Fotó: Larry Downing/Reuters
Megint egy retusálási ügytől hangos a világ. Ezúttal nem a fotós adott le módosított képet, hanem a The Economist retusált a megjelenés előtt, hogy a kép kifejezőbb és hatásosabb legyen a címlapon.
Az eredeti képen Obama elnök két emberrel (Charlotte Randolph helyi egyházközösségi vezető és Thad W. Allen admirális a Partiőrségtől) szemléli a Mexikói öböl olajszennyezését. A címlapra már csak egy magányosan merengő Obama kerül a háttérben egy olajfúró toronnyal. A kép egyik szereplőjét csak levágták, míg a másikat retusálással eltüntették az öböl hullámaival helyettesítve.
Szerkesztőségi álláspont – The Economist
A kiadó nem tagadja a beavatkozás tényét. A lapot szerkesztő Emma Duncan úgy reagált, hogy a módosítás célja nem az olvasók félrevezetése volt, és nem is magányosnak akarták az elnököt beállítani. Nem politikailag próbálták a fotót átértelmezni, csupán egy képileg zavaró elemet távolítottak el, így elősegítve a lap témájának jobb hangsúlyozását. A szerkesztő azt is hozzáteszi, hogy a The Economist címlapján megjelenő képeket két okból szokták módosítani. Az egyik, hogy nyilvánvaló képi viccek szülessenek, mint például amikor az egészségügyi törvény kapcsán Obama bekötött fejjel jelent meg a lap borítóján. A másik eset pedig, ha ki akarják emelni a képen szereplő személyt. Ilyenkor vagy csak sötétítenek a kép hátterén, hogy hangsúlyosabb legyen, vagy teljesen körbevágva új háttér előtt (vagy háttér nélkül) szerepel. A mostanit az utóbbihoz hasonlítják.
Összegezve a történteket Ms. Duncan kijelentette, hogy azért kérte a kép módosítását, mert “az olvasók számára zavaró volna ismeretlen személyek látványa”, és hogy az olvasók Obama és a háttérben látható olajfúró-torony kapcsolatára öszpontosítsanak. Ezt hivatott hangsúlyozni a címlapon is megjelenő “Károk a szennyezésen túl” alcím, ami nem az Obama, hanem a gazdaság által elszenvedett károkra utal.
Kritika
A fotósok és újságírók (nem teljesen alaptalanul) kritizálják a lapot, amiért az egy hatásosabb címlap kedvéért belenyúlt a hírképbe, megváltoztatva annak eredeti tartalmát. A legtöbben ahhoz hasonlítják a módosítást, mintha valaki azt írná, hogy Obama egyedül volt ott, miközben a valóság, hogy hárman voltak. Sokak értelmezésében ez nem több egyszerű és nyilvánvaló hazugságnál, még ha fotóval és Photoshoppal követték is el.
Akad a kommentelők között, aki egyenesen az angolok visszavágását látja megtestesülni a brit lap szándékos (képi) csúsztatásában, mivel az amerikai elnök, úgy vélik túl keményen lép fel a szintén brit olajcég (BP – British Petrol) ellen. A kritikusok közt van Steven Colbert is, aki a Comedy Central humoristájához méltón gúnyolódik a történeten.
Van viszont, aki úgy gondolja, hogy ez a beavatkozás nem súlyos, hiszen a kép lényegét nem hamisítja meg. Olyan is előfordul, aki remek címlapot lát benne, és arra hívja fel a figyelmet, hogy más lapok még az ellenőrizhető tények és a számadatok tekintetében sem törekednek pontosságra, nemhogy a képi hitelességben.
Én leginkább annak tudok igazat adni, aki szerint a médiában megjelenő minden egyes módosított kép csökkenti a sajtó iránti bizalmat, és aláássa a szakma amúgy is megtépázott hitelességét. És pont ezért nem lenne szabad ilyen megoldásokhoz folyamodni. Bár hajlok arra a megközelítésre is, ami azzal érvel, hogy a The Economist mindig is használt montázsokat és jól láthatóan módosított képeket, így talán ebben az esetben is csak azt lehet megkérdőjelezni, hogy miért nincs sehol feltüntetve, hogy a képet módosították, csupán illusztrációként használták, hiszen ennek felvállalása korábban sem okozott számukra problémát.
Fotós szemszögből
A történetet publikáló Media Decoder (a New York Times média blogja) nem foglal állást, csak a tényeket közli. Megemlíti azonban az újabb retusálási ügy kapcsán Adnan Hajj emlékezetes retusálási botrányát, aki bejrúti füstfelhőket próbált kicsit feltupírozni. Ez a meggondolatlan fotósnak végül az állásába került, a benne megbízó hírügynökségnek pedig igen komoly presztizs veszteséget okozott, lévén azóta is rendre felemlegetik a kényelmetlen ügyet.
Azt azért hozzá tenném, hogy Adnan Hajj manipulációja egyrészt pokoli gyengén kivitelezett volt, másrészt teljesen értelmetlen is (lásd erről szóló korábbi írásom). Ezzel szemben a The Economist nem csak elfogadható minőségű retus munkát végzett (ami mondjuk elvárható bárkitől, aki hozzányúl egy képhez), hanem azzal is egyet tudok érteni, hogy a kép így esztétikusabb, kevésbé zavaros, ezáltal ideálisabb címlapra, pláne hogy a címben is csak Obama és a BP szerepel, így azt sem kell magyarázni, hogy ki látszik még a képen. Bár vitathatatlanul jobb lenne ha PhotoShop nélkül ilyen lenne a kép.
Viszont a szakmai kritikák azon részében is van valami, hogy a szerkesztett képen Obama sokkal magányosabb, izoláltabb, ami mögöttes tartalomként akár önfejűségként, diktatórikusságként, akár a támogatás hiányaként is értelmezhető, míg a mellette állók azt az érzetet erősíthetnék, hogy nincs egyedül, illetve konzultál másokkal. Különösen abban a vetületben nagyon érdekes ez a kérdés, hogy mennyire máshogyan tudják ezt – és az ügy egész kontextusát – értelmezni a tengeren túlon, és Európában. Ezen a ponton pedig nem elhanyagolhatók a két kontinens közti kulturális különbségek sem.
Érdekes kérdés viszont, hogy ugyanígy felmerülne-e a képválasztással, kompozícióval való szándékos visszaélés és a manipuláció kérdése, ha létezne ugyanebből a magányos Obama képből egy eredeti változat a fotós kártyáján (amit azóta persze már sokszor formáztak). Egy pont ugyanilyen fotó, ami retusálás nélküli eredetiben mutatja az egyedül merengő elnököt, mert épp ellépett mellőle két lépést a két alak, vagy csak lehajoltak egy kavicsért. Vajon, ha létezne ebből a képből a két alak nélküli változat, akkor annak a felhasználása is hasonló képi hazugság lenne, és hasonló vitákat gerjesztene? Szerintem akkor ez fel sem merülne
Ugyanakkor azt is mondhatnánk, hogy merőben szervezési kérdés (és gyakran a politikai kommunikáció tudatos része), hogy készül-e ilyen vagy olyan kép. Hiszen ez nyilván nem egy paparazzi fotó, hanem egy sajtónyilvános esemény, ahova a fotósokat pontosan azért hívták meg, hogy lefényképezhessék amint Obama látogatást tesz a parton, és felméri a károkat. Innentől a protokollal és a sajtó szervezésével foglalkozó szakemberek döntésén és intézkedésein (rosszabb esetben a kellő szervezés hiányán és a vak szerencsén) múlik, hogy készülhet-e olyan fotó, ami ezt vagy azt a mondanivalót legjobban kifejezi.
| The Colbert Report | Mon – Thurs 11:30pm / 10:30c | |||
| The Economist Photoshops Obama’s Picture | ||||
|
||||
