Nem a méret a lényeg…

még egy objektívnél sem

sigma_200-500_mm_lens

Sigma 200-500 / 2,8

Néha nem csak a lányokkal nehéz elhitetni, pedig tényleg nem a méreten múlnak a dolgok! Még a fotózásban sem. Akármerre járok rendszeresen megbámulják a fényképezőgépem, és gyakran elismerő szavakkal nyilatkoznak az emberek a méreteiről:

  • Ez aztán jó nagy!
  • Hű milyen komoly gép!
  • Bárcsak nekem is lenne egy ilyenem.

Az ilyen helyzetekben egyrészt kicsit zavarban vagyok mint a nők lehetnek, mikor mindenki a melleikkel farkasszemet nézve folytat velük párbeszédet. Másrészt feszélyezve érzem magam amiatt is, hogy elkezdjek-e vitatkozni az általános nézetekkel és tévképzetekkel, vagy hagyjam rájuk, hadd csorgassák a nyálukat. (Harmadrészt, hogy közöljem-e velük, hogy ez nem is olyan komoly cucc, mint amire esetleg én csorgatnám a nyálam, hogyha látnám ennek értelmét. Mert bizony akárcsak az autóknál, itt is vannak igen komoly kategóriabeli különbségek, és míg valaki a Suzukiban ülve álmodozik Ferrariról, addig a másik Audiban ül, és azon mereng, hogy a Rolls Royce egy sorozat gyártott tömegtermék egy Bentleyhez vagy egy Königsegg-hez képest.)

Talán korábbi bejegyzéseimből már kiderült, hogy nem vagyok a technika és a felszerelések megrögzött hívője. Persze hogy fontos egy jó gép, de nem az a lényeg, hogy milyen géppel, milyen eszközökkel dolgozik az ember, hanem az, hogy milyen végterméket, milyen képeket produkál. Nem kezdem megint hosszasan taglalni, hogy a kellő hozzáértés nélkül egy akármilyen “szép nagy” fényképezőgéppel és objektívvel ugyanúgy lehet rossz képeket csinálni, mint akármelyik neves étterem konyhájában odaégett vacak kaját.

Akik viszont azt hiszik, hogy a szép nagy objektívek és fotós felszerelések a jók, és hobbista amatőr fotósként álmodoznak a legnagyobb és legdrágább darabokról, azok gondoljanak bele, hogy mekkora munka ezeket cipelni. Egyébként az a szocialista tervgazdaság egyik téves értékrendje volt, hogy tonnában mérték mindennek a termelését, és a rossz nyelvek szerint voltak gyárak, ahol teljességgel használhatatlan óriás csavarokat gyártottak, viszont néhány darab kellően nagy rekord példánnyal letudták az éves tervet.

Persze 2-3 kiló nem olyan nagy súly, ha azt nézzük (ráadásul a fizikusok szerint ugye nem is súly, hanem tömeg). De ha csak a fényképezőgép 2-3 kiló, meg hozzá egy objektív 2-3 kiló, meg kell még mellé egy vaku is, meg esetleg másik objektív, ha másmilyen képet akar csinálni az ember, akkor egy idő után be lehet látni, hogy nem is olyan jó dolog ekkora vasakkal – és üvegekkel – mászkálni. Pláne nem egész nap, mindenhova, úgy hogy még más dolgokat is cipelni kell ezeken kívül.

Mint ahogy a Ferrariról is lehet álmodozni, hogy milyen jó lenne azzal járni, csak az nem biztos, hogy annyira jó az ha az álom valóra válik. (Csak hogy a könnyen érthető autós példáknál maradjak.) Azért egy olyan autóval Budapesten biztonságos parkolót találni, meg bevásárolni és nagyobb csomagokkal közlekedni szinte csomagtartó nélkül….nem mindennapokra való feladat.

Nem véletlen az a tendencia, hogy számos fotó műfajban – mint például leginkább az utcai életképeknél, szocio riportoknál – egyre inkább kompakt gépekkel fényképeznek a profi fotósok is. Nagyon sok helyzetben egyszerűen elengedhetetlen a mozgékonyság, és hogy ne tűnj ki a tömegből, ne hívd fel magadra a figyelmet, és ne váltson ki a géped elismerő pillantásokat, vagy éppen gyanakvást, hogy mit akar tőlem ezzel a nagy izével…

Persze van ennek a műfajnak néha marketing oldala is, mikor például neves fotóművészt felkérnek, hogy a legolcsóbb kompakt géppel készítsen művészi értékű fotókat, hogy demonstrálhassák velük, hogy bizony ezek a gépek is alkalmasak komoly dolgokra is. Mert tényleg azon múlik a kép, aki elkészíti, a gép csak egy eszköz, amit tudni kell használni – leginkább arra, amire alkalmas. És a lényeg, hogy csak a kép számít, nem az, hogy mivel készült.

UI: A képválasztás szándékos. Direkt a létező egyik legnagyobb, legdrágább és legembertelenebb kialakítású objektívet tettem be, ami szinte másra se jó csak ellenpéldának, hogy csodálja az ember a méreteit, és ha oda kerül, akkor szidja azt aki kitalálta, hogy ezt kell cipelnie.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék