Itt a Canon EOS 1D mark IV

megérkezett a Canon új csúcsgépe

Canon_EOS_1d_mk_IVA Canon ma bejelentette a sokak által régóta várt EOS 1D mark IV profi tükörreflexes fényképezőgépét. Már a legendás 5D mark II és a nemrég bemutatott 7D is sokakat felvillanyozott, és kétség kívül tömeges nyálcsorgatást vált majd ki az új “zászlóshajó” is.

Mind a magyar, mind a külföldi szakportálokon mindenki bőszen sorolja a technikai paramétereket, AF és CMOS érzékelők számát, másodpercenként készíthető képek számát, és a mostanában legdivatosabb fő erényt, a felfoghatatlanul soknak tűnő ISO 102400-as érzékenységet. Kár is lenne ezeket ragozni.

Hogy egy kicsit más álláspontot képviseljek: semmi különleges. A Canon kihozott egy új gépet, ami teljesen illeszkedik a szokásos trendjeikhez. Újabb gép = nagyobb felbontás, magasabb érzékenység, meg a korábbi AF fiaskó miatt a fókusz fejlesztésének ígérete. Egyedül én nem tartom ezt áttörő fejlesztésnek a fotográfiában? Oké, lassan már semmi fény sem fog kelleni, hogy fényképezni lehessen a legújabb gépekkel (lassan a Sony fényképezőgépeknél is – ismét – előrukkolhat majd az infra megoldással?). A felbontási, érzékenységi, és egyéb paraméterekbeni számháború a jelek szerint nem ér véget. De ez – persze csak szerintem – nem fejlesztés. Az 1D – mint mindig – a család legdrágább, legnagyobb, legnehezebb, és leginkább luxusnak számító tagja.
Már az évekkel ezelőtt is hétköznapinak számító 8 megapixel is tökéletesen elég a legtöbb felhasználásra, a ma elérhető mintegy duplája a legtöbbször felesleges. Persze minél több, annál jobb. És valamivel a memóriakártyákat is meg kell tölteni, hogy az újabbakat el lehessen adni.

De valahogy a valós funkciókat hiányolom a gépből. Persze elindultak  – és egyre gyorsabban haladnak – a videó piac felé. De a profi piacot valahogy szerintem ezekkel a modellekkel nem lesz könnyű meggyőzniük. Épp most hoztak ki egy szinte minden sportfotó igénynek megfelelő olcsóbb változatot (7D), a szinte minden studió igényt kielégítő olcsóbb változat (5D mark II) mellé. Az új Canon zászlóshajó pedig lényegében csak ráncfelvarrást kapott. Ha valakit nem vakít el a videózás (márpedig a célközönségnek számító profi fotósok jó részét nem fogja), akkor nincs olyan sok újdonság a gépben.

Az minden esetre elég nyilvánvaló lett, hogy a Canon nem fog szakítani az eddigi két irányú fejlesztéssel. Míg a Nikon gyors és full-frame riport gépeket kínál, és elég komoly szeleteket oroz el a Canon elől, addig a Canon megmarad az eddigi két utas koncepciónál. Egy nagy felbontású full-frame vonal a stúdió vonal számára, és egy kisebb (1,3x), illetve  nagyobb (1,6x) crop faktorú gépcsalád a riport, sport, és egyéb terep munkákra.
Bár az 1Ds család még frissítésre vár, ami kecsegteti némi reménnyel azokat, akik mást szeretnének, mást várnak, vagy talán csak azért nem állnak át Nikonra, mert költségesebb lenne, mint azt használni, amit a Canon eléjük tesz. Talán az lesz a Canon következő nagy dobása, hogy kihozza a sokak által áhított full-frame, nagy felbontású, és mindezek mellett gyors sorozatra is képes vezérhajót.  Végülis logikus lépés lenne, és a mostani termék paletta még folytonosnak is tűnhetne egy ilyen lépéssel. Az eddigiek ismeretében azonban ez nem tűnik túl valószínűnek. Esélyesebbnek tűnik, hogy marad az eddigi recept, és folytatódik a számháború, fél, egy – két évente egy újabb tét emeléssel.

Mielőtt azonban rohanna mindenki új gépet venni magának, bármit is hoz ki bármelyik gyártó, érdemes elgondolkodni rajta, hogy vajon a gép jelenti-e a lehetőségeink valódi korlátját. Mert a fotózásban alapvetően csak a kép számít, nem az a fontos, hogy mivel készül.

És hogy a mostanában favorizált video vonalhoz is álljon itt valami, korábbi DSLR videó filmje, a Reverie után Vincent Laforet az 1D mark IV-el is alkotott. Nekem nem tetszik annyira mint az előző, de még mindig az igényesebb videók közé tartozik. Tessék példát venni, és alaposan filmet forgatni!

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék