Kommunikációs válságban a Kékszalag

Kékszalag és szenzorkosz
Fotó: Kékszalag Facebook

Ugyan lehetőségek terén a Kékszalag mindig hálás fotótéma, és idén minden eddiginél nagyobb hírértékkel is bír, de a verseny szervezői minden eddiginél rosszabbul kezelték a sajtót, így nem a szenzor kosszal teli légifotó a  verseny rendezőinek legkomolyabb szakmai hibája.

Miért érdekes a Kékszalag?
Európa legrégebbi és legnagyobb tókerülő vitorlás versenye, amin évről-évre többszáz hajó indul, amennyi hajót együtt soha máskor nem lehet látni a Balaton vizén. Nem csak én gondolom úgy, hogy ez pazar látvány, és remek fotótéma, rendre megjelennek a verseny képei világszerte. Talán a nemzetközi sajtóban még inkább foglalkoznak vele, mint a hazai lapok, mivel a nemzetközi hírügynökségek minden évben megörökítik.
Idén a nevezési rekord nem dőlt meg, “csak 570” hajó indult. Így a 2010-ben 623 hajó volt a verseny legtöbb résztvevője. Megtört viszont idén a tízszeres Kékszalag győztes Litkey Farkas győzelmi sorozata. Kettétört a katamaránjának két testét összekötő hajóelem, és így feladni kényszerült a versenyt, de már korábban is kilométerekkel megelőzte őt az idei győztes. Józsa Márton Fifty-Fifty nevű kétárbócos katamaránja nem csak a győzelmet szerezte meg, de sikerült hat perccel megdöntenie a Nemere II 57 éve zsinórban megdönthetetlennek bizonyult 10 óra 40 perces rekordját.
Micsoda látvány lehetett mindez idén még inkább, mint valaha korábban, és micsoda történet, hogy megdőlt a fél évszázados rekord – kár, hogy a sajtót pont idén nem hagyták normálisan tudósítani a versenyről.

A versenyt válsága
A korábbi években minden tele volt a Kékszalag fotókkal, galériákkal. Sportlapok sport szempontból, közéleti lapok szépsége és érdekessége okán, bulvár lapok a hajókra ültetett celebek miatt fogalkoztak a versennyel, a nemzetközi sajtó meg szintén a sportág szépsége és a magyar verseny érdekessége okán tudósított róla.
A verseny válsága azonban egyre fojtogatóbb. Nem tudom, hogy gazdasági vagy egyéb oka van, hogy a versenynek már nem a T-Mobile a névadó szponzora, hanem az MVM Partners – vagyis közvetve a magyar állam – de a gazdasági szűkölés jelei kézzelfoghatók. Idén nem először intézi saját maga a Magyar Vitorlás Szövetség a rendezvény sajtó ügyeit. Talán nem gazdasági, hanem szemléleti oka van, hogy média ügynökségek helyett inkább maguk szervezik. Talán annak is szemléleti oka van, hogy idén elmaradt a verseny sajtótájékoztatója, én nem is hiányolom annyira, ahogy a hajókról a celebek sem, amik eddig a bulvár sajtó érdeklődését volt hivatott a versenyre terelni. Talán nem is baj, hogy ezeken spórolnak. bár hogy megéri-e, azt nem tudom.

Kékszalag élő – vagy inkább életlen – közvetítés

A sajtó és a szervezők
Abban viszont biztos vagyok – na nem mintha ez bárkit nagyon érdekelne, de engedtessék meg, hogy a saját szakmai blogomon azért kifejtsem – hogy a sajtó munkájának segítése helyett akadályozása szakmai hiba volt a rendezők részéről, ahogy hibának tartom minden munkáját rosszul végző sajtó osztály részéről.
A korábbi években még több csónak is rendelkezésre állt a sajtó számára, hogy a hajókat közelről lehessen fotózni, videózni a rajt utáni spinakker vitorla bontás, bójakerülés, és egyéb műveleteik közben. Tavaly már csak fél távra biztosították a fotósoknak a motorcsónakot. Még mielőtt az élboly hajói megkerülték volna a legelső, kenesei bóját (ami a verseny egyik látványos momentuma), a sajtómotoros kénytelen volt visszafordulni, és partra tenni a fotósokat, mert csak eddig fizették a szervezők a csónakba a benzint. Persze a benzin drága, a sajtó meg ilyenkor nem olyan fontos a szervezőknek, csak amikor a médiában keresik saját magukat. Bár azért a tegnapi élő közvetítésben elhangzott, hogy nekik milyen fontos a sajtó. Mégis jobban megmaradt bennem, ahogy az élő adás kommentátora (vagy csak a hajós kapitány beszűrődő hangja?) épp szidja a sajtót, mert egy fotós túl közel ment az egyik vitorláshoz….nem a csónak vezetőjét, hanem a fotóst szidta, meg a sajtót. Mert mindig a sajtóval van a gond.

A gond (az enyém is) csak az, hogy idén nem volt sajtó. A fotós, aki túl közel ment a hajóhoz csak saját fotósuk lehetett. A sajtó elhárítási szereptévesztésbe keveredett szervezők tájékoztatása szerint “Idén sajnos nincsen külön média motorcsónak, az újságírókat is a nézőhajóra hívjuk meg.” Kedves pótcselekvés a néző hajó, csak onnan egyedül jó képet nem lehet csinálni a vitorlásokról. A nézőhajó ugyanis egy nagy balatoni utasszállító hajó, ami csak a távolból kíséri a versenyt, nehogy hullámaival megzavarja a versenyt. Ebből a távolságból még a nagyobb teleobjektívekkel is csak parányi hajók látszanak a képeken, így a fotós, aki nem csak a sajtónak járó pogácsára vágyik, az nem fotózik erről a hajóról. Más lehetőség híján meg máshonnan sem. A Magyarországon működő nemzetközi sajtó egybehangzóan jelezte is a szervezőknek még a verseny előtt, hogy így nem tudósítanak a versenyről, mert így nincs értelme. A szervezőket persze ez nem hatotta meg annyira, hogy változtassanak a nézeteiken. Miért is számítana nekik, hogy a verseny esetleg bekerül-e a világsajtóba? Miért is kéne ennek számítania? Valaki félvállról annyit mondott erre, úgyis minden évben ugyanolyan a verseny, minek foglalkozni vele? Tényleg minek? Ha nem hagyják, akkor nem kell.

Idén nincsenek is képek tömegével a Kékszalagról. Nem csak nekem, de másoknak sem nagyon. 1-2 magyar lap fotósa ismerősök és kapcsolatok révén feljutott a versenyen indult hajók egyikére-másikára, talán még a győztes hajók valamelyikét is sikerült lefotózniuk, mikor épp elhaladt mellettük. Így készült valahogy a Napló Online képriportja, az Origo galériája, és az Index Nagykép galériája is, aminek légifotói szépek, de magukban nem vinnék el a hátukon a galériát, ha nem jutottak volna ki fotósaik a vízre. Persze nagyon ügyesen csinálták, hogy megkeresték azokat a megoldásokat és lehetőségeket, amiket a rendezvény szervezők nem biztosítottak nekik sem, ahogy a sajtó többi képviselőjének sem.
Hasonló módon lett képe a Nemzeti Sportnak a győztes hajó legénységéről. Nem is értem, hogy ők miért nem állítottak össze galériát a versenyről, ha már egyszer fotósuk Tumbász Hédi azon kevés sajtófotós között volt, aki kijutott a vízre fotózni.

A rendezőknek is voltak fotósai, az ő képeiket használta az MTI is, sőt volt a rendezvénynek saját élő tévé közvetítése. Bár nekem a remegő kezű, gyakran kaszálós felvétel legalább annyira életlennek tűnt amíg néztem, mint amilyen élő volt. De hogy ezek a megjelenések vajon képesek-e kiváltani/pótolni azt a publicitást, amit veszítenek azzal, hogy magyar sajtó döntő többségét, és a teljes nemzetközi sajtót kizárták a verseny tudósításából…
Majd a szervezők és a verseny szponzorai eldöntik. Sejtem mire jutnak majd: Amire a legtöbb sajtó osztály, akik a hasonló szakmai panaszokat ki szokták váltani belőlem és a kollégákból: Szerintük minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vannak elégedve. Ha meg kritika jelenik meg a rendezvényről, vagy a munkájukról, legfeljebb jövőre még ennyire se lesznek segítőkészek. Mondjuk ezzel sokat nem lehet veszíteni. Végülis…

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék