Lovász Sándor László
Előszeretettel mondogatta, hogy “Annyian vannak a fotóművészek, én maradok inkább csak lelkes amatőr.” Mégis, a divatbemutatók világában mindenki ismerte, és szinte mindenki kedvelte. Fényképeiért, jókedvéért és olykor fárasztó vicceiért egyaránt. Szinte minden divatbemutatón ott volt jellegzetes fém bőröndjével. Nem ritkán ennek tetejére állva magasodott mindenki fölé. Megesett, hogy csak rá – meg olykor rám, ha épp vele utaztam – vártak a bemutató kezdésével, míg átért a város másik végéből egy másik divatbemutatóról. Szinte mindenhol ott volt, és mindenkiről volt fotója, aki kifutóra lépett, és mindenki számíthatott a segítségére épp úgy, mint diszkréciójára.
Nemrég beindult honlapja még el se készült igazán, és máris csak emléket állíthat munkásságának, mindössze elenyésző – nem is nagyon válogatott – töredékét bemutatva életművének. Ahogy a honlap főoldalán megjelent helyzetjelentésében fogalmaz: “selejtes, de részlegesen üzemképes“ minősítéssel újra forgalomba helyezték. De a maratoni távot tényleg nem teljesíthette.
Rengeteg divatbemutatót fényképeztünk együtt, egymás mellett állva. Rengetegszer segített nekem, és rengetegszer beszéltünk, vagy találkoztunk csak úgy. Szakmáról, divatról, fényképezőgépekről, emberekről, mindenféléről. Tegnap este is hívtam, de (talán már) nem vette fel a telefont. Hihetetlen, hogy többé nem beszélünk, nem fényképezünk együtt, hogy nincs többé. 41. életévében hunyt el, modellek, sminkesek, fodrászok, stylistok, divattervezők, rendezvényszervezők, a szépség-, és divatszakma szinte egyként gyászolja a Facebookon és egymást hívogatva egyaránt. Egykori munkahelye, a Hazai Divat örökös tag emlékezik róla a lap impresszumában.
Kapcsolódó hírek:
- Elhunyt Lovász Sándor “lelkesamatőr” – Fashion Time
- Meghalt Lovász Sándor László – Hazai Divat
- Elhunyt Lovász Sándor – Modell Online
Csak az a kár, hogy rosszul méretezték. A zsebei mind kicsik. Hiába a sok zseb, ha a fotós holmi – ami a mellény értelme lehetne – nem fér a zsebekbe. Legfeljebb csak apróságok. A nagyobb zsebekbe is legfeljebb apró dolgok férnek. Egy akkumulátor még épp belefér egyik másik zsebbe, de egy objektív, vagy telekonverter (legyen akármilyen kicsi is), már nem fért bele csak a legnagyobb zsebekbe. Ráadásul – bár nem ez volt az elmúlt hetek központi közvéleménykutatási témája – másfél hét alatt csak egy valakit találtam, akinek a keze gond nélkül belefért volna a nagyobb, zipp záras zsebbe, és ki is tudta venni onnan. Pedig a megkérdezettek közt volt az enyémnél kisebb kezű kolléganő is. Szóval a zsebek szinte haszontalanok. De legalább a hirdetés nem túl feltűnő a hátán. Más hasonló megoldásokkal szemben nem virít az ember hirdetőtáblaként benne. Ez egyébként főleg Amerikában dolgozó kollégáknál lelkiismereti kérdés, de erről majd inkább külön írok valamikor.
