Életükért hadgyakorlatoznak a fotóriporterek

egészségügyi kiképzés háborús fotósoknak

Fotó: KatieKhouri/RISC

Bronxban rendeztek szimulációs gyakorlatot haditudósítóknak, hogy még felkészültebben kezelhessék a harctéren rájuk leselkedő veszélyeket, aminek egyre több fotós áldozata is van.


A PetaPixel a Wired jóval átfogóbb cikke nyomán írt az új kezdeményezésről. A RISC (Rerporters Instructed in Saving Colleagues) mozaik szó hangzásra hasolít a kockázat angol szavára, betűit kifejtve pedig pontosan leírja, hogy azt célozza, hogy a tudósítók képesek legyenek megmnteni kollégáik életét a háborús övezetekben.

Fotó: Katie Khouri/RISC

Kollégák életét menthetik meg
Az ötletet Tim Hetherington és Chris Hondros líbiai halála adta a programot útjára indító barátjának, Sebastian Junger filmrendezőnek, aki társrendezője volt Hetherington Oscar díjas Restrepo dokumentumfilmjének. Az ihlet azokból a nyilatkozatokból jön, amik a fotós/filmrendező halála után jelentek meg sok helyen.
Hetherington hamar elvérzett egy repesztalálat után, amit sokak szerint túlélhetett volna, ha a körülötte levők – jobbára fotóriporter kollégák – tudták volna mit tegyenek a súlyos vérzés elállítása érdekében. A brit fotós egy misratai kórháztól mindössze pár percnyire vérzett el. A RISC éppen ezért kifejezetten csak a harctéri elsősegélynyújtásra épít. Azokat az eljárásokat gyakorolják be, ami segíthet életben tartani valakit a sérülés után a kórházba kerülésig.

Ugyanez jelentette a túlélést , , és a többi fotós (illetve persze rengeteg katona és civil) számára is, akiknek akna baleset és végtagok elvesztése után megmenekült az élete. Jobbára mert az amerikai hadsereg rengkívül hatékonnyá vált az ilyen sérülések harctéri ellátásában, és későbbi rehabilitálásában. Az első és legszükségesebb lépés tehát az lehet, hogy akik ott vannak a tűzvonalban, szakképzetten tudják kezelni a sérüléseket – akkor is, ha épp fotósok vagy újságírók.

Fotó: Katie Khouri/RISC

RISC tréning
A RISC tréning keretében a Bronx Documentary Centerben kialakított háborús körülmények között éles helyzeteket gyakorolnak. Vértócsákban heverő műanyag bábúk, füst, lövések zaja, és leszakadt végtagok szimulálják, mi történhet a gyakorlaton résztvevők bármelyikével. A gyakorlatot megörökítő Katie Khouri azt mesélte “Azonnal igazi vészhelyzetnek tűnt, mikor a kiképzést vezető Sawyer Alberi őrmester eldobta a füstgránátot, és a CD-ről felhangzott a jajjveszékelés és a lövések zaja. A csupa tapasztalt háborús tudósító közül kikerült résztvevő mind könnyed figura, de amikor a gyakorlat elkezdődött, mind azonnal harctéri módra váltott. […] Néhány arcon látni, hogy rossz emlékeket idéz fel a gyakorlat. […] Annak a lehetősége, hogy neked kell majd megmenteni egy kollégát nagyon is valós mindenki számára, aki a frontvonalról tudósít. Ezt a felelősséget senki sem viseli könnyen.”
“Emberek százai jöttek megnézni, hogy mi történik. Megállnak, nézelődnek, fényképeznek és bátorítanak minket. […] Tavaly néhány szomszéd kihívta a rendőrséget, mikor meghallották a felvételről szóló lövéseket, ami érthető. Idén előrelátóbbak voltunk, és előre kapcsolatba léptünk a rendőrséggel.” – meséli a Michael Kamber, Hetherington barátja és a program egyik alapítója.

Fotó: Katie Khouri/RISC

Egyre nagyobb veszélyben
A Wired szerzője, Pete Brook kiemeli, hogy az újságírók egészségügyi képzése különösen fontos most, hogy a lapok egyre többször biztosítás és intézményi támogatás nélküli szabadúszókat tesznek ki egyre kmolyabb veszélyeknek. Hetherington barátját, Michael Kambert idézi: “Az iparág sorra zárja be az irodákat mindenhol. Egyre gyakrabban szabadúszók képeire hagyatkozunk. Elég megnézni a szíriai képeket, szinte mind szabadúszók készítették. A többségüknek egészségügyi képzettsége és elsősegélycsomagja sem volt. Ez pedig a katasztrófa receptje.” Kamber egyébként maga is tucatnyi háborús öveteztből tudósított pályája során, és bevallja, hogy ő is teljesen felkészületlen volt korábban.

Hetherington halála előtt éppen egy dokumentarista fotó és videó szakembereket segítő központ felállítását tervezgette Kamberrel. A Bronx Documentary Center így Tim Hetherington emlékére jött létre, és azt képviseli, amiben ő hitt. “Közösségi hely, de nem szórakozóhely”, ami a képességek fejlesztéséről szól. Hasznos és nélkülözhetetlen képzésektől a kiállításokon, előadásokon át a workshopokig. “Próbálunk új módokat találni a dokumentarista fotográfia számára, és új felületeket találni most, hogy a hagyományos média haldoklik és a közönség figyelmét a fehér zaj milliónyi pontja osztja meg.” – mondja Kamber.

Támogatás
A RISC program költségeit adományokból fedezik. Egy újságíró kiképzése nagyjából $1000. A program new yorki sikerét követően Londonban és Bejrútban is tervezik annak folytatását. A kezdeményezés sikere hatalmas, és szabályosan túljelentkezés van rá.

Támogasd te is a RISC kezdeményezést annak adomány oldalán keresztül, hogy minél több újságíró kaphasson kiképzést, társai megmentésére!

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék