Lejárt hirdetések

Érdekes élmény márciusban – méginkább júliusban – szilveszteri rendezvények plakát hirdetéseivel találkozni a városban. Mindig felvetődik bennem ilyenkor, hogy vajon ezt a több hónapos “többlet hirdetési időszakot” azért kapja ilyenkor a hirdető, mert nincs más hirdetés, amit a helyére kitegyenek, vagy netán ők szándékosan kérik azt. Az utóbbi eshetőséget persze rögtön el is lehet vetni, hiszen akkor (ha erre gondolnának is) nem egy időponthoz kötött hirdetést tennének ki, hanem megpróbálnák valami állandóval összekötni hirdetésüket. Igaz az ilyen jellegű rendezvény szervezők nincsenek olyan jó helyzetben ehhez. Egy nyelviskola, vagy szórakozóhely, könnyebben megteheti, hogy állandó rendezvényeit is hirdesse íly módon. Igaz sejthető, hogy ezek a hirdetések jóval hamarabb le is kerülnének. Csak az a kellemetlen ebben, hogy a lejárt vackok ugyanúgy elcsúfítják a várost, mit a többi hirdetés, ráadásul ezeknek még csak értelme sincs.

Amit viszont sokkal nehezebben értek meg, hogy miért kell egyes cégeknek – vélhetően üzemeltetésben is – saját honlapjukon lejárt rendezvényeiket hirdetni, vagy akár hetekkel – hónapokkal egy esemény után is úgy emlegetni, hogy majd lesz, és az aktualitásokról nem beszámolni. Legjobb példa erre a különböző szépség-, és sportversenyek szervezői, akik két héttel a verseny után még mindig jelentkezőket várnak honlapjukon, a lebonyolított verseny eredményének pedig semmi nyoma. Rosszabb esetben még csak a korábbi hasonló rendezvényeikről sincs információ.

Talán túl sokat várok el emberektől (rendezvény szervezőktől), talán csak naiv vagyok, de a lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb információ közlési mód egy saját honlap, amin lényegében azonnal frissíthetők az információk, korlátlanul továbbíthatók, és mindez szinte nulla költséggel. És sokan még ezt is csak igen limitáltan – vagy egyáltalán nem – képesek használni. Az egyéb kommunikációs formákról nem is beszélve. Mégis a legtöbben arra sem képesek, hogy az elérhetőségeiket, vagy rendezvényük alapvető részleteit megadják. Ennyire azért nem lehet rossz helyzetben a rendezvényszervezési szakma – amit egyébként saját tapasztalataim szerint sajnos jóval több helyen oktatnak, mint ahány helyen jól csinálják.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!