Aggasztó jövőkép az Oscar selfie árnyékában

Fotó: Lucy Nichols/Reuters

A fotósok csak azt tudták fényképezni, ahogyan a szemük láttára elkészül a világ leghíresebb szelfije
Fotó: Lucy Nichols/Reuters

Egyre több fotós oldal ír a hétvégi Oscar díjátadón készült világrekorder szelfiről. Az írások középpontjában nem annyira a készítés körülményei, mint inkább a sajtóra és fotózásra gyakorolt hatásai vannak.

A PetaPixel csak arról írt, hogy az Oscar átadón készült csoportképpl megdőlt az eddigi selfie megosztásil rekord. Hernádi Levente magyarul elmélkedik a képről így, az ő gondolatait nem szükséges idéznem.
A Thoughts of a Bohemian blog viszont szinte vele egyszerre publikálta gondolatait arról, hogy mindez a sajtóra milyen hatással van, így most ebből idézek:

“Az Oscar éjszakájának legtöbbet látott képét nem fényképezőgéppel és nem is fotós készítette, sőt nem is hagyományos kiadványban jelent meg. Egy okostelefonnal készült selfie volt, amit egy színész oszottt meg a Twitteren. Ha bárkinek kétségei volnának, hogy merre tart a fotózás, akkor ez az éjszaka tökéletes példája ennek. A kordonok mögé szorítva csak egész alakos divatképekre, vagy a balkonról a színpad fotózására kényszerített hivatásos fotósokat kiszorították az egymást zavartalanul fényképeziő és a képeiket megosztó hírességek. Csak leshették, ahogy a lapok a világ minden tájáról a Twitterre özönlöttek, hogy a legjobb képek közt válogassanak. Ha a szmokingos fotós sorfal vakuinak villogása nem járulna hozzá a vörös szőnyeges esemény rangjához, akkor lassan kitiltanák a sajtót és hagynák, hogy a résztvevők maguk fotózzák végig az eseményt. Elvégre a szervezőknek csak költsége van vele, hogy ott az a sok fotós, bevételt meg nem hoznak nekik.

A múlt éjszaka nyilván csak az első ilyen alkalom volt és nem az utolsó. Nem is csak az Oscar történetében. Nyilván más díjátadókon is egyre gyakoribb lesz majd. Végülis miért ne? Hiszen maguknál a sztároknál senkinek sincs szabadabb mozgása ezeken a rendezvényeken és ők mind ismerik is egymást. A profi fotósok és a rájuk hagyatkozó kiadványok komoly lépéshátrányba kerültek, mert a közösségi médiát már rég bejárta egy kép, mire a szerkesztőkhöz eljut és ők is kiteszik a saját hír oldalukra.”

A Poynter egy további érdekes szempontra világít rá. Mégpedig a szerzői jog kérdésére. Azt most hagyjuk, hogy már azt sem könnyű egyértelmű eldönteni, hogy a csoportos szelfit leszervező műsorvezető, Ellen DeGeneres vagy az okostelefonnal a képet ténylegesen elkészítő Bradley Cooper tekinthető a kép tényleges jogtulajdonosának – főleg mivel egy szponzor telefonjával készült.

Viszont az egy fontos momentum a történetben, hogy az AP nem csak a fotót tette közzé (a többi ügynökséghez hasonlóan), hanem külön hírben jelvzte az előfizetőknek, hogy hivatalosan is megszerezték a kép közlésének jogát. Attól ugyanis még senkit nem hatalmaz fel a kép lementésére, vagy újságokban közlésére, hogy egy híresség kiposztolta a Twitterre.
Különösen fontos tényező ez akkor, ha a sajtó valóban elkezd egyre inkább a közösségi médiára hagyatkozni a képek forrásaként. Daniel Morelnek az AFP ellen megnyert pere viszont fontos emlékeztető a sajtó számára, hogy csak óvatosan a közösségi miédia képeivel – még akkor is, ha ott előbb és netán gyorsabban jelennek meg képek, mint a hírügynökségeknél.

Kiegészítés: Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy az itt emlegetett szelfi problémával a különféle nagy rendezvények szervezői is foglalkozni kezdjenek. A következő Cannes filmfesztiválon például már kifejezetten megtiltották a meghívott sztároknak a szelfizést.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!