Régóta ismerem a Tiszavirágzás szót, de míg élőben nem tapasztaltam meg, elképzelni sem tudtam, hogy milyen csoda is ez valójában.

A látványos természeti jelenséget csak évente egyszer és csupán néhány estén keresztül lehet meglesni. A színpompás rovarok három évig lárvaként élnek az iszapban. Nyaranta – június elején-közepén – aztán elborítják a Tiszát, káprázatos násztáncot lejtve a víz fölött, majd párosodnak és elpusztulnak, a peték pedig a mederfenékre süllyednek, ahol a lárvák “elvermelik magukat”. A rovar mindössze néhány óráig él kifejlett állapotában, ez idő alatt pezsdítik fel a folyót lázas udvarlásukkal.

A tiszavirág a legnagyobb méretű kérészféle Európában, 8-12 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 6-7 centiméter. A születés és elmúlás körforgását ilyen látványosan érzékeltető élőlény már kevés helyen található meg Európában, itthon is csupán a Tiszában és mellékfolyóiban él nagy tömegben.

Gyűjtésük szigorúan tilos, még az elhullott rovaroké is; tiszavirágzáskor a vízi rendőrök gyakrabban végeznek ellenőrzéseket a folyón. Horgászok ugyanis előszeretettel szedik össze nemcsak a már kirajzott rovarokat, illetve tetemeiket, hanem a partoldalban fejlődő lárvákat is képesek kiásni, amivel óriási kárt tesznek a kérészek élőhelyében. A tiszavirág természetvédelmi értéke egyedenként 2000 forint.

Ökológiai szempontból is igen jelentős ez a faj: rendkívül kényes a víz tisztaságára. A szakemberek évről évre izgatottan várják a Tisza virágzását, ez ugyanis indikátorszerűen jelzi a víz megfelelő minőségét.