Álláshirdetés: fotóriporter kerestetik

Ez az a hirdetés, ami az Expresszben soha nem fog megjelenni, de még jóval szakmaibb lapokban sem nagyon:

Nagy múltú nemzetközi hírügynökség fotóriportert keres azonnali kezdéssel. Jelentkezés a szerkesztőség címén!

Fotó: Max Rossi/Reuters

Mondhatni az ilyen állásokat – mi több a legtöbb fotós állást – már be is töltik, mire meghirdetnék. Elvégre mindig van ezekre az állásokra jelentkező (nem is kevés). Talán minden zárt szakmánál jobban igaz a sajtófotózásra, hogy itt mindenki ismeri a másikat, mindenki tudja, hogy hol van (vagy sokkal inkább, hogy sehol sincs) üres hely. Ha valahol üresedés van, akkor arról szinte pillanatok alatt értesül mindenki, és hamar el is kel a megüresedett hely, hosszabb rövidebb időre újra konzerválva a viszonyokat.

A gazdasági válságnak állítólag már vége, de a sajtó válsága hosszabban elhúzódik, talán nem is lesz már belőle kilábalás a Gutenberg-galaxis (ti: nyomtatott sajtó) végleges pusztulása előt. A sajtó munkahelyek többségére igaz, hogy ahol nincs leépítés, ott létszám stop van.

Házon belül
A megüresedett helyekre általában házon belül is van pályázó. De ha nincs is az alkalmazottak, vagy a külsősként bedolgozók között olyan, aki rögtön betölthetné az állást, mindenkinek van ismerőse, aki épp megfelel, és épp állást keres.

Protekció/szakmaiság
Egy részről tűnhet ez a rendszer visszásnak, és protekciónak, ha mindenki csak az ismerősét ajánlja be publikus pályáztatás helyett. És tényleg visszás is, ha csak az ismeretség számít, és nem a szakmai szempontok.
Ugyanakkor szakmán belül sokkal fontosabb szempont lehet, ha valakinek ismerik a munkáját, tudják hogyan dolgozik, hogyan tudnak vele együtt dolgozni, és ezért merik ajánlani, mernek felelősséget vállalni érte és a munkájáért.  Nem utolsó sorban a jelentkezések válogatását is nagyban leegyszerűsíti, ha nem egy rakás ismeretlen (és ismeretlen színvonalú) jelentkezést kell átnyálazni, hanem csak a felvételre esélyes, tényleg profi, már leinformált emberek közül válogatnak.

Hirdetés
Hirdetést a fenti okokból sem szokás feladni fotóriportert keresve. Éppen ezért hirdetésben keresni sem sok értelme van. Bár nekem volt már szerencsém meghirdetett álláskeresésre jelentkezve elhelyezkednem, és mást is ismerek, aki így talált fotóriporteri állást, de ez inkább az elenyésző kivétel. Sajnos sokkal jellemzőbb, hogy a feladott hirdetésekben vállaltan, vagy burkoltan inkább csak gyakornokokat, ingyen munkásokat keresnek.

Munkanélküli fotóriporter
Fotósok közt nincsenek munkanélküliek, csak szabadúszók. Bár ez a szabadúszás gyakran inkább csak fulldoklás. Bár egyesek szerint a sajtó jövője a kisvállalkozásokban rejlik, de a mai magyar realitás inkább a pályaváltás felé tereli a többséget.
Sajnos nem nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor ne tudtam volna hosszabb gondolkodás nélkül bármikor mondani legalább három-négy rászoruló munkanélküli kollégát.

Ha tudsz valami állást, szólj!
Ennél többet aligha kérhet fotóriporter a másiktól. Sőt ennél többet igérni is nehéz a jelen helyzetben. Ha valaki tud egy szabad állást, nyugodtan szóljon nekem is. Ha épp nem szorulok rá, sajnos biztos, hogy mindig tudni fogok rá jelentkezőt.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék