Pár napja véletlenül összefutottunk Nagy Mihállyal, aki nagyon szeretett volna engem lefotózni, így engedtem a kérésének. De azért én is lefotóztam, nehogy már én legyek a történetben az egyetlen lefotózott fotós.

Nagy Mihályt sokan leginkább arról ismerik, hogy 365 napos projektje keretében járókelőket fotóz és mutat be a fotóblogján és Facebook oldalán. A sajtófotósok körében az egyik legnépszerűtlenebb munka az úgynevezett utca embere, amikor egy napi témáról megszólaltatnak járókelőket, amit egy ujjbegyni igazolványképpel jelentetnek aztán meg az újságban.

Misi viszont szinte művészi szinten űzi ezt a műfajt, ami nem is egészen ugyanaz a műfaj. Ő meglehetősen más formában űzi, mint a napilapok. Nála a képen (sőt az utóbbi időben már több képen) van a hangsúly. Nem egyszerű, fél-egy hasábos igazolványképeket készít, hanem klasszikus portrékat, amik önálló alkotásként is működnének. Persze neki (legalábbis ebben a saját projektjében) nincs is szerkesztője, vagy más főnöke, aki beleszólna a munkájába. Próbál érdekes arcokat kiválasztani az utcán, aztán el is beszélget velük, hogy a képet kísérő szövegben valamennyire bemutassa az alanyokat és az őket foglalkoztató problémákat, gondolatokat. A képeket kísérő leírások hol aktuálisabbak, hol inkább általanos bemutatás, vagy életrajzi jellegűek – ahogy éppen a helyzet, meg persze a beszélgetés hozza.
A rólam írtakat megtalálod az oldalán, ahogy a portrémat is. Viszont, ha már így alakult, akkor ragaszkodtam hozzá, hogy én is készítsek róla egy werkfotót, így ez került ebbe a bejegyzésbe.

Amikor találkoztunk épp azon a bejegyzésen dolgoztam, hogy miért Ne vidd túlzásba a halszemobjektív használatát. Ennek a jegyében készítettem egy halszemes portrét is Misiről, de nem engedi, hogy kitegyem. Pedig tökéletesen illusztrálná, hogy miért nem ajánlott halszemmel fényképezni arcokat. Mondjuk én sem szívesen mutogatnám, mert még a végén valaki ihletet merít belőle és rászokik a halszemes portréra.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!