Ki sem látszom a munkából

Hőség a SzigetenVízpermetben hűsölő fesztiválozó a Sziget Fesztiválon dúló hőségben. Budapest, Magyarország. 2015. augusztus 14.Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Hőség, vízpermet és por a Szigeten
Vízpermetben hűsölő fesztiválozó a Sziget Fesztiválon dúló hőségben.
Budapest, Magyarország. 2015. augusztus 14.
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Egy csomó mindent szeretnék megírni itt a blogon, egyre csak gyűlnek a témák, de közben olyan tempóval dübörög a nyár, hogy az uborkaszezon szó eszembe se jut. Egyik munka után jön a másik, sőt néha egyik helyett jön a másik, így most blogolásra alig van időm. Két Szigeten töltött nap között hol az egyik, hol a másik határon jártam, hol meg máshova nem jutottam el, pedig kellett volna és egy csomó minden mással is elmaradásban vagyok. Mindezek mellé persze hőség, negyven fok körüli hőmérséklet, izzadtság és por – meg néha egy hűsítő vízpermet (lásd a képen), ami rövid időre lehűt, de aztán mégjobban megragad tőle a por az emberen…

Közben a héten hét éves lett a blogom. Erről idén már majdnem megemlékeztem, de ahogy tavaly sem, úgy most sem jutott rá időm, hogy kitaláljam, mi volna illő bejegyzés egy ilyen blogszületésnap megünnepléséhez. Perzse, ha egy kicsit megerőltettem volna az agyam, akkor biztos lett volna ötletem, de időm még kitalálni sem volt.

Ez a bejegyzés egy kicsit se füle-se farka mentegetőzés valamiért, amit te talán még csak nem is érzékelsz. Ráadásul azt is megkésve teszem, hiszen amiről beszámolok, az még a Sziget alatti hangulatjelentés, a Szigetnek meg ma már vége, még ha a tennivalóim nem is fogytak el azóta. Most próbálhatom ledolgozni az eddig felhalmozott tennivaló kupacot…
Tudathasadásos érzés számomra az is, hogy a blogot már jó ideje jobbára heti egy-két bejegyzéssel üzemeltetem. Ezt talán te is megszoktad már, így nem hiányolod, hogy miért nincs naponta legalább egy írásom. Közben viszont a fejemben egyre több téma fogalmazódik meg és  ha nem is emlegetem folyton, de napról-napra egyre jobban zavar, hogy ezeket kénytelen vagyok sorra elvetni, de minimum halogatni. Te közben mindebből lehet, hogy semmit nem is érzékelsz – ez a jobb eset – rosszabb esetben te is majdnem annyira hiányolod a mégtöbb, még színesebb és érdekesebb írásokat, mint ahogy én hiányolom az időt rá, hogy mindezeket megírjam neked.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!