Tőlem ezért nem kapsz kölcsön semmit

Camera-equipment-gear-lineup-LensRentals

Fotó: Lens Rentals

Egy hét alatt többen is emlegették nekem, hogy szeretnének fényképezőgépet bérelni, de nem is nagyon van hol, meg drága is és pláne marha drága rá a kaució. Azt kell mondanom, hogy nem véletlenül.

Egyrészt a bérleti díjnak ki kell termelnie az eszköz árát, javíttatását, hiszen akkor is amortizálódik, ha sértetlenül hozzák vissza, és persze nyereséget is kell termelnie a bérbeadó cégnek. Mi értelme lenne egy üzlet számára bérbe adni valamit, ha az nem hajt hasznot az üzletnek? Plusz ott van a kockázat, ami Magyarországon sajnos fokozott.

Nem csodálom, hogy Magyarországon nem nagyon vannak kölcsönzők, pláne nem az amerikai Lens Rentals léptékében, akik (szinte?) bármelyik gyártó kínálatából tartják az összes terméket, különösen a nálunk leginkább elérhetetlen méreg drága nagy teléket. Hogy lehet egy utcáról beeső idegenben megbízni, ha még a barátok sem megbízhatók ilyen téren?

Én csak ismerősöknek, barátoknak (vagy az ő barátaiknak) szoktam kölcsönadni bármit, de még velük is sikerül olykor kellemetlenül járnom. Valakinek kölcsönadtam egy hétre valamit, amit szerencsére sértetlenül vissza is hozott. De egy hozzá tartozó alkatrész “Jajj, otthon maradt.” Már másfél éve nem tudom belőle kiimádkozni. Sőt egy ideje már a telefont sem veszi fel, ha hívni próbálom.
Más is kapott már kölcsön tőlem ezt-azt. A dolgaim többsége mindig visszakerült hozzám. De azért kisebb-nagyobb tartozékokat mindig kifelejt valaki a csomagból, amiket aztán napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is eltart visszaszereznem. Közben ha netán nekem is szükségem lenne rá, akkor meg én kérjek valaki mástól szívességet – vagy fizessek érte másnak – mert én hiába vettem meg magamnak, ha valaki nem törődik vele, hogy visszahozza.

A sokadik hasonló tapasztalat után hogy bízzon meg az ember a barátaiban is? Főleg ha munkaeszközökről van szó. Ráadásul, ha valami meghibásodik, akkor majd mutogat mindenki a másikra, hogy “de nálam még nem volt semmi baja, biztos más tette tönkre”. Hallottam már más kollégát is kifakadni hasonló eset után, mikor valaki nem adott neki vissza valamit a megbeszélt időre, hogy “Ezért nem fogok ezen túl kölcsönadni semmit – nem csak neked, hanem másnak sem. A többieket majd hozzád küldöm, hogy köszönjék meg neked.” Egyébként az egyik legelső dolog, amit mestereim mondtak még a fotós pályám legelején, lehet hogy ezt érdemes felvenni a fotózás arany szabályai közé:

“Fényképezőgépet, objektívet és asszonyt nem adunk kölcsön.”

Szívesen írnám most a szigorú írás végére enyhítő lezárásnak, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, meg úgyis tudja, hogy kire vonatkozik, a többiek ne sértődjenek meg érte. De az ilyen felmentéssel szerintem azok is felmentve érzik magukat az önvizsgálat alól, akiknek nagyon is volna miért magukba nézni. Úgyhogy vegye csak magára mindenki. Sértődjön meg, aki akar, de inkább becsülje meg amit másoktól kölcsön kap, és főleg hozza vissza, akinél maradt valamim – még mielőtt komolyan gondolnám a címet, és tényleg ezt válaszolom legközelebb. Azért remélem, hogy az is átjött a soraimból, hogy nem csak a saját gondomról szól, hanem egy sokkal általánosabb problémáról.

Kiegészítés: A bejegyzés címe és hangvétele is szándékosan hasonlít kicsit Jakab Andor: Tőlem ezért nem kapsz munkát című írására – egyébként olvasd el azt is, valószínűleg fel fogod fedezni a logikai kapcsolódási pontokat, sőt a fotós munkára is igaz nagyjából minden felvetése.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék