Tüzijáték szellemi tömegnyomorban

egymás sarkát taposva ünnepeltek az emberek

Elég kritikus ez a cím, nem is feltéltelnül kedves, de sajnos ez jutott eszembe az augusztus 20-a alkalmából összeverődött tömegben szerzett élményeimről.

Mint korábban is írtam, sok jó fotós kis helyen is sokan van, sőt szerintem a mondás így érvényes másokra is. Tegnap este a Citadellánál fényképeztem, mikor az előttem álló szóvá tette, hogy túl kőzel állok hozzá, nyomatékosítva azzal, hogy ő se mászik rá másokra. Ez igaz is volt, mert vagy fél méter távolságot tartott mindenkitől, ami komoly luxusnak tűnt az adott népsűrűség mellett. Minden esetre bocsánatot kértem, és távolabb húzódtam tőle,  ezt túlzásba vinni se akartam, mert akkor meg elém állnak, kihasználva, hogy van ott még egy kis hely. Amúgy mikor fényképezni kezdett az előttem álló, már mintha őt sem érdekelte volna annyira mások, vagy épp a saját személyes tere, és a kimért távolságtartás. De ez az ő dolga, engem jobban foglalkoztatott a fotózás.

Hazafelé viszont két tanulsággal is gazdagodtam. Egyrészt akik ilyen tömegrendezvényre kocsival mennek, azok nem csak szívnak a parkolással, és lassabban jutnak haza a tömegközlekedőknél, hanem még a forgalmat is akadályozzák. Ha mindenki a tömegközlekedés némi kényelmetlenségét választja, 10-15 perc alatt lejutott volna mindenki a hegyről (8 perc a busz teljes menetideje). Így meg kényelmesen ülhettek egy órát a dugóban az autósok is.

A másik tanulság a nyitó idézet egy újabb népi változata, amit Twitteren már tegnap közzétettem:

“Sok jó ember kis helyen is menj már arrébb!”

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék