is tetszik, hogy  már nem csak saját fotósaik anyagaiból készítenek galériákat, hanem külföldi témákból is.

MegujultMNO GaleriaKep Nagyobb képek, több galéria: megújult a Magyar Nemzet weboldala

Saját kolléga nevét azért kiírják

Képek forrása és a szerzői jogok
Sajnos úgy látom, már nem csak saját fotósaik nevét felejtik el feltüntetni (amit korábban ha megtörtént – és esetleg szóvá tettem – azért legalább javították). Az új oldalon rendre előfordulnak képek forrásmegjelölés nélkül. Hol cikkbe szúrva szólóban, hol egyenesen galériában.
Már épp írni akartam, hogy még véletlenül sem hiszem, hogy ezt azért tennék, nehogy kiderüljön, hogy lopták találták az Interneten. Csak épp ekkor futottam bele egy olyan képbe, amiről irtó rondán vágták le az eredetileg a sarkában díszelgő feliratot, ami nem épp a vétlen találás bizonyítéka szokott lenni – különösen az amerikai szerzőjogi gyakorlatban. Erre azért illene jobban figyelni – mármint arra, hogy a forrást feltüntessék, nem arra, hogy alaposabban tüntessék el az árulkodó nyomokat.

Különösen a galériák képaláírásait hiányolom, meg persze a fotósok és ügynökségeik feltüntetését. Szerencsére úgy fest, hogy ez csak a tablet verzióból maradt ki – remélhetőleg csak azért, hogy minél nagyobb méretben élvezhessük a képeket. A jelek szerint a webes változatban saját fotósaik nevét kiírják a galériák mellé, csak a hírügynökségek munkatársait taszítják névtelenségbe. Általában az ügynökség nevét azért feltüntetik, bár egy-két helyen azért ez is kimarad, és én még akkor is jobban díjaznám, ha mindenhol kint lenne a fotós neve, ha ezt esetleg nem is írja elő ilyen szigorúan számukra az adott ügynökség.

A természeténél fogva egy képes anyagokból álló nap képe rovatban még viszonylag egyértelmű, hogy a képet valószínűleg a szerzőként feltüntetett hírügynökségtől származik. Hiszen a szöveg a képről szól, így jó eséllyel csak a képaláírást fordítja le valaki. Nem egyértelmű viszont a mostani megoldásukból, hogy mi lesz, amikor saját kép, netán olvasói fotó érkezik? Vajon feltűnik-e majd a fotós neve, amit most az ügynökség nevével helyettesítenek (a fotós nevét most is elhagyva), vagy csak annyit írnak oda forrásként, hogy Magyar Nemzet – mint sok helyen teszik egyébként admin néven?
A cikkekbe kerülő képeknél viszont kaotikusabbnak tűnik a helyzet. Lehet, hogy alkalmaznak a képek alatt szöveget, de ilyet nem sikerült találnom. Azoknál az anyagoknál, ahol a szöveg is önálló alkotás (bármelyik saját cikkük),  annak szerzőjét tüntetik fel a cím alatt. A cikkbe szúrt kép pedig forrásmegjelölés nélkül kerül az anyagba, és nem is derül ki róla, hogy ki készítette. Különösen akkor érdekes kérdés ez, amikor több kép van az anyagban, amik nem csak más-más fotóstól, de akár különböző ügynökségektől is származhatnak, melyek mind joggal várnák, hogy őket feltüntessék forrásként.

Megujult MNO Szines Nagyobb képek, több galéria: megújult a Magyar Nemzet weboldala

Nagy képek a rovat oldalon

Nem tetszik
Nem tetszik, hogy – sok más weboldalhoz és hírportálhoz hasonlóan – egy ilyen sok képet használó oldalon a cikkekbe gyakran nem kerül be az a kép (sem), ami a fő-, vagy rovat oldalon még megjelenik, hogy ezzel is kattintásra buzdítsa az olvasót. A főoldalon tartozik kép a cikkhez, a cikkbe viszont már nem kerül be (és így persze forrásmegjelölést sem kap semmilyen formában, hiszen a főoldal sok képe közt nem férne el, a cikkben pedig meg se jelenik).
Pedig különösen a nyomtatott lapoknál még illene emlékezni rá, hogy a hosszú folyó szöveg ún. pszichológiai könnyítése többek között képek betördelésével mennyire fontos része a szöveges tartalom megjelenítésének. Jó lenne legalább a noymtatott újságoknál figyelni ezeknek a szakmai alapelveknek a továbbörökítésére – ahogy persze az egyéb szakmai és etikai elvekére is.

Zavaró, de minimum furcsa, hogy az oldal egyes részein működik, hogy a kis képek feletti rovat címre (pl. Galériák, Színes, Sport, stb) kattintva megjelenik az adott gyűjtés, és azon belül lehet válogatni a témakör írásai között. Máskor viszont ugyanez nem működik, és kénytelenek vagyunk a kisképekre kattintva egy adott anyagot megnyitni, még akkor is, ha inkább a kategória többi anyaga közt tallóznánk, amit egy anyagot olvasva nem is igen tudunk megtenni.
Konkrét példaként a Színes anyagokon belül megjelenő Galériák doboz fejléce nem kattintható, hogy galériák közt tallózzunk, íg a főoldal ugyanilyen doboza igen. De ugyanez igaz a galériákra a Tablet verzióban már a főoldalon is, míg a Sport, vagy épp más rendesen gyűjtő linkként működik.

Ötletes, hogy a tablet módban választhatunk fekvő és álló elrendezés között, bár az álló módból nem találtam fekvőbe vissza kapcsolót az iPaden, mivel álló módban eltűnik az alsó tablet menü. Ez igencsak zavarna, ha nem rögtön akarnék lapozási módot váltani, hanem csak némi olvagatás után.

Haladnak a korral
Ráfért az oldalra az új dizájn, és öröm, hogy nem csak látványában, hanem tartalmában is sokmindennel gazdagodott, ami eddig nem volt az oldalon. A cikkek tetején, és a lap alján egy sor megosztási lehetőség is helyet kapott, hogy könnyen-gyorsan megoszthassuk, ami tetszik. A lap alján pedig kiemelték a látássérülteket segítő változat, és a különféle okostelefonnal, illetve tabletekkel kompatibilis verziókat is. Bár helyenként érzek még néhány hibát az oldal működésében, egész kényelmesen navigálható tabletről is. Mindenképpen érdemes lapozgatni.

Te mit gondolsz a megújult oldalról?

Meghalt Steve Jobs – végső búcsú világszerte

2011. október 6. csütörtök
SteveJobs silhouette photoRyanAnsonAFP Meghalt Steve Jobs   végső búcsú világszerte

Fotó: Ryan Anson/AFP

Az éjjel elhunyt Steve Jobs az Apple legendás volt vezérigazgatója, a cég egyik alapítója. A hír még a konkurenseket is megrázta.

Az Apple cupertinoi főhadiszállása előtt félárbócon a zászlók, és egész weboldalát a szomorú hírnek szentelte. Bár a világszerte helyi nyelvekre lokalizált változatok – így a magyar is – csak némi késéssel álltak át a szomorú hír közlésére, de már biztos, hogy nincs tévedés, a hír sajnos igaz: Steve Jobs 56 évesen, hasnyálmirigy rákban elhunyt.

Az Apple halottja
A főoldali képre kattintva világszerte ugyanaz az angol szöveg jelenik meg, ami fordításban így hangzik: “Az Apple elveszített egy látnokot és egy kreatív géniuszt, és a világ is elveszített egy csodálatos emberi lényt. Mi, akiknek volt szerencsénk ismerni, és Steve oldalán dolgozni, egy kedves barátot, és inspiráló mentort veszítettünk el. Steve egy olyan vállalatot hagy maga mögött, amit csak ő építhetett fel és szellemisége örökké az Apple alapköve arad.

AppleHQ SteveJobsDead Meghalt Steve Jobs   végső búcsú világszerte

Fotó: Robert Scoble

Ha ki szeretnéd fejezni gondolataid, emlékeid, részvétedet, küldj emailt a rememberingsteve@apple.com címre

Obama búcsúja
A Fehér Ház blogján keresztül az USA elnöke, Barack Obama is kifejezte részvétét saját maga és felesége nevében. Mint az elnök írja: “Steve a legnagyobb amerikai újítók egyike volt – elég bátor, hogy másként gondolkozzon; elég bátor, hogy higgyen benne, képes megváltoztatni a világot, és elég tegetséges, hogy véghez is vigye.

Azzal, hogy a bolygó egyik legsikeresebb vállalatát építette fel garázscégéből, remekül példázza az amerikai találékonyságot. Azzal, hogy a számítógépeket személyessé tette, és az Internetet a zsebünkbe helyezte, az információs forradalmat nem csak hozzáférhetővé tette, de intuitív és szórakoztató dologgá is formálta. Azzal, hogy tehetségét történetmeséléssé formálta, gyermekek és felnőttek millióit szórakoztatta. Steve szerette azt mondani, hogy minden napját úgy éli, mintha az lenne az utolsó. Azzal, hogy így tett, átformálta az életünket, újraformált egész iparágakat, és elérte az emberi történelem legritkább tetét: megváltoztatta azt, ahogyan valamennyien látjuk a világot.

A világ elveszített egy látnokot. És talán nem is létezhet annál a ténynél nagyobb tisztelgés Steve sikere előtt, mint hogy a világ nagy része azon a készüléken értesül a halálhíréről, amit ő talált fel.”

Steve Jobsra emlékezik a TED
Annyi máshoz hasonlóan a TED mozgalom is Steve-re emlékezik. Egy 2005-ös videót tettek közzé, melyben Jobs a Stanford egyetem diplomaosztóján mond rendkívül megindító beszédet. Megoszt három történetet az életéből, tele életre szóló tanulságokkal, közismerten remek előadásmódjában. Köztük születése és neveltetése történetét, valamint hogy miért nem diplomázott le soha, és miért segítette ez jobban az életét, mintha megtette volna. De mesél akkor épp gyógyultnak hitt hasnyálmirigy rákjáról, és élethez, illetve halálhoz fűződő viszonyáról is. Pont mintha a TED közönségének tartotta volna. Tökéletes ünnepi beszéd, tökéletes TED beszéd, és tökéltes gyászbeszéd utolsó üzenetnek is beillik most, hogy eltávozott. (Választhattok magyar feliratot is.)

Bill Gates is búcsúzik
Az Apple konkurensének vezetője Bill Gates saját szavaival búcsúztatja a régi barátot és vetélytársat. “Akik elég szerencsések voltunk hozzá, hogy vele dolgozhattunk, számunkra őrülten nagy megtiszteltetés ez, nagyon fogom hiányolni Stevet.” Az “őrülten nagy” volt Jobs egyik kedvenc kifejezése, amit nem véletlenül használt a Microsoft vezér, aki a ’70-es és ’80-as években Jobszal együtt vált a számítástechnika meghatározó személyiségévé, barátokká és komoly versenytársakká.

Gates szerint “A világ ritkán lát olyanokat, akik annyira maradandó hatást gyakorolnak, mint ő, aminek az eredményeit sok elkövetkező generáció fogja érezni. [...] Steve és én közel harminc éve találkoztunk először. Kollégák voltunk, versenytársak, és barátok, életünk közel felén át. Őszintén elszomorít a halálhíre.” 

Steve Jobs nap
Jobs munkásságát életében is milliók tisztelték, ünnepelték és irígyelték. Lelkes rajongói még életében kihirdették a Steve Jobs napot, melyre alig egy hét múlva kerülne sor. Halála különösen szomorú aktualitást ad neki, hogy 2011. október 14-én világszerte minden tisztelője Steve Jobsra emlékezzen, és róla beszéljen, vagy hozzá hasonlóan öltözzön fel.

Kapcsolódó hírek:

Pótolhatatlan veszteségek

2011. október 4. kedd
fotoalbum vorosiszap devecscer Pótolhatatlan veszteségek

Vörösiszap áztatta fotóalbum Devecsceren

A fotóriporteri munka újabb dolgok teremtéséről szól, de ennek általában fontos része az is, hogy megörökítsük dolgok pusztulását, és gondoskodunk a már elkészült anyagok megmaradásáról is.
Ezek a gondolatok nem csak katasztrófák kapcsán és idején aktuálisak, sőt az informatikában a mindennapoknak is szerves része kell, hogy legyenek. De egy-egy katasztrófa különösen képes ráébreszteni az embert, milyen könnyen elveszíthet mindent, ami fontos.

“Korábban soha nem volt lehetőségünk ennyi adatot egyszerre elveszíteni.” – ismerős a legújabb nagy tárkapacitású merevlemez megjelenésekor

Biztonsági másolatra szükség van
A hétköznapi felhasználó épp úgy aggódik a dolgaiért, mint a profi, aki ezekből él. Sokan viszont nem fordítanak szinte semmi figyelmet az adatmentésre, biztonsági másolatokra. Van aki még a mentés gombot sem nyomja meg, ha elkezd írni egy dokumentumot, aztán meglepődik, ha egy áramszünet, vagy más meghibásodás miatt kezdheti a munkáját előről. Sőt van, aki ugyanezt a hibát sokadszorra is elköveti, mit sem tanulva a korábbi esetekből.
Pedig a digitális korszakban különösképp van okunk aggódni az adatainkért. A digitális technológia nagyon kényelmes, és rengeteg előnnyel jár. De vannak korlátai, és veszélyei is. Jöhet áramszünet, vírusok és egyéb balesetek, amik miatt minden elveszhet, amit csak egy kompjúteren tárolunk – márpedig mára szinte mindent számítógépeken tárolunk (különösen a papírmentes irodákban), tehát mindenünk veszélyben van, ha nem vigyázunk kellő képpen.

Van amit felesleges menteni
Emberi gyarlóság, hogy szeretünk gyűjtögetni, és még jobban birtokolni. Sokan ezért hordanak haza, és mentegetnek le az Internetről mindenfélét, amikre valójában nincs is igazán szükségük, vagy csak egyszer érdekes számukra és soha többé elő sem kerül a  többi hasonló holmi közül.
Aki csak könyveket, filmeket, zenéket tárol a számítógépén, annak (szerintem) kevesebb a félni/félteni valója. Nem mintha ezek elvesztése nem lehetne kellemetlen, és nem mintha ez nem érinthetné rosszul az embert. De ezek (viszonylag) könnyen pótolhatók. A filmek, zenék, könyvek jobbára kereskedelmi forgalomban kaphatók, vagy akár az Internetről is letölthetők, ennél fogva újra beszerezhetők. Bármilyen nagy legyen is az elveszített gyűjtemény, és akármekkora munka, vagy akár költség legyen is pótolni őket, legalább a lehetőség megvan rá. Még egy ritkább könyv, vagy egy híresség aláírása is pótolható többé-kevésbé, bár ezeknél az eszmei érték az igazán jelentős, nem a fizikai helyettesíthetőség, vagy az anyagi érték.
Ami tényleg pótolhatatlan, azok a saját emlékek. A családi fényképek, a gyerekek rajzai, a saját fotók, festmények, az esküvői képek, videók, a saját alkotások, amik csak a fiókban voltak meg. Mindazok, amiket mi magunk alkotunk akár profiként, akár amatőrként, publikálásra, vagy csak személyes emlékezésre.

A magam részéről nem is szoktam könyvekről, filmekről, zenékről biztonsági másolatot készíteni, mert azok nélkül tudok élni. Ha újra szükségem lesz rájuk, újra fel lehet őket lelni valahol. Így csak feleslegesen foglalná a helyet a backup tárakon, ahova a saját anyagaimat mentem. Azokat a saját anyagokat, amiket viszont mindenképp fontosnak érzek, hogy megmaradjanak. Viszont, ami fontos, arról mindenről tartok biztonsági másolatot, éppen azért, hogy ne érhessenek kellemetlen meglepetések.
Időnként persze így is érnek veszteségek, de többnyire sikerül őket átvészelni, az elveszett anyagokat a biztonsági mentésekről visszaállítani. Nem olyan rég több ezer képem veszett oda egy technikai balesetben. De szerencsére volt róla biztonsági másolat, és megmenekültek, így nem történt adatvesztés. Az utolsó tényleges veszteség jó pár éve ért. Akkor kb 15 ezer képem veszett el egy merevlemez meghibásodásakor. Próbálkoztam adatmentő programokkal és hivatásos adatmentő szolgáltatással is, de nem sikerült semmit visszaállítani. Találtak némi menthető adatot, de csak olyat tudtak volna visszahozni, amiből volt másolat, így azok mentésére nem volt szükség. Amiből nem volt mentés, az meg menthetetlen volt a sérült adattárolón is. Drága, fájdalmas és nagyon tanulságos lecke volt.

Az igazán pótolhatatlan veszteségek
Természetesen nem véletlen, hogy egy lúg marta családi fotóalbumot választottam illusztrációnak, amit Devecser egyik utcáján fényképeztem a vörösiszapban. Az ott élők szörnyű dolgokon mentek át, és elmondhatatlanul nehéz dolguk volt a katasztrófa óta elmúlt egy évben. De a házak újjáépíthetők, a tárgyak – így a könyvek, képek, poszterek is – újra megvásárolhatók. Még az oklevelek, bizonyítványok, és hivatalos papírok is mind újra beszerezhetők. Sok munka, utánajárás, és nem kevés költség, de ezek mind pótolhatók.
Amit viszont sosem fognak tudni pótolni, azok a saját családi képeik, privát levelek, papírok, gyerekrajzok. Mindazok a személyes dolgok, amik csak ott, abban az egy példányban léteztek, amit egy pillanat alatt elmosott az iszap ár.