Állás tipp: menj inkább buszvezetőnek

BuszvezetoAllashirdetes

BKV buszvezetői álláshirdetés

Meglepő ötlet, hiszen a BKV körül is rengeteg a probléma, előfordulnak sztrájkok is. De még mindig jobbnak tűnnek a megélhetési lehetőségek buszvezetőként, mint fotós munkából.

Amikor ezt írtam, még dübörgött a BKV sztrájk, amivel már korábban is találtam némi párhuzamot a fotós szakmában. Közben nemrég egy amerikai kolléga röviden összefoglalta a sajtófotó helyzetét:

“Villog az óriás neon, hogy most hagyd abba és menj inkább kamion sofőrnek!”.

Kis hazánkban a buszvezető találóbbnak tűnik még így BKV sztrájk idején is, de a lényeget elég jól kifejezi ez a megfogalmazás. A fotózás haldoklik, a sajtó szintén nem talál működőképes gazdasági modellt. Műfajként és szórakozásként biztosan megmarad a fotózás, de mint megélhetés és mint szakma, egyre valószínűbb, hogy követni fogja a lócitrom gyűjtőket.

Jennifer Spelman blog bejegyzése egyébként alapvetően reményteli. Keith Cartert idézve arról ír, hogy a fotózás életforma, akárcsak a zenélés vagy más művészet. Akit egyszer megszállt az ihlet, az képtelen felhagyni vele, ahogyan a lélegzést sem lehet abbahagyni.

Azért aki még csak most akar belevágni, hogy a hobbijából éljen ezentúl meg, az gondolkozzon alaposan el rajta, hogy milyen egyéb hobbija van még. Mert a fotózás napról napra egyre nehezebb kenyér mindenkinek, aki benne van. Munkaválallói oldalon a szakma túltelített, fotós munka nincs, ha mégis van, akkor fizetni nem nagyon akarnak érte, viszont rengeteget követelnek. A legtöbb helyen meg eleve mindent ingyen akarnak, aminek csak elegánsan csomagolt változata, hogy gyakornokot keresnek – főleg, ha gyakornokból azt án sosem válsz majd fizetett munkatárssá.

Miért jobb a buszvezetőnek?
Bejelentett állás, fizetik a járulékaidat, van szabadságod, tervezhető a munkaidőd, és legalább nagyjából tudod merre leszel munka közben. Senki nem hív fel, hogy dobj el mindent és indulj az ország ellenkező végébe. Azt sem kérik tőled, hogy gázolj könnygázban, vörösiszapban, vagy mások nyomorában. Időben érkezik a fizetésed, de ha mégsem, akkor csak a munkahelyeden kell verni az asztalt, nem egy csomó külön megbízónál egyesével. Pláne nem tudják a munkád csak úgy ellopni és az engedélyed nélkül felhasználni, aztán mindenféle mentségekkel jönni, hogy miért nem fognak fizetni érte. Nem kell vállalkozást fenntartanod, annak összes adminisztrációs terhével, csak azért (ti. kényszervállalkozás), hogy a havi fizetésed megkapd – már ami marad belőle adózás után – mert máshogy nem is alkalmaznak. Nem neked kell megvenni, és karbantartani, a munkaeszközödet, hogy egyáltalán dolgozni tudj. Ahogy újat venni sem neked kell helyette, ha ellopják, vagy úgy elavul munka közben, hogy már nem lehet vele tovább dolgozni. Nem kell a munkádhoz a felszerelésen kívül laptopot, mobil internetet és kocsit fenntartanod a saját pénzedből, ahogy az üzemanyagot és parkolást sem a saját zsebedből kell fizetned. Nem neked kell összavadászni a megbízókat, akik egyáltalán hajlandók fizetni a munkádért. Nem kell attól tartanod, hogy mások elkezdenek aláígérni a fizetésednek, hogy ők majd olcsóbban is vállalják. Nem fog valaki csak úgy beülni a buszodba, hogy akkor téged nyugodtan ki lehet rúgni, mert ő nagyon élvezi és ingyen is szívesen csinálja helyetted.

Persze tudom, hogy ez az összehasonlítás egy kicsit túlzó lett. Nem hiszem, hogy a buszvezetőknek annyira idilli volna a helyzete, mint leírtam. De nem árt tudni, hogy a fotósoknak is messze nem olyan idilli a sorsa, mint azt sokan gondolják.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék