Ez a baj a 100 legjobb magyar fotós listájával

megtévesztő címmel közölt szubjektív listát a Kreatív

Kreatív Online - A 100 legjobb magyar fotós

Listáért katt a képre!

Az elmúlt hét egyik leggyakoribb kérdése az volt fotós körökben, hogy “te mit szólsz a Kreatív 100 legjobb magar fotós listájához? A saját felmérésem legalább annyira nem reprezentatív, mint a Kreatív listája, de úgy hallom, hogy a többség nem ért egyet vele.
Szinte mindenki sorolja a neveket, akik méltatlanul lemaradtak és azokat is, akiknek szerintük nem kellene szerepelni a felsorolásban – legalábbis addig biztosan, míg más náluk arra méltóbb nevek hiányoznak. Eredetileg csak azt akartam megírni, hogy van egy ilyen lista és kommenteljetek, hogy ki mit gondol róla, de mégsem tudok elmenni mellette egy kicsit részletesebb véleményezés nélkül.

A fotósok mimózák
A Cinken Szily László kicsit elvicceli a dolgot, amikor azt írja, hogy “A fotósok ugyanis a legérzékenyebb és legönérzetesebb alakok a sajtóban […] felteszem, hogy a művészek és a divatfotósok sem kevésbé érzékeny virágok.” Szerintem költői túlzás bátornak nevezni a Kreatívot, amiért egy ilyen listát közzétettek és nem azért, mert Szily szerint “a legjobb magyar sportok egyike a listafikázás”. Nem a nevekkel van a gond a listán, hanem magával a listával, az alapötlettől a kivitelezés részleteiig.

Szakmai megalapozottság
Én már a fotópályázatokat sem szeretem, mert ott is szükségszerűen szubjektív az értékelés és sokan vitatják az eredményeket és rendre felvetődik, hogy “aki nincs a tűz közelében, az úgysem rúg labdába”. Pedig ott konkrét képeket, sorozatokat, vagy egyes esetekben portfóliókat hasonlít össze a zsűri.
Ez a friss lista viszont alkotókat rangsorol, még ha nem is tudjuk, hogy pontosan milyen szempontok alapján, milyen cél érdekében. Azt mégkevésbé, hogy mit kellene jelentenie a Top100-ba kerülésnek és pláne az onnan kiemelt Top30 elkülönítésének – azon kívül persze, hogy harminc emberről könnyebb külön cikket írni, mint 100-ról, még ha ezek inkább csak sablon kérdésekből összeállt villáminterjúk, mint önálló cikkek. Minden esetre szerintem furcsán mutat a harminc kiemelt fotós portréja mellett a 100 legjobb felirat…

Mindez nem is nagyon számít, mert a Kreatív már az alapoknál elszúrta a lista készítést egy pár ordas szakmai hibával. Még a kizárólag haverokat jutalmazó legbénább házi fotóversenyek szervezőinek sincs képe elkövetni azt, hogy a döntőbírók a saját munkájukat díjazhassák. Márpedig a Top100-as listán ketten is szerepelnek azok közül, akik a listán szereplőket értékelték. Ez pedig jobb helyen szerintem alapvetően megkérdőjelez minden szakmaiságot.
Sokan kritizálják a listát azért, hogy “felírták a haverokat, akik eszükbe jutottak” – ők meg úgy néz ki, hogy még a saját nevüket is odaírták.

Ha az eddigiek nem zavarják a kiadót, akkor igazán nem lehet szóvá tenni, hogy senki nem vette a fáradtságot, hogy megmagyarázza, milyen alapon értékeltek, mit is akar ez a lista képviselni, sugalmazni, mégkevésbé, hogy hol maradnak a listáról sokak által elismert szakemberek és hogy kerülnek rá helyettük olyanok, akiknek sokak szerint nincs ott keresnivalójuk? Persze mindezeket a problémákat árnyalhatná, ha a cím nem azt sugallná, hogy egy objektív rangsort kapunk.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy lehet és kell-e összehasonlítani huszonéves fotósok munkásságát olyanokkal, akik több időt töltöttek el a pályán, mint más indulók összesen éltek. Vagy hogy kell és lehet-e összehasonlítani, vagy akár különválogatni a fotósokat műfajok szerint, hiszen most a listában még jelzés értékkel sem szerepel, hogy ki milyen területen tevékenykedik, alkalmazott fotográfus, fotóművész, természetfotós és fotóriporter keveredik a listán. Ha pedig ezeket a kérdéseket sem megoldani, sem megválaszolni nem képesek a lista készítői, akkor vajon van-e kompetenciájuk egy ilyen lista összeállításához és van-e annak így értelme?

Üzleti jelentősége is van a listának
Azért sem szabad ezt a kérdést könnyelműen elviccelni, mint a Cink tette, mert ez nem csak egyszerűen egy újabb átgondolatlan lista, amit továbblapozunk, vagy egy újabb pályázat, aminek az eredményéről nem veszünk tudomást. A Kreatív egy meghatározó szakmai lap. Legalábbis nyilván ők ezt gondolják magukról és másokat is igyekeznek erről meggyőzni. Például a fényképezőgépgyártót, aki szponzorálta a lista elkészítését. Akár súlyos üzleti döntések meghozatalánál is komolyan vehetik a listájukat és ez akár jelentős megbízások sorsát is eldöntheti. Hiszen ha van egy ilyen top lista, akkor miért ne ilyen helyen keresse az ember azt, akit meg akar majd bízni egy munkával? Főleg, ha maga a megbízó nem ért a fotózás világához és abban bízik, hogy akik összeállították ezt a Kreatív listát, azok tudták, hogy mit csinálnak, legalábbis joggal reméli, hogy nála többet tudnak.

Hivatalosan így állt össze a lista
Mint írják, előbb egy 300-as listát állítottak össze “személyes és szakmai forrásokat” felhasználva és az olvasók is küldhettek javaslatokat. Majd a hosszúlistáról szakemberekkel konzultáltak, hogy a “listán szereplő fotósokat pontozzák, és egészítsék ki olyan emberekkel, akiknek szerintük mindenképp szerepelniük kell egy ilyen listán.” Végül a pontozás eredményei alapján megszületett a Top100-as lista és ebből a Kreatív szerkesztősége választotta ki a Top30-as listát, akiket közelebbről is bemutatnak.
A szakmai konzultációra a kiadó Csizek Gabriellát, a Mai Manó Ház művészeti vezetőjét, kurátorát, a 30 legjobb között kiemelt Perlaki Mártont, a Room magazin képszerkesztőjét, a 100 legjobb között feltűntetett Szalontai Ábelt, a MOME fotótanszékének vezetőjét, Tímár Pétert, a Fotóművészet folyóirat főszerkesztőjét és Vértes Líviát, a Marie Claire művészeti vezetőjét kérte fel, hogy az ő véleményüket figyelembe véve állítsák össze a listát.
Ezek alapján sosem fog kiderülni, hogy pontosan kinek mekkora a felelőssége abban, hogy a végső lista olyan lett, amilyen. Persze lehet, hogy pont ez a célja az átláthatatlan rendszernek, hogy minden érintett zsűritag és szerkesztő egyaránt bújhasson az ártatlanság vélelme mögé, hiszen nem ő egyedül befolyásolta a döntést. Ettől még a végeredmény semmivel nem lesz jobb, sem átláthatóbb. Sőt ez a felelősség elmaszatoló renszer csak erősíti az egész kezdeményezés szakmaiatlanságát és felveti azt a súlyos kérdést, hogy valójában elismerést jelent-e a listán, vagy annak szakértői közt szerepelni, vagy a dilettáns kivitelezés inkább beárnyékolja mindenki más szakmaiságát azzal, hogy pusztán köze van valakinek ehhez az egészhez.

Személyes véleményem
Elég sok közelebbi vagy távolabbi ismerősöm van a listán, egy pár névnek kifejezetten örülök eszébe jutott a készítőknek és szívesen gratulálnék nekik hozzá. Kár, hogy ezt nem tehetem meg a lista körüli körülmények által okozott rossz szájíz nélkül.

Egyetlen dolog miatt sajnálom, hogy nem vagyok rajta ezen a listán: fentről sokkal elegánsabb  lenne tiltakozni. Rosszul veszi ki magát, hogy mindig csak azok reklamálnak, akik kimaradnak, lemaradnak, veszítenek, miközben a győztesek, de minimum róluk írják a történelmet. A reklamációk csak akkor tudna hitelesnek hatni, ha a győztesek közül jelentené ki valaki, hogy a számára kedvező döntéssel nem ért egyet. De miért ne értene egyet az, akit dícsérnek? Akik a dobogó alatt, vagy a pálya szélén állva kritizálnak, azokra óhatatlanul az a fény vetül, hogy nekik csak savanyú a szőlő.
Amiatt viszont kifejezetten örülök, hogy nem vagyok a listán, hogy így senki sem kényszerül megkérdőjelezni, hogy van-e ott helyem, vagy nincs és kellemetlen érzések nélkül nézhetek mindazon mesterek, mentorok, kollégák, barátok szemébe, akiket magamnál sokkal méltóbbnak tartanék erre a listára, és ők mégsem kerültek fel a listára.

Bevallom, hogy én is gondolkodtam már egy hasonló listán. Ha már egyszer zömében úgysem saját magam és a munkám fényezésére használom a blogomat, akkor a tematikába beleférne. Szemben egy szakmai lap szerkesztőségével nekem a szubjektivitással sem volna akkora gondom, mert amit a saját blogomon közlök az eredendően a saját szubjektív véleményem és nem egy szakma hivatalos álláspontja – bár elég sok megerősítést kapok a gyakori egybeesésekről.
Ami miatt mégsem vágtam bele a listázásba, az pont az, hogy mégis mi alapján válogathatnék és rangsorolhatnék? Hogyan vehetném a bátorságot, hogy én próbáljam meg eldönteni, hogy kik tartoznak még a legjobbak közé és hogyan mondhatnám egy csomó más remek szakembernek, hogy “bocs, de te már nem vagy elég jó ide”? A Kreatívot ilyen gátlások nem tartották vissza.

Ezek fényében mégkevésbé tudom eldönteni, hogy aggasztó, vagy inkább megnyugtató, hogy nem tudjuk, vajon ezt egyszeri gyűjtésnek szánta a kiadó, vagy ne adj Isten meg akarják majd ismételni, hogy ne csak egyszer borzolják vele a fotósok idegeit és a lap forgalmi statisztikáit.

Forgalmat hoz…
Az egyre népszerűbbnek tűnő webes sajtó stratéigába viszont tökéletesen illeszkedik egy ilyen lista publikálása. Eleve a listákkal jól lehet forgalmat növelni, ha meg még meg is osztja a véleményeket, akkor pedig mégtöbben megosztják egymással, mert nem csak elolvassa és tudomásul veszi az ember, hanem ajánlja másoknak is. A szerkesztőségnek meg mindegy, hogy azzal ajánlod a cikküket, hogy milyen fontos és jól megírt anyag, vagy hogy ilyen hülyeséget még soha nem hallottál (ha nekik is megírod, hogy milyen hülyék, akkor legfeljebb abból is csinálnak egy cikket/videót, mint az Index tette nemrég). Nekik az a lényeg, hogy pörögjön a számláló és csilingeljen a kassza, hiszen valamiből fenn kell tartani a szerkesztőséget, a bevételt meg az oldalletöltések hozzák.

Mások véleményei
Sokan csak nevek és/vagy kérdőjelek kíséretében osztják meg a listát, mások az általuk hiányolt neveket kezdik “különvélemény listákon” megosztani. Talán sokan diszkréten csak hallgatnak, vagy egy vállrándítással elintézik.

A Sajtófotó Pályázatokon sokszor díjazott fotóriporter, Hajdú D. András annyival osztotta meg a listát a Facebookon, hogy “Nehéz megértenem a válogatás szempontjait, de azért jó rajta látni a nevem”

Az ArtPortalon publikált cikkében Cséka György úgy fogalmaz, hogy “a leírásból megtudjuk, egyrészt közönségszavazatokból, másrészt a szakemberek ajánlásából, harmadrészt a szerkesztőség döntéséből állt össze. Talán nem érdemes belemenni, hogy ez miért zavaros, abszurd és átgondolatlan. […] Minden, valamilyen módon is értelmes rangsor alapja a szempontrendszer kidolgozása, ami alapján a döntés születik. Persze nincs, nem lehetséges teljesen következetes és objektív szempontrendszer, csak vállalt, vállalható és reflektált kompromisszumok. Kínos, ha szempontrendszer sincs, se elképzelés, csak marketingalapú bűvészet.

Gulyás Miklós a szegényfotózás Máté Bencéje lenne? Máté Bence a kanalasgém-fotózás Szilágyi Lenkéje? Burger Barna pedig az Orbán Viktor fotózás Czigány Ákosa?

Nincs „A fotós szakma”, sem „A magyar fotó”, ami alá minden terület szépen betagozódik, azaz a technikai eszközt képalkotásra használók széles tömegei. Nem fotós tömeg van, hanem más-más célból képet alkotók, használók, akik más-más szempontból értékelhetők és ítélhetők meg.”

Dékán István ezeket az észrevételeket fogalmazta meg egy kommentben: “Tennék két javaslatot. Részben, mert már lehiggadtam, részben hogy konstruktív legyek. Ha a jövőben is lesz hasonló próbálkozás, két dolgot meg kellene változtatni.
A “legjobb” kifejezést mindenképpen mellőzni kellene, mert ez abszolút értékrendet feltételez. Ezzel sérti a listáról lemaradtakat. Helyette olyan kifejezést javaslok, ami eleve felvállalja a szubjektivitást. Pl.: legismertebb, legnépszerűbb, legkedveltebb, stb.
Fel kellene állítani kategóriákat. Ezzel ki lehetne kerülni, hogy összehasonlíthatatlan produkciók kerüljenek egymással versenybe. Nyugodtan alapul lehet venni a World Press pályázat kategóriáit. Mindenkit oda kellene tenni, ahová önmagát sorolja. Ez a rendszer hozná a legkevesebb konfliktust. És persze nagyobb lehet az összlétszám 100-nál.”

A Top 30-ban felsorolt Vékás Magdolna a Facebookon úgy reagált a listára, hogy “engem is meglepett. Nem is tudom, hogy kik választottak be, de nagyon megtisztelő a névsor…” a felháborodott kommentekre viszont egy jóval bővebb és mérsékelt hangvételű nyílt levéllel válaszolt:
“Ez az ostoba vita is mutatja, hogy mennyire kóros állapotban vagyunk és mennyire hisztérikus légkör uralkodik az egész országban. Ne őröljünk már meg, hogy egy ilyen tiszavirág életű, “ők a legjobbak című ” válogatás miatt vitatkozunk, ne adja az ég még esetleg pereskedünk is… Nem hiszem, hogy ez bárkinek az üzletét ronthatja (különösen azt figyelembe véve, hogy több mint a fele a beválasztott embereknek nem is dolgozik az alkalmazott fotó területén). Ígérem, hogy közzéteszem, ha amiatt kaptam bármilyen megkeresést (kivéve a gratulációkat), munkát stb-t mert ebben a névsorban benne voltam. Holnap már senki nem is emlékszik arra, hogy volt egy ilyen lista, jön a következő.
Könyörgöm, legyetek már észnél, nem kell mindig háborúzni”

Napestig sorolhatnám még a különféle véleményeket és a hiányolt neveket is, de meghagyom inkább neked, te mit gondolsz a listáról és kiket hiányolsz róla?

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék