Völgyi Attila fotóriporter blogja…

Na tessék. Ha pozitív dolgot írok az iPadről, akkor azért támadnak, ha kicsit kritikusabban írok róla, akkor meg azért támadnak. Nektek komolyan semmi se jó….na kb. ilyen a közvélemény.
,-)))

Természetesen nem temetem az iPad-et, ahogy a postban is jeleztem, én örülök neki, és kíváncsian várom a sikereit. De valóban az idő fogja megmutatni, hogy mik az igazi képességei – különösen, hogy még mindig egy meg se jelent eszközről beszélünk, amit csak pár kiváltságos nyomogathatott élőben eddig.

Viszont így előzetesen az eltúlzott lelkesedést (bocs Mefi) éppen annyira hibásnak tartom, mint a többség által képviselt eltúlzott ellenzését. Én se temetném, de azt tartom, hogy fotózásra nem lesz egy komoly segédeszköz a terepen. Se a fotók visszanézésére, se a tárolásukra, még kevésbé a feldolgozásukra. Egyszerűen nem erre találták ki, és ha alkalmas is lesz rá, csak kompromisszumok árán, és más eszközzel mindez könnyebben megvalósítható lesz. – Egyébként remélem tévedek, örömmel fogok bocsánatot kérni miatta mindenkitől. Nekem is jól jönne!
,-)))

Mefi: Szerintem nem helyén való a profi és amatőr közti különbségtételed (főleg a formája). Attól, hogy valaki profi fotós még nem biztos, hogy jobban megengedhet magának drága eszközöket mint te (sőt Magyarországon egyre kevésbé). Ahogy az sem biztos, hogy a terepen egy profinak (függ attól is, hogy milyen területen dolgozik) több lehetősége van egy nagyobb/drágább notebookot cipelni, mint neked amatőrként. (Erről még fogok írni.)

Az iPad portfólió mutogatási képességéről meg direkt nem írtam. Egyrészt az annyira nyilvánvaló, hogy említeni is kár. Másrészt portfólió címszó önmagában is megér egy – vagy akár több – külön írást.

Mefi: Az iPaddel kapcsolatban elfogadom az ajánlatod, sőt hozzáteszem, legyen neked igazad!

A profiság és megtérülés kérdéskörében viszont vitatkoznék.
Ez így elég naiv és eltúlzott kijelentés a profizmusról (pláne a mai Magyarországon). Akármilyen szakmáról van szó, a másik semmibe vétele lenne kijelenteni, hogy “ha nem él meg belőle, minek csinálja”. Miért csinálják az ápolónők, tanárok, tűzoltók, vasutasok, BKV-sok, bányászok, stb. Hosszan lehetne sorolni, hogy ki mindenki van ebben az országban, aki “megél a fizetéséből, hiszen ezt csinálja”. Ugyanígy a fotósok is. Szeretik csinálni, ezt tanulták, jobb esetben értenek is hozzá, ez a hivatásuk, ha úgy tetszik erre tették fel az életüket, és amíg szűkösen kijönnek belőle inkább nem váltanak. De ez nagyon keveseknél jelenti, hogy jól megélnek, vagy hogy szinte akármit megengedhetnek maguknak.

Attól, hogy megélsz a munkádból, még messze nem jelenti azt, hogy megengedheted magadnak, hogy ne a legolcsóbb, vagy legalábbis legköltséghatékonyabb megoldásokat válaszd, mikor azok nagyon is a saját zsebedre mennek. Mikor a gyerek menza pénze, táborozása, akármije, és a munkádhoz szükséges laptop között kell választanod.
Nem szeretnék az egész fotós szakma nevében sírni (főleg, hogy szerintem a fotós szakma sem egységes mint olyan, területenként eltérnek az eszközök, munkakörülmények, és az anyagiak is) ráadásul egyáltalán nem szeretnék sírni. De sok profi fotós kevesebbet keres, mint egy BKV buszvezető. (Ezt nem a buszvezetők ellen hozom fel folyton, de velük elég sarkalatos a példa.) Azt is kényszervállalkozóként számlázva, igencsak bizonytalan alkalmi munkákkal. Maga után könyvelve, adózva, saját felszereléssel, folyamatos ügyeletben, kötelező szabadnap és szabadság nélkül, egyéb juttatások, tervezhetőség, védőháló, szakszervezet és sztrájkolási lehetőség nélkül. De aki jobban keres, annak is ugyanúgy fenn kell tartania a kocsit, lakást, családot, számlákat, hiteleket, stb, mint másnak. Viszont míg a buszvezetőnél nem elvárás, hogy MINDEN munkaeszközt saját maga biztosítson, a fotósnak jobbára még a fényt is magának kell vinni, mert még az is ritkán biztosított.

Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy ilyen értelemben nem olyan nagyon különbözik az amatőr a profi fotós. Mindkettő a munkájából fedezi a megélhetés költségeit, és a munkáját egyiknek se biztos, hogy annyira megfizetik (és Magyarországon ez sem minőségi kérdés). Ahogy az amatőrök közt is akad szép számmal sok nullás fizetést kitermelő üzletember, aki szabadidejében drága dolgokkal játszadozik, úgy a profi fotósok közt is akad, aki jó állapotú céges holmit és jó fizetést élvezhet (vagy legalább az egyiket a kettő közül). De nálunk szerintem egyiket se szabad általánosítani, mert nagyon sokakat sértene mindkét oldalon egy ekkora tévedés.