Állóhelyek a fapados repülőkön?

így spórolnának még többet az utasok kényelmén

Fotó: Lucy Nicholson/Reuters

Több mint egy éve ment híre, hogy a Ryanair bevezetné repülőgépein az állóhelyek rendszerét. Mint a BBC-re hivatkozva az Index és több más lap is megírta (168óra, Népszabadság, két évvel később a HVG), a fapados légitársaság sok más költségcsökkentő intézkedése után az 1 fontos álló helyeket is bevezetné.

Az ötlet kezdeti formájában a korlátokkal körül kerített állóhelyről elég komolytalannak tűnik. De azóta egy olasz cég már el is készítette az első “álló székeket” a repülőkre. Ez nem mást jelent, mint olyan üléseket, amikben az eddiginél is kevesebb lábhely van. Az utas így lényegében állva foglal helyet, ezzel lehetővé téve, hogy ugyan úgy beköthesse magát, a balesetek elkerülése végett, viszont az eddiginél több széksort lehet a repülőn elhelyezni, jobban kihasználva ugyanazt az utasteret.

Fotó: Lucy Nicholson/Reuters

A Reuters fotóriportere Lucy Nicholson nem csak megörökítette egy szakmai kiállításon az új üléseket, hanem kipróbálta és véleményezte is. Mint a Reuters blogján írja, a maga 166 cm magasságával és 50 kilójával is kényelmetlen volt a szűkre szabott széksorok közé préselődnie. Pedig csak annyi változott, hogy az egyébként sem túl kényelmes 76 centis szabvány lábhely helyett alig 60 cm távolságra kerültek az ülések.

Fotó: Lucy Nicholson/Reuters

Mint írja, a nyereg szerű ülések magukban nem lennénk kényelmetlenek, ha a széksorok közé nem úgy kéne bepréselődni, és ha maradna hely kinyitni egy laptopot. Az utazásban is edzett fotós hangot ad – szerintem hiú – reményének, hogy a szűkös üléseket legalább azzal kompenzálják majd a légitársaságok, hogy a fej feletti tárolókban több helyet biztosítanak a kézipoggyásznak. Bár jó lenne, de én ebben sem bíznék a helyében…

Én eddig sem szívesen repültem, és nem úgy fest, hogy ez a jövőben kedvezőbb irányba változna. Pedig a légi közlekedéssel szembeni ellenérzéseim a repülésbiztonsági szabályok és fukar légitársaságok miatt okozott kényelmetlenségeknek köszönhető, nem tériszonynak, vagy egyéb repülési fóbiának.

Ugyan nagyon messze vagyunk már azoktól az időktől, amikor Robert Capa és John Steinbeck Orosz naplója íródott, az ilyen újítások újra és újra felidézik bennem azokat a jeleneteket és körülményeket, amikről Steinbeck ír a hidegháborús orosz légi közlekedésről. Ahogyan az emberek a maguknak csomagolt parasztkolbászokat majszolják a többnapos utak alatt, vagy ahogy a székek közti folyosókra hajigált csomagok közt nem csak utasok, de állataik is utaznak.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék