Szerelmes levél egy fényképezőgéphez?

David Pogue beleszeretett a Canon S95-be

CanonS95Nehéz a Canon S95 tesztjét mással kezdeni, mint annak említésével, hogy a NY Times munkatársa, David Pogue annyira elégedett a kis készülékkel, hogy saját tesztjét szerelmeslevélbe foglalta. Ugyanígy tett az SG.hu szerzője, és én is.

Pogue meglátásai részben helyesek, bár ami azt illeti szerelembe nem estem a géppel. A Canon tényleg sok remek megoldást zsúfolt a kis gépbe, egészen jó kompromisszumot alkotva a kis gép és a nagy tudás között.
Remek ötlet az S90-ből tovább örökített racsnis gyűrű a lencse körül, amivel beállításainktól függően szabályozhatunk zársebességet, rekeszt, zoomot, vagy egy sor egyéb beállítást. Csak azt tartom zavarónak, hogy ha már konfigurálhatjuk a gyűrű mit állítson, igazán lehetne a működés iránya is megfordítható.

A kis gép nagyjából szokásos kompakt paraméterekkel bír, 3,8x optikai zoom (28-105 mm F2.0-4.9), hibrid képstabilizátor, a ma trendi 10 megapixel felbontás, egy csomó fél és teljesen automata üzemmód, amiket soha nem fog senki használni, és a ma elmaradhatatlan arcfelismerés, HD videófelvétel és hozzá HDMI csatlakozás, 3″ LCD képernyő illetve hasonló hasonló extrák.
Hiányosságnak tartom viszont, hogy a gép optikai zoomja nem használható videó felvétel közben, ilyenkor csak a minőség romlását eredményező digitális zoom használható.

Amit Pogue szerelmes levelében is fő erényként “énekelt meg”, hogy a gép érzékelője jóval nagyobb (1/1.7″ CCD), mint a kategória más gépeiben szokás (mintegy 88% növekedés), és a nagy fényerejű objektív.
Az én kedvencem – persze Pogue is említi – hogy a legtöbb kompakt géppel ellentétben lehet vele RAW formátumban is fényképezni, és hozzá illő módon teljesen manuális módban is használható. Így az automatika nem korlátozza a felhasználó kreativitását.

Személyes benyomás
Paramétereit és képességeit tekintve kellemes és nem túl nagy gép, viszont mint azt korábban már kifejtettem, a kompakt géptől én elsősorban azt várom, hogy nagyon kicsi legyen. Ehhez képest az S95-öt nekem már túl nagy. Persze én nem életem egyetlen kompakt gépét keresném benne, hanem egy olyan kompaktot, ami mindig nálam lehet, de akkor se jelent plussz terhet, ha egyébként van nálam egy jóval komolyabb profi tükörreflexes gép is. Az S95-viszont már akkora, amit nem vinnék szívesen magammal, ha nem kifejezetten fotózni megyek….ha meg fotózni megyek, akkor tükörreflexest viszek. Szóval nálam szimmpátia van, de szerelem – és szerelmes levél – nincs…

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék