Amikor elhallgatnak a fényképezőgépek

Pólya Zoltánra emlékezünk

PolyaZoltan-fotoriporter-temetes-XV2F3021

Fotó: Posztós János

Földön hevertek, és némán hallgattak a máskor vadul kattogó fényképezőgékepek Pólya Zoltán fotóriporter temetésén. Földre helyezett fényképezőgépekkel álltak sorfalat a fotóriporterek eltávozó kollégájuk tiszteletére az Óbudai temetőben. Így indult utolsó útjára a sokak által ismert, és kedvelt, barátnak, tanárnak, mesternek tekintett kolléga.

PolyaZoltan-fotoriporter-temetes-XV2F3015

Fotó: Posztós János

A jó munka kapcsolat, és a közeli barátság okán a Köztársasági Őrezred Koronaőr zászlóalja is eljött, és tisztelgett a sír előtt, de számukra tiltja a szabályzat, hogy parancs nélkül alakzatban cselekedjenek. Katonai tiszteletadás csak állami temetésen dukál, így a fotóriporterek adták a díszsorfalat. Többek szerint (szerintem is) eredeti és szép gesztus ez, nemes formája a tisztelgésnek egy megbecsült kolléga előtt.

PolyaZoltan-fotoriporter-temetes-XV2F3088

Fotó: Posztós János

Ki fényképezőgéppel, ki anélkül érkezett a temetésre. Sokan munkából, és munkába tartva. Mindenki döntse el vérmérséklete szerint, hogy fényképez egy temetésen, vagy sem. Ekkor, ott, mi többen úgy éreztük, hogy ez a helyes. Persze voltak, akik azért kattintottak párat. Rájuk sem nehezteltünk. Pólya Zoli is ezt mondta volna: “fényképezz, az a dolgod”. Hiszen ezt tanította fotóriporterek nemzedékeinek. Ahogy valaki a temetőben mondta, ennél csak a Foci VB-n van most több fotóriporter. És talán tényleg így van. Persze picit túlzás ez, de sokan eljöttek elbúcsúzni tőle, szakmabeliek, tanítványok, barátok. Olyanok, akikkel együtt indult el a pályán, akikkel együtt dolgozott, és akiket ő indított el rajta. És persze ismerősök, barátok, rokonok, nem csak fotósok.

PolyaZoltan-fotoriporter-temetes-XV2F29961

Fotó: Posztós János

Búcsú beszédét Csonka András, a Művészetek Palotájának vezérigazgató-helyettese mondta, aki úgy fogalmazott, “Zoli biztos most is fényképez minket, fentről.” A MüPa fotósaként fáradhatatlan krónikását az intézmény saját halottjának tekinti, aki kezdettől ott volt, és fotózta őket. Hihetetlen, hogy már nincs többé.

A képekért köszönet Posztós Jánosnak, akit az elhunyt családja kért fel, hogy fényképezőgépe aznap ne némán emlékezzen meg az elhunytról a temetésen.

Kapcsolódó anyagok:

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék