1.2 milliós kártérítés a történelmi ítéletben

csúfos vereséget szenvedtek a világ vezető hírügynökségei

Fotó: Rikki Reich

Fotó: Rikki Reich

Daniel Morel győzelmét korábban már kimondta a bíróság, az utolsó forduló tétje csupán a kártérítés és az erkölcsi győzelem mértéke volt. Végül a magányos fotós elsöprő győzelmet aratott a világ két legnagyobb hírügynökségével szemben és a legmagasabb kártérítést, 1.2 millió dollárt ítéltek a World Press Photo díjas fotóriporternek.
A szövetségi bíróság elutasította a fotós jogait sértő ügynökségek fellebbezését, a kártérítést ki kell fizetniük a fotósnak.

Az ügy háttere
Az AFP és a Getty Images ellen folytatott per során a bíróság már korábban megállapította, hogy a két hírügynökség megsértette Daniel Morel szerzői jogait, mikor a fotós Twitteren közzétett képeit az engedélye nélkül letöltötték és partnereiknek értékesítették.
Az tehát már egy éve egyértelművé vált, hogy a két ügynökségnek fizetnie kell. A bíróságnak már csak azt kellett most eldöntenie, hogy a történteket vajon szándékos jogsértésnek minősíti, vagy gondatlan hibának. További kérdés volt, hogy a két alperes hírügynökség milyen arányban osztozik majd a felelősségen és ennek fényében milyen kártérítést kell fizetniük.

Fotó: Daniel Morel

Fotó: Daniel Morel

Az alperes mamutcégek hiába vonultattak fel kétszer négy fős jogász különítményt, az esküdtszéket nem hatották meg az előadott mentségek. A tárgyalás után megszólaló esküdtek azt mondták, hogy elképesztette őket a két hírügynökség viselkedése. Nem olyan nagy csoda, hogy az ítélet maximálisan a fotósnak adott igazat és az amerikai törvény által megengedett legnagyobb kártérítési tételt szabta ki a fotóst megrövidítő két ügynökségre. 1.2 millió dollárt kell fizetniük az engedély nélkül értékesített nyolc darab képért.

A pert felvezető hírében az EP UK brit sajtófotó szakmai lap azt írta, hogy a hírügynökségek becsülete forog kockán. A részletes tárgyalási beszámolójukat olvasva azt kell mondanom, hogy ezen a fronton a két hírügynökség sokkal többet veszített egy nagy kupac pénznél.

A per dokumentumai

A per dokumentumai

A védelem tanújaként beidézett fotó igazgató helyettes, Eva Hambach is azt mondta az ítélethirdetés után saját munkáltatójáról, hogy “Az AFP-t rajtakapták, mikor a sütis dobozban nyúlkált és ezért fizetniük kell.” De ennél is sokkal több derül ki a per részleteit áttekintve. A dokumentumok nem csak abba engednek betekintést, hogyan loptak el egy pár képet, amiért kártérítést érdemel a fotós, hanem az is jól megmutatkozik, hogy ezek a nagy nevű nemzetközi hírügynökségek bármit mondanak is, mennyire nem becsülik az általuk fel és kihasznált fotókat és az azokat készítő fotósokat. Illetve, hogy mi mindent képesek megtenni azért, hogy egy teljesen egyértelmű helyzetből mégis ők kerüljenek ki nyertesen, annak ellenére, hogy nincs igazuk.

Fontos tanulság
Az amerikai szerzői jogra szakosodott Carolyn E Wright azt emeli ki az ügy korábbi szakasza alapján fontos jogi tanulságként, hogy Morel ügyében nagyon fontos határozat, hogy a két ügynökség a képaláírásaik szövegével és vízjelük használatával is megszegték a fotós szerzői jogait, mivel valótlanul állították, hogy a fotók szerzői jogai felett joguk van rendelkezni, pedig nem így volt. Ezért a jogsértésükért külön további húszezer dollár kártérítést ítéltek meg a fotósnak.

Eddig a száraz tények – jöjjön a fordulatos tárgyalás néhány érdekes mozzanata!

Perből kizárt részletek
Amikor a fotós értesült róla, hogy képei a tudta és engedélye nélkül számtalan lapban megjelentek, azonnal felszólította a közlő lapokat és ügynökségeket a képek használatának beszüntetésére és kártérítés megfizetésére. A most perbefogott AFP azonban együttműködés helyett azonnal beperelte a fotóst az állításai miatt.
Ezt a megelőző csapásukat azonban az AFP védőinek kérésére kizárták a jelen tárgyalásból, hogy ne kerüljön az esküttek elé, mert az esetleg negatívan befolyásolhatná az ítéletet. De nem volt erre az érvre szükség, mert az ügy többi bizonyítéka is bőven elégnek bizonyult az ügy eldöntéséhez.

A felperes vallomása
A felperes Daniel Morel a tanúk padján kreol nyelven, tolmács fordításában mesélte el a Haiti katasztrófa pillanatait, hogy milyen körülmények között készültek a tragédiát bemutató képei és hogyan fotózott tovább, mialatt a Dominikai Köztársaságban élő Lisandro Suero az Internetről lelopta a képeit, és hogy az AFP képszerkesztője Suero neve alatt átvette azokat és hozzáférhetővé tette a világsajtó számára.
Mint Morel mondja: “Azt sem tudtam, hogy mi történik. Olyan robajt hallottam, mintha egy buldózer tarolna le mindent, ami útjába esik; közben a föld úgy hullámzott, mint a tenger. Az emberek rettegtek. Olyan volt, mintha az egész ország Jézus nevét sikítaná.”
Ügyvédje kérésére azt is elmesélte, azért döntött a fotók vízjel nélküli, nagy felbontású közzététele mellett a TwitPic rendszerén, mert a földrengés alatt csak korlátozottan fért áramhoz és az Internet kapcsolata is bármikor megszakadhatott. Minél hamarabb az Interneten akarta tudni a képeit. “Nem gondoltam, hogy az AFP ellopja őket, azt hittem, hogy ők profik.” – mondta Morel.

A tárgyalási beszámoló szerint az alperesek védői eredménytelenül próbálták keresztkérdéseikkel összezavarni a fotóst. Az AFP védője megpróbálta elérni, hogy a fotós elismerje, hogy az ügynökség elég hamar helyesbítette a fotós nevét és a hibásan megadott Lisandro Suero helyett őt tüntették fel készítőként. Csakhogy a fotós kellő öntudatossággal reagált: “Az AFP-nek törölnie kellett volna a képeket vagy engedélyt kérni tőlem a használatukra. Ellopták az életem egy nagyon fontos pillanatát – hogyan tudják ezt kijavítani?”

A jogsértő hibát elkövető képszerkesztő vallomása
A tényleges jogsértést elkövető képszerkesztő, Vincent Amalvy vallomása annyira visszavetette az AFP védelmét, hogy bár fontolgatták, később mégsem hívták vissza a tanút. A beszámoló szerint “bármelyikünk nagybácsijának beillő” őszülő ügyvéd, Joseph Baio kedélyesen elcsevegett a képszerkesztő karrierjéről, szakmai hozzáértéséről. Morel teremben ülő támogatói állítólag hangot is adtak neki, hogy sokkal támadóbbnak kellene lennie, de ő csak békés hangnemben folytatta látszólag az ügyet alig érintő kérdéseit, amelyekkel “egy körülkerített kertbe vezette a tanút, akire aztán észrevétlenül rácsukta a főkaput, majd elővett egy kést és megnyirbálta Amalvy vallomását” – írja az EP UK beszámolója. Így lett a kedélyes csevegésből a tanú nyolc órán át tartó megszégyenülése.

A csapdát felismerve a képszereksztő próbálta igazolni cselekedeteit. Azzal érvelt, hogy a katasztrófa léptéke miatt hagyta figyelmen kívül az ügynökség közösségi média forrásokra vonatkozó irányelveit. Állítása szerint csak a Suero által közzétett képeket látta a közösségi médiában, a Morel képeire mutató linkkel együtt megosztott üzeneteket már nem látta. Bár az ügynökség szabályai kifejezetten előírják számára, ő mégsem tett semmilyen lépést a képek máshol történő felkutatására. Ugyan az ügynökség irányelvei kötelezik rá, hogy győződjön meg a kép eredetiségéről, hitelességéről, a készítés helyéről és idejéről, illetve a készítő személyéről és a kép felhasználhatóságáról, ő megerősítésként értékelte, hogy ezeket semmilyen információ nem igazolta és hogy a képek mellett semmilyen szerzőjogi információ nem volt, ezért úgy gondolta, hogy a fotókat szabadon felhasználhatják, mert azokat csak egy amatőr készíthette.

Morel ügyvédjének kérdésére az is kiderült, hogy a képszerkesztő bár azt állítja, hogy nagyon szeretett volna bocsánatot kérni Moreltől a történtekért, a tárgyalásig eltelt három és háromnegyed év alatt egyetlen egy emailt sem küldött neki ez ügyben és sem telefonon, sem személyesen nem vette fel a kapcsolatot vele – bár mint állítja “nagyon szerette volna, és mindent megtett érte”. Állítása szerint a Haitira küldött fotósoknak is meghagyta, hogy bármi áron keressék meg és kérjenek bocsánatot Moreltől, sőt támogassák, amiben lehet, ám az AFP fotósok segítség helyett mégis inkább elzavarták Morelt.

Cáfolta Amalvy hitelességét beosztottja, Eva Hambach képszerkesztő vallomása is, aki a bizonyítékok szerint arról levelezett vele, hogy érdemesebb lenne megegyezni a fotóssal. Amalvy viszont az ügynökség által választott elzárkózást és pereskedést támogatta.

A meglepetés visszafelé sült el
A záró napra az AFP még bedobott egy meglepetés tanút, Ben Fatherst az ügynökség Európai és Afrikai Fotó részlegének vezetőjét. Az ő vallomásával próbálták volna cáfolni Morel néhány állítását. Vallomása viszont végül visszafelé sült el. Kiderült ugyanis, hogy Fathers ugyan megígérte Morel ügynökségének, a Corbisnak, hogy kézbesít némi felszerelést a fotósnak Haitira, ám ezt két hetes ott tartózkodása alatt annak ellenére sem tette meg, hogy pontosan tudta, hogy Morelt hol találja.

Hirtelen támadt amnézia
A tárgyalás negyedik-ötödik napjára a Getty Images Hír és Sportfotó részlegének igazgatóját komoly emlékezetkiesés fogta el, mert a felperes ügyvédjének szinte bármilyen kérdésére azt válaszolta, hogy nem tudja, vagy nem emlékszik.
Persze amnéziája csak átmeneti volt, mert amint a saját cégének védője kezdte kérdezni, a Getty számára kedvezőbb részletekről, azonnal rendkívül pontosan kezdett mindenre emlékezni, még olyasmikre is, amikről korábban más kérdés kontextusában azt állította, hogy nem emlékszik.

A felelősséghárítás hármas stratégiája
A Getty Images Marcia Paul vezette védelme három pillérre támaszkodott. Stratégiájuk lényege már a nyitóbeszédekben körvonalazódott és ezt vitték végig a teljes per során. Egyrészt alperes társuk, az AFP védőit is meglepték vele, hogy igyekeztek minden felelősséget amennyire csak lehet az AFP-re hárítani a képek átvétele miatt és a fotók késedelmes törlése miatt, mivel állításuk szerint a Getty betanította az AFP képszerkesztőit a képaláírások módosítására és a hibák eltávolítására.
Másrészt a Morelt képviselő ügynökséget, a Corbist hibáztatták, amiért az nem jelezte időben a jogsértés tényét, és ezzel megakadályozták, hogy időben eltávolíthassák a képeket.
Harmadrészt pedig azt próbálták bizonyítani, hogy a Haiti földrengés képeit csak alacsony licenc díjakkal, nyomott áron tudták értékesíteni. Ezzel próbálták a kártérítés összegét a minimumra szorítani, részben azzal érvelve, hogy Morel keresetének elfogadása őt a világ legjobban fizetett fotósává tehetné. Ez a védekezés persze elég furcsán hangzott a piacvezető hírügynökség által felvonultatott négy-ötfős jogász csapat jól fizetett vezetőjének szájából. Az sem erősítette az érvüket, hogy a Getty mérlege szerint több mint 61 millió dollár bevételük volt csak az előfizetői díjakból, a tárgyalás során pedig az is bizonyítást nyert, hogy bár a Getty jogászai csak a párszáz dolláros számlákat lobogtatták érveik alátámasztására, Morel képeiért is számláztak ki ezer dolláros tételeket.

Az AFP két tűz közé szorulva mentegetőzött
Nem nagyon volt mozgástere a tárgyalás során az AFP-t képviselő Joshua Kaufmannak. Hiába kapott saját jogász stábja mellé erősítést Párizsból az AFP fő jogászának, Christophe Walter-Petit és kollégáinak személyében. Alperestársuk mindent megtett, hogy a felelősséget a francia hírügynökségre hárítsa, beidézett tanúik vallomása inkább terhelő volt, mint a védelmüket segítette volna, így legnyomósabb érvük az volt, hogy támogatnak jótékonysági kezdeményezéseket.

Záróbeszédében a Morelt védő Joseph Baio így foglalta össze a helyzetet: “Úgy tűnik, hogy a Francia Hírügynökség és a Getty Images bocsánatkérést vár Mr. Moreltől! Legalábbis így hangzik. Elvégre ők csak azt tették, mint máskor is. És ők a fotósok barátai: ‘Mi egy jótékonysági intézmény vagyunk,’ mondja az AFP, ‘akiknek alapítványa van.’ És szegény Getty Images, ők azt sem tudták, hogy mit is kéne tenni, vagy kivel kéne tárgyalni […] Milyen hihetetlen.

Közben azt kérdezik, ‘Miért tennénk ilyet? Mi szeretjük a fotósokat.’ Megmondom, hogy miért: azért tették meg, mert megtehették. Azért tették, mert ők az AFP és a Getty. Azt gondolták, hogy ‘Kitehetjük ezeket a képeket és valamivel majd kiszúrjuk a fotós szemét.’ Azért tették, mert ők ilyenek.”

A tárgyalást vezető Alison Nathan bíró maga is meghökkent az ítélethirdetéskor, mikor kinyitotta az esküdtek határozatát. Tapintható volt az izgalom a tárgyalóteremben. Mint a poszt elején már írtam, az esküdtek mindkét ügynökséget egyaránt bűnösnek találták a szándékos szerzői jogsértés ügyében, amiért a legmagasabb büntetési tételt, 1.2 millió dollár kártérítést szabtak ki rájuk. A képek metaadatként is emlegetett szerzőjogi kísérő információk meghamisításáért további 20 ezer dollár kártértést róttak ki a két ügynökségre. Morel és ügyvédje is érthető módon elégedettek. A pert csúnyán elveszítő két ügynökség  egyelőre nem kommentálta az ítéletet.

Kiegészítés:
Bár több az ítéletről megjelent cikk (PetaPixel, PhotoForward, stb) is említ az 1.2 millió dolláros kártérítésen felül egy 400 ezres tételt is, ennek sem a Reuters, sem az NPPA hírében nincs nyoma és a perről  folyamatosan tudósító EP UK  is csak az általam hivatkozott 20 ezer dolláros kiegészítő tételt említ, így én is ezt tartom mérvadónak, akármit írnak mások – nem mintha az 1 millió dolláron felüli összeg, mondhatni az apró olyan fontos lenne.

2014. augusztusában arról számolt be a PDN Pulse, hogy az USA szövetségi bírósága az alperesek fellebbezése ellenére is helyben hagyta a korábbi 1.2 milliós ítéletet. A szövetségi bíró szerint elegendő bizonyíték volt a korábbi tárgyalás során arra, hogy az ügynökségek tudatosan és szándékosan sértették meg Morel szerzői jogait. Az AFP és a Getty Images hiába kérvényezte a fellebbezés során, hogy csökkentsék a fizetendő kártérítés mértékét, vagy írjanak ki új tárgyalást, a bíró elutasította kérelmet.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék