Fotósok munkája a Super Bowl éjszakáján

így készülnek a legdurvább touchdown képek

A bejegyzés már több, mint egy éves, a benne levő információk elavulhattak.

SuperBowl-celebration-JoeFlacco-phtoogs-photoJimYoungReuters

Fotó: Jim Young/Reuters

Sokaknak unalmas, hogy napok óta még a csapból is a Super Bowl folyik, pedig nálunk messze nem annyira felkapott, mint az USÁ-ban. De gondoltam, ha már ez a világ egyik legnagyszabásúbb sporteseménye, ismerd meg, hogyan dolgoznak rajta a fotósok, mert nekik távolról sem játék, vagy szórakozás egy ilyen mérkőzés.

A Sports Illustrated fotósai Instagramon is folyamatosan tudósítottak a Super Bowl alatt. Fő feladatuk persze nem a mobilos fotók készítése volt, hanem igazi jó minőségű sportfotókat készíteni a lap webes galériáiba, tablet kiadványaiba, és persze nem utolsó sorban a világ egyik legnagyobb példányszámú heti sport magazinjába.

A lap weboldalán egy komoly csokorra való jelent meg a versenyt megelőző hetekben különféle visszaemlékezés és ráhangoló válogatásokból éppúgy, mint a meccs alatt és után is több galéria jelent meg. Ezek listája a poszt végén található. A következő hosszú szöveg pedig a Verge cikkének többé-kevésbé szó szerinti fordítása, mivel idén elég alapos összeállítást készítettek arról, milyen is a fotósok munkája a Super Bowl alatt.

SuperBowl47-SportsIllustrated-Instagram

Sports Illustrated az Instagramon

A lap a Sports Illustrated fotóriporterét, Peter Reed Millert (honlapja) kérdezte a fotósok munkájáról. Miller olyan régóta fényképezi a Super Bowlt, hogy már összeszámolni sem tudja, hányszor fotózta már a népszerű sporteseményt. Nagyjából 38 alkalom lehet. Mint visszaemlékszik, 1974-ben, a Super Bowl IX, vagyis a kilencedik volt számára az első. Azóta több, mint 100 alkalommal került képe a Sports Illustrated címlapjára, fotózott Olimpiát és minden mást, ami sport. Néhány kivétellel minden Super Bowlon ott volt.

11 ember és hadseregnyi távvezérelt gép
Egy ideje már tekintélyes csapattal készül a mérkőzésre a Sports Illustrated. Miller egy tizenegy fős csapat tagja, amit úgy helyeznek el a pálya körül, hogy biztosan ne maradhasson le az újság a legjobb pillanatokról. A pálya minden sarkán van egy fotósuk (Miller is itt van általában), továbbá mégegy a sarkok közelében a lelátó első sorában arra az esetre, ha a pálya mentén álló fotós elé kerülne egy bíró, vagy egy játékos takarná az akciót. A pálya mindkét oldalán van egy mozgó fotós, akik az oldalvonalak mentén haladnak együtt a játékkal. A tizenegyedik fotós pedig a sajtóközpont közelében van a lelátó tetején, aki innen tágabb képeket készít a játékról. A pálya körül több távvezérelt gépet is elhelyeznek, hogy különféle szögelből dolgozzanak.

Miller egymaga négy egyforma 1DX vázzal dolgozik, mindegyiken más-más objektívvel. Többnyire egy 400 mm f/2.8-at és egy 600 mm f/4-et használ, ezek egy-egy egylábú állványra szerelve hevernek a pálya szélén, ezekkel örökíti meg többnyire a pályán zajló akciót. A nyakában lóg egy másik váz egy új 24-70-el, hogy gyorsan felkaphassa, ha közel jön hozzá az akció. Továbbá egy 70-200-zal felszerelt gép vagy a vállán lóg, vagy a lábánál hever, hogy gyorsan felkaphassa. Ezen kívül mindig van nála egy 16-35 is, arra az esetre, ha igazán nagylátószögű képeket akar készíteni, illetve a meccs végén az ünnepléshez.

SuperBowl-TedGinn-catch-photographer-clash-photoMarkJRebilasUSAtoday

Fotó: Mark J Rebilas/USA Today

A feladata, akárcsak a többi Super Bowl fotósnak, hogy mindent megtegyen érte, hogy a lehető legjobb képeket készítse, és ne maradjon le a tökéletes pillanatról. Neki azonban ez is kijutott korábban. Mint visszaemlékszik, 2002-ben volt egy megérzése, hogy valami történni fog a pályán. A Rams épp távolodott tőle, és elég jók is voltak, így biztosra vette, hogy áttörnek a védelmen, és ezt látni akarta, így elhagyta a helyét. Erre Ty Law elkapta a labdát és megindult visszafelé, elszáguldva a gép nélkül nézelődő fotós mellett.

Mint a fotós elmondja, általában ilyenkor olyan fotó asszisztensekkel szoktak dolgozni, akik azért legalább annyit tudnak, hogy kell egy gépet felkapni és nagylátóval fotózni. Ez azonban közvetlenül 9/11 után történt, és az egyik new yorki fotós ismert néhány környékbeli rendőrt, akik elég sok mindenen keresztül mentek, így őket kérték fel asszisztensnek. Így törént, hogy Miller helyét a pálya szélén egy olyan asszisztens foglalta, akinek SEMMI fogalma sem volt róla, hogyan kell fényképezni. Azóta van a lapnál egy “Ty Law szabály”, hogy ilyen hibát nem szabad elkövetni.

SportsIllustrated-cover-photoPeterReedMillerSportsIllustrated

Peter Reed Miller címlapfotója

Versengés a fotósok közt is
A versengés nem csak a pályán jellemző, hanem a fotósok is versenyeznek egymással a jobb képért. Miller azt is beismeri, hogy még a vele egy lapnál dolgozó kollégákkal is versengenek egymással. Szerinte nem lehet sikeresen csinálni ezt a munkát, ha nem a tökéletes képre törekszik az ember, ha nem mindig a címlap fotót próbálja meglőni.

Szerinte egyébként hatalmas különbség van aközött, hogy valaki készít egy remek képet, vagy készít egy remek képet a játékról. Mint mondja, a sportfotóban minden a végeredményről szól. Nem számít, hogy milyen jó képet készítettél, mert nem érdekes, ha a játékhoz nincs köze. Hiába van nagyon látványos képed egy touchdownról, vagy utána az ünneplésről, ha utána a meccset egy góllal nyerik meg, akkor a másik kép már értéktelen. “Ahogy a sportolók mondják, gyűjts be mindent amit sikerül, és hagyj minden mást a pályán.”

Ez gyakran azt jelenti, hogy rengeteg képet kell készíteni. Miller úgy tippeli, hogy egy meccsen úgy 2000 képet készít, és vannak kollégái, akik még ennél is többet csinálnak. Most épp egy könyvet ír saját fotós tapasztalatairól és tanácsairól. Úgy saccolja, hogy ő és az asszisztense mintegy félmillió képet néztek át a könyv szerkesztése közben.

Analóg korszak és a digitálisra váltás
Karrierje nagy részében ezek a képek filmre készültek. Egyik tekercset fotózta el a másik után, aztán hívás, nagyítás rohamtempóban. Vasárnap este lefotózott egy meccset Los Angelesben, elvitte a filmet a reptérre, egy pultnál leadta a filmet, amit felrkatak a gépre. Reggel hatra New Yorkban volt, nyolcra a laborban, kilencre a világító asztalon válogatták és 10:30-kor már bemutatták őket az értekezleten.
Mikor a ’90-es évek végén a digitális technika megjelent, sok cég átállt. De a Sports Illustrated csak nagyon lassan váltott. Ott volt ez a kiforrott rendszer, minek váltottunk volna digitálisra? Végül azért álltak át a digitálisra, mert az éjszakai képek még a kezdeti digitális gépekkel is sokkal jobban mutattak. Színes negatív filmet használtunk, és a filmes technológia határait feszegettük. Aztán jött a digitális és “wow, csak tekerd fel az ISO-t és jól néz ki!” Úgyhogy eleinte még vittük magunkkal a filmes gépeinket arra az esetre, ha sütött a nap, és akkor használtuk a digitálist, mikor sötét volt. Mindez rendben, de az ember nem akar nyolc fényképezőgéppel mászkálni – úgyhogy hamar elhagyták a filmes gépeket.

Küldés azonnal a pálya széléről
Most a munkamenet is sokkal egyszerűbb. Miller csak fényképez, és van mellette egy “futó”, akinek odaadja a memóriakártyát. Ő egy Opus nevű szoftverrel letölti a képeket a kártyáról. A távszerkesztő program helyben tárolja a letöltött fotókat, de rögtön elküld minden képből egy kis méretű JPG-t a new yorki szerkesztőknek. A szerkesztő a kontinens másik felén kiválasztja, hogy melyik képre van szüksége, és a program máris átküldi neki a nagy felbontású RAW képet, amit teljesen szabadon tud a továbbiakban használni. De mint mondja, az Opus is egy új jelenség. Volt idő, mikor a memóriakártyákat is ugyanúgy küldték repülővel.

Miller próbál minden Super Bowlt úgy fényképezni, mint bármilyen másik játékot. Maga a mérkőzés nem érdekli, csak a képekre figyel. “Tudom-e hogy áll a játék? Csak annyira, hogy tudjam milyen hatással lehet egy újabb pontszerzés a játékra.” Mindig a történetekre figyel a képek mögött, amiket a fotók el tudnak mesélni a meccsről, a játékosokról.

Mint a Verge cikke írja, a Super Bowl kétség kívül az év legfontosabb mérkőzése Millernek és a Sports Illustratednek is, de nem a legnehezebb. Idén fotózta az Olimpiát is, és mint nevetve mondja, “olyan, mint 16 Super Bowl zsinórban.”

Idei Super Bowl galériák:

Korábbi Super Bowl válogatások:

Kiegészítés: A Sports Illustrated alig egy héttel a 2015-ös Super Bowl előtt jelentette be, hogy néhány hónapon belül a teljes fotórovatát elbocsátja.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék