Egy szerzőjogi vita fontos tanulságai

Fotó: Maxwell Jackson/maxxsphotography.com

Fotó: Maxwell Jackson/maxxsphotography.com

Érdekes szerzőjogi vita robbant ki Amerikában. Egy fiatal fotós lelkesen fényképezett, aztán egy nemzetközi reklámkampányhoz felhasználták a képét engedély nélkül. Amikor panaszkodni kezdett, akkor meg beperelték. Az ügy hamar lezárult, de érdemes megjegyezni a tanulságokat.

Azok kedvéért, akik most éppen nem tudják, vagy akarják végigolvasni az egész írást – bár indoklásként azért nem árt, és különben is érdekes a történet – álljon itt kiemelve az ügy néhány legfontosabb tanulsága. Mindenki számára hasznos lehet okulni belőle:

  • megállapodást írásban kell kötni
  • a szerződés részleteit mindig pontosan kell meghatározni
  • ha vitád van, előbb közvetlenül és szép szóval próbáld megoldani
  • a vitákat csak akkor verd nagy dobra, ha már nincs más megoldásod
  • ha már nincs más megoldásod, a közvélemény nyomása segíthet
  • a legtöbb vita elkerülhető, ha az első pontot betartod

Egy 21 éves amerikai fotós nemrég adománygyűjtésbe kezdett, mert egy jótékonysági futóversenyeket szervező cég beperelte őt, amiért azt állította, hogy azok engedély nélkül használták egy képét. A történetet az Fstoppers és a PetaPixel is megpróbálta minél alaposabban felgöngyölíteni, de elég sok helyen foghíjas. Nagy vonalakban az történt, hogy Maxwell Jackson 2012-ben fényképezte az egyik helyben rendezett Color Run futóversenyt. Egyik képe miatt megkeresték a szervezők, hogy közölhessék a Facebook oldalukon – kihangsúlyozva, hogy a fotósnak milyen jó is lesz majd az az extra hírnév, amit ezáltal szerezhet. A tapasztalatlan fotós odaadta a képet és még örült is képe sikerének. Ekkor még sejtése sem volt, hogy milyen folyamatot indít el.

Közel egy évvel később, az USA egészen más részén, Pennsylvaniában érte a meglepetés, hogy az ő képével hirdetik a versenysorozat egy másik állomását. Aztán találkozott ezzel a képével egyéb hirdetésekben, újságokban, sőt a rendezvényt támogató világcégek honlapján is. Nemhogy engedélyt nem kértek tőle a kép felhasználásához, de még csak nem is tudott róla, míg a kezébe nem nyomták egy szórólapot. Ahogy az sejthető, még a nevét sem tüntették fel egyik felhasználásnál sem.
Mikor a cég eljárását szóvá tette és kompenzációt kért, akkor a jótékonysági futóversenyek főszervezője állítólag azt válaszolta neki, hogy “inkább költök fél millió dollárt ügyvédekre, mint hagyjam magam megzsarolni”. Ennek szellemében gyorsan be is perellték a srácot a cég hitelének rontása miatt.

Ahogy a fotós lapok cikkezni kezdtek a szerzőjogi ügyről, Max előállt a történet egy korábban nem emlegetett részletével, ami egy kicsit árnyalta, vagy inkább összezavarta a összképet. Mintegy öt hónappal a vita tárgyát képező fotó elkészítése után megkeresték egy cégtől, ami alvállalkozóként részt vesz a Color Run versenyek lebonyolításában. Felajánlották, hogy dolgozzon nekik, ami az elmondása szerint jó pénz volt és jó móka is, így elvállalta. A fotós állítása szerint a keresetet azért nyújtotta be a rendező cég ellene, mert erre az időre a Facebookon megjelölte munkaadójaként a Color Run-t és annak alvállalkozóját is, azt a céget, amelyiknek ténylegesen dolgozott. A hivatalos keresetben a verseny szervezői erre a munkaviszonyra és a képek rendezvényhez kötődésére hivatkoznak jogalapként.
Ezek után – nyilván nem teljesen függetlenül attól, hogy sokan elkezdték a cég eljárását annak hivatalos Facebook oldalán is támadni – már nyilatkozott az ügyben a rendezvények főszervezője, Travis Snyder is. Ő azt állította, hogy a fotóssal azért nem tudtak megállapodni, mert az irreális követeléseket támasztott a képei felhasználásával kapcsolatban. Elmondása szerint azt akarta, hogy fizessenek neki előbb 100, majd 300 ezer dollárt (kb. 22,5 majd 67,5 millió forint), nevezzék ki az idők végezetéig a rendezvény hivatalos fotósának, tüntessék fel a cégjelzését a szponzorok között, minden nyomtatásban megjelenő képen tüntessék fel a nevét.

ColorRun-copyright-dispute-agreementSikerült megegyezni
Érthetetlen furcsaságok a történet mindkét fél által előadott változatában vannak, de ezek felsorolásába sincs már értelme belemenni. Alig néhány nappal az ügy kirobbanása után a verseny szervezői és a fotós is közzétette azt a hivatalos nyilatkozatot, hogy a vitát sikerült peren kívül rendezniük egymással. Mindkét fél kifejezi örömét, hogy a közvélemény bevonása által sikerült a hosszas jogi vitát elkerülniük.

A versenyszervező kihangsúlyozza, hogy a vita sosem arról szólt, hogy engedély nélkül használták volna a képet, mivel volt egy felhasználási engedélyük a fotóssal. Állítása szerint online és nyomtatási célú felhasználásra kapták meg a teljes felbontású, vízjel nélküli képet. A cégvezető szerint abból fakadt a jogvita, hogy a megállapodás nem lett szerződésbe foglalva, annak csak egy része volt írásban, egyes részei szóban hangzottak csak el, így kölcsönösen félreértelmezték a megállapodás kereteit.

Snyder kiemeli az ügy fő tanulságait:

  • “Ha céged van és egy fotóssal szerződsz, akkor mindig légy nagyon egyértelmű a felhasználás módjának, ellenszolgáltatásának és kereteinek megfogalmazásakor. Győződj meg róla, hogy mindent írásba adtok, hogy mindkét felet egyaránt biztosítsa a szerződés!
  • Ha fotós vagy, akkor legyél tisztában vele, hogy milyen mértékű hozzáférést adsz és biztosítsd be magad egyértelmű és írásos felhasználási engedéllyel.
  • Végül, ha félreértés merül fel, akkor egy tiszteletteljes és etikus párbeszédet folytass a probléma megoldásáról. A mai közösségi/vizuális/online világban minden eddiginél fontosabb a fotósok és a cégek jó viszonya. Feltételezzétek a legjobbat egymásról és hagyjátok működni!
  • Nem fér hozzá kétség, hogy a közösségi médiában megjelent hangok komoly betekintést engedtek ebbe a folyamatba. Őszintén értékelem azokat, akik értelmes véleményeket osztottak meg a helyzetről és arról, hogyan lehetne megoldani.”

A fotós is közzétette, hogy megállapodás született, de jóval szűkszavúbban foglalja össze az ügy lezárását. Sem további részletekbe nem megy bele (persze nyilván része volt a peren kívüli megállapodásnak, hogy titoktartást is vállalnak a felek), sem tanulságot nem von le a történtekről. Egyedül annyit tesz hozzá, hogy az őt támogató közösség alig több, mint 240 tagja által felajánlott mintegy 5000 dollárnyi (kb. 1,1 millió forint) adományt haladéktalanul vissza fogja utalni az összeget felajánlóknak. Továbbá bejelentette, hogy az adományozási kedvre alapozva egy alapítványt készül létrehozni a szerzői jogaikban sértett fotósok jogérvényesítésének megsegítésére. Azt kéri a gyűjtését támogatóktól, hogy ha majd az új alapítvány létrejött, legyenek szívesek azt is támogatni, hogy más hasonló helyzetbe keveredett fotósok se maradjanak magukra.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!