Ingyen! A radikális árképzés jövője

Chirs Anderson: Ingyen

Chirs Anderson: Ingyen

Az ingyen a legnépszerűbb ár, Chris Anderson könyve próbálja még népszerűbbé tenni, hogy minél többen lássuk benne a jövőt – de azért érdemes elgondolkodni rajta, hogy mennyire megvalósítható, amikről ír.

A HVG könyvek kínálatában megjelent Chris Anderson amerikai író Ingyen! A radikális árképzés jövője című könyve. Bár a magyar változat címlapján még az angol változatnál is nagyobb betűkkel szerepe, hogy INGYEN, a könyvesboltból csak elég borsos árat (kedvezmények mértékétől függően 3-4000 Ft) megfizetve vihetjük magunkkal. Viszont ha ezen a linken veszed meg az angol változatot, akkor azzal támogatod a blogom működését.

A szerző alaposan feldolgozza az ingyenes árazás gyakorlatát, hogy történelmi korok óta milyen módokon, és mennyi formában lelhető fel körülöttünk az ingyenesség. Saját könyvének borítóján azonban csak némileg megtévesztő reklámként szerepel az ingyen szó csupa nagy betűvel, pedig az ingyenességnek erről a megtévesztő formájáról nem is ejt sok szót a szerző.

Először a Médiablog cikkében találkoztam a könyv említésével, és az ott írtak annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy letöltöttem meghallgatni a Wired által felkínált angol nyelvű ingyenes hangos könyv változatot, amit nem is bántam meg. Nagyon érdekes gondolatok vannak benne. Jól összeszedett mű, bár nem tekinthető az igazság egyetlen forrásának.
Ahogyan arra a Newyorker hasábjain Malcolm Gladwell: Eladáshoz árazva című írása is rávilágít, Anderson alaptézise, hogy “az Információ (ingyenes) szabadságot akar, mint ahogy a víz lefelé akar folyni a hegyről” de Galdwell recenziója szembesíteni próbálja azzal, hogy (ahogyan az ember) az információ sem kaphat meg mindent, amit akar. A információ sem lehet bármi áron ingyenes, és erre mi sem lehet jobb példa, mint maga a könyv – és annak ára.

Chris Anderson: Free

Chris Anderson: Free

A könyv tényleg nagyon sok érdekes gondolatot felvet az ingyenességről, köztük a legkézenfekvőbb dolgokat, mint hogy a Google is az ingyenes szolgáltatásokból gazdagodik évente dollár milliókkal-milliárdokkal. A számos példa túl azon, hogy pár érdekes – és talán sikerre is esélyes -ötletet ihlethet nagyra törő vállalkozásoknak, magában hordja azt a közös tulajdonságot is, hogy nem jöhetnek be mindenkinek. A Google példával élve – de említhetném a könyv szinte bármelyik üzleti modelljét is – a Google nagyot robbantott a kereső piacon, vezető a videómegosztó portálok közt, és még számos ilyen elsőséget bezsebelt, ami szépen hoz a konyhára. De nem fejleszthet mindenki kereső portált, és ingyenes levelező rendszert, és nem fog mindenki világszintű piacvezetővé, sőt gazdaggá válni sem. Mert ezek a módszerek csak kis számban – többnyire az adott terület úttörőinek – jönnek be. Jobb esetben alul maradnak, rosszabb esetben kölcsönösen teszi tönkre mindenki mindenki más üzletét. Hiszen ha mindenki magának építi fel (csak a példa kedvéért) a Google szolgáltatásait, akkor mindenki a sajátját használja, vagy legfeljebb a közvetlen környezetéből valaki másét, és nem mindenki ugyanazt az egyet teszi piacvezetővé, hanem épp ellenkezőleg, mindenkinek lesz, ezzel megölve a termék vagy szolgáltatás piacképességét.

Persze kereső és ingyenes levelező rendszer fejlesztéssel nem is próbálkozik mindenki úton-útfélen. Sokkal gyakoribb (ellen) példa az online sajtó. A nyomtatott sajtó halálát vizionálva gomba mód szaporodnak a hírportálok. Szinte napi szinten születnek újak, de épp úgy napi szinten szűnnek is meg. Többnyire ugyanúgy finanszírozási problémák miatt, mint a nyomtatott újságok. Mert hírportált indítani viszonylag egyszerű, és akadálymentes. A folyamatos üzemeltetés, fenntartás, tartalom szolgáltatás már sokkal nehézkesebb, és sokkal több forrást igényel. Az ingyenes tartalomszolgáltatás viszonylag könnyen népszerűsíthető, de a köztudatba bevezetése idő, energia, és végső soron pénz kérdése. A legnagyobb költség pedig a tartalom előállítása. Nem véletlen, hogy pont ezt a dolgot az összes nagy és sikeres rendszer kiszervezi. A Google, a Facebook, a Twitter, az ingyenes blog szolgáltatók és ha már ez egy fotós blog, a fotó megosztó olalak is (és még hosszan sorolhatnám a példákat) egyike sem állít elő saját tartalmat. Legfeljebb némi inspiráló példaként tesznek ilyet, hogy a rendszert üzemeltető tömegeket alkotásra bírják. Maguk a nagy és üzletileg sikeres ingyenes szolgáltatások mind arra az alapvető tételre épülnek, hogy a legnagyobb költséget, a tartalmat majd más állítja elő, magára vállalva annak minden költségét. Nekik csak a rendszert kell fenntartani, aminek a költségei már az Anderson által is emlegetett szemléletben redukálódnak nulla felé. Persze hiába látogatják is sokan, ha senki nem fizet a szolgáltatásért, akkor valami másból kell a költségeket kitermelni. Ingyenes tartalom magában nem termel bevételt. A hirdetési bevételek sem jönnek olyan könnyen, mint sokan gondolják….és minél többen csinálnak újabb és újabb hírportálokat, annál zavarosabb a piac, több hirdetési felület tulajdonosai kénytelenek osztozni a zsúfoltság miatt is egyre jobban elbizonytalanodó hirdetőkön….akik szintén hajlamosak elolvasni egy ilyen könyvet, és azt hinni, hogy a hirdetés is ingyen van, így ők azért sem akarnak fizetni…

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék