Sonkaszeletelő verseny visító kismalaccal

A Magyarországon első alkalommal megrendezett sonkaszeletelő verseny hálás fotótéma,  ha valaki nem vegetáriánus. De hosszabb távon még akkor sem kellemes feladat válogatni a képeket. Mire végez az ember a képek válogatásával, szerkesztésével, addigra megéhezik.  Arról nem is beszélve, hogy mit érezhet sonkaszeletelő versenyre érkezve az élő malac…

Nem csak a gasztronómia iránt érdeklődők voltak kíváncsiak az első magyar sonkaszeletelő versenyre. Tényleg igazi kuriózum, kellemes, sőt mivel kóstolókkal is tarkították, igen ízletes is volt a rendezvény, ahol az is kiderült, hogy lehet egy uszkve fél méetres disznó lábszárról közel két és fél méter hosszú sonkaszeletet levágni. Jól látod, közel két és fél méter.
Nem én vagyok pontatlan, hanem a Blikk, akik szerint a 233 centi talán több mint két és fél méter. De a lényegen nem változtat, különleges technikával és kézügyességgel – na meg minőségi sonkával – akár több méteres szeletek is lefejthetők. A világrekord pedig 13 méter felett jár, úgyhogy van még mire gyakorolni a magyar sonkamestereknek.

A hosszúsági versenyt Gódor András, “a sonkás” nyerte, de abszolút győztesként Árpás László vihette haza a főnyereményként felajánlott mangalica malacot, amit a helyszínen át is adtak neki.
Az apró jószág érthető módon megilletődve lépdelt a rokonaiból készült sonkák között, és egy idő után egyre hangosabb visítással jelezte nem tetszését, pedig kora miatt egyelőre élvezheti, hogy még rá is igaz a mondás “nem kényszer a disznótor”….bár ez idővel változni fog nála is…

Apró témba vágó érdekesség a Facebookról a téma egyik szakértőjétől, Hanga Zoltántól:

Az angolban a marha amíg él, ivartól függően cow vagy bull, de ha megeszik, mindjárt beef lesz. Előbbi szavak inkább germán jellegűek (vö. pl. a német Küh és Bull szavakkal), az utóbbi inkább újlatin (vö. pl. a francia boeuf szóval), amely végső soron a latin bos szóra vezethető vissza.

Hasonló a helyzet a sertés esetében. Amíg él, addig swine, ami germános (vö. pl. Schwein a németben), amikor megeszik, akkor pork, ami meg inkább latinos (vö. pl. a francia porc, vagy a latin porcus szóval).

Ez a kettősség arra vezethető vissza, hogy Hódító Vilmos után az angol uralkodóosztály normandiai eredetű volt, nyelvében és szókincsében tehát a latinos hatások voltak jelentősebbek, a köznépnél viszont az angolszász (szász, dán és jüt és más óészaki) nyelvi hatás volt a jellemző. Szóval egyszerűen máshogy beszéltek a parasztok, akik az élő állattal dolgoztak, és az urak, akik viszont az asztalról ismerték inkább ezeket az állatokat.

Szerinted milyen érzés lehet malacnak a sonkaszeletelő versenyre látogatni?

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék