12 ok, hogy miért (ne) fotózz ingyen

OhYesItsFree 12 ok, hogy miért (ne) fotózz ingyenJohn Harrington washingtoni fotós a Black Star Rising oldalán írt egy 12 pontból álló listát, összeszedve érveit, és rögtön azok cáfolatait is, hogy miért nem érdemes ingyen fotózni.

(Egyes gondolatai nagyon amerikai életképekből áltak, így a fordítást helyenként kicsit szabadabban értelmeztem, de a szellemisége változatlan.)

1. Be akarok törni a piacra, és ha ingyen fotózok, az jó lehetőség számomra, hogy megismerjék a nevemet.
Ha ingyen fotózol az remek lehetőség, hogy mindenki olcsójánosként ismerjen meg, aki ingyen dolgozik.

2. Azért fotóztam ingyen egy fiatal modellt, hogy segítsem egy másik éhező művész karrierjét, és nekem is jó lehetőség hogy fejlesszem a világítási technikámat.
Azon romantikázni, hogy éhező művész vagy, nem igazán segít, hogy ne maradj az. A TFCD alapon, fotókért cserébe modellkedés a C kategóriás modellek és fotósok biznisze, akik általában sosem válnak profivá. Ugyan hiheted, hogy segít fejleszteni a világítási technikádat, viszont pont a legfontosabbat veszíted el vele – az önbizalmat, hogy a munkád ér is valamit, és megélhetsz belőle.

3. Igyen készítem el a szomszédok családi fotóit, mert ez jó reklám a vállalkozásomnak.
Jó dolog szomszédnak lenni. Hamarosan egy csomó esküvőre és családi ünnepre meg fognak hívni, hogy “hé, hozd el a fényképezőgépedet is. Szeretnénk pár képet, és egy csomó pénzt megspórolsz nekünk.” Így aztán még annál is jobb szomszéd lehetsz, mint szerettél volna – és kiüthetsz a nyeregből néhány esküvői fotóst, akik pénzért fotóznak. Ha pedig azt válaszolod, hogy a családi képeket csak promóból készítetted ingyen, kapsz egy kedves választ. “Ugyan szomszéd, hát úgyis ott leszel mindenképpen.”

4. Remek tapasztalatokat szereztem a rendezvényfotózás területén: egy céges partit fotózhattam egy nagy cégnek, és a képeim nagyon népszerűek voltak, több mint 25 ezren látták a cég weboldalán, sőt még egy ingyen fotónyomtatót is kaptam érte.
Ingyen fotónyomtatót? Úgy érted, hogy egy olyan nyomtatót, amit ajándékba kap a cég, mikor megrendeli az éves informatikai beszerzését?
Én (mármint John Harrington – a szerk) egy rakás nagy cég partijait fényképeztem $1000 vagy magasabb napidíjjal, és elárulhatom, hogy nem olyan szórakoztató, de a számlákat ki lehet belőle fizetni. Persze csak ha más nem csinálja meg egy ingyen nyomtatóért.

5. Minden munkát szájhagyomány útján kaptam – gyakran mert az első alkalommal ingyen dolgoztam.
Még szép, hogy szájhagyomány útján: “Hé, ismerek egy srácot, aki ingyen fotózik.” Gratulálok! Most már mindenki úgy ismer a városban, mint a srác, aki nem kér pénzt a munkájáért. Ha elég szerencsés vagy, akkor akad egy megbízód, aki még egy ebédre is meghív.

6. Ingyen csináltam meg egy barátom új Facebook profil képét. Ha az emberek látják a képeimet a Facebookon, akkor megismernek, és több munkát kapok.
Nem, egyre több felkérést fogsz kapni, hogy csinálj róluk képeket, mert az milyen jó móka. Előbb barátoktól, aztán barátok barátaitól, aztán idegenektől is, akik csak nem akarnak fizetni a képekért. És hamarosan lesz egy rakás új ismerősöd, akiknek ingyen dolgozol, meg mégtöbb azok közt, akiknek az üzletét megfúrtad. Jó szórakozást a kapcsolat építéshez!

7. Imádom az informatikai főállásomat, de szabadidőmben szeretek fotózni. Nem bánom, hogy nekem kell finanszíroznom a fotózást, mert így nagyobb az alkotói szabadságom.
Tudod mit “kocka”? Majd ne panaszkodj, ha az indiai szabadidős munkások átveszik a te főállásodat. Ne is próbálj megélhetésként tekinteni a “hobbidra”, mert remekül ásod alá az ilyen irányú lehetőségeidet – és mindenki másét is a fotó iparban.

8. Fiatal amatőr fotós vagyok, most fejezem be az iskolát, még a portfóliómat építgetem, amire büszke lehetek. A pénz ráér később.
Remek, mégegy fotós tanonc, akit nem érdekel a pénz. Lefogadom, amikor a diákhitelt vissza kell majd fizetni, akkor elkezd számítani a pénz is. Előbb-utóbb gondolom kell majd rezsit is fizetned, kaját és ruhát venni. Kivéve, ha apu és anyu mindent megvesz – ami miatt tényleg nem kell aggódnod.

9. Csináltam pár igazán komoly fotózást ingyen, így most komoly magazinokban jelent meg a nevem.
Név feltüntetésért fotózni az egyik legnépszerűbb amatőr fotós szokás. Senkinek nem használ, legkevésbé neked, de megöli a magazin fotósok üzleti lehetőségeit. Persze a kiadó spórol rajta egy csomót, de azt a pénzt akár be is fizethetnéd nekik, úgy még egyszerűbb…

10. Most végeztem a fotós iskolában, és fotóztam egy csomót mindenfelé – főleg ingyen. Nagyon sok tapasztalatot szereztem, és remek kapcsolatokat építettem. Ha majd a gazdaság fellendül, sokkal jobb helyzetben leszek, mintha csak ültem volna és a fizetős munkákra vártam volna.
Ez egy olyan fotós suli lehetett, ahol semmit nem tanultál. A problémád, hogy sokkal inkább fényképezni akarsz, mintsem megélni a fotózásból.
Nem “ülsz és vársz a munkára”, hanem lehetőségeket keresel, és olyan megbízókat, akik hajlandók fizetni a munkádért. Azok a kapcsolatok, amiket ingyen munkával kiépítesz, annyit is érnek, mint amennyit a képeidért fizetnek.

11. A digitális fotózással ma már minden egészen más. Tíz éve az ingyen fotó azt jelentette, hogy a fotós lenyeli a film, a labor és a kidolgozás költségeit, ha a megbízó nem fizette ki. Ma a fotózás csak az idődbe kerül, mert a pixelek ingyen vannak.
Nem, a pixelek sincsenek ingyen, de kösz, hogy játszol. A fényképezőgépek és azok zárszerkezetei korlátozott élettartamúak, elhasználódnak. Bizonyos időközönként minimum javítani, vagy cserélni kell. Oszdd el a fényképezőgéped árát a képek számával, amiket ingyen készítettél, és megkapod, hogy mennyibe is kerülnek neked azok az ingyen pixelek. Ebben persze nincs benne, hogy mibe kerül a Photoshop, amivel a képeket feldolgozod, a számítógép, amit használsz hozzá, a háttértárak, amin a képeket tárolod, és a CD/DVD, amire kiírod a megrendelőnek. Az időd meg úgyis ingyen van…

12. Mióta nem aggódok, hogy mennyit kérjek egy fotózásért, egyre több megbízás érkezik minden irányból. Azt akarom, hogy a képeim használjanak a világnak, és segítsenek más embereket, ez nem a pénzről szól.
Még szép, hogy jönnek a megkeresések minden irányból. Így van ezzel a miniszoknyás lány is a bárban, aki nem vett fel bugyit, és mindenkinek ígér mindent. Csodálod, ha hirtelen tömeg van?
Szóval segíteni szeretnél más embereknek? Mi lenne ha azokkal kezdenéd, akik a fotózásból élnek, és most csúnyán aláígérsz az ő áraiknak? Ez a legjobb módja, hogy segíts a minőségi fotózásnak fennmaradni, hogy az egész világ hasznára legyen.”

Kapcsolódó bejegyzések:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és lájkold a blog Facebook oldalát, hogy értesülj más hasonló írásokról is!

Címkék: , , , , , , ,

  • http://gabormalek.com Gábor

    Ez nagyon nagy. Minden fotóskörben terjeszteni kéne. Sőt jó lenne, ha ezt a fotósoktatásokon is elmondanák…

  • http://www.virgonc.com Virgonc

    Zseniális :) Köszi a fordítást :)

  • http://photo.trychydts.hu Trychydts

    A fordítás a sok esetben gátlástalanul durván torzítja az eredeti szándékot; pont azok a pontok a legtenyérbemászóbbak, ahol éltél a “szabadságoddal”. Szerintem fordíts pontosan vagy vállald fel nyíltan a saját véleményed; felesleges Harringtonnal takarózik.

    A torzítás amúgy abban áll, hogy az eredeti cikk elsősorban azokat célozza, akik a fotós bizniszüket akarják ingyenmunkával felfuttatni. Az eredeti cikkben csak a mélységesen rosszindulatú és demagóg 7. pont szól arról, hogy “soha senkinek ne tegyél szívességet, kérjél pénct”. Megspékelve azzal, hogy reméli, azok az emberek, akik csak hobbinak tekintik a fotózást, előbb-utóbb majd jól megszívják és elvesztik az állásukat.

    Amúgy kár volt erre 12 pontot vesztegetni, kettő is megtette volna.

    1. Ne ígérj alám, de kis konkurens féreg, különben lealázlak a blogomon!

    2. Ne kreatívkodj, te kis amatőr kukac; mennyé dolgozni, hadd higgye csak mindenki, hogy csak pénzért lehet minőségi fotóst kapni.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Trychydts: Köszönöm az építő szándékú kritikád! Bár nem hiszem, hogy olyan durva eltérések vannak, mint mondod, de mindenképpen át fogom nézni a fordítást a szabadon értelmezés hibái miatt. Aki ért angolul gondolom úgyis megteszi, éppen ezért linkelem mindig a forrást.

  • http://azonnal.hu/ Einon (az Olcsójános)

    Én még amatőr se vagyok, mindig kölcsön géppel szaladgálok (amit ezért nem is tudok rendesen kezelni), Voltam olcsójános is, de nem áltatom magam azzal, hogy ezzel bármit is el lehetne érni. Aki ezt teszi becsapja saját magát.

    Volt egy rendezvény ahol egy profi helyett mentem fotózni. A képek olyanok is lettek. Máskor még leb*szást is kaptam mert a több helyszínen nem értem oda mindenhova. Jah kérem, profi géppel egy 2-3 fős team biztos jobb eredményt produkált volna, de nem ingyen.
    Ez csak rám vonatkozik, de ide tartozik: engem olyan helyekre hívtak ami magánemberként is érdekelt volna. De fotózzak már ha úgyis ott leszek. Ismerős? Ez a legrosszabb. Egy keresőn át nézni mindent, rohangálni ahelyett, hogy részt vennék azon amit fényképeznem kell.

    Néha álltam a másik oldalon is: “alkalmaztam” egy ólcsójánost mert egyszerűen nem volt időm fényképezni, pénz nem volt, a profi meg pénzt kért. Arra jutottam, hogy ha rajtam múlik soha többet.

    Miért? Mert ez a rendszer, az olcsójános intézménye több szinten is szívás. Ha ingyen jön, akkor a pofám lapos mert örüljek, hogy eljött nehogy már meg is mondjam neki mit, hogy szeretnék még akkor is ha netán szarok lettek a képek.
    Ellenben ha fizetek érte akkor pedig jogosan elvárhatok érte valamit. Ez nem csak a fotózásra igaz.

    Persze az ember tanuljon gyakoroljon. Ebből _elvileg_ semmi haszna nem lesz, de ha csinál egy két jó képet azt kirakja Flickr / Photoshelter / Picasa / (mindenki gondoljon ide amit akar) oldalakra, akkor abból is lesz egy jó kis referencia alap. Ott is megismerhetik a nevét. Ez valóban nehéz eleinte. Sokat kell gyakorolni, menni de nem lehetetlen. És akkor sem a saját munkáját nem értékteleníti le, sem pedig más kenyerét nem veszi el.

    Szóval ólcsójánosok voltak, vannak, lesznek, de nem feltétlenül kell tovább szaporítani őket.

    Trychydts: Az angol eredetit meg átnéztem… valóban nagy szabadsággal élt a posztoló a fordítást illetően, de jelentésbeli eltérést én nem találtam. Hol találtál eltérést (az előre bejelentettek figyelembevétele mellett)?

  • Péter

    Az ingyen fotózókkal nekem semmi bajom. Nekem azzal van bajom, aki elvárja, hogy én ingyen fotózzak (tudom, a sok ingyen fotózó befolyásolja az elvárásokat).
    Szerintem is rá kéne venni a (sokat) fotózókat arra, hogy elgondolkodjanak, ingyen adják-e a fotóikat. Még pontosabban: hogy mennyiért adják. Sajnos attól tartok, ez a(z angol eredeti) erre nem a legalkalmasabb. A szerző kicsit kiakadt valamitől, és abban egyet is értek Trychydts-el, hogy a mondanivalót bele lehetett volna fordítani sokkal kevesebb pontba. Talán nem kettőbe, és nem ebbe a kettőbe… de kevesebbe.

    Pedig jó volna egy értelmesen összeszedett, nem nagyképűsködő mondjuk 10 pont erről, ami elgondolkodtatná azokat, akiket megtalál. Mert bár a felvetett kérdésekre én is reagálnék ha nekem szegeznék, de talán nem pont így, ugyanis a felvetések nagy része tényleg konkrét alappal rendelkezik, a válaszok sokszor viszont ezt figyelmen kívül hagyják. Pl. a 8-as pont szerintem teljesen jogos felvetés, a válasz viszont nagyképű – a helyes válasznak SZVSZ valami olyasminek kéne lennie, hogy pl. “A portfolio építése fontos dolog, de ne várd, hogy az így felépített kezdő portfolio olyan lesz, mint egy 20 éves tapasztalattal rendelkező fotósé. Építs fel egy-két hónap alatt egy alap portfoliot, kezdj el alacsonyabb áron alap feladatokat elvállalni, majd abból folyamatosan javítsd a portfoliot, egyre magasabb szinvonalú munkákat, ahhoz folyamatosan igazított magasabb áron elvégezve. Ha több, mint 3 hónapja ingyen építgeted a portfoliodat, azzal csak az idődet vesztegeted.”

    Amúgy mostanában a legnépszerűbb elvárás tapasztalatom szerint az “említést adunk cserébe a fényképedért” jellegű. Általában ők vannak megsértődve, amikor türelmesen elmagyarázom, hogy egyrészt az említés akkor is elvárás, ha pénzt adnak a licenszért, másrészt pl. egy magazin editorialjában 5 éven keresztüli, kb 10 CD borítós képfelhasználáskori említésem eredménye egészen pontosan 0 db megrendelés volt, ezért nem igazán látom, hogy mi lenne az értéke számomra annak, ha mondjuk egy rendezvény plakátjára kitennék a nevem apró betűvel.

  • http://www.flickr.com/a_lion ALion

    Ez zseniális volt! Köszönet a megosztásért. Sajnos én is vesztettem el éves munkát olyan miatt, aki egy évre 15ezer (jól látod!) forintért vállalt el kb. 500ezer forintos munkát. És az első leadott száz képért másfél év után sem kaptam meg a pénzemet. Per? No, arra nem futja.
    Mivel sokat fotózom koncerteken, és vállalok zenekari élő portfolio készítést, volt hogy azt monda a zenekarvezető (nem csóringer szegény banda), hogy ennyi pénzből veszek egy kis gépet! Mondtam, hej, vedd meg, lődd koncert közben magatokat. Bravo! És akkor a lopott képekről nem is beszélek, mert az egy külön fejezet. Számtalanszor megkaptam én is, hogy neked csak egy kattintás… Persze!!! Ingyen fotóssal nem szabadna kezdeni. Viszont azok, akiknek fizetnek, mind valahol csókosak. Elég durva körök ezek…

  • http://www.bokoristvan.hu Bokor István

    Valoban sok felesleges kerülő van a pontokban, és ráadásul nem tükrözi a hazai viszonyokat, amiket szintén pontokba kellene szedni….
    Igen én is sokat fotoztam ingyen, és nem ingyen is.
    Mindenki kifizeti a villanyszerelő vagy a vizvezetékszerelő rezsi óradíjával sujtott háztartási problémamegoldást, mert viz villany kell. Azt nem lehet mobiltelefonos szar képpel pótolni, mint a fotóst. Lefotózzák magukat mobillal sokszor a budival a háttérben, amit aztán lájkolhatnak az ismerősei bármilyen igénytelen gagyi iszonyat is.
    Akik egy idő után tényleg elvárják, hogy koptasd a felszerelésed, ami esetleg milliós nagyságrendű, és a fotoi felett tölsd a szabadidőd retusálással azok vajon felásnák a kertemet ingyen? És ha már megtette átmenne a szomszédba is mert ott is szépen kérték?
    Nem, még arra sem hajlandó, hogy egy – a fotos által megálmodott képhez beálljon pózba.
    És mit kezdjek az ujsággal amelyik elkéri a képemet, de előre közli -fizetni azt nem tud?

  • Földi D. Attila

    Sajnos a 7-8-9-es pont a leginkább igaz a hazai viszonyokra…. Én ezekben az “újságíró fotózik”, “megkérem a fiamat”, “majd a haverom eljön, mert most vett egy fasza kis gépet” szitukban nagyon köcsög szoktam lenni. A múltkor egy rendezvényen a ruhatárosnak nettóban több pénzt ajánlottak, mint a fotósnak…. És volt rá ember…. Van még lejjebb??????????

  • PhotoDak

    Nos, Igen van benne igazság.
    Viszont azt látom, hogy a hazai szakmában megvannak a “bejáratott” vén rókák akikkel pl egy újonc nem tud versenyezni, emiatt mondja, hogy: “ÁÁáá odaadom ingyen…” legalább a nevem kikerül.

    Viszont ugyanakkor a médiával is van baj sűrűn, mert nekem pl volt olyan képem melyek a megrendelőnek kiadtam (C)-zve de közöltem hogy a nevemnek láthatónak kell h maradjon stb valamint média kérné akkor ott ay elérhetőségem, meg lehet keresni. Simán kiadták a képeket a Sanomának és még 2 másik cégnek majd furamód a képek megvágva név nélkül kerültek fel a netre… amikor nekiláttam a tamtam dobokat verni és esőtáncot járni ügyvéddel felszerelkezve a Sanoma portáján akkor sűrű elnézést kértem majd közölték hogy sajnos anyagi gondjaik vannak fizetni a képekért nem tudnak… – Köszi, ezt mond majd a gázszámlásnak.

    Azt is megemlíteném azért itt, hogy akik csókosok vagy térdeltek/nek folyamatosan azoknak mindig van melójuk. Ezt pl sehol nem említik, hogy hogyan kell csinálni.

    A legjobb viszont tényleg az, hogy a digit gépek megjelenésével nagyon sokan gondolják, hogy veszek egy magas Mpixeles gépet azt jó vagyok! Amikor meg meghallják, hogy pl egy rendezvényfotó mennyibe kerül akkor hitetlenkednek, hogy de mi kerül ebben ennyibe?

    Erre nagyapám jut eszembe, aki kiváló autószerelő volt, ha egy motor nem indult akkor őt hívták, mert az biztos hogy életre keltette. Egyszer volt egy eset, hétvége volt, hívták ment, majd a helyszínen megállapította hogy az elosztófedél lecsúszott. Visszaigazította kicsit meghergelte hogy még egyszer ne essen le, majd megtörölte a kezét és közölte az árát a szerelésnek. A megrendelő hitetlenkedve nézett rá majd közölte. “Hogy ezért a 3 perces munkáért ennyit?”
    A válasz egyszerű volt “Én tudtam elsőre hogy hova kell nyúlni és mit kell csinálni…”

    Ami a fotózásban most nagyon szívás itthon, hogy mindenki ólcsójánosokat keres. pl a divatosok fillérekből akarják reprodukálni a párizsi 20000 eurós fotózásokat. Ahol a modell a ruhát akár haza is viheti magával a nap végén mert annyira nem érdekli a megrendelőt.
    Itthon? ha csak egy cérnaszál kilóg belőle akkor a stylistok már sírnak rínak hogy úúúristen!

    A probléma ott van hogy a profik elkezdték leadni az áraikat, mert a megrendelők nem akartak/tudtak eleget fizetni, de piacon és életben kellett maradni ezért olcsóbbak lettek. Majd beléptek a fél-profik, és a lelkes amatőrök is, na ezzel megölték a piacot.

    Külföldön egy profi divatfotós napibére van ahol 10000 euró. Magyarországon jó ha 1000 eurónak megfelelő forintot kitud az ember sírni magának, feltéve ha a végén kifizetik.

    Kedvenc történetem: megcsináltuk az anyagot a megrendelő elképzelései szerint, de végig mondtuk, hogy nem lesz úgy jó mert kinyomtatva egy forintot sem fog érni. Nem azt ő tudja mit akar, az lesz.
    Átadtuk a képeket majd vártuk a végeredményt. kb 4 hónapot üét rajta majd közölte hogy szar az egész és nem tudja nyomdába vinni ezért nem tud kifizetni… megjegyzem ugyanez a szöveg ment a sminkes és a fodrász felé is. Nem mondom hogy milyen luxusgépjárműve van a kedves megrendelőnek. Az ilyenekkel sajnos nem lehet mit kezdeni mert ekkora bunkókat nevelt ki a társadalom magából a “versenyszférába”… viszont egy feketelistát lehetne ezekre csinálni belső fotósberkeken belül :D

  • http://azonnal.hu/ Einon

    Most egy beszélgetés során ugrott be, hogy nem az olcsójánosokkal van a baj. Ki tudja lehet, hogy a következő Robert Capa lesz egyikükből.

    A gond a megrendelőkkel van. Azokkal, akik inkább lemondanak a minőségről a megtak spórolásért.

  • http://www.zolten.fotosblogja.hu Kutasi Kovács Zoltán

    “6. Ingyen csináltam meg egy barátom új Facebook profil képét. Ha az emberek látják a képeimet a Facebookon, akkor megismernek, és több munkát kapok.”

    Ha valamelyik barátomtól pénzt kérnék egy portréért, az első expo után azonnal pofán vágnám magam a kamerával.

    Ha egy idegen keres meg, akkor hosszas mérlegelés után hozok egy döntést és leírok egy tisztességes összeget, ill. papírra rögzítem a folyamatot is. Vagy. Ha nem tetszik a munka, akkor megköszönöm a lehetőséget és udvariasan nemet mondok.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Einon: Robert Capa egész életében csóró volt, mondjuk azért, mert elszórakozta a pénzét, amint kifizették. De ő még megélt abból, hogy csak fotózott.

    Abban viszont igazad van, hogy a gond azokkal a megrendelőkkel van, akik lemondanak a minőségről az alacsonyabb árért.

    Aki pedig képes tartósan jó minőséget produkálni, és nem véletlenszerűen jók a képei, az megérdemli, hogy a munkájáért megkapja ugyanazt a pénzt, amit más megkapna azért a minőségért. És aki képes tartósan jó minőséget produkálni, azt úgyis zaklatják annyi felkéréssel, hogy előbb-utóbb maga is így kezdi látni. Ha nem hamarabb, akkor a drága felszerelés következő darabjának beszerzésekor, a következő zárcserénél, vagy amikor választania kell, hogy újabb fotós holmi, vagy villanyszámla…

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Kutasi Kovács Zoltán: a “Facebookra, barátoknak” részben nagyjából egyetértünk, de nem akartam nagyon átírni a fordításnál, mert mégsem kezelhetem teljesen szabadon az eredeti szöveget (bár ezt már így is érte kifogás). Facebook fotókkal kapcsolatban egyébként fogok még írni néhány okosságot külön posztként, de ez most itt nagy kitérő lenne…

    Azért azt hozzátenném, hogy más súllyal esik latba, hogy a barát mire használja a Facebook oldalát. Egy teljesen civil barát privát FB profilképét én is odaadom ingyen, sőt szerintem Harrington is. De ha a barátom celeb vagy üzletember, és a saját hírneve/vállalkozása népszerűsítésére használja a képet, akkor már más a kép elbírálása. Én valahogy úgy szoktam megfogalmazni, hogy aki hajlandó nekem sódert cipelni a nyaralóm építéséhez, annak én is hajlandó vagyok ugyanerre (majd egyszer ezt is kifejtem egy külön írásban).

    Például nem várom el az informatikus barátaimtól, hogy ingyen biztosítsák a honlapomhoz/blogomhoz a tárhelyet, nem várom a grafikus barátaimtól, hogy ingyen készítsenek nekem honlapot és nem várom a fotós barátaimtól, hogy ingyen készítsenek rólam portrét, amivel a honlapomon, vagy akár a facebookon hirdethetem magamat. Panaszkodok, hogy nincs rólam jó kép, de aki olyat fog készíteni, amivel hirdetném is magam, annak ki fogom fizetni az árát.

  • http://www.zolten.fotosblogja.hu Kutasi Kovács Zoltán

    :) Attila, ha netán mondjuk a celeb barátod egy év múlva valami vállalkozáshoz felhasználja az általad készített portrét, mert a csaja szerint ez a legjobb kép róla, akkor utólag bekopogsz a számlával? Vagy gondolsz a jövőre és ezt előre kikötöd, hogy csak egy alkalomra adtad oda? Ne már! A barát az barát, és egy tisztességes portré elkészítése nem olyan nagy dolog, mint mondjuk egy februári szeles-esős időben várni a minisztert.
    Amúgy egy portrét és egy honlapkészítést teljesen értelmetlen egy lapon említeni.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Zoltán: nyilván te is érzed, hogy mit próbálok kifejezni. Nem ilyen diszkrétek a határvonalak, ahogy pl a barátság szó ismételgetése sem. Nekem vannak nagyon jó barátaim, jó barátaim, közelebbi és távolabbi ismerőseim. Nem mindenkinek ugyanúgy adok egy képet. Viszont mindegyikre rászólok, ha nem írja ki a fotós nevét, akár én vagyok az, akár nem.

    Egyébként egy igazán jó portrét nagyon is nehéz megcsinálni, nekem ezért nincs igazán jó portrém magamról. Olyan portrét már sokan csináltak rólam, amit nem olyan nagy dolog elkészíteni, de azért nem is fizetnék….és amennyire a megrendelő szerint “egy portrét nem olyan nagy dolog megcsinálni” annyira egy portfóliót, egy épületfotót, vagy egy sportfotót sem nagy dolog megcsinálni: fotózni egy majom is tud, mert csak a gombot kell nyomni.

  • http://szabimage.hu Németh Szabolcs

    Bizony egyre nagyobb a verseny, mert mindenki fotós akar lenni. Mozgalmas, hálás munka tud lenni. Sokszor tényleg jobb, mint egy vállalatnál ülni az irodában. Amikor én kezdtem (1994), csak a fiatalok felől jött az utánpótlás, most viszont sok olyannal találkozom, aki informatikusból, közgazdászból stb. lett kb. 32 évesen szép lassan esküvői fotós 180.000 Ft induló árral most már, mert tényleg igényes munkát tesz az asztalra. A másik fele, aki 40000 ért vállalja, mert kezdő. Fiatal és örül, hogy dolgozhat, vagy idősebb és unja az irodai melót, de van pénze gépre, obira. Először csak hobbi, de rájön, hogy megy neki és miért ne próbálja meg, csak kapcsolatai nincsenek. Én ezeknek mind megnézem a fotóit és inspirációt és ötleteket nyerek belőlük, mert mindenkinek joga fotózni, nekem meg holtig tanulni, fejlődni, hogy versenyben maradhassak.
    És már nem csak a Práter, meg a MÚOSZ van, hanem kismillió OKJ-s fotósuli. Van, amelyik a végzetteket ügynökségként foglalkoztatja tovább. Persze egyre több felületen jelennek meg a fotók, csak tényleg nem mindegy, hogy melyik, milyen minőségű jelenik meg ingyen. Voltam hivatalos fotós nyilvános rendezvényen, amely facebookos oldalára (mindenki ebbe az irányba megy) feltette a válogatásokat. Erre az oldalra feltette a saját fotóit a saját oldaláról belinkelve egy tehetséges, de kevésbé foglalkoztatott valaki, aki rendszeresen ezt csinálja (CANON 1DIII, profi obik). A másik eset szintén facebookos. Ott a pr ügynökség ismerőse volt a fotós, szerintem szintén portfoliobővítés céljából, mert az ügyfél nem hívta. (NIKON D3 profi szettel). Mindkét esetben én kaptam a lóvét, ők semmit, de volt lehetőségük watermarkos fotókat pörgetni a social media-ban, míg a hivatalos fotókról nem derül ki, hogy ki csinálta. Azt nem hiszem, hogy legközelebb őket hívják, mert a keretszerződés nem az övék és a tapasztalatom szerint ez elég bizalmi szakma, fontos a kapcsolat. Talán egy kicsit az a fals, hogy mások számára tűnhet úgy, hogy keresett rendezvényfotósok, mert lám, milyen sok helyen ott vannak, még a fbookon ott látod a cég oldalán. Egyébként, ha más is van rajtam kívül egy eseményen, az engem ösztönöz. Egy esküvős ellenpélda: A menyasszony mondta, hogy ne lepődjek meg, lesz egy fotós, aki portfólióba gyűjti az anyagot, de nem fog zavarni. Végül rajtam kívül ketten fotóztak félprofi-profi szettel a templomban, de ők nem lépték át azt a bizonyos határt. A harmadik egy panasoniccal tolta, de ő folyton ott ugrált mellettem. Nem mertem szólni egyiknek sem, mert nem tudtam, hogy ki a haver fotós. Na kiderült, hogy aki a legnagyobb alázattal és a legkevésbé zavaró módon fotózott, ő volt az. A másik egy unokatesó volt, feltörekvő fiatal. A panasonicost a videós hozta, és folyton hátráltatott a munkában. Biztos kicsivel többért, így adta el a szolgáltatást. A srác mozgását látva, a beépített vakus megfejtéseit figyelve nem volt kétséges az eredmény. Szerintem az igazán durva, az a kolléga, aki már évek óta feltűnik olyan rendezvényeken, ahol a sajtót is meghívják. Valahogy odaerőszakolja magát és a rendezvény végén a laptopjára letöltött fotókat kínálgatja ingyen a pr, vagy marketing, vagy kommunikációs vezetőnek. Van olyan cég, akinek a rendezvényein sokat kérdezgetett két srác a gépekről, a melóról. Az egyiknél Canon 300D, a másiknál Nikon D70? volt ilyen – olyan obikkal. Mondták ez csak hobbi. A harmadik évben mondta az ügynökség, hogy nem kellek egész napra, csak bizonyos eseményeket fotózzak, meg a dekort, mert csak nekik kell referenciának. Az ügyfél a saját két alkalmazottját fogta be ingyen fotózásra, akiket fent említettem. Ez kétszer volt. Idén már nem ők fotóztak, hanem egy topisan öltözött valaki, állítólag szinte ingyen 5D MkII-vel. De ezt hogy??? Na mindegy, szerencsére én is ott lehettem emlékképnyomtatós megfejéssel, rendes árért. Lehet, hogy a válság miatt van a sok szinte ingyen. Viszont akkor fel kell kötni a gatyát, kedves régi és feltörekvő pajtások, vagy legalábbis észnél kell lenni árazáskor, mert az alámenés egy határ után visszaüt. Ha ilyen ütemben termelődik a sok fotós és a cégek büdzséje viszont szűkül (kivéve fotóstanfolyamos és fotókereskedő):-), illetve a házasulandók is azt mondják; zenekar kell, de majd a Lali fotóz, akkor újabb okj-s tanfolyam után kell nézni, mert telítődni fog a biznisz. Csak ne ugyanazt a szakmát kezdjük el:-)

  • http://www.zolten.fotosblogja.hu Kutasi Kovács Zoltán

    Persze ez is egy másik post lehetne, de szerintem egy porté elkészítése végtelenül egyszerű feladat. Nem kell hozzá más, csak idő és kölcsönös akarat.
    Na mindegy, nem akarom tele offolni az oldalt. Ami neked könnyű az nekem nehéz és ez megfordítva is igaz lehet.

  • Megmondom

    Hello.
    Ez egy felbosszantó tipikus amerikai sznob maszlag, amihez nekünk közünk nincs.
    Pénz szagát érzem a sorok közt, ledegradáló megnyilvánulásokat, emberiségnek nulla jelét.
    Teljes mértékben értem, hogy mi volt a célja a szövegnek, de ez eléggé le van sarkítva.
    A fele pontokkal nem értek egyet, sőt tapasztalatokból meg is tudom cáfolni.
    Szerintem jelenleg itthon az a helyzet, hogy a befutottabb fotósok túl sokat akarnak kérni a méltóságuk hevében, a nem befutott fotósoknak pedig senki sem fizetne, ezért elvállalják ingyen mert szeretnek fényképezni.

  • http://www.szabimage.hu Németh Szabolcs

    Ja, ha kell rendezvényre fotós, szóljatok. Kollégáknak kedvezmény:-))
    Na jó, bocs ezért a hülyeségért, csak azért írok még, mert az előbb elb@sztam a weboldalam beírásánál valamit és nem szeretnék anonim maradni. Nyilván a nevem úgysem mond semmit. Sziasztok

  • http://www.fotokaresz.hu Karesz

    Az arckönyvbe már jegyeztem, de talán még annyit hozzá… a magyar árérzékeny (ez nem véletlen) és csak idővel lesz, egyszer, kitudja, majd, minőségérzékeny is. De ott tartunk, hogy 1 képet kérek…

  • http://www.flickr.com/photos/richard_ruzsa/ Rityi

    Amikor először olvastam, akkor nagyon mérges lettem, mert egy újabb posztnak tűnt a profik a hobby fotósok ellen témakörből. Aztán töbszöri elolvasásra már inkább szakmaibnak tűnik a dolog.

    Ennek ellenére azért lenne egy két észrevételem. Hobby fotósként, nekem a fotózás “csak” egy szerelem. Semiképpen sem állítanám, hogy az én képeim jók, vagy minőségiek. Viszont mindig törekszem a legjobb tudásom szerinti minőségre. Ha barát kéri, mert tetszik neki, és szeretné háttérképnek használni, akkor megkapja. Ha valaki meg akarná valahol jelentetni, akkor meg fizessen érte. Igaz szakmán kívüliként nem is tudnám, hogy mennyit kellene elkérni érte… Viszont mivel sokszor akár órákat is rááldozok egy képre, ha valakinek kell, akkor fizessen érte, a profinak is fizetne (vagy ezek szerint mégse!?) Eddig egy alkalommal akarták megjelentettni a képemet, viszont amikor mondtam, hogy akkor fizessenek érte, akkor már nem kellett mekik.

    Egy esküvőn alkalmaztak iserősömék egy általuk profinak mondott fotóst, aki 150 ezret kért a munkájáért. Az eredményt látva, biztos jobban megnézném, hogy kinek, miért adok annyi pénzt. Neki biztosan nem.

    Eddig mindenkinek nemet mondtam, akik megkértek, hogy fotózzak valami rendezvényt. Egyszerűen abból az okból mert nem ebből élek. Legtöbször ilyenkor aztán egyáltalán nem fotózok, ha mégis meghívnának.

    Ezek az én elveim, véleményem, mint aki belekontárkodik a fotózásba, remélve a pozitívabb megitélését a “hobby fotósnak”. Még véletlenül se szeretném elvenni senki megélhetését. Csak nagyon szeretem a fotózást.

  • http://businessphoto.hu Radványi Tibor

    Lehet, hogy nem teljesen precíz a fordítás, és lehet, hogy a kedélyeket nagyon felkorbácsolja egy ilyen sarkos vélemény, de én is nagy rajongója vagyok Harrington úr pragmatikus üzleti megközelítésének. Sokat tanultam a könyvéből és a blogjából is.

  • http://photo.trychydts.hu Trychydts

    Először is a fordításról a részletes véleményem, hátha használ.

    1. Az 1. pontnál kifejezetten arról van szó, hogy (vadidegenek) _érdeklődnek_ az árról, és a fotós mondja azt, önként, hogy “ingyen lesz”. (Ráadásul koncertfotózásról van szó, nem pedig mondjuk esküvői fotózásról, amit az ember a barátainak nyilván (?) megcsinál ingyen, még akkor is, ha másoktól pénzt kér.)

    2. Színészről van szó, nem modellről. Ez elsősorban azért fontos szerintem, mert a színész a fotóval adja el magát, de nem a fotózásból él. Egy modell esetében ez jóval kevésbé igaz vagy szükségszerű: magát a modellkedést szerintem lehet gyakorolni; el nem tudom képzelni, hogy egy kezdő fotós, akinek gyakorolnia kell a pózoltatást (nem csak világítás van a világon), a világítást, meg egy modell, akinek gyakorolnia kell, hogy gép előtt áll, miért ne segíthetne a másiknak ingyen. Egyiküknek sem lesz direkt anyagi haszna a dologból; egy színésznek (Amerikában) lesz/lehet. (Ráadásul értelemzavaró, hogy a modell nem “művész”.)

    3. Itt is olyasmi marad le, amiért az eredetiben pénzt adnak az (amerikai) emberek: nem egyszerűen családi fotózásról van szó, hanem képeslapokhoz való fotózásról. Sima, magánhasználatra szánt családi képek esetében a minőség egyáltalán nem akkora faktor, hogy arra bárki felbérelne egy fotóst.

    Engem amúgy a 7. pont érint érzékenyen (ennek a fordítása korrekt). Egyszerűen nem akarok főállásban fotózással foglalkozni. Ha főállásban kéne fotóznom (mondjuk mert inidaiak elveszik a munkámat), azt kényszernek érezném és nem azzal foglalkoznék, amiben munkatapasztalatot szeretnék szerezni.

    Abszurdnak tartom a felvetést, hogy azért, mert valami érdekel, rögtön pénzt kéne érte kérnem. Az összes modellfotós projektemet magamnak raktam össze, amatőr (pénzért soha nem fotózó) modellekkel, amatőr (pénzért soha nem sminkelő) stylistokkal); esküvői fotózások esetén pedig csak akkor mentem, ha ráértem és ha sikerült megállapodásra jutni azzal kapcsolatban, hogy én is találok kreatív kihívást az adott feladatban. Sosem mentem bele sima megrendelő-szolgáltató viszonyba. Csak azért ne vállaljam el ezeket az alkalmakat (amikben én örömömet lelem), hogy aztán egy esküvői fotós elsózhasson az ifjú párnak egy abszolút rugalmatlan szolgáltatási “csomagot”?

  • H.Z.

    Amellett, hogy megértem a szerzőt, nekem az jött le az egészből, hogy egy fotózásból eddig többé-kevésbé jól megélő emberke félti az üzletét.

    7. Imádom az informatikai főállásomat, de szabadidőmben szeretek fotózni. Nem bánom, hogy nekem kell finanszíroznom a fotózást, mert így nagyobb az alkotói szabadságom.
    Tudod mit “kocka”? Majd ne panaszkodj, ha az indiai szabadidős munkások átveszik a te főállásodat. Ne is próbálj megélhetésként tekinteni a “hobbidra”, mert remekül ásod alá az ilyen irányú lehetőségeidet – és mindenki másét is a fotó iparban.

    Teli a világ GPL szoftverekkel… ettől még rengeteg programozó meg tud élni(egyelőre). Az én munkámat nem indiai vette el. A kedvemet sem. Bár a hasonlatban van valami: aki indiaival szakmai kapcsolatba kerültem, annak gyalázatos volt a szaktudása. Egyébként minderre valahol jó (ellen)példa lehet pl. Fogarasi Zoli (a fórumos nickje nem ugrik be, a Fidoneten Fogi-ként volt jelen), aki – ha jól tudom – szintén IT-s “ingyenmunkás”-ból lett profi fotós…

  • tmt

    A 7. pontra írt “válasz” nekem kicsit fura. Az alapfelvetéssel szerintem nincs is semmi baj, nyilván, ha valaki a főállásában megkeresett pénzt elkölti fotózásra, az az ő dolga, az még nem teszi gonosz ingyenfotóssá.

    Én nem fotózásból élek, de nem is csinálok grátisz hárdkór fotózást senkinek. Ingyen meg pláne nem, mert emlékszem arra, amikor grafikusként mindig engem találtak meg az ismerősök, mert majd én biztos jól megcsinálom ingyé’. Családnak esetleg, de ezzel is vannak kellemetlen tapasztalatok.

    Szóval sok szempontból egyetértek az írással, de azért az eredetit is kicsit hisztis, dühöngős kirohanásnak értelmeztem, amikor olvastam. Eléggé benne van ebben a dologban az is, hogy a digitális fotózás olyanok előtt is megnyitotta a lehetőségeket, akiket eddig elriasztott a pepecselés a filmmel, ésatöbbi. A könnyebben kezelhető technológia mindig valamilyen szinten nagy áttörést hozott, ezzel sajnos együtt jár az is, hogy pár átlagos képességű fotós piacot fog veszteni.

    A magyar viszonyok viszont más lapra tartoznak, a haveromhaverja mentalitásnak kell igen gyorsan véget vetni, és erősíteni azt a tendenciát, hogy a minőségi munkát preferálják a megrendelők, és ne az olcsót. De hát ez sajnos nem csak a fotózásban van így.

  • András

    Magyar viszonyok:
    Az a legnagyobb probléma, hogy már a megrendelő cégek is kezdenek ráállni arra, hogy “profitól” kérnek ajánlatot és a haver/rokon/ismerőssel megcsináltatják töredékáron. (Multicég 16.000fős családi hétvége fotózás 2 fotóssal 160e-ért nem fért bele a költségvetésbe.)

    Legfrissebb kedvencem:
    Kértek ajánlatot esküvőre. Megbeszéltük, átdumáltuk, megálmodtuk, majd lemondták, mert az egyik ismerős 20e-ért megcsinálja. (Azokon a helyszíneken, amiket megbeszéltünk.) Aztán persze visszakanyarodtak hozzám, hogy segítsek már rajtuk, mert a kitűzött fotózás időpontot elmosta az eső és csak egy szutyok folyosón tudtak fotózni.
    Megkaptam a képeket retusálásra. (mert a “fotós” a vacsorán cd-re írta és a pár kezébe adta, hogy ő végzett, megy)
    Felszerelés: 30D+kamerába épített vaku+kittobi….
    Sajnos nem ez volt az első ilyen eset és szerintem nem is az utolsó.

  • http://www.flickr.com/photos/macskafarok macskafaraok

    mondjuk targyfoto es hasonlo egyszeru dolgokra, kis amator dolog is boven megteszi manapsag. Ugye. Aztan elso programban kis ‘Auto Tone’, es ‘elmegy’…
    A megrendelok nagy resze meg ugye ugyis rokkant ertelmileg/izlesileg…
    Szoval szukul a piac, az alap dolgokban, ahogy elgondolom.

  • John Doe

    Épp munkát keresek és elgondolkoztam, milyen jó lenne fotózásból megélni. Ami visszatart, hogy eddig csak egy amatőr géppel lődözgettem, és nincs kedvem százezreket fektetni a bizonytalanba. Ráadásul rendes portfoliót is kéne építeni hozzá, ami az elején csak ingyen menne. Mert ki fizetne a bizonytalanságért tízezreket? Viszont ez az írás most elszomorított, ha tényleg ennyire sz@rok a viszonyok.

  • http://www.pappanikomira.hu Papp Anikó Míra

    Tisztelt Völgyi Attila!

    Gratulálni szeretnék e legutóbbi bejegyzéséhez, mert teljes mértékben egyetértek a benne felsorolt pontokkal. A munkáért – tehát az alkotómunkáért is – pénz jár. Furcsamód nem egy ember gondolja úgy, hogy a művészek élete egyetlen se vége-se hossza láblengetés, délutáni napsütéssel és “azt csinálok, amit akarok”kal. Aki azonban benne van egy alkotófolyamatban, az tudja, hogy ezért 1) hosszú éveken át kell tanulni és biztos szakmai gyakorlatot szerezni, 2) az embernek számtalan szerepben helyt kell állnia (úgy bizony, olykor “fizetség-behajtóként” is…) Magam sem tudtam mit kezdeni azzal, amikor, még pályakezdőként több, mint fél évnyi (!) munkám eredményét akarták tőlem ingyen elkérni, mondván, hogy”legyek alázatos a szakma iránt” (sic!). Tette ezt pedig olyasvalaki, akinek a napidíja több, mint másnak az éves fizetsége. Hát nem. A számlákat sem lehet sem pillasuhogtatással, sem szép ívű mosollyal kifizetni.
    Minden sorával egyetértek tehát, kérem, terjessze, hadd értesüljenek róla minél többen. Az alkotó szakmát nem lehet “olcsózással” megalázni. Hiszek benne, hogy nem a kétes értékű TV-műsorok szereplőit kell túlfizetni, hanem – többek között – a tanult, munkájukat becsülettel és szeretettel végző alkotóművészeket méltó módon díjazni.

    Jó és eredményes munkát kívánok, üdvözlettel: Papp A. Míra

  • http://www.flickr.com/photos/vaant/ Varga András

    Macskafarok:
    Azért ez “kissé” erős volt, tárgyfotós ismerősöm valószínűleg a haját tépné. :)
    Én azt gondolom, egy cég, vállalat aki pénzt ad tárgyfotóért, tisztában van, látott már profi stúdiófotót, van ideája arra nézve, hogy is nézhet ki az.
    “Kis amatőr dologgal” feltételezem mondjuk belépőszintű gépre (DSLR) beépített vakura, kit objektívra gondolsz (maximum). Nos, egy ilyen felszereléssel pláne értetlen kezekben meglőtt kép nem, ismétlem: nagyon nem jól néz ki. Nem szükséges haladó tárgyfotós ismeret ahhoz, hogy lássuk a különbséget.
    Ne becsüljük le ezt az ágat, nagyon is sok elméleti tudás, belefektetett idő szükséges az elsajátításához.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Megmondom: persze, hogy pénz szagát érzed a sorok között. Te talán nem pénzért dolgozol, és adományokból tartod el a családodat?
    A befutott-nem befutott ellentétpárod érdekes felvetés, kár, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet, sokkal több tábor és árkategória van. Viszont a példádban szereplő nem befutott fotós azzal biztos nem fogja elérni, hogy fizetni akarjanak neki, ha mindent elvállal ingyen. Legalábbis elég kudarcra ítéltnek tűnik az a zsarolás, hogy “ha nem fizetsz érte, akkor ingyen fogom csinálni”. Nem sok kapitalista cégvezető fog tőle összerezzenni, és pénztárcát nyitni.
    Ismerek olyat, aki évek óta gyakornokként dolgozik a sokadik lapnál, mert sehol nem hajlandók véglegesíteni. A munkájával elégedettek, szívesen adnak munkát neki, csak fizetni nem hajlandók érte. Miért tennék, ha ingyen is vállalja? Ha nem ő, akkor majd valaki más. Nézd meg a sajtó álláshirdetéseket. Többségükben gyakornokot keresnek
    Persze nézhetjük úgy is, hogy nincs rá keret. Te mit szólnál, ha a munkahelyeden a te fizetésedre nem lenne keret? Nyilván megértően tudomásul vennéd, hogy mostantól a családi kasszából kell finanszíroznod a cég működését. (És nem a családi cég működéséről van szó, mert a lapkiadók java multi, és a sokmilliárdos nyereségű informatikai cég is arra hivatkozva alkudozik a fotóssal, hogy sajnos nincsen keret drágább fotóra. Lehet, hogy a boltban erre csak nekem nem adnak soha semmit olcsóbban?)

    HZ: biztos az én műveletlenségem, de nem ismerem Fogarasi Zolit, mégkevésbé a véleményét a témáról, így az említése nem igazán meghatározó. De nem lepne meg, ha ő is azok közé tartozna, aki nagyjából ugyanígy vélekedik az ingyenmunkából, mert a saját bőrén megtapasztalta, hogy az ingyen munka nem olyan jó reklám. Erről viszont csak ő tudna mesélni. Ha gondolod, kérd meg, hogy tegye meg. Engem tényleg érdekel hogy vélekedik, mióta már profi oldalról látja a piacot, ahol korábban kibicelt.

    tmt: A “haveromhaverja mentalitás” egy összetett kérdés. Szerintem ott nem az ismeretség az igazi probléma, hanem az, hogyha nem minőségi végeredményt szül. Engem nem érdekel, ha valaki az ismerőseivel dolgoztat, hogy ők kapják a pénzt. Én se tennék máshogy. Viszont én biztos, hogy a hozzáértő ismerősöknek adnám a megbízást, akik megfelelő minőségben végzik a munkát. Számomra éppen ez az ismeretség használatának fő lényege. Azért választok ismerőst, mert tudom, hogy tőle milyen munkát várhatok, és tudom, hogy nem fog visszaélni a bizalommal….sajnos tényleg nem mindenki gondolja így, de ezt nehéz általánosságokban vitatni, és nem is biztos, hogy érdemes konkrétumokban.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Trychydts: szerintem a lényeget érted félre. Ez nem egy dogma, hogy soha semmit ne fényképezz ingyen. Ez egy tanács, hogy nem érdemes ingyen dolgozni. Felvillant néhány élethelyzetet, amikbe érdemes belegondolnod, és ha bizonyos körülmények együttállása mellett szembesülsz velük, akkor érdemes rajta elgondolkodnod. Gondolom a Bibliát és a Koránt sem cáfolod mondatonként (nem mintha hozzájuk fogható alkotásról beszélnénk), hanem leszűröd a tanulságokat, és a saját életedben megkeresed, hogy mi hol hasznosítható belőle.

    Nem kérlek én, hogy mindent csak pénzért fotózz. Csak felhívom rá mindenki figyelmét, hogy attól hogy szeretsz kertészkedni, és szereted a focicsapatod, még nem biztos, hogy számodra annyira jó ajánlat, hogy ezentúl te tartsd ingyen karban a focipálya gyepét. Különösen, ha ezt csak az motiválja, hogy akkor a kertésznek nem kell érte fizetni. Te meg elgondolkozol rajta, és felelősségteljes emberként hozol valamilyen döntést. Aztán, hogy ez a döntés évek múlva is ugyanilyen helyesnek fog-e tűnni, az majd évek múlva derül ki.

    A színész – modell “félrefordítás” szándékos. Az USÁ-ban létezik az a feltörni vágyó színész réteg, aki már túl van az amatőr színjátszókörön, de még képtelen betörni a broadway-re, vagy Hollywoodba. Nagyjából ezt a karaktert hozta sokáig a Jóbarátokban Chandler, aki a kézkrém reklámokkal, meg a statiszta szerepeivel büszkélkedett mindenkinek. Harrington valószínűleg rájuk gondolt, de Magyarországon – amennyire én tudom – ez a réteg nem olyan jelentős, mint az USÁ-ban.
    Nálunk ez sokkal inkább a modellekre jellemző, akik kifejezetten azért gyűjtik a képeiket a portfóliójukban, hogy azokkal munkát találhassanak a modell szakmában. És MO-n nem is az az igazi gond, hogy reménybeli fotósok és reménybeli modellek csere-bere alapon kihasználják egymás érdeklődését. Hanem az, hogy erre kezd ipar kiépülni, és már (kereskedelmi termékek hirdetésére készülő) katalógus fotózásra, és divatbemutatóra is TFCD alapon keresnek egyesek modellt, fotóst, fodrászt, stylistot. Mivel én sosem fényképezek modelleket, én is ingyen-csere alapon fotóznék modellt, ha csak a saját örömömre csinálnám. Viszont fizetnék érte, ha munkához kellene.

    Abban változatlanul egyetértünk, hogy vannak emberek és helyzetek, amikben én is megcsinálok, és adok ingyen képet. Hogy ezek kedvezményezettjeinek köre mennyivel szűkebb, mint nálad, azt nem tudom. Nem tudom, hogy mennyi barátod van, és hogyan viszonyulsz barátságokhoz. Ha megtudják, hogy nyertél a lottón, vagy fotózol, akkor rögtön lesz egy csomó sosem remélt barátod. Mióta a facebook mindenkit barátnak hív, még olyanokat is, akikkel két szót se váltottam, azóta bizonytalan vagyok a barát kifejezés használatában, és hogy kinek mit jelent a szó. Maradjunk abban, hogy van akinek szabad, érdemes, akár kötelező ingyen adni, de nem mindenkinek, aki elvárja tőled.

    Rityi: örülök, hogy többször is elolvastad, és sikerült kicsit mögé látnod az írásnak. Nem célom a két tábor herrgelése, és a feszültség szítása. Épp ellenkezőleg. Bár attól félek, hogy túlzott ambíció lenne remélnem, hogy ezt a helyzetet pont én fogom feloldani.

    Rityi, tmt: Szerintem a nézőpontotok teljesen egészséges. Fotóztok, ami tetszik, mert jól esik, és szerintem azzal sincs semmi baj. Ahogy azzal se hogy a barátaitoknak odaadjátok, ha tetszik nekik. De ha már publikálni akarja valaki, vagy pénzt csinálni vele, akkor fizesse meg. És ne az éhező profik miatt, hanem miattatok. Ti munkát végeztek neki, ami hasznot hajt neki. Erre hoztam korábban az építkezés hasonlatot, mert az edző teremért fizetnek emberek, de sódert hordani nem megy csak úgy el senki hobbiból. Az ingyen munkával a legnagyobb gond szerintem, hogy többnyire azok számára sincs értéke, akik kapják. Mivel ingyen volt, nem becsülik meg – sokszor még a barátok sem.

    Rityi: Az árazás problémájában igazad van, ez még profiknak sem mindig egyszerű, és ezzel kapcsolatban is lesz majd még írás, de nem akarok mindig csak reklámozni témákat.

    Az esküvői fotós tapasztalatod sajnos nem egyedi. Én is találkoztam több ilyennel. Ha annyira pocsék, akár perelni is érdemes lehet, bár érdekes kérdés, hogy vajon a magyar bíróság mit kezdene vele. Külföldön volt rá pozitív példa.
    De hogy témánál maradjunk, legalább ilyen veszélyesek az ingyen jelentkező hozzánemértők. Sajnos én is ismerek olyat, aki még csak nem is fényképezett soha, mégis elvállalta ismerős esküvőjének fotózását nászajándékba egy kölcsön géppel, amit használni se tudott.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    John Doe: én nem akarlak semmiről lebeszélni, még akkor sem, mikor azt mondom, menj inkább buszvezetőnek. Ha tehetséget érzel magadban és látsz magad előtt még kiaknázatlan üzleti lehetőségeket, vagy vannak potenciális megrendelőid, akkor vágj bele. De ne ringasd magad illúziókba, mert ma sokkal nagyobb a fotós kínálat (lényegében mindenki, akinek legalább fényképezős mobilja van), mint amekkora a fizetőképes kereslet. Sokkal kisebb a verseny minőségben, mint árban, de az árfekvések gyakran még a befektetett költségeket sem fedezik. Kaptam már olyan ajánlatot vidéki munkára, hogy a munkadíjból az utiköltségre sem futotta, és még csak meghibásodásnak, vagy egyéb gikszernek se kell beütnie hozzá, hogy veszteséges legyen a munka.

    macskafaraok: jobb helyen a tárgyfotó egyáltalán nem olyan egyszerű, mint mikor Vaterára lefényképezed a megtelt hócipőt. Persze lehet házilag barkácsolni sokmindent, és ahogy mondod ha elég “rokkant” a megrendelő, akkor úgyis mindegy mit teszel elé.
    Egyébként ne hidd, hogy mindig ilyen jó a helyzet. Az igazán pokoli ügyfelek nem igénytelenek, ők határozottan lehetetlent és mindent akarnak, viszont azt ingyen, vagy annál olcsóbban.

  • PhotoDak

    Macskafarok: valószínűleg voltál már tárgyfotózáson és jól tudod, hogy mennyit lehet szívni pl. 5*6cm-es tükrök és derítőlapok mm-erenkénti állítgatásával pl egy fényes pl. krómozott felületen. (akár egy egész napod is rámegy…) és gondolom kisujjadból rázod ki pl hogy hogyan kell sört fotózni…

    Hidd el sokan gondolják úgy, hogy “aha belenézek látom, megnyomom és kész!” a fotózás lényege. Nos egy sok-sok éves rutinnal rendelkező VÉRprofinak igen az, de Mögötte ott van a fent említett sok-sok év tapasztalata, és mondjuk az a fajta technikai felkészültség, ami ezidő alatt felhalmozódott hogy mondjuk a kamrájából előránt még egy “ócska böszme vakut” aminek mellesleg mondjuk Broncolor van az oldalára írva…

    Félre ne értsen senki, aláírom szakavatott kézben egy “egyszer használatos” gép is képes csodákat művelni… viszont mondjuk ha pl én bemennék egy bankba vezérigazgatónak a havi X millióért “üldögélni” a bőrszékben lehet hogy nem kellene 1 hét sem a csődhöz… Nem értek annyira hozzá, és emiatt nem is firtatom, hogy akik azzal foglalkoznak annyit kapnak, valószínűleg szorítja őket is a vaskesztyű, hogy amikor “ott és akkor van” ne b***** el.

  • Lucifer

    Szerintem ennyire nem kellene f…notok.

  • http://flickr.com/photos/macskafarok macskafaraok

    Igen, a tárgyfotózás alatt résznél a házi barkácsolóra gondoltam :)
    Kis fénysátor (Ikea), pár lámpa (megint ikea), kis statív, entry gép, és ’elmegy’.

  • petrosilov

    Attila, igazad van.

    Focihoz, számítógéphez, fotózáshoz mindenki ért Magyarországon. Nem is baj ez. De a szokásos mohósággal, hozzá nem értéssel. Az amatőr fotózás jó dolog. Már többször is előre vitte a világot. De arra hivatkozva ingyen dolgozni, hogy úgyis van a munkahelyéről fizetése, a hivatásos fotós meg keressen inkább valami rendes szakmát ha olyan hülye hogy fotósnak ment, na ettől nyílik a bicska a zsebemben. Igen, ebből élek. Egyáltalán nem nézem le az amatőr fotózást. Viszont a családomnak is enni kell. Akkor is, ha néhány irigy ember ezt nem szeretné. A torta évek óta ugyanakkora, vagy kisebb. Csak most már alig látszanak a szeletek a sok érdeklődőtől.

  • Faraon

    Szerintem keressetek magatoknak rendes munkát, ne fotózgassatok itten :P

  • http://thai.blog.hu bangkok charlie

    Minek a Facebook profilképhez fotós? Be kell állni a tükör elé, kézben az iPhone. Nem? ;)

    Érdekes a poszt, sok pontban egyet is értek, de nekem is az a véleményem, hogy John Harrington kicsit túlzásba vitte ezt a hisztit.

  • petúr

    [A bejegyzés személyeskedő része moderálva]

    a bloggazdának pedig azt üzenem: adja el a képeit, ha van aki fizet értük!
    Nehogy már ő mondja meg, hogy én kinek mit mennyiért csinálok meg?!?
    A barátaimat kiviszem a reptérre ingyen. Ugye nem baj kisiparos úr? A barátaimnak ingyen írok programot. Ugye nem baj kisiparos úr?!? És rengeteg fotóm van fenn a neten, fel sem merült hogy ezért pénzt kérnék, ez hobby. Ha baj, ha nem, ez van.

  • petrosilov

    Vicces, hogy mennyire magukra veszik egyesek ezt a postot. Pedig szabad országban szabad ember azt csinál amit szabad. Ha akar, akkor például ingyen fotóz. Ami szórakozásként tökéletes. De ingyen fotóból sajnos nagyon nehéz bevételt szerezni. És már lassan több iparág alakult az ingyen vagy majdnem ingyen fotózók kizsákmányolására. És ez mindenkinek rossz. Leginkább az ingyen fotózóknak. Személyes tapasztalatom szerint bizonyos cégek előszeretettel etetik a kívánatos földre bejutni kívánókat ilyen szédítő ígéretekkel: kapsz sajtó akkreditációt, neved a kép alatt szerepel a zújságban/online portálon és a többi. Emberünk természetesen szédül a gyönyörűségtől, igazi sajtóterméknek dolgozik, ő is egy a profik közül, hűha. Aztán kiderül, hogy ezért semmit nem adnak a boltban. Ha kiejti egy idő után a ‘pénz’ szót, azonnal a mögötte sorakozó tömegből lép a helyére valaki. Ha ez jó valakinek, akkor csinálja sokat. :-)

  • http://eskuvofotozas.hu Fogarasi Zoltán

    Nagyon egyszerű a dolog. Az a kérdés, hogy a rendezvény/riport/esküvőfotózás MO-on egy szakma lesz, amibe érdemes tanulással töltött éveket fektetni és milliós összeget felszerelésre költeni, mert lehet belőle egy vállalkozást működtetni és eltartani egy családot, (azaz van értelme csinálni,) vagypedig örökké az olcsójánosok és a hobbisták násztánca marad az igénytelen és/vagy pénztelen megrendelőkkel?
    Az utóbbi 1-2 évben azt látom, hogy meredeken emelkedik a fotózással ilyen-olyan szinten foglalkozók száma. Jó biznisz a mindenféle fotós tanfolyam és a fotózás kellemes kreatív hobbi a lelketlen multis világban szürkülő népek számára. Ezzel párhuzamosan nagyrészt a válság miatt csökken a fotós munkák száma, a megmaradt megrendelők is árérzékenyebbek. A kettőből egyenesen következik a kevés munka nyomott áron, már-már olyan szinten, hogy nem lehet belőle vállalkozást működtetni, családot eltartani.
    Persze lehet mondani, hogy tisztul a piac, meg hogy a legjobbak talpon maradnak, de a csókosok, az erőszakos marketinggel nyomulók és az istenáldotta tehetségeken kívül minden kolléga panaszkodik mostanában, és ez nem lehet véletlen.

  • http://eskuvofotozas.hu Fogarasi Zoltán

    Még annyit tennék hozzá, hogy könnyen keménykedik a másból fix fezetéses hobbista, de aki az utóbbi éveit fotózásnak szentelte és nincs más bevétele, annak azért egy ideje nem őszinte a mosolya…

  • http://www.vinczevilmos.hu Wilmos

    Szerintem teljesen rendben van a magyarra átültetés, aki ismeri a nyelvet meg a másik ország viszonyait, elovashatja az eredetit is, és elmélázhat a nüansznyi különbségeken.

    Az “ingyenprofik” nem csak saját magukkal babrálnak ki, hanem rontják az egész szakma helyzetét. Ez azért nagy baj, mert egyrészt statisztikailag jelentős a számuk (szubjektív megítélés, de hát ki nem látja így?), másrészt meg a fotográfusi szakma amúgy is rettentő nagy válságban van, és ők csak tovább tolják lefelé a lejtőn.

    Ezért aztán meghökkentő, hogy van, aki itten felháborodva úgy kommentelt, hogy hadd döntse már el ő, hogy kér-e pénzt, és mennyit… Komolyan, meghökkentő. De hát döntse el, tessék.

    Ami a szakma általános válságát, viharosan gyors átalakulását illeti, összefoglaltam az amúgy nyilván mindenki számára világos helyzetet, és az ebből fakadó durva kihívást a saját oldalamon (az itteninél talán kicsit kevésbé szakmai közönségnek), akit érdekel elolvashatja itt:
    http://www.vinczevilmos.hu/blog/files/26_a_foto_erteke.html

    Nem szeretném, ha nekemrontanának független és bölcs szellemek vagy olyanok, akik megcsinálják, mert szeretnek fotózni, kizárólag csak annak mondom, akit érdekel, aki érti, és aki esetleg meg is akar ebből élni: akár 12, akár egyetlen pontban magyarázzuk, igenis kérd el a képeid árát!

  • esi

    Amatőr fotós vagyok. Elvileg a másik oldal? Nem! Nem gondolom, hogy ingyen kellene bárkinek is dolgoznia. Sem fotósként, sem más szakmában. Kezdőként sem!
    Nagyon örülök ennek a cikknek. Hasznos és elgondolkodtató.
    Engem a napokban egy fotópályázat dühített fel. Erre szeretném felhívni a figyelmet. Már nem is ingyen munkát várnak tőled, hanem még fizess is érte. A pályázat kiírója egy kereskedelmi cég. Fizesd be a pályázati díjat! Lődd meg a képeket a termékeiről, amiket majd a kiíró (a kiírás szövegéből egyértelműen kiderül) felhasználhat külön engedélyed nélkül a prospektusaiban, reklám anyagában INGYEN. Még a nevedet sem tüntetik fel (akinek ez számítana, bár szerintem ezzel se menne sokra). A fődíj értéke kb. kétszerese vagy háromszorosa a pályázati összegnek.

    Attól tartok, lesz pályázó.

  • http://www.fotonlog.hu dincsi

    Épp mostanában hallottam egy történetet a miért érdemes ingyen fotózni témakörében Scott Kelbytől a Grid című podcastban. Történt egyszer, hogy valaki – aki amatőr/hobbyfotósként lefotózta szeretett városát – elküldte a legjobb képeket a városházára, hogy használják egészséggel. Pár nap múlva felhívták, hogy vállalna-e a városnak sportfotózást? Persze pénzért. Szóval ilyen is van ám. Állítólag :-)

  • danka

    juj, ez nagyon gaz. ez a cikk egoista, onzo es lehujezo :)

    barmely uzleti modellbe belefer, hogy olykor a tartalmakat a Creative-Commons alapjan publikaljak.

    ilyen cikk irojanal rakerdeznek a fenntarthato fejlodes, a tarsadalmi felelossegvallalas, az okatatas stb dolgaira. persze mindenki a munkajabol probal megelni, de meg a legjobban kerso porno fotosok is nyomjak a szabad tartalmat ide-oda.

  • http://www.volgyiattila.hu Völgyi Attila fotóriporter

    Danka: egyáltalán nem hiszem, hogy a pornó fotósok keresnek a legjobban. Az pont az a terület, amire ösztönösen a legszívesebben ugranak ingyen is a lelkesedésből fotózó népek.
    Egyébként nem ismerem túlzottan a pornó fotózást, de nem sok minőségi fotót láttam ebben a műfajban.

    A Creative Commons amúgy nem üzletpolitika, hanem ideológia, és éppen erről szól a poszt. Nyilván ha egy eszmét, kezdeményezést, vagy személyt (pl barátot) akarsz támogatni, akkor csináld ingyen.
    De üzleti modellként, hogy majd így megismernek, így futsz be, stb na úgy nem működik.

  • infós

    “Tudod mit “kocka”? Majd ne panaszkodj, ha az indiai szabadidős munkások átveszik a te főállásodat. Ne is próbálj megélhetésként tekinteni a “hobbidra”, mert remekül ásod alá az ilyen irányú lehetőségeidet – és mindenki másét is a fotó iparban.”

    Véletlenül tévedtem ide, de ez akkor is szép. Erre csak azt mondhatom, hogy az én munkámat egy amatőr nem tudja megcsinálni ingyen. Akit ingyen munkával ki lehet váltani, az nem profi.