A Stop, és őket idézve sok más oldal (HVG, Kuruc.info, 168óra, stb) hirtelen lecsapott a nyilvánosságra hozott információkra, hogy Burger Barna évi tizenegymillióért fotózza Orbán Viktort.

A Népszava már januárban feszegetni kezdte a KIM “káderszerződései” kapcsán a fotós és egyéb szerződések összegeit, sőt Burger Barna munkadíját is elővették már márciusban, akárcsak korábban még az MSZP kormány idején tették Déri Miklóssal, aki a Gyurcsány és Bajnai kormány hivatalos fotósa volt.

Szerintem
Az természetesen nagyon helyes, hogy az állami szerződések közérdekből nyilvánosak. Szemben azzal, amit Pilhál György vázolt a Magyar Nemzetben, szerintem nem az a szörnyű, hogy a mindenkori miniszterelnöki fotós ilyen sokat keres, hanem az, hogy mások mindenkor jóval kevesebbet keresnek – alkalmasint akár ugyanazért a munkáért is. Én nem irígylem sem Burger Barnától, sem Déri Miklóstól a munkadíját, ahogy nem sajnálom Nánási Páltól, vagy éppen Debreczeni Zitától sem, hogy a fotózásnál maradjunk.

Én azt sajnálom, hogy más fotósok (vagy egyéb munkát végzők) nemhogy sztár gázsit, de az általánosan elfogadott piaci árakat, sőt a minimálbért is alig tudják kiharcolni nagyon sok helyen. Hogy ismerek olyan lapokat, ahol a takarítónő többet keres a saját felszereléssel dolgozó fotóriporternél, de beszélhetnénk akár a tűzoltókról is. És hogy fotókért egyáltalán fizetni is alig hajlandók a legtöbben, még a nagy cégek, vagy épp közintézmények is.

Az viszont nagyon is komoly gond, ha nem hagyják a többi fotóst dolgozni, vagy akár visszarendelik miatta a közmédia tudósítóját, abból kiindulva, hogy elég a hivatalos fotós képeire hagyatkozni.

Frissítés: Bő három évvel az írás megjelenése után, 2014. szeptember közepén ismét Burger Barna üzleti szerződéseiről írnak.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!