Nem nyelték le a retusált békát – repül egy újabb csaló fotóriporter

FrogEgret Photoshopped photoBryanPatrickSacramentoBee Nem nyelték le a retusált békát   repül egy újabb csaló fotóriporter

Fotó és manipuláció: Bryan Patrick/Sacramento Bee

A legfrissebb amerikai fotós botrány középpontjában egy apró béka lecserélése áll. Az egyik képen a madarak álltak jól, a másikon a béka. Bryan Patrick úgy gondolta, jobban néz ki, ha a két képből egyet csinál. Tényleg jobban néz ki, de ettől még tilos, amit csinált. A tanulság az állásába került. Aligha érte meg.

Újabb könnyelmú fotós
A Sacramento Bee díjnyertes fotósa, Bryan Patrick komoly hibát követett el, megsértette a sajtófotó feldolgozási irányelveket. Nem a saját árnyékát tüntette el, vagy a háttérben álló zavaró alakot, és nem is füstöt, vagy a rakétákat duplázta meg a a képén, mint emlékezetes elődei tették, és nem is HDR fotót készített. Lényegében új fejezetet nyitott az értelmetlen hamisítások sajnos egyre hosszabb, és egyre gyakrabban frissülő sorában.
A természetfotó sorozat egy másik képéről másolta át a madár csőrében vergődő békát. Hiába, a béka már csak ilyen, rúgdos, ha egy madár csőrébe kerül. Az egyik képen a békáért kapó madár mutat jól, a másikon a béka rúgdos szebben.

Jobb helyen erre azt mondják, kár hogy nem sikerült jobban, majd komoly fejtörés után eldöntik, hogy a két kép közül melyik kép jelenjen meg. Jobb helyen eszébe sem jut a fotósnak, hogy a két képből egész jó harmadikat lehetne összeollózni.

A Sacramento Bee jobb hely (lett)
Jobb helyen, mondom írom nagyképűen, miközben a California ötödik, az USA huszonhetedik legnagyobb lapja (a Wikipedia egy korábbi révedése miatt sok helyen huszonötödiket emlegetnek).
A Sacramento Bee 210-268 ezres példányszáma bár nem őrült nagy, de azért könnyű szerrel túl tesz a magyar napilapok (szinte?) bármelyikének példányszámán, és a magyar közéleti napilapok példányszáma együtt is alig tesz ki ennyit.

Szóval persze hogy a Sacramento Bee komoly lap, és jobb hely annál, hogy ilyen skandallumot csak úgy tűrjenek. A fotóst azonnal felfüggesztették, mikor az ügyre fény derült, és a lapban közzé tettek egy cikket, hogy tisztázzák mi is történt. Úgy fest, lényegében innen tud a teljes nemzetközi sajtó (Poynter, News10, PetaPixel, stb) a történetről, bár a fotós nevét a lap első körben nem említi, ez egyéb forrásokból került napvilágra.

AuburnWildfire photoBryanPatrickSacramentoBee Nem nyelték le a retusált békát   repül egy újabb csaló fotóriporter

Eredeti és pályázatra beadott kép – Fotó: Bryan Patrick/Sacramento Bee

Kivizsgálták az ügyet
Mikor múlt héten elkezdtem írni a posztot, még csak kivizsgálást emlegettek. Akkor már azt is megírtam, hogy szerintem a vizsgálódás alatt talán azt próbálják kitalálni, hogy a kíméletlen felmondásnak milyen alternatívája létezhet, ami garantálja, hogy a fotós – és mindenki más is – egy életre megjegyezze, hogy ilyesmi még csak eszébe sem juthat egy újságnál. Valahol érthető lenne a kollegiális együttérzés, ki ne sajnálná régi kedves kollégáját az utcára tenni egy amúgy is válság tépázta gazdasági környezetben, pláne olyan komoly helyzeti hátránnyal, mint amit egy ilyen etikai vétség jelent. De nehéz ilyesmire bármi más megoldást találni. Nem is sikerült most sem.

Mire megírtam a poszt nagy részét, a vizsgálat le is zárult. A Bee szombaton újabb cikket címzett az olvasókhoz. Ebben leírják, hogy a fotósnak további két manipulált képét találták a lap archívumában. Ezzel tovaszállt minden remény, hogy talán csak egyszeri botlás lehetett, hogy ez csak egy kísérlet volt, ami csak szerencsétlen véletlen folytán került nyomtatásba, vagy bármi más, amivel ilyenkor mentegetőzni lehetne szokás. Nincs mentség, a fotósnak pedig már nincsen állása.

Szakmai árulás
A kevésbé szakmai kommentelők között akad, aki nem érti, miért kell ilyen szigorúnak lenni. Hiszen nem is egy fontos képről van szó. És ebben van is valami: nem fontos a kép, így még érthetetlenebb, hogy lehet ekkora bakot lőni vele. A szakmaibb kommentelők a legszigorúbb büntetést várják. Akad aki a kirúgásnál tovább megy, és egyfajta fekete lista felállítását várná, hogy az ilyen fotósok többé ne is vállalhassanak munkát egyetlen olyan helyen sem, ahol a sajtófotó etikai mércéje szerint kellene dolgozniuk. Menjenek el retusőrnek, vagy grafikusnak, ha annyira szeretnek PhotoShoppal rajzolgatni.

A fotósnak illett volna tudnia, hogy ilyen botláson könnyen derékba törhet akár egy szép karrier is. Nem is értem miért nyúlnak amúgy tájékozott, értelmes emberek ilyen eszközökhöz. A hasonló ügyekben egyre gyakrabban nyilatkozó Sean Elliot, az NPPA amerikai sajtófotós szakmai szervezet elnöke ezúttal is nyilatkozott a Poynternek.
Szerinte árulás történt, a fotós elárulta az általánosan elfogadott szakmai elveket, mert az ilyen fotó manipulációk fokozatosan hiteltelenítik el a teljes fotóriporteri szakmát. Érvelése következetes: “ha ez a sacramentoi fotós játszadozhat egy kócsag képével, akkor hogyan hihetem el, hogy bármelyik másik kép, amit látok megbízható?” Ráadásul a vétkes fotós, Bryan Patrick több rangos díjat is nyert már, és mint Elliot mondja, egy ilyen etikai vétség az alkotó teljes életművét beárnyékolja. Hiszen teljes joggal vetődik fel a kérdés mindenkiben, hogy vajon még hány másik – akár díjazott – képnél élt hasonló módszerekkel. Az elnök szerint az NPPA akár azt is fontolóra veheti, hogy visszavonja a fotós korábbi díjait, és megszűnteti a tagsági viszonyát.

Nem véletlenül él az a gyakorlat, amiről az Origonak adott interjúkban az AP és a Reuters képszerkesztői is meséltek, hogy a nagy nemzetközi hírügynökségek a fotós valamennyi képét törlik az archívumukból, ha ilyen skandallum előfordul. A Poynter újabb cikkében nyilatkozó NPPA elnök bízik benne (és valószínűleg nem is kell sokáig várnia), hogy a szervezet valamelyik tagja hivatalos panaszt tesz az ügyben, hogy a megfelelő eljárást elindíthassák.
Elsőre túlzott óvatosságnak, vagy gyanakvásnak tűnhetne mindez. De mint kiderült, a most rajtakapott Bryan Patrick nem egy esetben retusálta képeit. Már legalább három képe ismert, amihez hozzányúlt, és innen tényleg ki tudja, mennyi van még? Ráadásul, aki egy pályázatra küld be képeket, annak ismernie kell a szabályzatot, és ha mégis ilyen nyilvánvalóan szabálytalan módosításokat végez, az egyértelmű csalás – és szándékosnak is kell lennie.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

  • http://www.facebook.com/people/Zoltán-Kutasi-Kovács/100001103304680 Zoltán Kutasi Kovács

    Semmi gond, majd Brájen Petrik néven újraindul.

  • KTobi

    Ha az illető nem napisajtóba fotózik; természetmagazinba, vagy könyv illusztrációra készíti a képeket, akkor ez megengedhető? Viszont ezzel a képpel nem pályáz az is elítélendő? Ha az ember pályázni szeretne, akkor soha nem adhat ki retusált képet?

  • http://blog.volgyiattila.hu Attila Volgyi

    Az utalást értem, de itt nem csak egy pályázatról van szó…

  • http://blog.volgyiattila.hu Attila Volgyi

    Magának mindenki azt rajzol, amit akar, de profiként nem adhatja le sajtófotóként, ami nem az, egy pályázatra meg nem pályázhat olyasmivel, ami nem felel meg a pályázati kiírásnak.

    Természetmagazinba sem adhatna le ilyet, mert a természetfotózás etikai elvei hasonlóan szigorúak, mint a sajtófotózásé (meg a természetmagazin is sajtó ugyebár).

    Egyes címlapoknál (pl. HVG), DVD és könyv borítóknál, bizonyos reklámokban és egy pár másik grafikai területen elfogadott a retusált képek használata. De még ilyenkor sem a fotósok szoktak maszatolni a képekkel, hanem a grafikusok, akik általában úgy indítanak, hogy a nyers fotót kérik, ha szerkeszteni kell majd ők megcsinálják.

    De például a Facebookon is mutogathatod, hogy te milyen ügyes vagy – persze kérdés, hogy egy retusált képpel büszkélkedve vajon milyen mértékben a fotós tehetségedet illeti az elismerés, és milyen mértékben a PhotoShop képességeidet. Meg hogy a szakmabeliek mit gondolnak rólad, ha manpulált képekkel büszkélkedsz akármelyik közösségi oldalon.

  • A.Tamás

    (Már két napos post, de talán jelzi a rendszer a hozzászólást)

    Mindig nagy érdeklődéssel olvasom ezekkel a “manipulációkkal” kapcsolatos postokat az oldaladon. Alapvetően mélységesen egyetértek, hogy ha egy fotó azzal a céllal készül, hogy bemutassa a valóságot, egy hírhez illusztrációul szolgáljon, az azt mutassa, ami a valóság. De ezzel egy időben nagyon sok kérdés merül fel bennem. A cikkben belinkelt irányelvet elolvastam, de ott szinte csak kizárólag a PhotoShop használatának mértéke van részletezve. De mint tudjuk a “manipulációnak” más eszközei vannak. A manipuláció a magyar nyelvben kicsit rosszízű szó, inkább azt jelenti egy képnél, hogy a nézőt valamilyen irányba befolyásolni szeretné. Hogyan viszonyul ez a szabályzat az optikai eszközökkel végzett “manipuláció”-hoz? Gondolok itt a szűrőkre (tájképeknél polár szűrő, dohány szűrő vagy ND szűrő, stb.) vagy egyéb például a színes vagy fekete fehér képekre. Például egy bűntény helyszínét bemutató fotó ahol sok a vér teljesen más, ha ff-ben vagy színesben mutatja az eseményt. Ha a “mechanikus” beavatkozás a kép elkészítésének pillanatában megengedett, a beépített szoftverekkel készült képekkel mi a helyzet? Ha esetleg ezeket a kérdéseket már körüljártátok, elnézést, akkor örülnék egy linknek)

  • http://blog.volgyiattila.hu Attila Volgyi

    Amire utalsz jogos felvetés. A nézőt még a legnaturálisabb kép is befolyásolja valahogyan. Már az is egyfajta manipuláció, hogy milyen objektívvel és milyen irányba néz a fényképezőgép, vagy hogy mikor nyomja meg a gombot az ember, és leginkább, hogy mi marad le a képről. De ezeket a fotográfia (és a fotózsurnalizmus) nem manipulációként tartja számon, hanem a képi eszköztár részeként.
    Az általad említett optikai előtét szűrők használata a fényképezés során megengedett. Hasonló megoldások utólagos digitális használata viszont már felvet etikai kérdéseket. A fekete-fehér konverzió elfogadott, pedig erre is számos eljárás létezik. És természetesen nem csak a PhotoShop használata kérdéses, hanem bármilyen hasonló beavatkozási lehetőség. A PhotoShop csak egy eszköz, de mindegy mivel csinálod, ha a végeredmény ugyanaz. Határeset az is, hogy egy különféle digitális szűrőket használó iPhone alkalmazás, mint a Hipstamatic használható-e szabályosan, vagy sem. Van aki azt mondja, hogy “de a Hipstamatic szűrői előre definiáltak”, míg mások azt mondják, hogy ettől még túlzott beavatkozás a képbe. Szerintem talán a legfontosabb ezekben az esetekben, hogy világossá váljon, hogyan készült, mit is látunk, annak mi a köze a valósághoz, és hogy lehet jókat vitatkozni róla, hogy ezt vajon szabad/kell-e, vagy sem.
    Az viszont egészen egyértelmű, és vitathatatlan, hogy ilyen beavatkozásokkal nem szabad élni fotósnak, ami itt a konkrét esetben történt.

  • A.Tamás

    Gondolom a fekete-fehér és a szűrők a szokásjog keretein belül kerültek az elfogadható kategóriába. Minden esetre nem egyszerű kérdés. Egyre újabb gépek jönnek, melyek egyre több lehetőséget adnak a kép elkészítésénél már a beavatkozásra (szoftveres). Lehet, hogy egyszer eljut oda a sajtófotó, hogy csak egy meghatározott géptípussal készített kép lesz csak elfogadható?

  • http://www.facebook.com/profile.php?id=100000619920121 Ádám Mézes

    dfd

  • http://blog.volgyiattila.hu/ Attila Volgyi

    a szabály szellemisége arról szól, minél kevésbé beavatkozni a kép tartalmába – és a mondanivalójába a szerkesztéssel, hogy ne a szerkesztés, hanem a kép érvényesüljön

  • Photo213

     Értem, köszönöm a választ. Viszont ki,mi dönti el, hogy magába a kép tartalmába való beavatkozásnak (értve itt pl. a színárnyalat változtatását) pontosan mi számít? Hiszen amennyiben csak árnyalatokat változtatunk vagy utólagosan szűrünk, attól még maga a tartalom, a mondanivaló nem feltétlenül változik és a természetesség sem.

  • Photo213

     Legalábbis nekem nagyon szubjektívnak hat ez az egész, hogy mi számít tényleges beavatkozásnak és mi nem annyira.

  • http://blog.volgyiattila.hu/ Attila Volgyi

    ez nem egy egzakt, mérhető tudomány, éppen ezért célszerű törekedni a minél kisebb beavatkozásra, minél közelebb áll a beavatkozás a nullához, annál kevésbé vitatható, hogy nem volt beavatkozás

  • http://blog.volgyiattila.hu/ Attila Volgyi

    “Viszont ki, mi dönti el”
    hát akinek meg akarsz/kell a képednek felelnie.

    ha saját örömödre fényképezel, akkor csak önmagadnak kell megfelelned, és bárki más véleményére tehetsz.

    ha pályázol valahova, akkor a kiírás meg a zsűri dönt
    ha dolgozol valakinek, akkor a megbízó/megrendelő
    ha eladni akarod a képet, akkor a vásárló
    ha kiállításra/bemutatásra, akkor a néző

    ha széles közönségnek akarsz megfelelni, akkor a tömegízlésnek kell megfelelned, ha szakmai közegben vágysz elismerésre, akkor az ő elvárásaiknak, ha meg a fióknak készülnek a képeid, akkor mindegy, mert úgysem látja más

  • Photo213

    Köszönöm. Voltak ilyen kérdéseim, csak nehéz találni válaszokat,mert ahány fotós blog/oldal a neten annyiféle válasz szinte. De nyilvánvalóan a jó képnek nincs szüksége semmire :)

  • Photo213

    Nehéz eligazodni most már ebben a digitális világban,mert lassan amit ma photoshopnak vagy változtatásnak tekintünk azt a gépek tudni fogják a kép elkészülte előtt… :/

  • http://blog.volgyiattila.hu/ Attila Volgyi

    ahány ember, annyi féle ízlés.

    mindegy milyen programmal vagy hogyan csinálod, szerintem nagyon egyszerű megtalálni az egészséges mértéket, van egy nagyon egyszerű ökölszabály: minél inkább úgy néz ki, mint a valóság, annál kevésbé számít beavatkozásnak (bár ez kis mértékben ellent mond annak, amit a HDR képekről szóló vitában elhangzott)

  • http://www.facebook.com/udvari.gabor Udvari Gábor

    Van nekünk hazai is hasonlóból…sajna…

    Szentpéteri neve hogy cseng a fületekben?
    StPetersbourg esetleg?
    Vagy elég ha csak annyit említek,hogy a kitömött jégmadaras fickó??